[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FKB259/Bp44/26] A kép mérete: 56,5 x 47 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Magyar festő 1930 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült

[6204/016] Olaj fa festmény, hibátlan, gyönyörű állapotú, szép eredeti keretben. Jelezve balra lent TOLNAY ÁKOS (1861 - ?) Szélesség: 60 cm Hosszúság: 74 cm Súly: 3 kg

[FKB651/Z067] A kép mérete: 29 x 17 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Zeller Mihály (Nagypeleske, 1859) alkotása. Jelezve jobbra lent "Zeller M" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Mintarajziskolában, 1903-ban a nagybányai szabadiskolában, Münchenben és Berlinben végezte művészeti tanulmányait. Utóbb Párizsban is eltöltött egy évet. "Tisza partján" című képét 1906-ban Párizsban díszoklevéllel tüntették ki. 1908-ban Szatmárnémetiben kollektív kiállítást rendezett műveiből. Jelentősebb alkotásai: Sír a kislány a Balaton partján, Kertek alján, Áve Mária, stb. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára A Mintarajziskolában, Nagybányán és Berlinben tanult, utóbb Párizsban töltött egy évet. Tisza partján c. képét 1906-ban Párizsban díszoklevéllel tüntették ki. 1908-ban Szatmárnémetiben kollektív kiállítást rendezett műveiből. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Mintarajziskolában, Nagybányán, Münchenben és Berlinben végezte műv. tanulmányait. Utóbb Párizsban is töltött egy évet. "Tisza partján" c. képét 1906-ban Párizsban díszoklevéllel tüntették ki. 1908-ban Szatmárnémetiben koll. kiállítást rendezett műveiből. Jelentékenyebb alkotásai: Sír a kislány a Balaton partján, Kertek alján, Ave Maria. (Éber)

[FKA088/075] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Tolnay Ákos (Pest, 1861) alkotása. Jelezve balra lent "Tolnay Ákos" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Pest, 1861 - ? Festő. A bécsi akadémiáról ment a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol 1884-ben akadémiai bronzéremmel jutalmazták. Félbehagyva müncheni tanulmányait ár ebben az évben a Benczúr-mesteriskolába sietett, és itt képezte magát. Leginkább arcképeket festett, de kisebb tájképekkel is szerepelt kiállításokon. 1907-ben Budapesten, Aradon, stb. volt tárlata. A Benczúr Társaság tagja volt. Egy arcképtanulmánya a Magyar Nemzeti Galériában, Knezics Zoltán arcképe a főváros, Pucher József építész arcképe a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének tulajdonában van. (Éber, L-MMM) Magyar festők és grafikusok adattára (Pest, 1861 - ) Bécsben és Münchenben tanult és leginkább arcképeket festett (Wekerle, Radocza, Csillag Teréz stb.), azon kívül kisebb tájképekkel is szerepelt a kiállításokon. 1907-ben Budapesten, Aradon stb. volt kiállítása. Egy arcképtanulmánya a Magyar Nemzeti Galériában, Knézics Zoltán arcképe a főváros, Pucher József építész arcképe a budapesti építőmesterek ipartestületének tulajdonába került. A Benczúr Társaság tagja volt. - MTA Művészeti lexikon I-II. festő, szül. Budapest 1861. aug. 10. Budapesten tanult és leginkább arcképeket festett (Wekerle, Radocza, Csillag Teréz stb.), azonkívül kisebb tájképekkel is szerepelt a kiállításokon. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Pest, 1861 – Festő. Bécsben és Münchenben tanult. Leginkább arcképeket festett, de kisebb tájképekkel is szerepelt kiállításokon. 1907-ben Budapesten, Aradon, stb. volt tárlata. A Benczúr Társaság tagja volt. Egy arcképtanulmánya a Magyar Nemzeti Galériában, Knezics Zoltán arcképe a főváros, Pucher József építész arcképe a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének tulajdonában van (Éber)

[0U895/W007] Olaj fatábla jelzett festmény, hibátlan állapotú aranyozott keretben. Jelzés balra lent: KURUCZ 932 Hátoldalán felirat ceruzával: TANYA TÉLEN Képcsarnok Vállalat címkéjén felirat: QURUCZ D. ISTVÁN TANYA TÉLEN Magasság: 66.5 cm Szélesség: 87.5 cm Súly: 3.7 kg Kurucz D. István festő Születési hely: Hódmezővásárhely Születési dátum: 1914 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1933: Szőnyi István magániskolájának növendéke; 1934-1940: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1950: Munkácsy-díj; 1960: a VII. Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettje; 1941-1942, 1961, 1983: római ösztöndíj; 1964: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj: 1971: érdemes művész; 1974: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1977: Káplár Miklós-díj és emlékplakett; 1978: kiváló művész; 1984: Szocialista Magyarországért érdemrend; 1985: Kossuth-díj. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe, a Vásárhely Népe c. lap munkatársa, 1948-ban Budapestre költözött, a Kossuth Akadémia képzőművész körének vezetője volt. 1949-1959 között Szőnyi István tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-1952 között megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. 1953-ban vásárhelyi házában és műtermében megnyílt a Képzőművészeti Alap 8. sz. művésztelepe. 1962-ben kiállított a XXXI. Velencei Biennálén. 1963-tól Budapesten dolgozott. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, valamint Japánban, Mongóliában és Algériában. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezte és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, valamint a Hortobágyi Alkotótábor elnöke volt. Képi világát és etikai alapállását tekintve a magyar piktúra fejlődésében különös szerepet játszó alföldi festészet folytatója, ám ezt a Tornyai és Koszta kezdeményezte népi realista irányzatot a társadalmi-gazdasági fejlődés aktuális fejleményeihez igazítva, egyéni felfogásban művelte. Szemlélődő habitusa jó fogódzóra lelt a temperafestés újrafelfedezésében, amelynek könnyed, levegős színharmóniái nála - az elődöktől eltérően - határozott rajzossággal és a tónusok árnyaltságával ötvöződtek. Első korszakában, a 40-es években még szorosan tapad a tradíciókhoz, amit az indulása mögé hátteret rajzoló valóság, ifjúságának szociális- és természetélményei magyaráznak. Korai művei (Disznóvásár, 1939; Kapu előtt, 1941; Tyúketetés, 1943) voltaképpen képi eszközökkel megoldott szociofotók, melyeket a közlés expresszív ereje, a visszafogott indulat és az ábrázoltakkal való együttérzés szemérmes lírája tesz hitelessé. A II. világháborút követő idők dinamikus atmoszférája jelentős változásokkal járt festészetében, ami tárgyköre kibővülése mellett kompozíciós módszereinek leegyszerűsödésében érhető tetten. Olykor a fogalmi érzékelésig eljutó jellemzése régi témáit is új tartalmakkal telíti: a paraszti életforma józan realitásai már nem a társadalmi mozdulatlanság, hanem a céltudatosan és hasznosan élt emberi élet, az erkölcsi értékek szimbólumaiként jelennek meg képein (Halászok, 1945, Földosztás, 1946). Különösen kifejezőek ebből a szempontból alakos ábrázolásai, melyeken az ikonszerű tömörséggel megfogalmazott figurák a földdel összenőtt ember sorsának természetes ethoszát alakítják képi emócióvá (Parasztasszony, Csikós, 1961). Más műveiben a mezei munka civilizálódását nyomozva a táj új típusú, "társadalmasított" ábrázolását, s vele a 60-as évek kollektivizálódott Alföld-képét teremti meg (Cséplés, 1958; Aratás, 1960). Az alföld problémakörhöz kapcsolódnak a 60-as években megszaporodó tájábrázolásai is, amelyek fő témája a mély horizontú, legtöbbször ember nélküli alföldi táj mindent magába olvasztó végtelensége (Fehér tanyák, Tél, 1963). A táji inspiráció forrása a 70-es évek közepétől már nem a távlati élmény, hanem a táj anyagi és szellemi mivoltát meghatározó természeti közeg, amelynek megjelenítésében - merészen átlépve a konvenciókon - a nonfiguratív festészet eszköztárát is felhasználja. Pályája utolsó harmadában festett Hortobágy-ábrázolásai immár a természet mélyebb struktúráit megismerő és átélő ember újszerű látomásai. Bár technikai felkészültsége és kompozíciós készsége szinte predesztinálták murális feladatok megoldására, alig néhány műve került megvalósításra. Több pannó- és freskóterve, így a Mohácsi csata és a Hajdúság története vázlatstádiumban maradt, vagy csak részben került kivitelezésre. Elméleti kérdések is foglalkoztatták, több cikket, tanulmányt írt a rajztanítás, a művészképzés, a műkereskedelem és a művészetpolitika kérdéseiről. Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest [Kamotsay Istvánnal] 1965, 1968 • Milánó 1970 • Csók Galéria, Budapest 1974 • Vaszary Terem, Kaposvár 1976 • Józsefvárosi Galéria, Budapest 1987 • Csók Galéria, Budapest • Művészetek Háza, Szekszárd • Hollósy Galéria, Budapest 1989 • Vármúzeum, Simontornya • Városi Kiállítóterem, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon stb. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein (1964 • Vásárhelyi Tárlatok, 1954-1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1974 • Vásárhelyi Tárlatok 1964-1973 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma 1954-1978, Műcsarnok). Művek közgyűjteményekben Köztéri művei pannó (1963, Szegedi Kenderfonó) pannó (1964, Salgótarján, Rendőrkapitányság) secco (1967, Sportkórház, Budapest). Irodalom SZÍJ R.: ~, (tanulmány, Várpalota, 1967) D. FEHÉR ZS.: ~ kiállítása, in: Képzőművészeti Almanach 3, Budapest, 1972 OELMACHER A.: ~ kiállítása a Csók Galériában, in: A szocialista képzőművészet nyomában, Budapest, 1975 "Mindig freskót szerettem volna festeni..." Beszélgetés ~nal, Művészet, 1984/3. TANDI L.: Műteremlátogatás ~nál, Tiszatáj, 1986/2. Vásárhelyi festők (szerk.: KRISTÓ N. I., Budapest, 1988) ~ jubileumán (illusztrált tanulmány, bev.: POGÁNY Ö. G., Debrecen, 1990) események nélkül, Művészet, 1990/3. Az Alföld vonzásában, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. Tasnádi Attila Forrás: www.artportal.hu