[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

Olaj, vászon 52x62 cm, j.j.l. : Barta Mária

[FK2908/BX-2] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Zugschwerdt Imre jelzéssel, magyar festő, XX. század első fele alkotása. Jelezve: Jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült

[FKB151/Bp89/31] A kép mérete: 75 x 100 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Kézdi-Kovács László (Pusztalsócikola, 1864, Budapest, 1942) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kézdi-Kovács L" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű főként erdőrészleteket, alkonyatokat ábrázoló tájképeivel 1886-tól állandóan szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1906-ban a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben pedig a Műcsarnokban rendezett kollektív tárlatot. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstéremmel tüntették ki, Londonban "Erdőrészlet" című alkotásáért aranyérmet kapott. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. "Száguldó vihar" s egyéb képei a Szépművészeti Múzeumba, "Malom az erdőben" című műve a főváros tulajdonába került. "Erdőrészlet" festményét a Velencei Modern Képtár szerezte meg. (Éber, L.-VMK, Új Idők Lexikona, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. Londonban, "Erdőrészlet" c. alkotásáért aranyérmet kapott. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. "Erdőrészlet" című képét a Velencei Modern Képtár szerezte meg. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben, 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kollektív kiállításokat. Több műve a MNG-ban található (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. Londonban, "Erdőrészlet" c. képével aranyérmet nyert. 1908-ban gyűjteményes kiállítása volt a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban, "Erdőrészlet" c. képével aranyérmet nyert (Velence, Modern Képtár). 1908-ban gyűjt. kiállítása volt a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Gal. - Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Író és festő. Akadémiai tanulmányok nélkül kezdett festeni s 1886 óta nagyszámú tájképet állított ki a Műcsarnokban (erdőrészletek, alkonyatok). 1893 óta képzőművészeti kritikusa a Pesti Hírlapnak. 1900. a párizsi világkiállításon ezüst érmet, 1909. a london Earl's Court kiállításán Erdőrészletével arany érmet nyert s e művét a veneziai modern képtár szerezte meg. 1906. a Könyves Kálmán rt., szalónjában. 1911. és 1921. a Nemzeti Szalónban, 1928. a Műcsarnokban rendezett kollektív kiállításokat. Száguldó vihar és egyéb képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, a Malom az erdőben c. olajfestménye a székesfőváros tulajdona. 1902. kiadta Barabás Miklós emlékiratait.

[FKC114/Bp202/89] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon (kasírozva) A kép Magyar festő 1930 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[0O199/089] Olaj vászon festmény, régi aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent: KURUCZ 88 Feszítő kereten Képcsarnok Vállalat címkéje, rajta felirat: KURUCZ D. ISTVÁN TANYA Magasság: 54.5 cm Szélesség: 94.5 cm Súly: 3.58 kg Kurucz D. István festő Születési hely: Hódmezővásárhely Születési dátum: 1914 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Az Alföld festője – Kurucz D. István kiállítása Mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1933: Szőnyi István magániskolájának növendéke; 1934-1940: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1950: Munkácsy-díj; 1960: a VII. Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettje; 1941-1942, 1961, 1983: római ösztöndíj; 1964: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj: 1971: érdemes művész; 1974: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1977: Káplár Miklós-díj és emlékplakett; 1978: kiváló művész; 1984: Szocialista Magyarországért érdemrend; 1985: Kossuth-díj. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe, a Vásárhely Népe c. lap munkatársa, 1948-ban Budapestre költözött, a Kossuth Akadémia képzőművész körének vezetője volt. 1949-1959 között Szőnyi István tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-1952 között megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. 1953-ban vásárhelyi házában és műtermében megnyílt a Képzőművészeti Alap 8. sz. művésztelepe. 1962-ben kiállított a XXXI. Velencei Biennálén. 1963-tól Budapesten dolgozott. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, valamint Japánban, Mongóliában és Algériában. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezte és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, valamint a Hortobágyi Alkotótábor elnöke volt. Képi világát és etikai alapállását tekintve a magyar piktúra fejlődésében különös szerepet játszó alföldi festészet folytatója, ám ezt a Tornyai és Koszta kezdeményezte népi realista irányzatot a társadalmi-gazdasági fejlődés aktuális fejleményeihez igazítva, egyéni felfogásban művelte. Szemlélődő habitusa jó fogódzóra lelt a temperafestés újrafelfedezésében, amelynek könnyed, levegős színharmóniái nála - az elődöktől eltérően - határozott rajzossággal és a tónusok árnyaltságával ötvöződtek. Első korszakában, a 40-es években még szorosan tapad a tradíciókhoz, amit az indulása mögé hátteret rajzoló valóság, ifjúságának szociális- és természetélményei magyaráznak. Korai művei (Disznóvásár, 1939; Kapu előtt, 1941; Tyúketetés, 1943) voltaképpen képi eszközökkel megoldott szociofotók, melyeket a közlés expresszív ereje, a visszafogott indulat és az ábrázoltakkal való együttérzés szemérmes lírája tesz hitelessé. A II. világháborút követő idők dinamikus atmoszférája jelentős változásokkal járt festészetében, ami tárgyköre kibővülése mellett kompozíciós módszereinek leegyszerűsödésében érhető tetten. Olykor a fogalmi érzékelésig eljutó jellemzése régi témáit is új tartalmakkal telíti: a paraszti életforma józan realitásai már nem a társadalmi mozdulatlanság, hanem a céltudatosan és hasznosan élt emberi élet, az erkölcsi értékek szimbólumaiként jelennek meg képein (Halászok, 1945, Földosztás, 1946). Különösen kifejezőek ebből a szempontból alakos ábrázolásai, melyeken az ikonszerű tömörséggel megfogalmazott figurák a földdel összenőtt ember sorsának természetes ethoszát alakítják képi emócióvá (Parasztasszony, Csikós, 1961). Más műveiben a mezei munka civilizálódását nyomozva a táj új típusú, "társadalmasított" ábrázolását, s vele a 60-as évek kollektivizálódott Alföld-képét teremti meg (Cséplés, 1958; Aratás, 1960). Az alföld problémakörhöz kapcsolódnak a 60-as években megszaporodó tájábrázolásai is, amelyek fő témája a mély horizontú, legtöbbször ember nélküli alföldi táj mindent magába olvasztó végtelensége (Fehér tanyák, Tél, 1963). A táji inspiráció forrása a 70-es évek közepétől már nem a távlati élmény, hanem a táj anyagi és szellemi mivoltát meghatározó természeti közeg, amelynek megjelenítésében - merészen átlépve a konvenciókon - a nonfiguratív festészet eszköztárát is felhasználja. Pályája utolsó harmadában festett Hortobágy-ábrázolásai immár a természet mélyebb struktúráit megismerő és átélő ember újszerű látomásai. Bár technikai felkészültsége és kompozíciós készsége szinte predesztinálták murális feladatok megoldására, alig néhány műve került megvalósításra. Több pannó- és freskóterve, így a Mohácsi csata és a Hajdúság története vázlatstádiumban maradt, vagy csak részben került kivitelezésre. Elméleti kérdések is foglalkoztatták, több cikket, tanulmányt írt a rajztanítás, a művészképzés, a műkereskedelem és a művészetpolitika kérdéseiről. Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest [Kamotsay Istvánnal] 1965, 1968 • Milánó 1970 • Csók Galéria, Budapest 1974 • Vaszary Terem, Kaposvár 1976 • Józsefvárosi Galéria, Budapest 1987 • Csók Galéria, Budapest • Művészetek Háza, Szekszárd • Hollósy Galéria, Budapest 1989 • Vármúzeum, Simontornya • Városi Kiállítóterem, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon stb. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein (1964 • Vásárhelyi Tárlatok, 1954-1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1974 • Vásárhelyi Tárlatok 1964-1973 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma 1954-1978, Műcsarnok). Művek közgyűjteményekben Köztéri művei pannó (1963, Szegedi Kenderfonó) pannó (1964, Salgótarján, Rendőrkapitányság) secco (1967, Sportkórház, Budapest). Irodalom SZÍJ R.: ~, (tanulmány, Várpalota, 1967) D. FEHÉR ZS.: ~ kiállítása, in: Képzőművészeti Almanach 3, Budapest, 1972 OELMACHER A.: ~ kiállítása a Csók Galériában, in: A szocialista képzőművészet nyomában, Budapest, 1975 "Mindig freskót szerettem volna festeni..." Beszélgetés ~nal, Művészet, 1984/3. TANDI L.: Műteremlátogatás ~nál, Tiszatáj, 1986/2. Vásárhelyi festők (szerk.: KRISTÓ N. I., Budapest, 1988) ~ jubileumán (illusztrált tanulmány, bev.: POGÁNY Ö. G., Debrecen, 1990) események nélkül, Művészet, 1990/3. Az Alföld vonzásában, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. Tasnádi Attila Forrás: www.artportal.hu