[1M055/X305] Retro hibátlan állapotú iparművészeti kerámia váza, díszváza. Alján jelzés: B. VÁRDEÁK Alján zsűri címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRISZÁM: 108154 69-995 Magasság: 10.5 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 10.5 cm Súly: 0.35 kg B.Várdeák Ildikó keramikus Abony, 1929-05-13 Névváltozat: Bődy Oszkárné 1953-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán Gádor István és Borsos Miklós növendékeként. 1971-ben és 1972-ben részt vett a Siklósi Kerámia Szimpóziumon. 1979: Faenza, aranyérem [Bődy Oszkárral]; 1980: Patikaedény-kiállítás, aranyérem, Gualdo Tadino. Kezdetben porcelán- és kerámiaedények tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, majd kerti plasztikákat készített samottos agyagból. Jelenleg cserépkályhát, kandallót tervez és kivitelez, valamint régi épületkerámiák restaurálásával foglalkozik. Irodalom Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1971 • Népház, Budapest-Óbuda 1980 • Faipari Szakiskola, Budapest 1992 • Angelika Cukrászda, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955, 1959, 1965 • 2., 4., 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1958 • Magyar Iparművészek Kiállítása, Világkiállítás, Brüsszel 1959 • Magyar Képzőművésznők II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1963 • Modern magyar kerámia, Royal Festival Hall, London 1966 • Gádor István és tanítványai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1967 • Kerámia kiállítás, Vármúzeum, Siklós 1968, 1972, 1975, 1978, 1980 • I., III-VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1968, 1972, 1977, 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1971, 1972 • Kerámia Szimpozion, Siklós 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Mai Magyar Iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Sopot 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kerámia, Palazzo delle Esposizione, Faenza 1983 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Perugia – Gualdo Tadino 1995 • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1998 • In Memoriam Tornyai, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1998 • Őszi kerámia kiállítás, Palme Ház, Budapest Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu

[1J506/X011] Hibátlan állapotú, három színű csorgatott mázas kínai ló szobor, Tang ló szobor talapzaton. Magasság: 20 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 20.5 cm Súly: 0.485 kg A TANG LOVAK:  A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagysága.  Forrás: terebes A TANG LOVAK   A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagyság

[1M971/X129] Hibátlan állapotú, nagy méretű fehér mázas kerámia hölgy figura, kezében virág. Jelzés a kerámia oldalán: BUDAY ÁGOTA Belsejében címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRI SZÁM: 163102 Magasság: 26 cm Szélesség: 15.3 cm Súly: 0.71 kg

[1U747/X312] Hibátlan állapotú, jelzett, kisméretű művészi részben mázas kerámia figura. Kovács Margit jellegű kerámia lány. Jelzés mázzal festve: ASZK ( Antalfiné Szente Katalin ) Magasság: 14.5 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.245 kg

[0P054/BX-9] Régi, ép állapotú, jelzett, lábakon álló kerámia boroshordó. Alján karcolt jelzés: HMV CS.I. A lábak restauráltak. Magasság: 21 cm Szélesség: 11 cm Súly: 0.835 kg

[1L422/UZ-N] Hibátlan állapotú, fekete mázas nagy méretű kerámia hölgy figura, kalapban, virágos kosárral. A kerámia profi restaurátor által javított. Kosár alján jelzés, lásd fotó. Magasság: 47 cm Szélesség: 21 cm Súly: 3.535 kg Rahmer Maria 1911-1998 A művész névének változatai Maria Rahmer; Rahmer Maria; H. Ráhmer Mária; Hartmann Lászlóné Életrajz kerámikus Budapest, 1911. - Kanada, 1998. Balett táncosnak készült, de szülei tanácsára művészeti pályára lépett. Tanulmányait 1926-29 között kerámia szakon, az Országos iparművészeti iskolában, Orbán Dezső osztályában végezte. Az iskola elvégzése után, több tanulmányutat tett Németországba és Párizsba. 1931-ben saját műhelyt nyit a IX. kerület Rákos utca 1. szám alatt. Rendszeresen kiállító művész, szinte minden jelentősebb kiállításon szerepel. 1933-ban műhelyét áthelyezi az V. kerületi Személynök utca 9-11-be. Az 1935-ös brüsszeli világkiállításon megkapja a nagyaranyérmes díszoklevelet. 1939-ben, Párizsban nyit műtermet, és 1941-ig külföldi megrendeléseit is innen teljesíti. Az egyre rosszabb magyarországi helyzet miatt 1949-ben Franciaországba emigrál. Párizsban él, és főképpen kerámiaoktatással foglalkozik, majd tanítványai kérésére Kanadába költözik, és haláláig tevékenyen részt vesz az ottani művészeti életben. Forrás: https://budapestaukcio.hu/rahmer-maria/keramikus