Súgó a keresőhöz Bezár
-
kinek feleségnek férjnek gyereknek nagypapának nagymamának női főnöknek férfi főnöknek barátnak barátnőnek
mire esküvőre temetésre karácsonyra születésnapra évfordulóra ballagásra

Miháltz Pál : Ház előtt

Eladási ár: 360 000 HUF

Leírás

[FK3784/Bp301/56]
Készült: Olaj, Vászon
A kép Miháltz Pál (Magyarvalkó, 1899, Budapest, 1988) alkotása.
Jelezve hátoldalon "Miháltz Pál"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Farostra kasírozott vászon

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, Érdemes Művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tados-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd 1922-27 között Vaszary János továbbképzős növendéke lett. 1922-ben és 1923-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatáson expresszionista munkákat festett és e stílusú alkotásaival szerepelt először a közönség előtt 1924-ben a Főiskola Ifjúsági bemutatóján, az Ernst Múzeumban. 1925-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Résztvevője volt KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításásainak, ill. a magyar művészek külföldi bemutatóinak. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi tárlatán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ban más művészekkel együtt a fővárosi Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett alkotásaiból gyűjteményes bemutatót. 1959-ben és 1969-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. 1927-1928-ban a Fővárosi Iparostanonc Iskola rajztanáraként működött. 1928-1946 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, 1946-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alakrajz-tanára volt. 1929-ben Itáliában járt, 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. A szentendrei művésztelep tagja lett, és a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. Miháltz a látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk és lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. Művészeti díjak: a Szinyei Társaság tájképdíja, Munkácsy-díj, a Fővárosi Felszabadulási pályázat festészeti 1. díja, Érdemes Művész, a Szegedi Nyári Tárlat díja, a Hatvani Tájkép-biennále aranydiplomája, Kiváló Művész. 1934-ben, 1937-ben, 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Táj- és csendéletképei, valamint lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a fővárosi Magyar Nemzeti Galéria őriz. Ezen kívül művei helyet kaptak minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi. "Egy élet regénye" címmel linómetszet-sorozatot adott ki. (ML, Éber, P.D.: Műv. 1969/4, Sz.D.: Műv. 1971/9, D.I.: Műv. 1974/8, FJ)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, érdemes művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tardos-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd Vaszary János növendéke lett. 1922-23-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei-Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatású expresszionista képeket festett, s e stílusú műveivel szerepelt először a közönség előtt, 1924-ben a Főiskola Ifjúsági kiállításán, az Ernst Múzeumban. 1925-től szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. A KUT és az UME tagjaként számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ben más művészekkel együtt a budapesti Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. A bp.-i Iparművészeti Főiskola tanáraként működött és a szentendrei művésztelep tagja volt. Szentendre hatására korai stílusán változtatva, a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. A látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk, lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. 1934-ben, 1937-ben és 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Tájképei, csendéletei és lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a MNG őriz. "Egy élet regénye" címmel linómetszetsorozatot adott ki. (ML, Éber,P.D.: Műv.-1969/4, D.I.: Műv.-1974/8)

Magyar festők és grafikusok adattára
1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között tanársegéd a Műegyetem rajztanáraként, ezt követően, 1959-ig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tárlatain szerepel. 1931 óta nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Gyűjteményes kiállításai voltak az Ernst Múzeumban (1924, 1944, 1946, 1959, 1969), a Csók Galériában (1964) a Műcsarnokban (1972, 1976), kisebb bemutatói Szentendrén, Miskolcon, Cegléden és Szentesen (1976). 1968-ban Berlinben, 1976-ban Szófiában mutatkozott be. Rendszeres résztvevője az országos és a szentendrei tárlatoknak, munkái eljutottak több külföldi országba. Számos kiállítási és pályázati díj, köztük a Szinyei Társaság tájkép-díjának (1946), a Szegedi Nyári Tárlat díjának (1974) és a hatvani tájkép - biennálé aranydiplomájának (1976) tulajdonosa. 1961-ben Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1973-ban kiváló művészi címet kapott. - Művészete halkszavú, finom, bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyéni hangú képviselője. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1918-22 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Révész Imrénél, majd Vaszary Jánosnál. 1925-től kiállító művész. A KUT, majd az UME művészegyesületek tagjaként is számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1945-ig a műegyetem, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára, a szentendrei művésztelep tagja. Határozott kontúrú, erősen szerkesztett, kékes-zöldes színekre épített tájképei, csendéletei, lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a Nemz. Gal. őriz. (Csendélet, 1944; Kopár fa, 1946; Önarckép, 1952). Egy élet regénye címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. 1959-ben gyűjt. kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában.

Művészeti lexikon I-II.
Grafikus és festő. A képzőműv. főiskolán Vaszary Jánosnál végezte tanulmányait. 1922-23. ismételten kapott ösztöndíjat a Szinyei-Társaságtól. 1925 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalónnak. Tagja a Kőszegiek társaságának s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt, 1926. más művészekkel együtt a bpesti Károlyi-palotában volt koll. kiállítása. 1931. az Ernst Múzeumban rendezett műveiből gyüjt. kiállítást. Egy csendélete a főváros tulajdona. Expresszionista arc-, figurális- és tájképeket fest. Az UME törzstagja. 1934. Egy élet regénye képekben c. alatt Frans Masereel hatása alatt linoleummetszet sorozatot adott ki.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között a Műegyetem rajzi tanszékének tanára, ezt követően 1959-ig az Iparművészeti Főiskola professzora. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság kiállításain szerepel. 1931 óta Szentendrén dolgozik nyaranta, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Eddig mintegy 20 önálló tárlata volt, a legfontosabbak az Ernst Múzeumban (1931, 1944, 1946, 1959, 1969), a Műcsarnokban (1972, 1976), a Csók Galériában (1964, 1978), a Vígadó Galériában (1980) és Szentendrén (1983). Kiállított számos vidéki városban, önálló anyaggal szerepelt Berlinben (1968) és Szófiában (1976). Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa, a Munkácsy-díj (1961), az érdemes és a kiváló művészi cím (1965, 1973) kitüntetettje. - Művészete bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. Túlnyomórészt kisvárosi utcákat, tűnődő önportrékat, a zene varázsának magukat átadó emberalakokat, az ősz melankóliáját sugalló fákat, enteriőröket ábrázol képein. A szigorú, de mégis festői kontúrok közé fogott felületeket gazdag faktúrájú festésmóddal dolgozza ki, felhasználva a dekoratív absztrakció és a tassizmus eredményeit is. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyik legegyénibb hangú képviselője.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1918-22: MKF, mesterei: Tardos Krenner Viktor, Révész Imre; 1922-27 között ugyanitt Vaszary János továbbképzős növendéke. 1946-ban a Szinyei Társaság tájképdíja; 1961: Munkácsy-díj; 1965: a Főv.-i Felszabadulási pályázat festészeti I. díja; érdemes művész; 1974: a Szegedi Nyári Tárlat díja; 1976: a Hatvani Tájképb. aranydiplomája; 1973: kiváló művész. 1927-28-ban a Főv.-i Iparostanonc Iskola rajztanára; 1928-46 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tagja. 1929-ben nagyobb tanulmányutat tett Olaszországban. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. 1933-ban megjelent Egy élet regénye c. 41 lapos linómetszet-sorozata Lyka Károly előszavával. 1946-49 között a MIF alakrajz-tanára; a Szentendrei Művésztelep tagja volt. 1924-től szerepelt a nyilvánosság előtt, résztvevője volt a KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításainak, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak. Pályafutása az expresszionizmus jegyében indult, majd a párizsi iskola hatott szemléletére. A 30-as évek végén Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát, amit a posztimresszionizmus és a szimbolizmus sajátos szintézise jellemez. Határozott kontúrvonalakból szerkesztett, szuggesztív hangulatú festészete a formaképzés dolgából megmarad a természetelvűség talaján, ám alkotói habitusa meditatív, befelé forduló hangoltsága révén a látottak mindig egyéniesítetten, spirituális tartalmaikat felfedve jelennek meg vásznain - különleges fénybe vonva a szűkebb környezet motívumaiból táplálkozó puritán egyszerűségű témákat. A 80-as években művészete drámai színezetet kap, s filozofikus beállítottsága bizonyos monumentalitással párosul; ekkor festett munkái (Évszakok, Napraforgó király stb.) századunk magyar piktúrájának maradandó teljesítményei.
Ek: 1931, 1944, 1946: Ernst M.; 1949: Főv.-i Népműv. Központ; 1959: Ernst M. (gyűjt. kat); 1964: Csók G.; 1968: Berlin; 1969: Ernst M. (gyűjt. kat.); 1972: Műcsarnok; 1976: Műcsarnok; Művésztelepi G., Szentendre (gyűjt. kat.); Szófia; Miskolc; Cegléd; Szentes; 1978: Csók G.; 1980: Vigadó G.; 1982: Xantus J. M., Győr; Keresztény M., Esztergom; 1983: Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: Helikon G.
Vcsk: 1956: A szentendrei művésztelep jubiláris kiállítása 1926-1956, Ferenczy M. Szentendre; 1963: Szentendrei festészet, MNG; 1976: Kortárs szentendrei művészet, MNG;1977: A szentendrei művészet 50 éve, Ferenczy M., Szentendre; 1988: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve 1928-1988, Szentendrei Képtár, Szentendre.
Mk: Minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a Ferenczy M. őrzi.
Irod.: Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., Ernst M., 1959.); Vajna É.: Miháltz Pál, MŰV.1961/1.; Szíj B.: (kat. bev. tan., Csók G., 1964); Baky M.: Miháltz Pál, MŰV, 1965/3.; Németh L.: (gyűjt. kat. bev. tan., Ernst M., 1969); Pataky d.: Miháltz Pál 70 éves, MŰV, 1969/4.; Dévényi I.: Miháltz Pál, Látóhatár, 1971/1-2.; Szilágyi D.: Miháltz Pál, 1971/9.; Telepy K.: Miháltz Pál (monogr.), Bp., 1972; Dévényi I.: Miháltz Pál, MŰV, 1974/8.; Haulisch L.: A szentendrei festészet kialakulása és története 1945-ig, Bp., 1977; Tasnádi A.: Lágymányosi őszikék, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. (T.ATT.)

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2025. március. 17.

(A műtárgyat eddig 114-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel:
Fizetés:

Miháltz Pál : Ház előtt

hasznos!
[FK3784/Bp301/56] Készült: Olaj, Vászon A kép Miháltz Pál (Magyarvalkó, 1899, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve hátoldalon "Miháltz Pál" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Farostra kasírozott vászon Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, Érdemes Művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tados-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd 1922-27 között Vaszary János továbbképzős növendéke lett. 1922-ben és 1923-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatáson expresszionista munkákat festett és e stílusú alkotásaival szerepelt először a közönség előtt 1924-ben a Főiskola Ifjúsági bemutatóján, az Ernst Múzeumban. 1925-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Résztvevője volt KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításásainak, ill. a magyar művészek külföldi bemutatóinak. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi tárlatán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ban más művészekkel együtt a fővárosi Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett alkotásaiból gyűjteményes bemutatót. 1959-ben és 1969-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. 1927-1928-ban a Fővárosi Iparostanonc Iskola rajztanáraként működött. 1928-1946 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, 1946-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alakrajz-tanára volt. 1929-ben Itáliában járt, 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. A szentendrei művésztelep tagja lett, és a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. Miháltz a látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk és lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. Művészeti díjak: a Szinyei Társaság tájképdíja, Munkácsy-díj, a Fővárosi Felszabadulási pályázat festészeti 1. díja, Érdemes Művész, a Szegedi Nyári Tárlat díja, a Hatvani Tájkép-biennále aranydiplomája, Kiváló Művész. 1934-ben, 1937-ben, 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Táj- és csendéletképei, valamint lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a fővárosi Magyar Nemzeti Galéria őriz. Ezen kívül művei helyet kaptak minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi. "Egy élet regénye" címmel linómetszet-sorozatot adott ki. (ML, Éber, P.D.: Műv. 1969/4, Sz.D.: Műv. 1971/9, D.I.: Műv. 1974/8, FJ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, érdemes művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tardos-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd Vaszary János növendéke lett. 1922-23-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei-Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatású expresszionista képeket festett, s e stílusú műveivel szerepelt először a közönség előtt, 1924-ben a Főiskola Ifjúsági kiállításán, az Ernst Múzeumban. 1925-től szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. A KUT és az UME tagjaként számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ben más művészekkel együtt a budapesti Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. A bp.-i Iparművészeti Főiskola tanáraként működött és a szentendrei művésztelep tagja volt. Szentendre hatására korai stílusán változtatva, a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. A látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk, lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. 1934-ben, 1937-ben és 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Tájképei, csendéletei és lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a MNG őriz. "Egy élet regénye" címmel linómetszetsorozatot adott ki. (ML, Éber,P.D.: Műv.-1969/4, D.I.: Műv.-1974/8) Magyar festők és grafikusok adattára 1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között tanársegéd a Műegyetem rajztanáraként, ezt követően, 1959-ig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tárlatain szerepel. 1931 óta nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Gyűjteményes kiállításai voltak az Ernst Múzeumban (1924, 1944, 1946, 1959, 1969), a Csók Galériában (1964) a Műcsarnokban (1972, 1976), kisebb bemutatói Szentendrén, Miskolcon, Cegléden és Szentesen (1976). 1968-ban Berlinben, 1976-ban Szófiában mutatkozott be. Rendszeres résztvevője az országos és a szentendrei tárlatoknak, munkái eljutottak több külföldi országba. Számos kiállítási és pályázati díj, köztük a Szinyei Társaság tájkép-díjának (1946), a Szegedi Nyári Tárlat díjának (1974) és a hatvani tájkép - biennálé aranydiplomájának (1976) tulajdonosa. 1961-ben Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1973-ban kiváló művészi címet kapott. - Művészete halkszavú, finom, bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyéni hangú képviselője. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1918-22 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Révész Imrénél, majd Vaszary Jánosnál. 1925-től kiállító művész. A KUT, majd az UME művészegyesületek tagjaként is számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1945-ig a műegyetem, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára, a szentendrei művésztelep tagja. Határozott kontúrú, erősen szerkesztett, kékes-zöldes színekre épített tájképei, csendéletei, lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a Nemz. Gal. őriz. (Csendélet, 1944; Kopár fa, 1946; Önarckép, 1952). Egy élet regénye címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. 1959-ben gyűjt. kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában. Művészeti lexikon I-II. Grafikus és festő. A képzőműv. főiskolán Vaszary Jánosnál végezte tanulmányait. 1922-23. ismételten kapott ösztöndíjat a Szinyei-Társaságtól. 1925 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalónnak. Tagja a Kőszegiek társaságának s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt, 1926. más művészekkel együtt a bpesti Károlyi-palotában volt koll. kiállítása. 1931. az Ernst Múzeumban rendezett műveiből gyüjt. kiállítást. Egy csendélete a főváros tulajdona. Expresszionista arc-, figurális- és tájképeket fest. Az UME törzstagja. 1934. Egy élet regénye képekben c. alatt Frans Masereel hatása alatt linoleummetszet sorozatot adott ki. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között a Műegyetem rajzi tanszékének tanára, ezt követően 1959-ig az Iparművészeti Főiskola professzora. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság kiállításain szerepel. 1931 óta Szentendrén dolgozik nyaranta, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Eddig mintegy 20 önálló tárlata volt, a legfontosabbak az Ernst Múzeumban (1931, 1944, 1946, 1959, 1969), a Műcsarnokban (1972, 1976), a Csók Galériában (1964, 1978), a Vígadó Galériában (1980) és Szentendrén (1983). Kiállított számos vidéki városban, önálló anyaggal szerepelt Berlinben (1968) és Szófiában (1976). Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa, a Munkácsy-díj (1961), az érdemes és a kiváló művészi cím (1965, 1973) kitüntetettje. - Művészete bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. Túlnyomórészt kisvárosi utcákat, tűnődő önportrékat, a zene varázsának magukat átadó emberalakokat, az ősz melankóliáját sugalló fákat, enteriőröket ábrázol képein. A szigorú, de mégis festői kontúrok közé fogott felületeket gazdag faktúrájú festésmóddal dolgozza ki, felhasználva a dekoratív absztrakció és a tassizmus eredményeit is. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyik legegyénibb hangú képviselője. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1918-22: MKF, mesterei: Tardos Krenner Viktor, Révész Imre; 1922-27 között ugyanitt Vaszary János továbbképzős növendéke. 1946-ban a Szinyei Társaság tájképdíja; 1961: Munkácsy-díj; 1965: a Főv.-i Felszabadulási pályázat festészeti I. díja; érdemes művész; 1974: a Szegedi Nyári Tárlat díja; 1976: a Hatvani Tájképb. aranydiplomája; 1973: kiváló művész. 1927-28-ban a Főv.-i Iparostanonc Iskola rajztanára; 1928-46 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tagja. 1929-ben nagyobb tanulmányutat tett Olaszországban. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. 1933-ban megjelent Egy élet regénye c. 41 lapos linómetszet-sorozata Lyka Károly előszavával. 1946-49 között a MIF alakrajz-tanára; a Szentendrei Művésztelep tagja volt. 1924-től szerepelt a nyilvánosság előtt, résztvevője volt a KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításainak, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak. Pályafutása az expresszionizmus jegyében indult, majd a párizsi iskola hatott szemléletére. A 30-as évek végén Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát, amit a posztimresszionizmus és a szimbolizmus sajátos szintézise jellemez. Határozott kontúrvonalakból szerkesztett, szuggesztív hangulatú festészete a formaképzés dolgából megmarad a természetelvűség talaján, ám alkotói habitusa meditatív, befelé forduló hangoltsága révén a látottak mindig egyéniesítetten, spirituális tartalmaikat felfedve jelennek meg vásznain - különleges fénybe vonva a szűkebb környezet motívumaiból táplálkozó puritán egyszerűségű témákat. A 80-as években művészete drámai színezetet kap, s filozofikus beállítottsága bizonyos monumentalitással párosul; ekkor festett munkái (Évszakok, Napraforgó király stb.) századunk magyar piktúrájának maradandó teljesítményei. Ek: 1931, 1944, 1946: Ernst M.; 1949: Főv.-i Népműv. Központ; 1959: Ernst M. (gyűjt. kat); 1964: Csók G.; 1968: Berlin; 1969: Ernst M. (gyűjt. kat.); 1972: Műcsarnok; 1976: Műcsarnok; Művésztelepi G., Szentendre (gyűjt. kat.); Szófia; Miskolc; Cegléd; Szentes; 1978: Csók G.; 1980: Vigadó G.; 1982: Xantus J. M., Győr; Keresztény M., Esztergom; 1983: Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: Helikon G. Vcsk: 1956: A szentendrei művésztelep jubiláris kiállítása 1926-1956, Ferenczy M. Szentendre; 1963: Szentendrei festészet, MNG; 1976: Kortárs szentendrei művészet, MNG;1977: A szentendrei művészet 50 éve, Ferenczy M., Szentendre; 1988: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve 1928-1988, Szentendrei Képtár, Szentendre. Mk: Minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a Ferenczy M. őrzi. Irod.: Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., Ernst M., 1959.); Vajna É.: Miháltz Pál, MŰV.1961/1.; Szíj B.: (kat. bev. tan., Csók G., 1964); Baky M.: Miháltz Pál, MŰV, 1965/3.; Németh L.: (gyűjt. kat. bev. tan., Ernst M., 1969); Pataky d.: Miháltz Pál 70 éves, MŰV, 1969/4.; Dévényi I.: Miháltz Pál, Látóhatár, 1971/1-2.; Szilágyi D.: Miháltz Pál, 1971/9.; Telepy K.: Miháltz Pál (monogr.), Bp., 1972; Dévényi I.: Miháltz Pál, MŰV, 1974/8.; Haulisch L.: A szentendrei festészet kialakulása és története 1945-ig, Bp., 1977; Tasnádi A.: Lágymányosi őszikék, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. (T.ATT.)
További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Festmény, kép, grafika technika: olaj
vásárlási információk
Feltöltve: 2025. március. 17.

(A műtárgyat eddig 114-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel:
Fizetés:
Eladási ár:
360 000 HUF
Megveszem
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1W715/Z035] Régi, festetlen, talapzaton álló Herendi porcelán figura, Leonardo da Vinci lovasszobra. A lovas kardja restaurátor által szakszerűen javított. Alján kék Herendi márkajelzés: HERENDI HUNGARY HANDPAINTED Mélynyomással: HEREND Magasság: 23.5 cm Szélesség: 14.5 cm Hosszúság: 24 cm Súly: 1.255 kg
Antik Herendi porcelán figura - Leonardo da Vinci lovasszobra 23.5 cm
115 000 HUF
[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF
[1X270/122] Papír linómetszet üveglap mögött, színes paszpartuban, barna keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelzés ceruzával jobbra lent: IMRE LAJOS Kép címe balra lent: LÁNCHÍD A VÁRRAL (LINÓ METSZET 1988) 21/50 Magasság: 24 cm Szélesség: 26 cm Súly: 0.355 kg Imre Lajos grafikus Hódmezővásárhely, 1936-12-31 Szerző: Tasnádi András Művészeti gimnáziumot, majd műegyetemet végzett, és statikus mérnökként helyezkedett el. Képzőművészeti ismereteit a Luzsicza Lajos vezette képzőművész körben fejlesztette tovább; metszeni Gy. Szabó Bélától és Kós Károlytól tanult. Önálló grafikai mappái: A kuruc szabadságharc 12 nevezetes vára (1976); In memoriam Gabriel Bethlen (1980); Alma Mater Sárospatak 1532-1982 (1982). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1983 • Ráday Könyvtár, Budapest • Kossuth Lajos Művelődési Ház, Miskolc. Forrás: artportal.hu
Imre Lajos : "Lánchíd a Várral" sorszámozott linómetszet
22 000 HUF
[1X048/KCS] Antik, szép, azonnal enteriőrbe helyezhető állapotban lévő, három darabból álló, kis méretű Biedermeier fotel, kisasszony fotel garnitúra. Szép állapotú zöld kárpittal, kényelmes epedarugós ülőfelülettel.
Antik Biedermeier szalonfotel, kisasszonyfotel garnitúra 3 darab
122 000 HUF
[1X044/UZ-N] Antik, szép állapotú, felépítményes barokk íróasztal. A felépítményen három fiók, közepén faragott díszítés látható. Írófelülete zöld filccel borított. Magasság: 78 cm Szélesség: 65 cm Hosszúság: 107 cm
Antik barokk felépítményes íróasztal
255 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
Olaj, vászon 40x30 cm, j.h.: B53
Bizse János (1920 - 1981 ): Kavicsok
95 000 HUF
[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festő 1940 : Erdély Gyilkostó
22 000 HUF
[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF
[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)
Horváth Kálmán, Szatmári : Falusi utca
80 000 HUF
Olaj, vászon 52x62 cm, j.j.l. : Barta Mária
Barta Mária (1897 - 1969): Zöld székek
320 000 HUF