Papír hideg tű, 29x35 cm, j.j.l.: Bor Pál 1922

[1G022/040] Papír vegyes technika, grafika, üveglap mögött, keretben. Jelzés jobbra lent: KELEMEN P. 1980 Magasság: 45 cm Szélesség: 32 cm Súly: 0.895 kg Kelemen Pál (1942-1999) grafikus.

[FK3831/FL-5] A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, akvatinta, Papír A kép Kass János (Szeged, 1927, Budapest, 2010) alkotása. Jelezve lent "Mars, 94/100, Kass 78 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. A budapesti Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1960-1961-ben a lipcsei Houchschule für Grafik und Buchkunst könyvművészeti tanszékén aspiráns, majd 1967-81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanít. 1973 óta postabélyegeket tervez, legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik, filmplakátokat is készít. Számos hazai és külhoni bemutatón szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiállítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztriában, valamint Svájcban. Kiállított az 1960-as velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Beinnálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíj, Munkácsy-díj (1954, 1967), a brüsszeli világkiállítás ezüstérmese (1958), Érdemes Művész (1966, 1977), Kiváló Művész (1986), Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje (1992), Kossuth-díj (1999). Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon, "A legszebb könyv" díjat kapta. A Magyar Festők Társaságának, az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (Franciaország) és a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. Sokoldalú, eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, számos vidéki és külföldi közgyűjteményben. (MÉ, ML, Sasvári Edit-Pogány Gábor adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Iskola elvégézése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik. Filmplakátokat is készít. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiálllítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztráliában, valam. Svájcban. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjusági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet nyert. 1956-1959 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művészi címmel tüntették ki. Sokoldalú és eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. 1960-61-ben a Lipcsei Könyvművészeti Fősikolán aspiráns, majd a bp.-i Iparművészeti Főiskolán tanárként működött. (MÉ, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1951-ben Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961-ben a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, majd az Iparművészeti Főiskola tanára. Több vidéki bemutató (Miskolc, Debrecen, Eger, Veszprém stb.) mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt egyéni kiállítása. Plasztikai kísérleteit 1975-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában mutatta be csoportkiállításon. Önállóan mutatkozott be Olaszországban (1963), Ausztráliában (1970) és Svájcban (1976). Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es Párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a lugánói, tokiói, ljubjanai, Sao Paulo-i, Buenos Aires-i biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese, az 1958-as brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet kapott. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művész címmel tüntették ki. Sokoldalú és utolérhetetlenül eredeti művész. A legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. A hazai könyvművészet, tervezés és illusztrálás kiemelkedő egyénisége. Szülővárosának ajándékozott műveiből állandó kiállítása nyílt Szegeden. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1951-ben. Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik (A kékszakállú herceg vára, Móricz Zsigmond-illusztrációi stb.). Filmplakátokat is készít. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben végzett Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961 között a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, jelenleg az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének tanára. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1975-ben ismét a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában, 1977-ben a Csók Galériában, 1983-ban a Vigadó Galériában voltak egyéni kiállításai. Önálló kollekcióval mutatkozott be Olaszországban, Ausztráliában, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, szerepelt több nemzetközi grafikai rendezvényen. Hét külföldi könyvművészeti díjat nyert, köztük az 1958-as brüsszeli világkiállítás ezüstérmét. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott. - Képalakításában és grafikai előadásában a sokoldalúság, a stílusok lelkiségébe való behatolnitudás és azok egyéniesítése adja meg művészi eredetiségének alapjait. Erőssége a gondolati töltés, a dolgok rejtett értelmének felmutatása. Kiemelkedő könyvművész és illusztrátor, de eredményei a plasztika terén is számottevőek. Tevékenyen közreműködött a pop-art hazai megismertetésében. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1942-46: Iparművészeti Iskola, kerámia-szak; 1946-51: MKF, grafika-szak, 1960-61: Hochschule für Grafik und Buchkunst, könyvművészeti tanszék, Lipcse; 1965-1973 között az Új Írás művészeti szerkesztője; 1967-1981: MIF grafikai tanszékén tanít; 1973 óta postabélyegeket is tervez. 1956-59: Derkovits-ösztöndíj; 1954, 1967: Munkácsy-díj; 1966, 1977: érdemes művész, 1986: kiváló művész; 1992: Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti kereszt; 1999: Kossuth-díj; A Brüsszeli Világkiállításon, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon "A legszebb könyv" díjat kapta. Az MFT, Az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (FR), valamint a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. 1985 óta állandó kiállítása van Szegeden, a Móra Ferenc M. Kass Galériájában. Kass János sokrétű grafikai munkássága az irodalmi és zenei inspirációkból bontakozott ki. A 60-as évektől kezdve, bizonyos rajztudásáról árulkodó, könnyed és elegáns vonalvezetésű, expresszív formavilágú művei hozzájárultak a szöveg mellett a rajz autonómmá válásához, a könyvillusztráció fogalmának modern átrételmezéséhez. (A kékszakállú herceg vára, 1960; Gilgames, 1960; Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához, 1967; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, 1977). Grafikai munkássága mellett a 70-es évek elején a szobrászathoz és a modern művészet új műfajaihoz közelálló műveket készít. 1971-ben Szombathelyen, a Savaria Múzeumban, majd 1973-ban a PIM-ben rendezi meg a kortárs modern művészet új törekvéseihez kapcsolódó Fejek című kiállítását. A közel 60 db plexiből és polisztirolból kiöntött műanyag fejet egy environment formájában, hullámpapírból kialakított labirintusban helyezi el. A köztéri szobrászat megújításának szándékával készültek az 1975-ben Vilt Tiborral és Gulyás Gyulával, a Dorottya utcai Galériában (Térformák) makett formájában bemutatott variálható plasztikái. A 70-es években Kass Jánost egyre inkább foglalkoztatja annak a folyamatnak a megindulása, amelyet a számítógép elterjedése okoz. 1977-ben a lipcsei könyvkiállításon mutatja be a mintegy 300 méternyi adatfeldolgozásból kivágott, 6 méteres komputer-grafikai anyagát. A komputer által felvetődő probémák kapcsán Kass János érdeklődése nem pusztán a könyvkészítés szempontjából is meghatározó technikai változásokra, hanem az emberi gondolkodást átformáló paradigmaváltásra, és az új vizuális lehetőségekre irányul. 1980-ban John Halassal közösen készíti el a világ első komputer-animációs filmjét Dilemma címmel. A 80-as években a könyvillusztrációk mellett tematikus sorozatokat is készít (A Biblia és az Ószövetség sorozata). A korábban plasztikák formájában megjelenő Fej-sorozatának gondolatiságát a xerox felhasználásával készült kollázsain, a Faludy-illusztrációkon fejleszti tovább. (Faludy György: Test és lélek, 1988). 1997-es Budapesti Galéria életmű kiállítása a műfaji sokrétűség és a szellemi egység jegyében Kass János eddigi munkásságának összegzésének is tekinthető. A családtagokkal és a kortárs szellemi élet általa nagyra tartott képviselőivel megszemélyesített - A kékszakállú herceg vára című Bartók-mű analógiájára felépített - hét kapu, nem csupán a kultúra különböző területeinek találkozási pontja, hanem egy rendkívül sokoldalú és gazdag életpálya szellemi stációinak szimbóluma is. A képzőművészeti mellett a 60-as évektől jelentős publicisztikai tevékenységet folytat, főként a könyvművészet tárgykörében. Ek: 1960: TIT Bartók T., Pécs; 1964: Dürer T. (kat.); 1967: KKI, Dorottya u. Kt.; 1970: Woollahra, Sidney (Hajnal Gabriellával); Műv. H., Hajdúszoboszló; Műv. H., Balmazújváros; TIT Csokonai Klub, Debrecen; 1972: Fejek, Savaria M., Szhely (Hajnal Gabriellával) (kat.); József Attila Kvtár, Miskolc; Műv. H., Hajdúszoboszló; 1973: Lo Squardo G., Torino (kat.); Fejek, PIM; Fem kunstnere fra Ungarn, Galleri F 15., Tromsö M., Moss, Norvégia (Bálint Endrével, Hajnal Gabriellával, Ország Lilivel, Varga Imrével); 1974: Shakespeare-illusztrációk, Csontváry T.; Miskolci G., Miskolc; 1975: Térformák, KKI, Kt. (Vilt Tiborral, Gulyás Gyulával) (kat.); Kápolnatárlat, Balatonboglár (Hajnal Gabriellával); Berzsenyi Dániel Megyei Knyvtár, Szhely; 1976: Megyei Knyvtár, Eger; Bartók Műv. Közp., Szeged; 1977: Életműv-kiállítás, KLTE, Debrecen (kat.); Csók G., Grafikai T.; Georgi Dimitrov Műv. Közp., Veszprém; 1979: Kápolnatárlat, Balatonboglár; Nagy Balogh T.; Klosterneuburg; 1980: Petőfi Színház, Veszprém, 1981: Megyei Műv. Közp., Szhely; Mini G., Miskolc; 1982: Bath festival, Pumproom, Turnbridge, Wells; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1983: Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1985: Videoton Műv. H., Szfvár (kat.); 1986: Fitz William M., Cambridge; Békés Megyei Kvtár, Bcsaba; 1987: Katolikus Akadémia, Hamburg; Kass G., Szeged; 1989: Ivanoff G., Aachen; Heinonen G., Loimaa; Újvidéki Színház, Novi Sad; Műv. Közp., Ózd; Kass G., Szeged; Ateljee Hulmin, Loimaai (FIN); 1990, 1991: Olympia, National Hall, Londn; 1992: Paters's G., Limassol, Ciprus; Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1993: EH2 2HB, Edinburg; Ciprusi Műv. Minisztérium Kt., Nicosia; A Kass család kiállítása, Kass G., Szeged; 1994: Arte Fiera, Bolgona; Magyar Int., Stuttgart; Gellért Szálló; Közgazdaságtud.-i Egy.; SOTE; 1995: (életmű-kiállítás), Vajdasági M., Újvidék; Kossuht Klub; Műv. Közp., Bcsaba; Magyar Operaház; Szent Korona G.-Szent István Műv. H., Szfvár; 1996: Magyar Nagykövetség, Koppenhága; Fórum Klub, Újvidék; Népház, Szabadka; Megyei és városi Kvtár, Kaposvár (kat.); 1997: KLTE, Debrecen; (életmű-kiállítás), Budapest G.; Bibliai lapok, Széchenyi kerti Református G., Dunakeszi; Művelődési H., Zsámbék; Rózsavölgyi Zeneisk. és Városi Kvtár, Balassagyarmat; Kass G., Szeged; Hollandi H., Dég; 1998: Csikász G., Veszprém; Magyar Köztársasági Kult. Int., Pozsony; Nógrádi M., Losonc; Bank Center, Bp.; Műv. H., Zsámbék; Kongresszusi Közp.; 1999: Műv. H., Veszprém; Berzsenyi Dániel Megyei Kvtár, Szhely; Várfal G., Szfvár; 2000: Zsámbéki Szombatok, Műv. H., Zsámbék; Magyar Akadémia, Róma; Móra Ferenc M.- Kass G., Szeged (kat.) Mk: Bankside G., London; Deutsche Bücherei, Lipcse; Fitz William M., Camridge; Herman O. M., Miskolc; Katolische Akademie, Hamburg; Kunstm., Basel; MTI, Boston; Moravska G., Brno; M. of Modern Art, Society of Printers, Cleveland; MNG; Nemzeti G., Pozsony; Pinakhotek, Bécs; PIM; Shakespeare M., Statford. Irod.: Plata, W.: Ungarische Buchgraphik, Hungarian Book Art, Le Livres Hongrois. Novumgebrauschgraphik, 1969/6.; Fejek (kat.), 1972; Somlyó Gy.: Kiss ballada a fejekről, 1972, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Guasco, R.: Kass János, (kat. bev. tan., Lo Squardo, Torino, 1973); Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János debreceni kiállítása, (kat., Debrecen, 1977); Juhász F.: Kass János remény-hite. Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János Debreceni kiállítása, Debrecen, 1977; Gách M.: Beszélgetés Kass Jánossal, Fotóművészet, 1977/4.; Halas, J.: Kass János, Budapest: Köpfe - Heads - Tätes, Novumgebrauchsgraphik, 1977/12.; Halas, J.: Graphics in Motion, Novumgebrauchsgraphik, 1981/6.; Fejér E.: Kass János grafikusművész kiállítása (Mini G., Miskolc), MIV, 1981/6.; Gách M.: Londoni kiállítás, új tervek, Film, Színház, Muzsika, 1983. júl. 30.; Papp J.: Fejek. Kass János kiállítása, MIV, 1984/3.; Kass János könyvillusztrációi (kat. Videoton Műv. H., Szfvár, 1985);Tandi L.: Kass János grafikáiról - öt tételben - grafikái, Szeged, 1988; Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Bálint P.: Kőtáblák. Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged 1997; Juhász F.: Halálraítéltek. A Kass G. megnyitó beszéde (1985), in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Gál J.: Beszélgetés Kass Jánossal, Életünk 1997/11-12.; Gál J.: Kass János könyvillusztrációinak és könyveiben megjelent rajzainak jegyzéke, Szhelyi Képtár Baráti Köre, Szhely, 1999; Altorjay A.: Egy kifogyhatatlan kedvű ember rajzai, Árgus, 1999/3.; Hollósi Zs.: Szeged számomra az elveszett paradicsom. Kass János grafikusművész, In: A Tisza parton én mit keresek? Huszonkét szegedi beszélgetés, Tiszatáj könyvek, 2000; Mezei O.: "Higgyünk a szellem világmegváltóteremtés-tudatában". Kass János életművéről, Árgus, 1999/3.; Tandi L.: Don Quijote az ezredvégén (kat., bev. tan. Kass János, Móra F. M. -Kass G., Szeged, 2000.) Grafikai albumok-mappák: Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre drámai költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához (bev. tan.; Juhász F.: Találkozások, Bp. 1967); Kass János: Fejek, Bp., 1974; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983; Kass János grafikái, Szeged, 1988. Összefoglaló munkák: Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk.: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997. Írásai (válogatás): Lengyel Lajosról, in: Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról, Debrecen, 1977: A könyv mestere (uo.); A magyar tipográfia (uo.); A szép könyvről (uo.); A technika gyors fejlődése (uo.); A tipográfia mestere (uo.); Kass János: Gondolatok a könyvillusztrációiról, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983 (kat.); Tipográfia és számítógép, 1986, in: Kass János Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Artner Margit kiállítása. Falusi G., Perbál, 1986. okt., MIV, 1987/2.; A kékszakállú herceg vára, in: Kass János: Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; A kortárs levelei. (kedves Maurits Ferenc!), Alföld, 1996/4.; Kass János: A kortárs levelei (Negyvenöt év), Alföld, 1996/9.; A kortárs levelei. (A pénzről - Az aranytojást tojó tyúk.), Alföld, 1997/1.; A kortárs levelei. (A napfogyatkozás), Alföld, 2000/1.; Kass János: A kortárs levelei. (A táncról és egyebekről), Alföld, 1997/12. Film: Takács G.: Három könyv-három művész, MTV, 1966; Dilemma (computer-animáció, forgatókönyv, story-board: Kass János producer: John Halas, Halas & Batchelor, 1980, London); Radó Gy.: Portré, MTV, 1992; Vértessy S.: Kass színes ceruzái, MTV, 1997. (S. E. - Po. G.)

[FK0921/Bp26/19] A kép mérete: 22 x 27 cm keret nélkül. Készült: Fametszet, Papír A kép Bordás Ferenc (Temesvár, 1911, Budapest, 1982) alkotása. Jelezve: Jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Bordás Ferenc: Erdélyi album című, 1942-ben a Budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomda által 200 példányszámban készített mű eredeti lapja, a művész hagyatékából. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woyty-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comóban, Luganóban, a hamburgi nemzetközi ex libris kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérvárott Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szürrealista művek kerültek ki keze alól. Az '50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, a grafikában is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt is a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K., Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). A franciaországi Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert. 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv. 1968/2, G.F.: Műv. 1971/3, Kiáll. Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woythy-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comoban, Luganoban, a hamburgi nemzetközi ex librisz-kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérváron Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szűrrealista művek kerültek ki keze alól. Az 50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, grafikáiban is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K.-Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert, majd 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv.-1968/2, G.F.: Műv.-1971/3) Magyar festők és grafikusok adattára Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak kibontakozásában, elsősorban is a fametszésre - Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmer bécsi mester keltette föl érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózott Aba-Novák Vilmos is lekötötte. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként dolgozik, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezeti. Grafikai tevékenysége teljes kötetlenségében - az ötvenes évektől kezdve - Budapesten való végleges letelepedését követően bontakozott ki. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus. Orvosi diplomát szerzett, de már egyetemi hallgató korától foglalkozik grafikával. Különösen a fametszést műveli. Több könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Orvosi tanulmányaival párhuzamosan Aba-Novák Vilmostól festészetet, Devich Sándortól és Buday Györgytől grafikát tanult Szegeden, majd kisgrafikával és ex librisszel kezdett foglalkozni. Kiállításai voltak Szegeden (1937, 1938, 1971), Budapesten (1961, 1965, 1967, 1970, 1974, 1977), valamint a lengyelországi Malborkban (1967) és Tarnowban (1972). Tagja volt a firenzei Képzőművészeti Akadémiának (1965), munkáit díjazták számos nemzetközi kisgrafikai rendezvényen. - Az egyformán jól kezelt grafikai technikák közül a fametszet állt hozzá a legközelebb, melyet intellektuális igénnyel, egyéni jelképrendszer megteremtésével művelt. Vonzódott a drámai és epikus témákhoz, de sajátos egyensúlyérzéke mindig megóvta a túlzásoktól.

[FK3845/Bp305/53] A kép mérete: 15 x 19 cm keret nélkül. Készült: Golyóstoll, Papír A kép Szabó Vladimír (Balassagyarmat, 1905, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1927-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, ahol 1930-ig Rudnay Gyula, Vaszary János és Csók István, 1935-37 között pedig Benkhard Ágost növendéke volt. 1931-34-ben római ösztöndíjas volt. 1959-61 között Franciaországban dolgozott. 1930-tól szerepelt országos festészeti és grafikai tárlaton, külföldi kiállításokon. Egyéni bemutatók: Nemzeti Szalon, 1934, 1942; Csók Galéria, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Csontváry Terem, Debrecen, Vác, Sárospatak, Balassagyarmat, Szeged, Kőszeg, Győr, Miskolc, Szirák, Veszprém, Tata, Simontornya, Sopron, Róma, Brüsszel, Amszterdam, Párizs, stb. Vegyes kiállítások: Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Salgótarján, stb. Számos díjjal, kitüntetéssel, ösztöndíjjal jutalmazták művészi munkásságát. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját, 1972-ben pedig az Egri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emléktárlatán díjazták, 1953-ban és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész címet kapott. Életművének nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, és ugyanez az erénye olajképeinek is. Kiválnak történelmi jellegű munkái, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc, valamint a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek munkáiban, és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros, naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozik ki; Gulácsy Lajos és Csontváry művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye pedig posztimpresszionista. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Miskolci Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és római Modern Képtár. (MÉ, ML, A.L.: Műgyűjtő-1969/1, Sz.Á.: Műv. 1974/4, K.N.Z.: Műv. 1976/3, P.M.: Műv. 1986/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János, Benkhard Ágost voltak a mesterei. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas volt. 1959-ben és 1960-ban tanulmányúton járt Franciaországban. 1930-tól szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafika-díját. 1972-ben az Egri Akri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedve, szárnyaló fantáziája jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye olajfestményeinek is. Kiválnak történelmi jellegű alkotásai, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. (MÉ, ML, P.M.: Műv.-1986/3) Magyar festők és grafikusok adattára 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János, 1935-1937-ben Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas. 1959-1960-ban nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1942-ben és 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1969-ben Szegeden, 1973-ban a Csók Galériában és Balassagyarmaton, 1974-ben Hollandiában, 1975-ben Debrecenben volt. Alkotásai a külföldi magyar kiállítások révén határainkon túl is közismert. Munkássága elismeréseként 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díjat, 1972-ben az Egri Akvarell-biennálén és a Dózsa emlékkiállításon, 1976-ban a Nemzeti Galériában a Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye festményeinek is. Kiválnak közülük történeti témájú képei, a magyar múlt nagy alakjait és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásait, amelyek közül több reprodukció terjedt el. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik igen sajátságos vonását, a groteszket. Stílusának nagy erénye az emberi és természeti világ egységének megjelenítése - nemegyszer romantikus, meseszerű keretben. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. - Irod.: Supka Magdolna: Szabó Vladimir. Bp., 1974.; Frank János: Szabó Vladimir. Bp. 1976.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pátzay Mária: Nem múlhat el az ifjúság. Szabó Vladimir festészetéről. Művészet, 1986. 1.; Kratochwill Mimi: Szabó Vladimir. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán - megszakításokkal - 1924-39 között végzett. Mesterei Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János és Benkhard Ágost voltak. 1931-től 1934-ig Rómában tanult. 1935-ben elnyerte a Szinyei Merse Társaság grafikai díját. A negyvenes években főleg újságok részére készített illusztrációkat, önálló rajzokat (Híd, Tükör stb.). A felszabadulás után nagyméretű, főleg Dózsa alakját és korát idéző, mesehangulatú olajképekkel szerepelt az országos tárlatokon. Műveit gazdag fantázia, színesség, aprólékos műgond jellemzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, kiváló művész. 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1935-1937-ben Benkhard Ágost osztályán folytatja tanulmányait. 1931-1934-ben római ösztöndíjas. 1959-1961-ben nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1941-ben és 1942-ben a Nemzeti Szalonban, 1973-ban és 1978-ban a Csók Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban, 1982-ben a Vigadó Galériában volt. Bemutatkozott számos vidéki városban, kiállított Hollandiában és Olaszországban. 1935-ben a Szinyei Társaság grafikai díját kapta; 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási-díj tulajdonosa. - Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi művészetét, előszeretettel fordul a történelem, a kisvárosi élet, a régi életformák nyújtotta tematikák felé. Romantikus, meseszerű, olykor groteszk stílusa a naívokkal és a folklórral tart rokonságot.

[1J356/109] Sorszámozott papír fametszet üveglap mögött, hibátlan keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: GÁBORJÁNI SZABÓ KÁLMÁN Sorszámozás: 2 88 Balra lent ceruzával: 8. 1936 Metszeten belül: G.SZ.K. Magasság: 31 cm Szélesség: 41 cm Súly: 0.735 kg Gáborjáni Szabó Kálmán festő, grafikus Debrecen, 1897-09-18 Elhalálozott: Budapest, 1955. június 17. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1922-ben fejezte be Révész Imre és Vaszary János tanítványaként, akinek tanársegédje is volt a főiskolán. 1922: a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1930-1931, 1938-1939: a római Magyar Akadémia ösztöndíja. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. 1922-ben szülővárosában rajztanári állást kapott a Református Kollégium Tanítóképző Intézetében. 1944-1945-ben megbízott igazgatóként irányította a kollégiumot. Ezután rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozott, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A 20-as évek elejétől kiállító művész. Az 1930-as évek végétől a szolnoki művésztelepen alkotott, amelynek törzstagja volt. Elsősorban grafikusként ismert, bár életművében jelentős helyet foglalnak el festményei. Készített illusztrációt, kisgrafikát és reklámgrafikát, de legjelentősebbek fametszetsorozatai. Egy rövid ideig a neoklasszicizmus hatása érződik munkáin. Későbbi metszetei drámai ellentétekre épülő, expresszív alkotások. A 30-as, 40-es években gyakran ábrázolta a paraszti életet. Irodalom TÓTH E.: ~ grafikái, Debrecen, 1963 EGRI M.: A szolnoki művésztelep, Budapest, 1977 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1930 • Scherlhaus, Berlin 1967 • Bakonyi Múzeum, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • Nemzetközi egyházművészeti kiállítás, Padova 1935 • a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Chicago 1934 • Hága • Amszterdam 1941 • 94. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest (nagyobb anyaggal) 1948 • a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1977, 1978 • A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum • Szolnoki Galéria, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs  Forrás: artportal.hu