Ikafalvi Farkas Béla : Telihold

Eladási ár: 35 000 HUF

Leírás

[FKB463/Bp301/43]
A kép mérete: 35 x 48 cm keret nélkül.
Készült: Akvarell, Papír
A kép Ikafalvi Farkas Béla (Kaposvár, 1939, Kaposvár, 2018) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Farkas Béla"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Artportal.hu
Tanulmányait az egri Pedagógiai Főiskola rajz-földrajz szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Székely Bertalan-díjjal (1971), Kaposvár Város Művészeti Díjjal (1972, 2003), Középkelet-európai Nívódíjjal (1992), Enna város (Szicília) bronzplakettjével (1994), a „Veszprém- Bakony-Balaton” Országos pályázat első díjával (1996), a Somogy Megyei Önkormányzat Különdíjával (2002, 2005), a Cívis Nemzetközi Művésztelep 2005. évi Díjával és a Nemzetközi Miniatűr Kiállítás Kaposvár Fődíjával (2006) jutalmazták munkásságáért. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Vízfestők Társasága, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Somogyi Alkotók Egyesülete és a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület tagja.

Irodalom:

Farkas Béla a Csepel Galériában – képes riport. In: Képes Újság, 1973. június
Kárpáti Kamil: A vízfestmény becse. In: Magyar Nemzet,1994. március 7.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, 1998
Erdélyből jött, a Balaton festője lett. In: Magyar Nemzet: 1999. november 15.
Fitz Péter: Kortárs Magyar Művészeti lexikon I. Enciklopédia, Budapest, 1999
Varga Béla: Veszprém Megyei Kortárs Életrajzi lexikon I. Veszprém, 2001
Podhorányi Zsolt: Víziók a Balatonról.In: Népszava, 2002. augusztus 26.
dr. Szabó Ákos András Magyar festők és grafikonok életrajzi lexikona I. Nyíregyháza, 2002

Egyéni kiállítások
Válogatott egyéni kiállítások

1966 TIT székház, Kaposvár
1971 Liszt Ferenc Művelődési Ház, Sopron
1972 Városi Művelődési Központ, Kaposvár
1973 Csepel Galéria, Budapest
1974 Városi Művelődési Központ, Kaposvár
1975 Belvárosi Galéria, Katowice (Lengyelország)
1976 Uránvárosi Galéria, Pécs
1979 Egyetemi Galéria, Debrecen
1985 Fáklya Klub Galéria, Budapest
1986 Bernáth-terem, Kaposvár
1987. Augsburg–Gundremmingen, (Németország)
1992 Milánó, Universitas Galéria (Olaszország)
1994 Műhely Galéria, Pécs
Pesterzsébeti Múzeum Gaál Galéria, Budapest
Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár
1995 ITC Bank Center Galéria, Budapest
1996 Kultúr Centrum, Wolfhagen (Németország)
Universitas Galéria, Kagoshima (Japán)
1999 Vaszary Képtár, Kaposvár
2000 Vigadó Galéria, Szigetvár,
Rátkai Klub, Budapest
2003 Kálmán Imre Múzeum, Siófok
2004 Újpest Galéria, Budapest
2006 Euroklub Galéria, Budapest
Kálvin Ház, Eger
2007 Újpest Galéria, Budapest
Csepel Galéria, Budapest
2009 Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófok
Újpest Galéria, Budapest,
Városi Múzeum, Csurgó
Vaszary Képtár, Kaposvár

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások:

1960, 1962 Balaton a festészetben, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
1970, 1985 Országos Képzőművészeti Kiállítás, Győr
1984 15 éves a Győri Művésztelep, Győr, Xantus János Múzeum
1988, 1998 Országos Akvarell Biennálék, Eger
1989 Ungarische Akvarell – Essligen, Németország
1992 Középkelet-európai Képeslap, Kaposvár
1993,1999 Országos Groteszk Pályázat, Kaposvár
1995 Kör- tűz-hely ’95, Csontváry Terem, Budapest
1996, 1998 Veszprém – Bakony – Balaton – Országos pályázat, Veszprém
1997 Intergraf Nemzetközi Grafikai Biennále, Udine, Olaszország
1997,1999 Országos Balatoni Tárlat
2001 Angol akvarell magyar ecsettel, Újpesti Galéria
2002 I. Pannon Tárlat, Kaposvár
2003 A lélek útja, Vígadó Galéria, Budapest
Találkozások, Nemzetközi tárlat, Vaszary Képtár, Kaposvár
2005–2009 Cívis Nemzetközi Művésztelep záró kiállítása-Hajdúszoboszló
2008 I.Országos Akvarell Triennálé,Eger
2012 Valóság és illúzió – tematikus művészeti kiállítás, Budapest
Művek közgyűjteményekben

Művei közgyűjteményben:

Jelentős munkái vannak magyarországi múzeumokban (Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár; József Attila Múzeum, Makó; Rómer Flóris Művészueti és Történeti Múzeum, Győr; Kálmán Imre Múzeum, Siófok; Liszt Ferenc Múzeum, Sopron), hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben, galériákban: Németországban, Kanadában, Lengyelországban, Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Szicíliában, Horvátországban, Japánban.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk

Feltöltve: 2019. október. 07.

(A műtárgyat eddig 803-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Ikafalvi Farkas Béla : Telihold

[FKB463/Bp301/43] A kép mérete: 35 x 48 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Ikafalvi Farkas Béla (Kaposvár, 1939, Kaposvár, 2018) alkotása. Jelezve jobbra lent "Farkas Béla" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Artportal.hu Tanulmányait az egri Pedagógiai Főiskola rajz-földrajz szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte. Székely Bertalan-díjjal (1971), Kaposvár Város Művészeti Díjjal (1972, 2003), Középkelet-európai Nívódíjjal (1992), Enna város (Szicília) bronzplakettjével (1994), a „Veszprém- Bakony-Balaton” Országos pályázat első díjával (1996), a Somogy Megyei Önkormányzat Különdíjával (2002, 2005), a Cívis Nemzetközi Művésztelep 2005. évi Díjával és a Nemzetközi Miniatűr Kiállítás Kaposvár Fődíjával (2006) jutalmazták munkásságáért. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Vízfestők Társasága, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Somogyi Alkotók Egyesülete és a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület tagja. Irodalom: Farkas Béla a Csepel Galériában – képes riport. In: Képes Újság, 1973. június Kárpáti Kamil: A vízfestmény becse. In: Magyar Nemzet,1994. március 7. Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, 1998 Erdélyből jött, a Balaton festője lett. In: Magyar Nemzet: 1999. november 15. Fitz Péter: Kortárs Magyar Művészeti lexikon I. Enciklopédia, Budapest, 1999 Varga Béla: Veszprém Megyei Kortárs Életrajzi lexikon I. Veszprém, 2001 Podhorányi Zsolt: Víziók a Balatonról.In: Népszava, 2002. augusztus 26. dr. Szabó Ákos András Magyar festők és grafikonok életrajzi lexikona I. Nyíregyháza, 2002 Egyéni kiállítások Válogatott egyéni kiállítások 1966 TIT székház, Kaposvár 1971 Liszt Ferenc Művelődési Ház, Sopron 1972 Városi Művelődési Központ, Kaposvár 1973 Csepel Galéria, Budapest 1974 Városi Művelődési Központ, Kaposvár 1975 Belvárosi Galéria, Katowice (Lengyelország) 1976 Uránvárosi Galéria, Pécs 1979 Egyetemi Galéria, Debrecen 1985 Fáklya Klub Galéria, Budapest 1986 Bernáth-terem, Kaposvár 1987. Augsburg–Gundremmingen, (Németország) 1992 Milánó, Universitas Galéria (Olaszország) 1994 Műhely Galéria, Pécs Pesterzsébeti Múzeum Gaál Galéria, Budapest Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár 1995 ITC Bank Center Galéria, Budapest 1996 Kultúr Centrum, Wolfhagen (Németország) Universitas Galéria, Kagoshima (Japán) 1999 Vaszary Képtár, Kaposvár 2000 Vigadó Galéria, Szigetvár, Rátkai Klub, Budapest 2003 Kálmán Imre Múzeum, Siófok 2004 Újpest Galéria, Budapest 2006 Euroklub Galéria, Budapest Kálvin Ház, Eger 2007 Újpest Galéria, Budapest Csepel Galéria, Budapest 2009 Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófok Újpest Galéria, Budapest, Városi Múzeum, Csurgó Vaszary Képtár, Kaposvár Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások: 1960, 1962 Balaton a festészetben, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár 1970, 1985 Országos Képzőművészeti Kiállítás, Győr 1984 15 éves a Győri Művésztelep, Győr, Xantus János Múzeum 1988, 1998 Országos Akvarell Biennálék, Eger 1989 Ungarische Akvarell – Essligen, Németország 1992 Középkelet-európai Képeslap, Kaposvár 1993,1999 Országos Groteszk Pályázat, Kaposvár 1995 Kör- tűz-hely ’95, Csontváry Terem, Budapest 1996, 1998 Veszprém – Bakony – Balaton – Országos pályázat, Veszprém 1997 Intergraf Nemzetközi Grafikai Biennále, Udine, Olaszország 1997,1999 Országos Balatoni Tárlat 2001 Angol akvarell magyar ecsettel, Újpesti Galéria 2002 I. Pannon Tárlat, Kaposvár 2003 A lélek útja, Vígadó Galéria, Budapest Találkozások, Nemzetközi tárlat, Vaszary Képtár, Kaposvár 2005–2009 Cívis Nemzetközi Művésztelep záró kiállítása-Hajdúszoboszló 2008 I.Országos Akvarell Triennálé,Eger 2012 Valóság és illúzió – tematikus művészeti kiállítás, Budapest Művek közgyűjteményekben Művei közgyűjteményben: Jelentős munkái vannak magyarországi múzeumokban (Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár; József Attila Múzeum, Makó; Rómer Flóris Művészueti és Történeti Múzeum, Győr; Kálmán Imre Múzeum, Siófok; Liszt Ferenc Múzeum, Sopron), hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben, galériákban: Németországban, Kanadában, Lengyelországban, Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Szicíliában, Horvátországban, Japánban.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: akvarell

vásárlási információk
Feltöltve: 2019. október. 07.

(A műtárgyat eddig 803-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
35 000 HUF
Elkelt tétel

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y345/BX-10] Hibátlan állapotú, kobaltkék mázzal festett és aranyozott peremű Zsolnay pompadour étkészlet, süteményes készlet, kávés és teás készlet sok kiegészítővel. Aljukon több féle Zsolnay márkajelzés található. Az étkészlet darabjai: Étkészlet: - 2 darab nagy méretű fedeles leveses tál (18.5 x 24 x 33 cm) - 2 darab ovális pecsenyés kínáló tál (3.5 x 26 x 36.5 cm) - 2 darab szögletes tésztás tál (6.3 x 22.5 x 22.5 cm) - 2 darab kör alakú, magas falú zöldséges tál (7.4 x 25 cm) - 2 darab nagyméretű kör alakú kínáló tál (3.3 x 29.5 cm) - 12 darab leveses mélytányér (4.5 x 22 cm) - 14 darab lapostányér (3.3 x 23.5 cm) - 10 darab kistányér (1.8 x 16.5 cm) - 8 darab ovális kistányér, halastányér (3 x 17.6 x 24.5 cm) Leveses készlet: - 8 darab kétfülű leveses csésze (6.3 x 12.6 x 16.8 cm) - 8 darab alátét tányér (2.3 x 15.6 cm) Süteményes készlet: - 1 darab nagyméretű süteményes tál (2.3 x 24.5 cm) - 12 darab süteményes kistányér (2.5 x 19 cm) Teás és kávés készlet: - 1 darab bonbonier (13 x 12.5 x 16.5 cm) - 1 darab tejszín kiöntő (10.2 x 8.5 x 12 cm) - 8 darab teás csésze (6 x 10.1 x 12.5 cm) - 8 darab alátét tányér (2 x 15.5 cm) - 7 darab kávés csésze (4.7 x 7.5 x 9.4 cm) - 7 darab alátét tányér (1.8 x 12 cm) Kiegészítők: - 1 darab gyertyatartó (14.4 x 10 cm) - 2 darab csontostányér (2.4 x 15 x 21 cm) - 2 darab fűszertartó, sótartó (5.3 x 7.7 x 12.8 cm) - 4 darab kistálka, szószos tálka (3.7 x 7.6 cm) - 1 darab kisváza vagy eszköztartó (9.3 x 7.2 cm) - 1 darab kisméretű fogpiszkáló-tartó (5 x 4.8 cm) Súly: 42.245 kg
Zsolnay Pompadour porcelán étkészlet teás és kávés készlet kiegészítőkkel 126 darab
850 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKA862/Z026] A kép mérete: 33 x 24 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Vinkler László (Szabadka, 1912, Szeged, 1980) alkotása. Jelezve jobbra lent "Vinkler László" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1935-ben diplomázott. 1933-ban a főiskola jubileumi tárlatán a "Nagymamám" című alkotásával elnyerte a Balló-díjat. 1935-1936-ban római ösztöndíjas volt, és a Collegium Hungaricum-ban töltött nyolc hónapot. Szorgalmasan dolgozott, közben tanulmányokat folytatott az Accademia delle Belle Arti freskó-osztályán, Ferazzi irányítása mellett. Az itt készült "Maria Surigia" című képmását 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" című képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. Az alkotás jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. 1931-től szerepelt hazai és külföldi bemutatókon. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es Magyar Nemzeti Galéria-béli kiállításán. 1932-ben Balló-díjat, 1937-ben Fényes Adolf-díjat kapott, 1972-ben Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját nyerte el. Éveken keresztül (tizenöt év megszakítással) a szegedi Tanárképző Főiskola rajzi tanszékének vezetőjeként működött. Korábban protréfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá, így a rajzos analizálás helyett a művész a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Több irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). 1957-ben a városban végzett művészi tevékenysége elismerésül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra F. Múzeum őrzi. (PZ-SzMF,D.E.: Műv. 1927/6, ML, Sz.Z.: Műv. 1973/1, Műv. 1982/10. D.F.Zs.: Műv. 1973/8.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a "Nagymamám" c. festményével elnyerte a Balló-díjat. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt. Az Accademia della Bella Arti freskó-osztályán, Ferazzi mester mellett folytatott tanulmányokat. Az itt készült "Maria Surigia" c. portréját 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. A mű a MNG tulajdona. Több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es MNG-beli kiállításán. 1937-ben Fényes Adolf-díjat, 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Ezen kívül művészpedagógusi és alkotói tevékenysége elismeréseként még számos kitüntetéssel és díjjal jutalmazták. Hosszabb ideig a szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének vezetőjeként tevékenykedett. Korábban arcképfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz Oszkár hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Számos irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott. (freskók a Petőfi-telepi templomban, stb). (PZ-SzMF,ML,Sz.Z.: Műv.-1982/10) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként fejezte be 1935-ben. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a Nagymamám c. festményével elnyerte a Balló-díjat. A diploma megszerzését követően 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Az itt készült Maria Surigia c. portréját az olasz állam megvásárolta. A Római szobrásznő c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat, s amelyet ma az MNG őriz. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1968, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-ben MNG-beli bemutatóján. 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói díját és 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Hosszabb időt töltött a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének élén. Emlékkiállítását 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Képtárban és a MNG-ban rendezték meg. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csöndéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novecento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-IV. Festő, a szegedi Pedagógiai Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványa volt. 1935-36-ban Olaszo.-ban folytatta tanulmányait, majd több külföldi utat tett. Szegedi gyűjt. kiállításai után 1959-ben az Ernst Múzeumban is bemutatta anyagát. Korábban portréfestőként volt ismert, jelenleg a szürrealizmussal rokon szellemben fest. Monumentális feladatokkal is foglalkozik (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1935-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként. 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1943, 1958, 1936, 1938, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszáviában (1968). Hosszabb időt töltött a szegedi tanárképző főiskola rajztanszékének élén. Díja: Balló-díj (1933), Jellinek és Fényes Adolf-díj (1937), Szeged város alkotói díja (1972), a Szegedi Nyári Tárlat díja (1979). Emlékkiállítást 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum Képtárban és a Nemzeti Galériában rendezték meg. - Gazdag arculatú festményei, monotypiái és tollrajzai híven tükrözték állandó megújulási vágyát, amelynek hajtóereje az intellektus és az intuició feszültségéből eredt. A művészet figuratív és absztrakt törekvései egyként érdekelték; elvont műveiben a szürrealizmus módszereivel közelítette meg napjaink jelenségeit; a kultúrhistória és a mitológiai eseményeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus, művészeti író 1930-35: MKF, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az ELTE jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Coll. Hung.-ban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakma sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi TF Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. Vinkler László pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-47-ig hivatalosan, majd felosztása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figuráicót preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányázatával (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításának kifejezője, a szürrelaizmus mitológiai példázatának hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott. (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc.) Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elvenné.Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürreafaelllista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kisérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hulámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontiniutáskeresés is, a görög mitolgóia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano: Vénusz) sorozata. Vinkler László élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc M. őrzi. Válogatott írásai: Aba Novák Vilmos, Délvidéki Szemle, 1942/1-2.; Képzőművészeti Alkotások, Bp., 1954; Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966. aug. 7.; Összehasonlító biográfia, A szegedi TF rajz tanszéke III. képzőművészeti kiállításának katalógusa, Szeged, 1967; Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemézése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967; Szegedi festészet, MŰV, 1968/1.; Korstílus és térfelfogás, A tanárképzés módszertani problémái. A szegedi Tanárképző Főiskola 1967. okt. 25-28. között rendezett nközi tudományos ülésszakának anyaga. Szeged, 1968; Meditiazion sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1.; Évszázadunk stiláris metamorfózisa, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1969; Aktuális képzőművészeti problémák a differnciáció és az integráció aspektusában, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1972; Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Bp., 1973; Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula TF Tudományos Közleményei, 1976; Művészet és mitológia, A szegedi Móra F. M. évkönyve, Szeged, 1978-79/1. Ek: 1942: Városi M., Kupolacsarnok, Szeged; 1975: A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzár téri terme, Szeged; 1959: Retrospektív kiállítás, Ernst M.; 1961: Reggio Emilia (OL); 1963: Képcsarnok, Szeged; 1968: Szabadka; 1971: Az év világon, Szeged; 1973: Salgótarján; 1976: Dunaújváros; 1979: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; 1982: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; MNG; 1997: Pokolraszállás, Móra F. M., Szeged; 1998: Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra F. M., Szeged; 2001: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; Antik motívumok, Mátonfi G., Kecsekemét. Vcsk: 1947: A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok; 1956: II. Orsz. miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman O. M., Miskolc; 1960: Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra F. M., Szeged; 1967: Szegedi Képzőművészek Tárlata, MNG; 1970: Változatok egy témára, A szegedi Állami TF Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami TF, Szeged; 2001: Vinkler László és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Irod.: Szelesi Z.: Vinkler László - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.; Dér E.: Vinkler László köszöntése, MŰV, 1972/6; Szelesi Z.: Művészet és személyiség, MŰV, 1973/1.; D. Fehér Zs.: Van-e szegedi műhely? MŰV, 1973/8.; Tandi L.: Vinkler Lászlónál, Tiszatáj, 1979/12.; P. Szabó E.: Vinkler László emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.; Endrődy E.: Akropoliszi pillanatok. (Vinkler László rajzai Devecseri Gábor verseihez), Kortárs, 1983/2.; Papp L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.; Szuromi P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994; Muladi B.: Vinkler László, Szeged, 2001; Szuromi P.: Vinkler László válogatott írásai, Szeged, 2001. (M. B.)
Vinkler László : Ártéri fák
36 000 HUF
[FKB665/Bp202/81] A kép mérete: 17 x 11,5 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Németh Miklós (Budapest, 1943) alkotása. Jelezve jobbra lent "monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1950-54 között Márffy Ödön festőiskoláját látogatta. Ilosvai Varga István, Gádor Emil és Tóth Menyhért tanítványa volt. 1990-98 között a Budai Művészcsoport főtitkáraként tevékenykedett. A tokaji és telkibányai művésztelepek munkájában vett részt. Budapesten működik. Egyéni tárlatok: Tiszti Ház, Jókai Klub, Műcsarnok, Csillaghegyi Galéria, Gutenberg Galéria, Fészek Klub, Kaesz Gy. Faipari Középiskola, Csepel, MOM Műv. Ház, Soroksár, Gyöngyös, Tokió, stb. Rendszeresen szerepel az Országos Akvarell Biennálékon. Expresszív, szürreális jegyekkel készített táblaképeinek témái aktok, életképek és csendéletek. Témaválasztása egyre inkább szimbolikus jellegűvé vált. Művészete besorolható az Art Brut művészet sorába, de nevezhetjük punk művésznek, új expresszionistának is. Díjak: a Pesterzsébeti Tavaszi Tárlat díja; a Pest-Buda egyesítése 100. évfordulójára kiírt pályázat I. díja. Több díjat nyert helyi és országos amatőr kiállításokon. Munkáit a Fővárosi Képtár, a szentendrei Ferenczy K. Múzeum és a nagycenki Széchenyi Múzeum őrzi. (Fitz Péter adatközlése nyomán)
Németh Miklós : Házak domboldalon
42 000 HUF