[FK1915/BX-1] A kép mérete: 70 x 60 cm keret nélkül. Készült: Pasztell, Papír A kép Halasi Horváth István (Budapest, 1904, Budapest, 1994) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Halasi Horváth I. 1931" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf feliratok találhatóak. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Első tanítómestere atyja, Horváth G. Andor festőművész volt. 1922-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István tanítványa lett. 1924-ben Németországban és Észak-Olaszországban járt, 1927-ben pedig Franciaországban. Megfordult Ausztriában és Svájcban is. 1924-ben állított ki először a Műcsarnokban. Ezt követően számos fővárosi, vidéki és külföldi (Bécs, Német- és Olaszország, Jugoszlávia, stb.) tárlaton mutatta be műveit. 1939-ben a Műcsarnokban, 1934-ben a Műbarát kiállításán szerepelt gyűjteményes anyaggal. 1945 után a Műcsarnok kiállításán vett részt. 1929-től egész nyugdíjazásáig rajztanárként működött. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Nemzeti Szalonnak, a Székely Bertalan Társaságnak és a Képzőművészeti Társulatnak. Díjak: 1928-ben és 1931-ben Állami Pasztell-díj, 1930-ban Balatoni-tájkép-díj, 1931-ben a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díja, 1933-ban a Balatoni Társaság Művészeti Egyesület kitüntető elismerése, 1941-ben a Budai Szépművészeti Egyesület bronzérme, Állami erdélyi tanulmányi ösztöndíj, a Magyar Képzőművészek Egyesületének Zala György-érme. Járt Erdélyben, s a nagybányai művésztelepen is megfordult. Többnyire tájképeket, városrészleteket és csendéleteket alkotott posztnagybányai modorban. Figurális témát keveset festett. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Fitz Péter, E.E.: Műv. 1970/5., MÉ, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Első tanítómestere atyja, Horváth G. Andor festőművész volt. 1922-től a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István növendéke lett. 1924-ben Németországban és Észak-Olaszországban járt, 1927-ben pedig Franciaországban. Volt Ausztriában és Svájcban is. 1924-ben állított ki először a Műcsarnokban. Ezt követően számos fővárosi, vidéki és külföldi kiállításon mutatta be műveit (Bécs, Német- és Olaszország, Jugoszlávia, stb.). 1939-ben a Műcsarnokban, 1934-ben a Műbarát kiállításán szerepelt gyűjteményes anyaggal. 1945 után a Műcsarnok kiállításán vett részt. 1929-től egész nyugdíjazásáig rajztanárként működött. Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, valamint a Képzőművészeti Társulatnak. Egyik alapító tagja volt a Nemzeti Szalonnak. 1928-ban és 1931-ban állami pasztell-díjat, 1930-ban a balatoni tájkép-díjat, 1931-ben a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját kapta. 1933-ban a Balatoni Társaság Művészeti Egyesület kitüntető elismerést adományozott számára. A Magyar Képzőművészek Egyesületének 1941. és 1944. évi kiállításán bronzéremmel jutalmazták. Többnyire tájképeket, városrészleteket s csendéleteket festett posztnagybányai modorban. Figurális témát keveset festett. (E.E.: Műv.-1970/5, MÉ,ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István növendéke volt. 1924-től kiállító művész. Francia-, Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. 1939-ben a Műcsarnokban, 1943-ban a "Műbarát" kiállításán szerepelt gyűjteményes anyaggal. Főként tájakat fest. 1951-ben egy olaszországi nemzetközi kiállításon szerepelt képeivel. - ML., P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Csók István növendéke volt 1924-28 között. 1924-től kiállító művész. Francia-, Olasz-, Németo.-ban járt tanulmányúton. 1939-ben a Műcsarnokban, 1943-ban a "Műbarát" kiállításán szerepelt gyűjt. anyaggal. Főként tájakat fest. A felszabadulás után a Műcsarnok kiállításain vett részt. 1951-ban Olaszo.-ban szerepelt egy nemzetközi kiállításon. Művészeti lexikon I-II. Budapesten, hol atyjánál, Horváth Andor festőnél, majd a képzőm. főiskolán Rudnay Gyulánál és Csók Istvánnál tanult. A Műcsarnokban 1924. állított ki először, a Nemzeti Szalón tárlatain régebben is részt vett. Tájképeket (olaj és pasztell) fest. 1927. állami pasztelldíjat nyert. 1928. és 1932. gyüjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalónban. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, valamint Csók István volt a mestere. 1924 óta állít ki rendszeresen. 1928-1931-ben állami pasztell-díjban részesült, 1930-ban a Földművelésügyi Minisztérium Balaton táj-díját, 1933-ban a Balaton Társaság Művészeti Egyesület kitüntető elismerését, 1941-ben nyerte el a Magyar Képzőművészek Egyesületének bronzérmét, 1942-ben Székelyföldi ösztöndíjas. 1944-ben megkapta a Magyar Képzőművészek Egyesületének Zala György érmét. Alapító tagja a Nemzeti Szalonnak és tagja számos művészeti egyesületnek. 1938-ban a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, s két alkalommal a Nemzeti Szalonban. Művei külföldi kiállításokon is szerepeltek (Bécs, Drezda, Breslau, Olaszország). 1979-ben a fővárosi Vizívárosi Galériában, 1980-ban a miskolci Szőnyi István Teremben nyílt kiállítása, 1982-ben a Derkovits Teremben. Számos képe eljutott külföldi magán- és közgyűjteményekbe. Impresszionisztikus látásmódját egész életén át megtartotta, város- utca- és életképein a festői kifejezés annak megfelelően alakult. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Művészeti tanulmányait édesapja, Horváth G. Andor festőművész vezetésével kezdte meg, majd az MKF-en tanult, mesterei: Rudnay Gyula és Csók István. 1928-31: Állami Pasztell-díj; 1930: Földművelésügyi Min. Balaton táj díja; 1931: Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díja; 1933: Balatoni Társaság Művészeti Egyesületének kitüntető elismerése; 1941: Budai Szépművészeti Egyesület bronzérme; 1942: Állami erdélyi tanulmányi ösztöndíj; 1944: Magyar Képzőművészek Egyesületének Zala György-érme. Tagja volt az OMKT-nek, a Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Székely Bertalan Társaságnak és a Nemzeti Szalonnak. A művészetek történetét Lyka Károlytól tanulta. Budapesten élt rajztanárként. Többször vett részt hazai és külföldi tanulmányutakon. Járt Erdélyben, Nagybányán, Európa szinte valamennyi országában. Utoljára 1984-ben Algériában töltött hosszabb időt. 1924 óta állított ki rendszeresen hazai tárlatokon, a Műcsarnokban (1938), a Nemzeti Szalonban két ízben és az Ernst M.-ban. Posztimpresszionista stílusban dolgozó tájképfestő. Ek: 1969: Mélyépterv irodaháza; 1979: Vízivárosi G.; 1980: Szőnyi T., Miskolc; 1982-88: Derkovits T.; 1984: Dési Hubert T., Veszprém; 1986: Gulácsy T., Szeged; 1990: Derkovits T., Szhely; 1992: Egry J. T., Nagykanizsa; 1993: Iványi Grünwald G., Kecskemét. Mk: MNG. (F. P.)

[FK3041/Bp97/7] A kép mérete: 15 x 10 cm keret nélkül. Készült: Grafitceruza, Papír A kép Toncz Tibor (Budapest, 1905, Budapest, 1979) alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. Eredetileg mérnöki pályára készült. Kolozsvárott kezdte művészeti tanulmányait, ahol a festészettel foglalkozott, majd a budapesti Iparrajziskolában képezte magát. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozott. 1925-1944 között a Tolnai Világlapja számára dolgozott grafikusként. 1945-1947 között a Dolgozók Világlapjának rajzolója, 1948-tól pedig a Ludas Matyi művészeti főszerkesztője volt. Hat hét Kínában c. könyvében több mint 200 riportrajzban és vízfestményben számolt be útjáról. 1955-ben a Bécsi Nemzetközi Karikatúra Tárlaton Jean Effel különdíjjal ismerték el munkásságát, 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. Könyvborítókat is tervezett, színházi díszlettervezőként is működött. (ML, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Kolozsvárott tanult festeni és a budapesti Iparrajziskolában rajzolni. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Hat hét Kínában c. könyvében (1956) több mint kétszáz riportrajzban és vízfestményben számolt be kínai útjáról. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Kolozsvárott és a bp.-i Iparrajziskolában tanult. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Hat hét Kínában című könyvében több mint 200 riportrajzban és vízfestményben számolt be útjáról. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. (ML) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Kolozsvárott tanult festeni, a bp.-i Iparrajziskolában rajzolni. Könyvillusztrálással, könyvburkoló-tervezéssel, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Színházi díszleteket is tervezett. Hat hét Kínában c. könyvében (Bp., 1956) több mint kétszáz riportrajzban és akvarellben számolt be kínai útjáról. A Ludas Matyi c. szatirikus hetilap munkatársa.

[FKA030/Bp305/55] A kép mérete: 29 x 24 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve jobbra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.