[1Q842/Z266]
Hibátlan állapotú, nagy méretű, kézzel festett gazdagon aranyozott japán porcelán tál, dísztál. A tálhoz egy tartó, állvány tartozik.

A tálat Fukuoka (polgármestere adományozta

Hátoldalán kék kalligrafikus jelzés mellett aranyozott felirat:

WITH THE COMPLIMENTS OF MR. KUWAHARA, MAYOR OF FUKUOKA CITY

Szélesség: 36 cm
Súly: 2.285 kg
Keiichi Kuvahara
IJN NAVAL AIRFORCE, KAMIKAZE PILOT

 

A következőket Warren Manger cikkéből sűrítettük össze, aki megengedte, hogy itt reprodukáljam.

Keiichi Kuwahara 17 éves volt, amikor 1943-ban beszervezték a haditengerészeti légierőbe . Mire befejezte a kiképzést, Japánban annyira hiányoztak a pilóták, a repülőgépek és a fegyverek, hogy századát feloszlatták, és parancsot kapott, hogy jelentkezzen be egy kamikaze egységbe. Nem merte visszautasítani.



„Kínlódtam, hogy meggyőzzem magam, meg kell halnom. Azt hittem, a halálom értelmetlen lesz. Még ha Japán megnyerné is a háborút, a családom az ereszcsatornában halna meg, mert nem lennék ott, hogy eltartsam őket. Meggyötört. Úgy éreztem, elvesztem az eszem. Azt mondták nekünk, hogy a vereség elfogadása helyett az életünket kell felajánlanunk. Nem volt más választás. Parancsot kellett követnünk, amikor lökdösni jött. De nem akartuk a halált.”

Keiichi Kuvahara
1945. május 4-én Kuwahara felszállt Kushira támaszpontjáról, és Okinawába tartott, hogy megtámadja a fő szigetektől 400 mérföldre délre lévő előőrsöt megszálló hajókat. De a motorja meghibásodott, így kénytelen volt lezuhanni. Egy héttel később mechanikai problémák arra kényszerítették, hogy megszakítsa második öngyilkos küldetését.

A túlélés miatti megkönnyebbülését felülmúlta az a félelem, hogy megszégyenítette a családját, és hogy a többi pilóta hogyan bánik vele, amikor visszatér.

Másnap a kamikaze egységét feloszlatták. Bűntudattal, amiért túlélte, miközben oly sok barátja indokolatlanul kénytelen volt feláldozni magát, Kuwahara minden évben virágot rak a meghalt kamikazekért. "Remélem, amíg élek, továbbra is virágot ajánlhatok."


Mariko Oi BBC riportjából értesültem erről a kedves emberről, aki nagyon kedvesen továbbította kérésemet Kuwahara úr barátjának, Tosiyuki Takaginak. Külön hálás vagyok Megumi Kawaguchinak is, aki lefordította Kuwahara úrnak írt levelemet. Ross Stewart, aki aggódott a kopás miatt, és éppen időben a japán tartózkodáshoz, egy csodálatos kék párnázott hüvelyt tervezett a könyvhöz, és kötelességtudóan elindult a helyi postahivatal felé: csak azért, hogy egyenesen egy aktív, elkerített bombariasztó/kitermelési helyzetbe sétáljon. . Ebből az alkalomból a Log Book csomag borítékán extra szigetelőszalag volt, ami nem az a fajta dolog, ami ebben az összefüggésben látható! Mivel a város zsúfolt volt, Ross egy kávézóba ment egy kávéért és süteményért. Szerencsére nem esett baja hős futárunknak, aki másnap el tudta küldeni a könyvet Japánba.


Forrás: https://thelogbookproject.com/keiichi-kuwahara/ 


Átmérője 30 cm, súlya 1020
 

Frenkl Róbert
 







Frenkl Róbert


Életrajzi adatok


Született
1934. május 24.
Budapest


Elhunyt
2010. február 6.
Budapest (75 évesen)


Sírhely
Farkasréti temető


Ismeretes mint
orvos


Iskolái


Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1958


Más felsőoktatási
intézmény
Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest


Egyéb diplomája

Klinikai laboratóriumi ismeretek szakorvos, 1962

Sportorvostan szakorvos, 1965


Pályafutása


Szakterület
sportfiziológus, pathofiziológus


Tudományos fokozat
az orvostudomány kandidátusa 1969, akadémiai doktora 1992


Szakintézeti tagság
Nemzeti Egészségvédelmi Intézet 1989-1992 (NEVI főigazgató 1989-1992), Kórélettani Intézet 1958-1971


Munkahelyek


Magyar Testnevelési Főiskola, Magyar Testnevelési Egyetem, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) 1971
tanszékvezető főiskolai tanár 1971-1975, tanszékvezető egyetemi tanár 1975-2001, intézetigazgató 1998-2001


Tudományos publikációk száma
174



Frenkl Róbert (Budapest, 1934. május 24. – Budapest, 2010. február 6.) orvos, sportvezető, egyetemi tanár, evangélikus egyházi vezető.

 Élete és pályafutása
A budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd 1958-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE) szerzett diplomát.

Ezután a BOTE, majd jogutódja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetének munkatársa volt 1971-ig. Később a Testnevelési Főiskolán – ma Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar – oktatott 2004-ig, amikor az intézmény professor emeritusa lett. Harminc éven át volt az egyetem egészségtudományi és sportorvosi tanszékének vezetője. 1989 és 1992 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt.

Frenkl Róbert 1957-től az OSC ügyvezető elnöke, 1991-től a Magyar Egyetemi Sportszövetség elnöke, [1981] és 2002 között a Magyar Sportorvos Társaság, 1996-tól 2009-ig a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke volt. Részt vett a hasonló profilú nemzetközi szervezetek munkájában is különböző pozíciókban. A rendszerváltozás után egy évtizeden át a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének is tagja volt.

Két szaklap főszerkesztője volt: 1986 és 1994 között a The World of Sports Medicine, 1991 és 2003 között pedig a Lege Artis Medicinae. Több újság (Evangélikus Élet, Diakónia, Üzenet, Credo) szerkesztésében vett részt, sok más lapban is megjelentek írásai. Frenkl Róbert 1963-tól 1987-ig volt a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, jegyzője, másodfelügyelője, 1987 és 1989 között a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője. 1989-től 2006-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, 1991 és 1997 között az egyház zsinatának világi alelnöke volt. 2004-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület elnöke.

1993-tól 1996-ig a Köztársaság Párt elnökségi tagja, később alelnöke volt.

 Könyvei
 Tankönyvek

Sportélettan (1971, 2. bőv. 1983)

Sportorvostan (szerk. 1984)


 Közírói alkotásai

A sport közelről (1974)

Élettani és sportélettani ismeretek; Tankönyvkiadó, Budapest, 1977

Sportegészségtan; Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézet, Budapest, 1978

A jövő század sportja (1979)

Frenkl Róbert–Eőry István–Dobozy László: A sport helye az egészségnevelésben; Medicina, Budapest, 1980 (Az egészségnevelés szakkönyvtára)

Nem fog fájni... Sport, orvosok, sportorvoslás; Sport, Budapest, 1982 (Sportzsebkönyvek)

A sport belülről (1983)

Maradj fiatal! (1992)

Így láttam... Sport, egészségügy, rendszerváltozás. Esszék, interjúk és publicisztikák, 1989–1993; Springer Hungarica, Budapest, 1994

A sportolás és az egészség; Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség, Budapest, 1995

Győzni minden áron. Teljesítménykényszer – gyógyszerfüggés – dopping; Springer Tudományos Kiadó, Budapest, 2000

Flörtöm a futballal (2002)

A TF és a magyar sport belülről. Félévszázad a sport szellemi centrumában; Fair Play Sport, Budapest, 2003

Frenkl Róbert–Gallov Rezső: Mi történt Athénban? Doppingtitkok nyomában; Paracelsus Bt., Budapest, 2004

Töprengéseim. Egészségügy: értékek és veszteségek; Literatura Medica, Budapest, 2005


Tudományos díjai

Dalmady Zoltán díj (Magyar Sportorvos Társaság) 1980

Hepp Ferenc díj (Magyar Testnevelési Egyetem) 1985

Pázmány Péter díj (Pro Renovanda Alapítvány) 1994

Sós József emlékérem (Magyar Táplálkozástudományi T.) 1997

Pro Universitate díj (Magyar Testnevelési Egyetem) 1998

FIMS Gold Award (Nemzetközi Sportorvos Társaság) 1998

FIMS Fellow 2002 (Nemzetközi Sportorvos Társaság) 2002

MOTESZ díj (Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége) 2003.

A sportolók egészségéért díj (Nemzeti Sportszövetség) 2007

a Cseh és Szlovák Sportorvos Társaságok tiszteletbeli tagja


Egyházi aktivitása

a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere (jegyző majd másodfelügyelő 1963-, több ciklusban)

a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitérium tagja 1986-1987

a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője 1987-1989

a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője 1989-2006

az Egyházi Oktatási Bizottság elnöke 1990-2000 



Forrás: wikipédia