[FK3784/Bp301/56]
Készült: Olaj, Vászon
A kép Miháltz Pál (Magyarvalkó, 1899, Budapest, 1988) alkotása.
Jelezve hátoldalon "Miháltz Pál"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Farostra kasírozott vászon

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, Érdemes Művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tados-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd 1922-27 között Vaszary János továbbképzős növendéke lett. 1922-ben és 1923-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatáson expresszionista munkákat festett és e stílusú alkotásaival szerepelt először a közönség előtt 1924-ben a Főiskola Ifjúsági bemutatóján, az Ernst Múzeumban. 1925-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Résztvevője volt KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításásainak, ill. a magyar művészek külföldi bemutatóinak. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi tárlatán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ban más művészekkel együtt a fővárosi Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett alkotásaiból gyűjteményes bemutatót. 1959-ben és 1969-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. 1927-1928-ban a Fővárosi Iparostanonc Iskola rajztanáraként működött. 1928-1946 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, 1946-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alakrajz-tanára volt. 1929-ben Itáliában járt, 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. A szentendrei művésztelep tagja lett, és a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. Miháltz a látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk és lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. Művészeti díjak: a Szinyei Társaság tájképdíja, Munkácsy-díj, a Fővárosi Felszabadulási pályázat festészeti 1. díja, Érdemes Művész, a Szegedi Nyári Tárlat díja, a Hatvani Tájkép-biennále aranydiplomája, Kiváló Művész. 1934-ben, 1937-ben, 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Táj- és csendéletképei, valamint lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a fővárosi Magyar Nemzeti Galéria őriz. Ezen kívül művei helyet kaptak minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi. "Egy élet regénye" címmel linómetszet-sorozatot adott ki. (ML, Éber, P.D.: Műv. 1969/4, Sz.D.: Műv. 1971/9, D.I.: Műv. 1974/8, FJ)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő, grafikus. Munkácsy-díjas, érdemes művész. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán előbb Tardos-Krenner Viktor és Révész Imre voltak a tanárai, majd Vaszary János növendéke lett. 1922-23-ban ismételten ösztöndíjat kapott a Szinyei-Társaságtól. Az 1920-as évek elején sötét tónusú, szinte monochrom hatású expresszionista képeket festett, s e stílusú műveivel szerepelt először a közönség előtt, 1924-ben a Főiskola Ifjúsági kiállításán, az Ernst Múzeumban. 1925-től szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. A KUT és az UME tagjaként számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Tagja volt a Kőszegiek Társaságának, s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt. 1926-ben más művészekkel együtt a budapesti Károlyi-palotában volt kollektív tárlata. 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes tárlata. A bp.-i Iparművészeti Főiskola tanáraként működött és a szentendrei művésztelep tagja volt. Szentendre hatására korai stílusán változtatva, a szentendrei festészet posztimpresszionizmushoz közel álló szárnyához csatlakozott. A látványból indult ki, azt alakította át képpé, de ebben az átformálásban nagy szerepet játszott nála a konstruktív szerkesztés is. A finom, halk, lírai színeket szigorú szerkezetbe foglalta bele. 1934-ben, 1937-ben és 1942-ben kitüntető elismerést kapott. Tájképei, csendéletei és lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a MNG őriz. "Egy élet regénye" címmel linómetszetsorozatot adott ki. (ML, Éber,P.D.: Műv.-1969/4, D.I.: Műv.-1974/8)

Magyar festők és grafikusok adattára
1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között tanársegéd a Műegyetem rajztanáraként, ezt követően, 1959-ig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tárlatain szerepel. 1931 óta nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Gyűjteményes kiállításai voltak az Ernst Múzeumban (1924, 1944, 1946, 1959, 1969), a Csók Galériában (1964) a Műcsarnokban (1972, 1976), kisebb bemutatói Szentendrén, Miskolcon, Cegléden és Szentesen (1976). 1968-ban Berlinben, 1976-ban Szófiában mutatkozott be. Rendszeres résztvevője az országos és a szentendrei tárlatoknak, munkái eljutottak több külföldi országba. Számos kiállítási és pályázati díj, köztük a Szinyei Társaság tájkép-díjának (1946), a Szegedi Nyári Tárlat díjának (1974) és a hatvani tájkép - biennálé aranydiplomájának (1976) tulajdonosa. 1961-ben Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1973-ban kiváló művészi címet kapott. - Művészete halkszavú, finom, bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyéni hangú képviselője. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1918-22 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Révész Imrénél, majd Vaszary Jánosnál. 1925-től kiállító művész. A KUT, majd az UME művészegyesületek tagjaként is számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1945-ig a műegyetem, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára, a szentendrei művésztelep tagja. Határozott kontúrú, erősen szerkesztett, kékes-zöldes színekre épített tájképei, csendéletei, lelkivilágát feltáró önarcképei közül többet a Nemz. Gal. őriz. (Csendélet, 1944; Kopár fa, 1946; Önarckép, 1952). Egy élet regénye címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. 1959-ben gyűjt. kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában.

Művészeti lexikon I-II.
Grafikus és festő. A képzőműv. főiskolán Vaszary Jánosnál végezte tanulmányait. 1922-23. ismételten kapott ösztöndíjat a Szinyei-Társaságtól. 1925 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalónnak. Tagja a Kőszegiek társaságának s ennek 1925. évi kőszegi kiállításán kisebb kollekcióval vett részt, 1926. más művészekkel együtt a bpesti Károlyi-palotában volt koll. kiállítása. 1931. az Ernst Múzeumban rendezett műveiből gyüjt. kiállítást. Egy csendélete a főváros tulajdona. Expresszionista arc-, figurális- és tájképeket fest. Az UME törzstagja. 1934. Egy élet regénye képekben c. alatt Frans Masereel hatása alatt linoleummetszet sorozatot adott ki.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1918-1922 között Révész Imre irányításával végezte főiskolai tanulmányait, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1929-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1928-1946 között a Műegyetem rajzi tanszékének tanára, ezt követően 1959-ig az Iparművészeti Főiskola professzora. 1924 óta kiállító művész, a két világháború között a KUT, az UME és a Szinyei Társaság kiállításain szerepel. 1931 óta Szentendrén dolgozik nyaranta, 1946-tól az itteni művésztelep tagja. Eddig mintegy 20 önálló tárlata volt, a legfontosabbak az Ernst Múzeumban (1931, 1944, 1946, 1959, 1969), a Műcsarnokban (1972, 1976), a Csók Galériában (1964, 1978), a Vígadó Galériában (1980) és Szentendrén (1983). Kiállított számos vidéki városban, önálló anyaggal szerepelt Berlinben (1968) és Szófiában (1976). Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa, a Munkácsy-díj (1961), az érdemes és a kiváló művészi cím (1965, 1973) kitüntetettje. - Művészete bensőségesen lírai, de líraisága mögött sok expresszív mondanivaló is lappang. Túlnyomórészt kisvárosi utcákat, tűnődő önportrékat, a zene varázsának magukat átadó emberalakokat, az ősz melankóliáját sugalló fákat, enteriőröket ábrázol képein. A szigorú, de mégis festői kontúrok közé fogott felületeket gazdag faktúrájú festésmóddal dolgozza ki, felhasználva a dekoratív absztrakció és a tassizmus eredményeit is. A szentendrei festészet posztimpresszionista ágának egyik legegyénibb hangú képviselője.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1918-22: MKF, mesterei: Tardos Krenner Viktor, Révész Imre; 1922-27 között ugyanitt Vaszary János továbbképzős növendéke. 1946-ban a Szinyei Társaság tájképdíja; 1961: Munkácsy-díj; 1965: a Főv.-i Felszabadulási pályázat festészeti I. díja; érdemes művész; 1974: a Szegedi Nyári Tárlat díja; 1976: a Hatvani Tájképb. aranydiplomája; 1973: kiváló művész. 1927-28-ban a Főv.-i Iparostanonc Iskola rajztanára; 1928-46 között a Műegyetem szabadkézi rajz tanszékének tanársegédje, a KUT, az UME és a Szinyei Társaság tagja. 1929-ben nagyobb tanulmányutat tett Olaszországban. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. 1933-ban megjelent Egy élet regénye c. 41 lapos linómetszet-sorozata Lyka Károly előszavával. 1946-49 között a MIF alakrajz-tanára; a Szentendrei Művésztelep tagja volt. 1924-től szerepelt a nyilvánosság előtt, résztvevője volt a KUT, az UME és a Szinyei Társaság rendezvényeinek, az országos kiállításoknak, a szentendrei művésztelep kollektív kiállításainak, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak. Pályafutása az expresszionizmus jegyében indult, majd a párizsi iskola hatott szemléletére. A 30-as évek végén Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát, amit a posztimresszionizmus és a szimbolizmus sajátos szintézise jellemez. Határozott kontúrvonalakból szerkesztett, szuggesztív hangulatú festészete a formaképzés dolgából megmarad a természetelvűség talaján, ám alkotói habitusa meditatív, befelé forduló hangoltsága révén a látottak mindig egyéniesítetten, spirituális tartalmaikat felfedve jelennek meg vásznain - különleges fénybe vonva a szűkebb környezet motívumaiból táplálkozó puritán egyszerűségű témákat. A 80-as években művészete drámai színezetet kap, s filozofikus beállítottsága bizonyos monumentalitással párosul; ekkor festett munkái (Évszakok, Napraforgó király stb.) századunk magyar piktúrájának maradandó teljesítményei.
Ek: 1931, 1944, 1946: Ernst M.; 1949: Főv.-i Népműv. Központ; 1959: Ernst M. (gyűjt. kat); 1964: Csók G.; 1968: Berlin; 1969: Ernst M. (gyűjt. kat.); 1972: Műcsarnok; 1976: Műcsarnok; Művésztelepi G., Szentendre (gyűjt. kat.); Szófia; Miskolc; Cegléd; Szentes; 1978: Csók G.; 1980: Vigadó G.; 1982: Xantus J. M., Győr; Keresztény M., Esztergom; 1983: Szentendrei Képtár, Szentendre; 1985: Helikon G.
Vcsk: 1956: A szentendrei művésztelep jubiláris kiállítása 1926-1956, Ferenczy M. Szentendre; 1963: Szentendrei festészet, MNG; 1976: Kortárs szentendrei művészet, MNG;1977: A szentendrei művészet 50 éve, Ferenczy M., Szentendre; 1988: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve 1928-1988, Szentendrei Képtár, Szentendre.
Mk: Minden fontosabb hazai közgyűjteményben. Hagyatékát a Ferenczy M. őrzi.
Irod.: Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., Ernst M., 1959.); Vajna É.: Miháltz Pál, MŰV.1961/1.; Szíj B.: (kat. bev. tan., Csók G., 1964); Baky M.: Miháltz Pál, MŰV, 1965/3.; Németh L.: (gyűjt. kat. bev. tan., Ernst M., 1969); Pataky d.: Miháltz Pál 70 éves, MŰV, 1969/4.; Dévényi I.: Miháltz Pál, Látóhatár, 1971/1-2.; Szilágyi D.: Miháltz Pál, 1971/9.; Telepy K.: Miháltz Pál (monogr.), Bp., 1972; Dévényi I.: Miháltz Pál, MŰV, 1974/8.; Haulisch L.: A szentendrei festészet kialakulása és története 1945-ig, Bp., 1977; Tasnádi A.: Lágymányosi őszikék, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. (T.ATT.)