Orosz János (1932-2019): Cím nélkül (fejreállt metropolisz)

Eladási ár: 10 000 HUF

Leírás

papír, filctoll, lazúr, 29,8/21,1 cm, 1994.

Tulajdonságok

Hordozó: papír

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. január. 22.

(A műtárgyat eddig 273-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: Átutalás

Orosz János (1932-2019): Cím nélkül (fejreállt metropolisz)

papír, filctoll, lazúr, 29,8/21,1 cm, 1994.

További részletek
Hordozó: papír

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. január. 22.

(A műtárgyat eddig 273-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: Átutalás

Eladási ár:
10 000 HUF
Elkelt tétel

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[0Z646/057] Papír grafit ceruzarajz, üveglap mögött, fenyő keretben. Jelezve jobbra lent: JUDGES Mű címe középen lent: CANONGATE THE TOLBOOTH EDINBURGH Magasság: 29.5 cm Szélesség: 36 cm Súly: 0.745 kg Canongate Tolbooth A Wikipedia-ból, az ingyenes enciklopédia Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez A Canongate Tolbooth, 1591-ben épült. Canongate Tolbooth egy történelmi mérföldkő a Óváros területén Edinburgh épült 1591-ben, mint egy Tolbooth , vagyis a központi ügyvezetése és az igazság az, akkor külön burgh az a Canongate amely kívül Edinburgh város falai . Az épületet jelenleg a Népi Történeti Múzeum használja, és A kategóriájú épületként védett . [1] Történelem [ szerkesztés ] A tolbooth tornyát 1591-ben építették, és a keletre eső blokkot abban az időben vagy kissé utána Sir Lewis Bellenden , Broughton báró, valamint a Canongate és a skót lord igazságügyi tisztviselő feudális felettese állította . [1] [2] A városi tanács volt a bíróság, a börtön börtön és a találkozó helye. [1] 1875-ben Robert Morham városépítész nagy részben restaurálta és átalakította a külsejét. Belső szinten az első és a tetőtér emeletet egyesítették, hogy egyetlen emelet legyen, ma a Népi Történeti Múzeum . [3] [4] Design [ szerkesztés ] Az óra bartizánokkal mindkét oldalra és a kúpos torony A Tolbooth egy harangtoronyból áll, egy keleti alsó blokkkal, amely a tanácsteremt és a tárgyalót tartalmazta. [5] A torony két bartizans díszítő gunloops mindkét oldalán egy órát, kelt 1884, mely fölött van függesztve a Royal Mile által kovácsoltvas konzolok. [2] [3] A bartizánok felett kúpos torony található [3], míg utcai szinten egy kerek íves pend van , amely a Tolbooth Wyndbe vezet. [6] építészeti jellemzőit a keleti blokk közé egy kő forestair ami egy ajtó mellett a torony, [5] az Oriel ablak , [2]és négy Mormon által ápolt dormer , Rothiemay Gordon 1647-es térképének alapján, amely három piended helyébe lépett .   Forrás: wikipédia
Judges : Canongate the tolbooth Edinburgh
25 000 HUF
[FKB665/Bp202/81] A kép mérete: 17 x 11,5 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Németh Miklós (Budapest, 1943) alkotása. Jelezve jobbra lent "monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1950-54 között Márffy Ödön festőiskoláját látogatta. Ilosvai Varga István, Gádor Emil és Tóth Menyhért tanítványa volt. 1990-98 között a Budai Művészcsoport főtitkáraként tevékenykedett. A tokaji és telkibányai művésztelepek munkájában vett részt. Budapesten működik. Egyéni tárlatok: Tiszti Ház, Jókai Klub, Műcsarnok, Csillaghegyi Galéria, Gutenberg Galéria, Fészek Klub, Kaesz Gy. Faipari Középiskola, Csepel, MOM Műv. Ház, Soroksár, Gyöngyös, Tokió, stb. Rendszeresen szerepel az Országos Akvarell Biennálékon. Expresszív, szürreális jegyekkel készített táblaképeinek témái aktok, életképek és csendéletek. Témaválasztása egyre inkább szimbolikus jellegűvé vált. Művészete besorolható az Art Brut művészet sorába, de nevezhetjük punk művésznek, új expresszionistának is. Díjak: a Pesterzsébeti Tavaszi Tárlat díja; a Pest-Buda egyesítése 100. évfordulójára kiírt pályázat I. díja. Több díjat nyert helyi és országos amatőr kiállításokon. Munkáit a Fővárosi Képtár, a szentendrei Ferenczy K. Múzeum és a nagycenki Széchenyi Múzeum őrzi. (Fitz Péter adatközlése nyomán)
Németh Miklós : Házak domboldalon
42 000 HUF
[FKB742/Bp44/33] A kép mérete: 50 x 39 cm keret nélkül. Készült: Kréta, Papír A kép Kajári Gyula (Ősi, 1926, Hódmezővásárhely, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kajári Gyula 1960" A festmény több helyen sérült. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, 1950-1955 között pedig a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1959-ig a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1963-66 között Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt díszbemutatója. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Ezen kívül Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Dunaújvárosban, Kecskeméten, a Műcsarnokban, Szegeden, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Ezen kívül számos művészeti díj, nívódíj és kitüntetés tulajdonosa. Nagy indulatoktól izzó szén- és krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Művészeket, írókat és politikusokat idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja. Kerámiával is foglalkozott. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének volt tagja. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és a kecskeméti képtárakban. (Tasnádi Attila, MÉ, MMR, V.M.K.: Műv. 1980/2) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1949-ben az Iparművészeti, majd 1953-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozott. 1968-ban Veszprémben és Dunaújvárosban, 1970-ben a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyt jelentkezett önálló kiállítással. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Munkáit bemutatták több külföldi országban. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki; 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlaton. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. - Irod.: Menyhárt László: Nekem fekete volt minden. Beszélgetés Kajári Gyulával. Művészet, 1980. 6.; P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1963-1966 k. Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt kiállítása. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Ezen kívül Veszprémben, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a mult és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. (MÉ, MMR, V.M.K.: Műv.-1980/2) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett Miháltz Pál, Konecsni György és Ék Sándor vezetésével. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozik, legújabban Sümegen él. Egyéni tárlatai voltak Veszprémben (1968, 1981), Dunaújvárosban (1968), a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyen (1970), a Finomkerámiaipari Művek budapesti kiállítótermében (1979), valamint Nyergesújfalun (1978). Munkái eljutottak számos külföldi országba. 1975-ban Munkácsy-díjat kapott, 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlatokon. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Újabban a munkásság és az általános emberi kérdések felé tágult érdeklődése, s stílusának keménysége is bizonyos oldódást mutat. Kerámiával is foglalkozik.
Kajári Gyula : Kalapos férfi 1960
38 000 HUF