Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

Akvarel, papír, 238x325 mm, j.j.l.:Losonczy T. 1964 leltári szám: 24-182

[FKA184/Bp305/76] A kép mérete: 14,5 x 20 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Magyar festő 1984 alkotása. Jelezve jobbra lent "Olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kereszt tér, Tabán. Háttérben az Albecker vendéglő. A festmény hátoldalán autográf felirattal ajánlás: Halász Tibinek sok szeretettel Boross (?) Géza '84 4/30

[FKA502/Bp305/92] A kép mérete: 19,5 x 14,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Német művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép alsó része beázott.

[FKA869/Bp72/455] A kép mérete: 41,5 x 29 cm keret nélkül. Készült: tus monotípia, Papír A kép Vinkler László (Szabadka, 1912, Szeged, 1980) alkotása. Jelezve jobbra lent "Vinkler László" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1935-ben diplomázott. 1933-ban a főiskola jubileumi tárlatán a "Nagymamám" című alkotásával elnyerte a Balló-díjat. 1935-1936-ban római ösztöndíjas volt, és a Collegium Hungaricum-ban töltött nyolc hónapot. Szorgalmasan dolgozott, közben tanulmányokat folytatott az Accademia delle Belle Arti freskó-osztályán, Ferazzi irányítása mellett. Az itt készült "Maria Surigia" című képmását 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" című képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. Az alkotás jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. 1931-től szerepelt hazai és külföldi bemutatókon. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es Magyar Nemzeti Galéria-béli kiállításán. 1932-ben Balló-díjat, 1937-ben Fényes Adolf-díjat kapott, 1972-ben Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját nyerte el. Éveken keresztül (tizenöt év megszakítással) a szegedi Tanárképző Főiskola rajzi tanszékének vezetőjeként működött. Korábban protréfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá, így a rajzos analizálás helyett a művész a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Több irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). 1957-ben a városban végzett művészi tevékenysége elismerésül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra F. Múzeum őrzi. (PZ-SzMF,D.E.: Műv. 1927/6, ML, Sz.Z.: Műv. 1973/1, Műv. 1982/10. D.F.Zs.: Műv. 1973/8.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan tanítványa volt. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a "Nagymamám" c. festményével elnyerte a Balló-díjat. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt. Az Accademia della Bella Arti freskó-osztályán, Ferazzi mester mellett folytatott tanulmányokat. Az itt készült "Maria Surigia" c. portréját 1936-ban a Collegium Hungaricum kiállításán mutatta be, amelyet az olasz állam vásárolt meg. A "Római szobrásznő" c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat. A mű a MNG tulajdona. Több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1972), az Ernst Múzeumban (1959), Olaszországban (1961), Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-es MNG-beli kiállításán. 1937-ben Fényes Adolf-díjat, 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói-díját, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Ezen kívül művészpedagógusi és alkotói tevékenysége elismeréseként még számos kitüntetéssel és díjjal jutalmazták. Hosszabb ideig a szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének vezetőjeként tevékenykedett. Korábban arcképfestőként volt ismeretes. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csendéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz Oszkár hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novocento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. Jeles grafikus volt. Számos irodalmi művet illusztrált. Monumentális feladatokkal is foglalkozott. (freskók a Petőfi-telepi templomban, stb). (PZ-SzMF,ML,Sz.Z.: Műv.-1982/10) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Lápossy-Hegedűs Géza irányításával kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként fejezte be 1935-ben. 1931 óta kiállító művész. 1933-ban a főiskola jubileumi kiállításán a Nagymamám c. festményével elnyerte a Balló-díjat. A diploma megszerzését követően 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Az itt készült Maria Surigia c. portréját az olasz állam megvásárolta. A Római szobrásznő c. képe 1937-ben elnyerte a Jellinek-díjat, s amelyet ma az MNG őriz. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1942, 1958, 1963, 1968, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszláviában (1968). Nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi művészek 1967-ben MNG-beli bemutatóján. 1972-ben elnyerte Szeged város alkotói díját és 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. Hosszabb időt töltött a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékének élén. Emlékkiállítását 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Képtárban és a MNG-ban rendezték meg. Karlovszky mellett a rajz kultuszára és a csöndéleti formalátásra kapott indíttatásokat, később Glatz hatott rá és a rajzos analizálás helyett a szélesebb festőiségre tért át. A naturalizmussal elvi szakítást jelentő harmadik stílusát a novecento jelképes, színesen dekoratív szellemében alakította ki. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-IV. Festő, a szegedi Pedagógiai Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványa volt. 1935-36-ban Olaszo.-ban folytatta tanulmányait, majd több külföldi utat tett. Szegedi gyűjt. kiállításai után 1959-ben az Ernst Múzeumban is bemutatta anyagát. Korábban portréfestőként volt ismert, jelenleg a szürrealizmussal rokon szellemben fest. Monumentális feladatokkal is foglalkozik (freskók a Petőfi-telepi templomban stb.). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1935-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár növendékeként. 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban megfordult tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak Szegeden (1943, 1958, 1936, 1938, 1972), az Ernst Múzeumban (1959) és Dunaújvárosban (1977), illetve külföldön Olaszországban (1961) és Jugoszáviában (1968). Hosszabb időt töltött a szegedi tanárképző főiskola rajztanszékének élén. Díja: Balló-díj (1933), Jellinek és Fényes Adolf-díj (1937), Szeged város alkotói díja (1972), a Szegedi Nyári Tárlat díja (1979). Emlékkiállítást 1982-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum Képtárban és a Nemzeti Galériában rendezték meg. - Gazdag arculatú festményei, monotypiái és tollrajzai híven tükrözték állandó megújulási vágyát, amelynek hajtóereje az intellektus és az intuició feszültségéből eredt. A művészet figuratív és absztrakt törekvései egyként érdekelték; elvont műveiben a szürrealizmus módszereivel közelítette meg napjaink jelenségeit; a kultúrhistória és a mitológiai eseményeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus, művészeti író 1930-35: MKF, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az ELTE jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Coll. Hung.-ban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakma sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi TF Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. Vinkler László pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-47-ig hivatalosan, majd felosztása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figuráicót preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányázatával (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításának kifejezője, a szürrelaizmus mitológiai példázatának hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott. (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc.) Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elvenné.Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürreafaelllista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kisérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hulámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontiniutáskeresés is, a görög mitolgóia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano: Vénusz) sorozata. Vinkler László élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc M. őrzi. Válogatott írásai: Aba Novák Vilmos, Délvidéki Szemle, 1942/1-2.; Képzőművészeti Alkotások, Bp., 1954; Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966. aug. 7.; Összehasonlító biográfia, A szegedi TF rajz tanszéke III. képzőművészeti kiállításának katalógusa, Szeged, 1967; Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemézése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967; Szegedi festészet, MŰV, 1968/1.; Korstílus és térfelfogás, A tanárképzés módszertani problémái. A szegedi Tanárképző Főiskola 1967. okt. 25-28. között rendezett nközi tudományos ülésszakának anyaga. Szeged, 1968; Meditiazion sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1.; Évszázadunk stiláris metamorfózisa, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1969; Aktuális képzőművészeti problémák a differnciáció és az integráció aspektusában, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1972; Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Bp., 1973; Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula TF Tudományos Közleményei, 1976; Művészet és mitológia, A szegedi Móra F. M. évkönyve, Szeged, 1978-79/1. Ek: 1942: Városi M., Kupolacsarnok, Szeged; 1975: A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzár téri terme, Szeged; 1959: Retrospektív kiállítás, Ernst M.; 1961: Reggio Emilia (OL); 1963: Képcsarnok, Szeged; 1968: Szabadka; 1971: Az év világon, Szeged; 1973: Salgótarján; 1976: Dunaújváros; 1979: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; 1982: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; MNG; 1997: Pokolraszállás, Móra F. M., Szeged; 1998: Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra F. M., Szeged; 2001: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; Antik motívumok, Mátonfi G., Kecsekemét. Vcsk: 1947: A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok; 1956: II. Orsz. miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman O. M., Miskolc; 1960: Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra F. M., Szeged; 1967: Szegedi Képzőművészek Tárlata, MNG; 1970: Változatok egy témára, A szegedi Állami TF Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami TF, Szeged; 2001: Vinkler László és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Irod.: Szelesi Z.: Vinkler László - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.; Dér E.: Vinkler László köszöntése, MŰV, 1972/6; Szelesi Z.: Művészet és személyiség, MŰV, 1973/1.; D. Fehér Zs.: Van-e szegedi műhely? MŰV, 1973/8.; Tandi L.: Vinkler Lászlónál, Tiszatáj, 1979/12.; P. Szabó E.: Vinkler László emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.; Endrődy E.: Akropoliszi pillanatok. (Vinkler László rajzai Devecseri Gábor verseihez), Kortárs, 1983/2.; Papp L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.; Szuromi P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994; Muladi B.: Vinkler László, Szeged, 2001; Szuromi P.: Vinkler László válogatott írásai, Szeged, 2001. (M. B.)

[FKB155/Bp72/473] A kép mérete: 49 x 39,5 cm keret nélkül. Készült: Szitanyomat, Papír A kép Egyed László (Budapest, 1953) alkotása. Jelezve lent "55/250, Egyed (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Középen lent: Sok szeretettel L. Egyed (ceruzával) Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Autodidakta. 1985, 1988: A Soros Alapítvány ösztöndíjai; 1986: Laktorátusi díj; 1988-89: Pollock-Kasner Alapítvány ösztöndíja; 1996: az UNESCO és a zsűri különdíja az Egy titokzatos férfi című áldokumentumfilmért. 1981-82 között az Egyesült Államokban járt; 1988-ban vendégprofesszor a jeruzsálemi Bezalel Műv. Egy.-en. Egyed László cizellált nonfiguratív kollázsaival (különböző ruhaanyagokból, papírokból) tűnt fel. Készített monotípiákat, melyeken az egységes színfelületre vászondarabot helyezett figuratív ábrázolással. Számos klasszikus alkotás, Caravaggio, Rembrandt parafrázisát készítette el, de a legtöbbször Picasso művei inspirálták. Ökumenikus rajzi stílus, egyszerűsítés jellemzi aktképeit és mindennapi tárgyakról készült naturalista rajzait, melyeken nagy szerepet játszik a töredékesség, a kihagyás, a szünet - az anyagtalanítás. Csendéletein és aktjain, ahogy parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum. A sorozatokon (tollrajzok, ceruzarajzok, printerrel sokszorosított és újrafestett stb.) egyetlen kérdést állít a középpontba: hányféle módon variálható a kiinduló kép. A klasszikus elődök nyomán készült művekből és a mindennapi tárgyak együtteséből belső fejlődésregény, egy élet naplója bontakozik ki. Filmrendező, szerkesztő-riporter. Ek: 1977: R-klub; 1979: FMK; 1984: Stúdió G.; 1985: Kecskeméti G.; 1986: Műhely G., Szentendre; 1991: Francia Int.; 1992: Blitz G.; 1994: Gaál Imre G.; Balassi Könyvesbolt; 1995: Ernst M.; 1997: Balassi Könyvesbolt; CEU G.; 1998: Huber G.; Vintage G. Vcsk: 1978: Műv. Közp., Szentendre; 1980: Stúdió G.; 1983: Lincoln Center, New York; 1985: Stúdió G.; 1987: Műcsarnok; 1990: Stúdió G.; 1992: EveArt G.; 1997: Magyar Int., Párizs [André Villers-rel]. Mk: Ferenczy M., Szentendre. Fm: Bálint Endre versei, Bp., 1982; Boldog születésnapot, Picasso!, Bp., 1991; Egyed László néhány rajza, Bp., 1994; Öt rajz, Szentendre, 1996; Húsz és egy, Bp., 1998; Vázlatok, Szentendre, 1999. Irod.: Papp J.: Egyed László kiállítása, MŰV, 1984/8.; Gyárfás P.: Beszélgetés Egyed László festőművésszel, Mozgó Világ, 1987/3.; Ozsda E.: Egyed (riport), Magyar Narancs, 1992. jan. 8.; Hudra K.: Egyed László átrajzol, ÉS, 1992. okt. 2.; Kukurelly E.: Narancsg. Egyed László, Magyar Narancs, 1993. jún. 3.; Gellér K: Grafikai átírás, ÚM, 1994/10.; Experimentum mirabile Egyed László és Szemethy Imre, ÉS, 1994/9.; Gellér K.: Változatok egy aktra. Egyed László sorozatképei, ÚM, 1998/1-2.; Egyed László rajzaihoz, ÉS, 1998. máj. 8. (G.K.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. 1973-ban fejezte be a bp.-i Képzőművészeti Gimnáziumot. A Szentendrei Grafikai Műhely tagjaként alkotott. Eleinte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállításain szerepelt, majd számos külföldi tárlaton is bemutatta festményeit és grafikáit, többek között Ausztriában, Görögországban, Törökországban, Németországban, Spanyolországban, Svédországban és New York-ban, a Gallery at Lincoln Center-ben. Számos könyvet illusztrált és könyvborítót tervezett. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyen a Lektorátus-díjat kapta. 1981-82-ben az USA-ban dolgozott. (P.J.: MŰV.-1984/8, PMAKK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. 1973-ban fejezte be a bp.-i Képzőművészeti Gimnáziumot. A Szentendrei Grafikai Műhely tagjaként alkotott. Eleinte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállításain szerepelt, majd számos külföldi tárlaton is bemutatta festményeit és grafikáit, többek között Ausztriában, Görögországban, Törökországban, Németországban, Spanyolországban, Svédországban és New Yorkban, a Gallery at Lincoln Centerben. 1981-82-ben az Egyesült Államokban dolgozott, 1988-ban vendégprofesszor a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Egyetemen. Cizellált nonfiguratív kollázsaival tűnt fel. Készített monotípiákat, melyeken az egységes színfelületre vászondarabot helyezett figuratív ábrázolással. Számos klasszikus alkotás, Caravaggio és Rembrandt parafrázisát készítette el, de legtöbbször Picasso munkái inspirálták. Ökumenikus rajzi stílus, egyszerűsítés jellemzi aktképeit és mindennapi tárgyakról készült naturalista rajzait, melyeken nagy szerepet játszik a töredékesség, a kihagyás, a szünet - az anyagtalanítás. Csendéletein, aktjain, ahogy parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum. Számos könyvet illusztrált és könyvborítót tervezett. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyen a Lektorátus-díjat kapta. 1985-ben és 1988-ban a Soros Alapítvány ösztöndíját, 1988-89-ben a Pollock-Kasner Alapítvány ösztöndíját, 1986-ban az UNESCO és a zsűri különdíját nyerte el. Alkotásait őrzi a szentendrei Ferenczy Múzeum. (P.J.: MŰV. 1984/8, PMAKK, Gellér Katalin adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Szentendrei Grafikai Műhely tagja. Számos hazai és külföldi tárlaton állított ki festményeket és grafikákat; többek között Ausztria, Görögország, Törökország, NDK, NSZK, Spanyolország, USA. Több könyvet illusztrált. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyén a Lektorátus díját kapta. 1981-1982-ben az USA-ban dolgozott. - Irod.: Pest megyei autodidakta képzőművészek kiállítása. Szentendre, 1987. Kat.