Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FK1456/Bp72/9] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, foltmaratás, Papír A kép Csohány Kálmán (Pásztó, 1925, Budapest, 1980) alkotása. Jelezve Lent "Virágok és fák este, 4/5, Csohány Kálmán 1970 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. 1947-től a Magyar Iparművészeti Főiskolát látogatta. 1948-1952 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György irányításával folytatott művészeti tanulmányokat. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Művészeti Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek. 1952-től vett részt itthoni és külhoni kiállításokon. 1964-ben a velencei biennálén vett részt grafikáival, 1965-ben Budapesten a Dürer Teremben állították ki ballada tömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Ezen kívül szerepelt számos budapesti és vidéki tárlaton, Ausztriában, Itáliában, Bulgáriában, Lengyelországban, Hollandiában, Törökországban, Iránban, Argentínában, Angliában, Csehszlovákiában, Romániában, stb. 1958-ban a Luganói Grafikai Biennálén, 1964-ben a Tokiói Biennálén, 1965-ben a Sao Pauló-i Biennálén szerpelt grafikai alkotásaival. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj (1964, 1967); Munkácsy-emlékérem; Érdemes Művész; Tornyai-plakett; a Dürer Kiállítás Nagydíja; a IV. Miskolci Grafikai Biennále Nagydíja; Miskolc város tanácsának díja a III. Országos Grafikai Biennálén; a III. Debreceni Országos Nyári Tárlat díja; a Szakszervezetek Megyei Tanácsának különdíja a Békéscsabai XVI. Alföldi Tárlaton; Madách-emlékérem; Salgótarján Városának Pro Arte Plakettje és Aranydiplomája. 1988-ban Pásztó város díszpolgárává avatták (postumusz). Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége, költőisége jellemzi. Szülőföldje világát, emlékeit ábrázolja. Munkásságának jelentős része könyvillusztráció, irodalmi műhöz kötődő, egyéni rajz, rézkarc és litográfia. Akvarelleket is festett. 1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Egyedi kerámiákat, tálakat, vázakat és falképeket készített. Félszázánál több grafikai alkotása található a Ráday Múzeum Szíj Rezső-Kovács Rózsa gyűjteményében. Ezen kívül a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a salgótarjáni Nógrádi Múzeum őrzi munkáit. 1996-ban Pásztón emlékmúzeuma nyílt. (MÉ, ML, MMK, MMR, Műv. 1989/11/12, KF, IF) Magyar festők és grafikusok adattára 1947-1952-ben végezte főiskolai tanulmányait Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György növendékeként. 1952 óta szerepel a hazai és külföldi kiállításokon, résztvevője a nemzetközi grafikai biennáléknak. Budapesten (1965, 1973, 1977) és az ország sok más városában volt önálló kiállítása; külföldön Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában és Lengyelországban mutatkozott be. 1964-ben nagyobb anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-ben és 1967-ben a Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes művészi címet kapott; 1967-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1971-ben a Dürer-kiállítás nagydíját, 1972-ben a Dózsa-kiállítás első díját nyerte el. A Tornyai-plakett (1970) és a Munkácsy-emlékérem (1975) tulajdonosa. - Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége és költőisége jellemzi. Félszáznál több műve található a Ráday Múzeum Szij Rezső - Kovács Rózsa gyűjteményében. - Irod.: Szij Rezső. Csohány Kálmán. Művész Élet 1. sz.; Solymári István: Csohány Kálmán Bp. 1976,; P. Sz. T. Művész Életrajzok Budapest, 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György tanítványa volt. 1952-től vett részt itthoni és külföldi kiállításokon. 1964-ben a Velencei Biennálén szerepelt grafikáival, 1965-ben Budapesten a Dürer Teremben állították ki ballada tömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Ezen kívül szerepelt Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában, Lengyelországban, Ankarában, Buenos Aires-ben, Londonban, stb. 1958-ban a Luganói Grafikai Biennálén, 1964-ben a Tokiói Biennálén, 1965-ben a Sao Paulói Biennálén. 1958-61-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-67-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes művészi címet kapott. A Tornyai-plakett, val. a Munkácsy-emlékérem tulajdonosa. A Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját nyerte el. Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbólika tömörsége és költőisége jellemzi. Majolika falképek tervezésével is foglalkozik. Számos könyvet illusztrált. Félszáznál több műve található a Ráday Múzeum Szíj Rezső-Kovács Rózsa gyűjteményében. (MÉ, ML, MMK, MMR) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait 1947-52 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Számos könyvet illusztrált, emellett majolika falképek tervezésével is foglalkozik. Válogatott grafikai anyagát az 1964-i Velencei Biennalén mutatták be. 1965-ben a Dürer-teremben állították ki balladatömörségű, egyéni hangú rézkarcait. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1952-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György növendékeként. Állandó résztvevője volt műfaja hazai és nemzetközi rendezvényeinek. Budapesten (1965, 1973, 1978) és az ország sok más városában volt önálló kiállítása; külföldön Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában és Lengyelországban mutatkozott be önálló kollekciókkal. 1964-ben nagyobb anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1964-ben és 1967-ben a Miskolci Grafikai Biennálél nagydíját, 1971-ben a Dürer kiállítás nagydíját; 1972-ben a Dózsa kiállítás első díját nyerte el. A Tornyai-plakett (1970) és a Munkácsy-emlékérem (1975) tulajdonosa. Emlékkiállítását 1980-ban Miskolcon és Debrecenben, 1981-ben a Vígadó Galériában és az olaszországi Alfonsine-ben, 1982-ben a Nemzeti Galériában rendezték meg. Szülőfalujában, Pásztón állandó kiállítása tekinthető meg. - Tiszta vonalú rajzait balladai hangvétel, a népi szimbolika tömörsége és költőisége jellemezte. Erőssége volt a tollrajz és a rézmetszet, de foglalkozott akvarellel és más grafikai technikákkal is.

[FKC173/Bp78/83] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 14 x 8,5 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve jobbra lent "Borsos Miklós (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kézműves paszpartu. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festőnek indult. Önképzés útján itthon, Olasz- és Franciaországban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Frankel-Szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva Műintézetében állított ki. 1943 óta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is. 1945-ben Győrből Bp-re költözött, 1946-1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára. Szobrait kőbe, bazaltba, vagy márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formulák felé. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Rajzain néhány vonallal teremt hangulatos világot. 1957-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be műveit. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben érdemes művész, 1972-ben kiváló művész címmel kitüntetett művész. - Irod.: László Gyula: Borsos Miklós. Bp. 1979.; Salamon Nándor: Egy életmű metszete. A győri Borsos Miklós-gyűjtemény. Művészet. 1983. 7. Művészeti lexikon I-IV. Szobrász, Kossuth- és Munkácsy-díjas. Festőnek indult. Önképzés útján idehaza, Olasz- és Franciao.-ban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Fränkel-szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva műintézetében állított ki. 1943 üta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is (Tihanyi lány, 1943). 1945-ben Győrből Bp.-re költözött, 1946-60 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Művészetét az anyag, a plasztikai formálás törvényeinek és lehetőségeinek tisztelete jellemzi. Szobrait kőbe, bazaltba v. márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Az érzékletes formálás mestere. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formák felé. Ebben az időben készítette ismert szobrait: Egry József, 1951; Tihanyi pásztor, 1952; Demeter, 1953. Domborításai közül legismertebbek: Kantár nélkül, 1943; Fiú tehénnel, 1945. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Egyik legkiválóbb mesterünk e téren. - Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremt hangulatos világot. 1957-ben nagy kiállításon mutatta be műveit. a Nemzeti Szalonban. 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást grafikáiból. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. Művészete legújabb szakaszát a monumentális tömbszerű formálás, az archaikus plaszika formanyelvének modern szellemű továbbfejlesztése jellemzi. Az utóbbi években számos szobrát állították fel (Balatoni szél, balatonfüredi móló; Anya gyermekkel, Bp., ORFI; Bartók-mellszobor, Zalaegerszeg stb). Kontha Sándor Művészeti lexikon I-II. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult, aztán bejárta Olasz- és Franciaországot. Hazatérve Győrben telepedett le. 1932. gyüjt. kiállítást rendezett a Nemzeti Szalónban. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A család 1922-ben költözött Győrbe, ahol a helybeli festőktől tanult. Gimn.-i tanulmányait félbeszakítva apja műhelyében lett aranyműves. 1940-it vésnöki munkából élt. 1925-ben kiállítja rajzait, 1927-től rézkarcokat is készített. Festőnek készült. 1928-29-ben bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig az MKF-en Glatz Oszkár tanítványa volt. 1931-től szobrokat is készített. Először kalapált és hajlított rézlemezből, 1932-től fából, 1933-tól kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. 1938-ban nagy utazást tett Erdélyben. 1943-tól a nyarakat a Balaton mellett Tihanyban töltötte, ez a táj lett művészetének fő ihletője. A háború után Budapestre költözött. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket. 1946-60; a MIF, 1981-86 között a MKF tanára. 1959-től többször járt Olaszországban. 1963-ban Londonba utazott, ahol megismerkedett Henry Moore-ral. 1964-ben Görögországban járt. 1973-ban súlyos szívműtéten esett át, a kőfaragásról le kellett mondania. 1979-ben Győrött Borsos M. nyílt. 1941-49; tagja a KUT-nak és 1945-49: a Szinyei Társaságnak. 1954: Munkácsy-díj; 1957: Kossuth-díj; 1959: Premio Carara; 1967: érdemes művész; 1969: I. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs város nagydíja; 1972: kiváló művész; 1977: I. Orsz. Éremművészeti B. Ferenczy Béni-díj. Korai művei között vannak drámai hangvételű, az expresszionizmussal rokon alkotások (Siratóasszonyok, 1939), de művészetét inkább a lírai hang vagy a finom melankólia jellemzi (Merengő). Fő művei az európai szobrászati hagyományoknak az Arp, Brancusi nevével jelzett irányához tartoznak. Ezt egyesíti azzal a "pannon szellemmel", amelynek forrása a dunántúli táj (az egykori római Pannonia provincia), és annak kulturális tradíciója. Különleges márványokból készült, nagyon érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a végletesen leegyszerűsített természeti formákkal. (Orfeusz, 1963; Sibilla Pannonica, 1963; Ifjú párka, 1964). Vonzódását az irodalomhoz nemcsak nagyszámú illusztrációja bizonyítja, hanem olyan szobrai is, mint a Godot-ra várva (1963), vagy Lampedusa novellájának ihletésére készült Lighea címet viselő variációk (1964, 1965, 1967). Fő művei közé tartoznak a magyar irodalom és művészet legkiválóbbjairól készített portréi (Egry József, 1951; Szabó Lőrinc, 1961; Kassák Lajos, 1965), valamint azok a Fejek, amelyek nem portrék, hanem lelkiállapotok vagy hangulatok kifejezői (Mosoly, 1933; Csillagnéző, 1962). Többszáz érmet és plakettet készített, közülük különösen érdekese az a mediterrán légkört és életörömöt megjelenítő sorozat, melyet mintázással és apró kavicsok, kagylók, levelek lenyomataival formált. (Tavasz I.-V., 1958). Ek: 1941: Tamás G. (kat.); 1943: Ernst M.; 1957: Nemzeti Szalon (kat.); 1961: Dürer T. (csak rajzok); 1964: Linz; 1965: Tihanyi M. (gyűjt. kat.); 1966: XXXIII. Velencei B. (kat.); 1967: Magyar Int., Róma; G. S. Huber, Zürich; Graz; Locarno; 1968: PIM (illusztrációk, kat.); 1976: MNG (retrospektív, kat.);1976: Tihanyi M. (grafikák, kat.); 1986: OSZK (illusztrációk); 1992. Borsos Miklós művészérméi, Martyn M., Pécs. Vcsk.: 1932: Nemzeti Szalon; 1941: Új szerzemények (1939-40), FK; 1942: Képzőműv. kiállítás, Kolozsvár; 1942: KUT, Nemzeti Szalon, 1944: A Székesfővárosi Képtár jubileumi kiállítása, Műcsarnok; 1945: Szinyei Társaság jubiláris kiállítása, Ernst M.; 1948: Szinyei Társaság X. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar valóság, FK; 1948: Száz magyar művész alkotásai, FK; 1949: Ungarische Kunst, Berlin; 1959: Magyar éremművészet a XIX. és XX. században, MNG; 1959: Espozizione B. Internationale d'Arte, Carrara; 1963: XX. századi művek bp.-i magángyűjteményekből, MNG; 1966: Magyar Szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1969, 1971, 1981: II., III., VII. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1971: Grafica e bronzetti ungheresi, Nápoly; 1971: I. Nközi Kisplasztikai B., Műcsarnok; 1973: Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1977: Magyar művészet 1945-49. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; I. Orsz. Éremb., Lábasház, Sopron; 1977: Magyar Éremantológia, Ferenczy M., Szentendre; 1981: Válogatás magyar magángyűjteményekből, MNG; 1981: Mihályfi Ernő gyűjteménye, Szécsény; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1985: Negyven év köztéri szobrai Bp.-en, Budapest G.; 1991: Hatvanas évek, MNG; 1993: Modern magyar éremművészet I. 1896-1975, MNG. Mk.: Herman O. M., Miskolc; IKM; JPM, Pécs; Katona J. M., Kecskemét; M. Moderner Kunst, Bécs; MNG; Städtische Moderne G., Linz; SZK, Szhely; UNESCO, Párizs; Xantus J. M., Győr. Km.: Gulácsy Lajos síremléke (1941, Bp., Farkasréti temető); Domborművek és keresztelő medence (1943-44, Győr, Nádorvárosi templom); Zene (1954, Bp., Pannonia Filmstúdió); Balatoni szél (1958, Bfüred, móló); Hal (1958, Badacsony, Hableány Étterem); Balatoni napfény (1960, Siófok, Meteorológiai Obszervatórium); Nagy Balogh János síremléke (1961, Bp., Kerepesi temető); Egry József síremléke (1962, Badacsonytomaj); Anya gyerekkel (1963, Bp., Semmelweis Orvostörténeti M.); Krúdy Gyula síremléke (1963, Bp., Kerepesi temető); szökőkutak (Gellért-hegy, Jubileumi park); kutak és vízköpők (1966, Budavári Palota); Hajnal (1968, Balatonalmádi, Hotel Auróra); Karinthy Frigyes síremléke (1970, Bp., Kerepesi temető); Janus Pannonius (1971, Pécs); Genthon István síremléke (1971, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla (1975, Győr,Bartók Béla út); Benedek Elek (1978, Városliget); Tihanyi echo (1986, Tihany); Ferencsik János síremléke (1987, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla síremléke (1988. Bp., Farkasréti temető). Mint az egyik legjelentősebb éremművész, sok díjérmet készített: József Attila-díj (1950); Rippl-Rónai-díj (1961); Szegedi Nyári Tárlat díja (1963); Egry József-díj (1964); Miskolci Filmfesztivál, stb. Könyvillusztrációi közül kiemelkednek: Ady Endre Összes Versei, 1961; Babits Mihály: Erato, 1970; Babits Mihály: Jónás könyve, 1974; Arany János: Balladák, 1974; Psalterium Ungaricum (150 zsoltár), 1984. Könyvei: Visszanéztem félutamból (önéletrajza), Bp., 1971; A toronyból (művészeti írások), Bp., 1979. Irod.: Kassák L.: Egy új szobrász kiállításához, in: Éljünk a mi időnkben, Bp., 1978; Kállai E.: Egy új szobrász. Borsos Miklós a Tamás Galériában, in: Művészet veszélyes csillagzat alatt, Bp., 1981; Kállai E.: Két szobrász (Borsos Miklós, Vilt), in: uo.; Genthon, I.: Borsos Miklós the Sculptor, NHQ, 1963. ápr-jún.; László Gy.: Borsos Miklós, Bp., 1965; Kovalovszky M.: Borsos Miklós szobrászatának néhány formai problémája, IKM Közelményei 4-5.,Szfvár; 1965; Perneczky G.: A magyar szobrász dilemmája, in: Tanulmányút a Pávakertbe, Bp., 1969; B. Kéri I.: Kertem, Bp., 1973; Sík Cs.: Rend és kaland, Bp., 1972; L. Kovásznai V: Borsos Miklós, Bp., 1989 (oeuvre-katalógussal). (N.I.)

[FK1254/Z024] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 10 x 13 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Közép-európai művész, XX. század alkotása. Jelezve Jobbra lent "Originalrarierung... (Olvashatatlan)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3453/Bp93/51] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 11,5 x 18 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Apáti-Abkarovics Béla (Érmihályfalva, 1888, Szentendre, 1957) alkotása. Jelezve balra lent "ceruzával: rézkarc (vásár)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán négy évig volt Ferenczy Károly tanítványa, s föltethetően az ő növendékeivel jött le a nagybányai nyári gyakorlatra. A szabadiskolai névsorok 1911-12-ben jelzik nevét a kolónián. Itt Réti és Thorma korrektúráján tanult. Nyomban a világháború után, 1920-ban tűnt föl ismét a kolónián, s ott dolgozott 1927-ig. Nagybányai éveit követően tanulmányutat tett Németországban és Ausztriában. Ezután több éven keresztül Kárpátalján, Munkácson dolgozott és tagja volt a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. 1920-ban állított ki először a budapesti Nemzeti Szalonban. 1924-ben a Nagybányai Jubiláris Tárlaton, 1925-ben és 1927-ben pedig a Nagybányai Festők Csoportkiállításán szerepelt. A '30-as évek végén Szentendrén telepedett le, s főképp ennek környékét festette. 1945-ben a szentendrei művésztelep tagjává választották, s részt vett ezek csoportkiállításain. Tagja volt a KUT-nak is. 1955-ben Szentendrén rendezett gyűjteményes tárlatot. Művészete a táj és az ember egységének nagybányai hagyományaira épül fel. Úgy az olaj, mint az akvarell, s a grafika területén teljesen azonos biztonsággal mozog. Grafikai munkássága tollrajzokat, linóleummetszeteket foglal magába, de készített nagyszámú monotípiát is. 1967-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumban emlékkiállítást rendeztek műveiből. "Famunkások" című képét és több más alkotását a székesfőváros vásárolta meg, de művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a sümegi Darnay Múzeumban, a munkácsi és a nagyváradi múzeumban is. (B.J.: Műv. 1971/9, NF, RINM, Mányokitól-Aba Novákig, MJ-NFM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Ferency Károly volt a mestere. Annak elvégzése után a nagybányai művésztelepen folytatta tanulmányait Thorma János és Réti István mellett. Itt hat évig dolgozott, majd tanulmányutat tett Ausztria és Németország több városában. Először 1920-ban állított ki a Nemzeti Szalonban. Nevesebb művei közül megemlítjük a sümegi Darnay Múzeumban lévő Önarcképét, a nagyváradi múzeum tulajdonában lévő Munkások, a Székesfőváros által megvásárolt Famunások c. képét. Tagja volt a KUT művészeti egyesületnek. Főleg életképeket festett. - Irod.: MLKL. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán négy évig volt Ferenczy Károly tanítványa. A nagybányai szabadiskolában először 1911-ben főiskolásként Réti István, valamint Thorma János korrektúráján tanult. 1920-24 k. és 1927-ben ugyanitt, a művésztelepen dolgozott. Nagybányai éveit követően tanulmányutat tett Németországban és Ausztriában. Ezután több éven keresztül Kárpátalján dolgozott, és tagja volt a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. 1920-ban állított ki először a Nemzeti Szalonban. 1924-ben a nagybányai jubiláris tárlaton, 1925-ben és 1927-ben a nagybányai festők csoportkiállításán szerepelt. Az 1930-as évek végén Szentendrén telepedett le, és többnyire ennek környékét festette. 1945-ben a szentendrei művésztelep tagjává választották, s részt vett ezek csoportkiállításain. Tagja volt a KUT-nak is. 1955-ben Szentendrén rendezett gyűjteményes kiállítás. Művészete a táj és az ember egységének nagybányai hagyományaira épül fel. Úgy az olaj, mint az akvarell, s a grafika területén teljesen azonos biztonsággal mozog. Grafikusi munkássága tollrajzokat, linómetszeteket foglal magába, de készített nagyszámú monotípiát is. 1967-ben a szentendrei Ferenczy-múzeumban emlékkiállítást rendeztek műveiből. "Famunkások" című képét és több más alkotását a székesfőváros vásárolta meg, de művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a sümegi Darnay Múzeumban és a Nagyváradi Múzeumban is. (B. J.: Műv.-1970/9, NF, RI-NM, Mányokitól-Aba Novákig)

[FKC579/Z007] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 24 x 36 cm keret nélkül. Készült: Színes rézkarc, Papír A kép Szőnyi István (Újpest, 1894, Zebegény, 1960) alkotása. Jelezve: lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. Kossuth-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész, a posztnagybányai iskola egyik vezető mestere, a modern magyar művészet kiemelkedő alakja. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1914-18 között nyaranta a nagybányai szabadiskolában végezte Ferenczy Károly és Réti István irányítása mellett. Olgyai Viktor grafikai műhelyében tanulta a rézkarcolás technikáját, s itt szerette meg Rembrandt ily jellegű művészetét. 1920-ban állított ki először, ugyanebben az évben gyűjteményes bemutatót rendezett az Ernst Múzeumban. Ekkor választotta tagjává a Szinyei Merse Társaság és jutalmazta díjával. Ezen a pénzen elutazhatott Bécsben, ahol a Kunsthistroisches Múzeumban főként Rembrandt alkotásait tanulmányozta. Amikor 1924-ben az Ernst Múzeumban második bemutatóját rendezte, Szőnyi már jelentékeny tényező volt a magyar művészet életében. Egyik első képe - Kettős arckép (1917) - mintha a gödöllőiek hatását mutatná. Önarcképének (1921) zöldes-barnás, kemény, rajzos stílusa Rembrandt hatására oldódni kezdett nagyméretű aktos kompozícióin (Fürdés után, 1921; Bethsabe, 1923; stb.), melyeken a súlyos formák tompa aranybarna tónusban derengenek. E művei nagy hatást gyakoroltak a fiatal művésztársakra, Aba-Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Velük egy jellegzetes stíluscsoportot alkotott, amely a plasztikai tömegek ereje és a festői kezelés gazdagsága által egyaránt kitünt. A későbbiekben e stílus-csoport széthullt, és mindenki az egyéniségének megfelelő utat választotta. A '20-as évek végétől eleinte nyarait, majd minden szabad idejét Zebegényben töltötte, ahol a Duna-kanyar,a család, a földművelő lakosság a festői motívumok sokaságát kínálta neki. Szőnyi művészetében a plasztikus elemek helyét a lágy színakkordok foglalják el. Részben a reneszánsztól ihletve több óriás méretű figurális kompozíciót alkotott (Gyümölcsszedők; Átkelés a Dunán, 1928 stb.). Mindezek után olyan fő művek következtek, mint a brueghelien karakterizáló "Zebegényi temetés" és a magyar falu békés idillje, a "Zebegényi est" (1928). 1929-ben rövid római tartózkodását követően palettája színesebb lett (Eladó a borjú, 1933). Az okkerek,a lilák, a barnák erősödtek koloritjában (Este, 1934). A '30-as évek közepétől főleg temperával, világos, finom színekkel festette meg fő műveinek sorozatát, az egyik legszebb Duna-kanyar táját (Szürke a Duna), a ház előtt ballagó két falusit (Hazafelé, 1938), a legrafináltabb artisztikus kompozicóját (Esernyők, 1938), a látomásszerűen sugárzó "Kerti pad" című művet (1949) vagy a nagyvonalú és heroikus "Anya kislányával" című alkotást. 1937-től tanára volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolának. A negyvenes évektől jellegzetes szabadiskolát tarott fenn Zebegényben. 1954-ben nagy gyűjteményes tárlata nyílt az Ernst Múzeumban. Halála előtt Zebegényben élt, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett, mesterei gvásokat és rézkarcokat készített. Monumentális méretű seccokat is festett. Külhoni bemutatókon is szerepelt, ahol több díjat is kapott. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria és számos vidéki képtár őrzi. Zebegényi műtermét múzeummá alakították át. (ML, Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. Kossuth-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész, a posztnagybányai iskola vezető mestere. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán, 1914-18 k. a nagybányai művésztelepen végezte Ferenczy Károly és Réti István irányításával. 1920-ban állított ki először, ugyanebben az évben kollektív kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Ekkor választotta tagjává a Szinyei Merse Társaság és tüntette ki díjával. Amikor 1924-ben az Ernst Múzeumban második tárlatát rendezte, Szőnyi már jelentékeny tényező volt a magyar művészeti életünkben. Egyik első képe - Kettős arckép (1917) - mintha a gödöllőiek hatását mutatná. "Önarckép"-ének (1921) zöldes-barnás, kemény, rajzos stílusa Rembrandt hatására oldódni kezdett nagyméretű aktos kompozícióin (Fürdés után, 1921; Bethsabe, 1923; stb.), melyeken a súlyos formák tompa aranybarna tónusban derengenek. E művei nagy hatást gyakoroltak a fiatal művésztársaira, Aba-Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. E művészekkel egy jellegzetes stíluscsoportot alkotott, amely a plasztikai tömegek ereje és a festői kezelés gazdagsága által egyaránt kitünt. Később e stílus-csoport széthullt, és mindenki az egyéniségének megfelelő utat választotta. A '20-as évek végétől eleinte nyarait, majd minden szabad idejét Zebegényben töltötte. Művészetében ekkor a plasztikus elemek helyét a lágy színakkordok foglalják el. Részben a reneszánsztól ihletve több óriás méretű figurális kompozíciót alkotott (Gyümölcsszedők; Átkelés a Dunán, 1928 stb.). Ezek után olyan főművek következtek, mint a brueghelien karakterizáló "Zebegényi temetés" és a magyar falu békés idillje, a "Zebegényi est" (1928). 1929-ben rövid római tartózkodása után palettája színesebb lett (Eladó a borjú, 1933). Az okkerek,a lilák, a barnák erősödtek koloritjában (Este, 1934). Az 1930-as évek közepétől főleg temperával, világos, finom színekkel festette meg fő műveinek sorozatát, az egyik legszebb Duna-kanyar táját (Szürke a Duna), a ház előtt ballagó két falusit (Hazafelé, 1938), a legrafináltabb artisztikus kompozicóját (Esernyők, 1938), a látomásszerűen sugárzó "Kerti pad"-ot (1949) vagy a nagyvonalú és heroikus "Anya kislányával" c. művet. 1937-től tanára volt a Képzőművészeti Főiskolának. A 40-es évektől jellegzetes szabadiskolát tarott fenn Zebegényben. 1954-ben nagy kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. Halála előtt Zebegényben élt, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett, mesterei gvásokat és rézkarcokat készített. Monumentális méretű seccokat is festett. Külhoni bemutatókon is szerepelt, ahol több díjat is kapott. (ML, Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Festő és grafikus. Kossuth-díjas, Érdemes- és Kiváló, a posztnagybányai iskola vezető művésze. Ferenczy Károly és Réti István voltak a mesterei, fiatalabb korában azonban inkább az aktivisták és Rembrant befolyásolták. (Fürdés után, Bethsábé). Már e korai korszakában is hatott társaira. Aba-Novák Vilmosra, Korb Erzsébetre, Patkó Károlyra. A húszas évek végétől főként Zebegényben dolgozott, itt alakította ki egyéni stílusát, melyet az egybemosódó, atmoszférikus hatások, lírai színvilág, puha ecsetkezelés, sajátos temperatechnika jellemez. Zebegényi korszakának fő művei: Zebegényi temetés, (1928) Átkelés a Dunán; (1928) Zebegényi est (1928) Eladó a borjú, (1933), Este (1934) Szürke a Duna, (1935) Esernyők (1939). Monumentális méretű seccókat is festett (Győr nádorvárosi templom, Csepel, Posta). Pedagógusként is igen nagy hatású volt, a negyvenes évektől sajátos Szőnyi iskola alakult ki. Elméleti könyve a Kép (1934); szerkesztette és részben írta. A képzőművészet iskolája c. művet (1941). 1963-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg nagyszabású emlékkiállítást. Zebegényi műtermét múzeummá alakították. 1984 júliusában a Viagadó Galériában állították ki a természet szépségeit sugárzó festményeit, rézkarcait. Születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából (1984) rendezett emlékkiállításán alkotásai közül való az Esernyők c. alkotásai kerültek többek között bemutatásra. - Irod.: Oltványi Imre: Szőnyi István emlékezete. Művészet, 1960. 4.; Pataky Dénes: Szőnyi István. Művészet, 1960.4. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuth-díjas, a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakja. A főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károlynál és Réti Istvánnál tanult. 1920-ban állított ki először s már ugyanebben az évben megrendezte első gyűjt. kiállítását az Ernst Múzeumban, melyet 1924-ben a második követte. Egyik első képe - Kettős arckép, 1917 - mintha a gödöllőiek hatását mutatná. Önarcképének (1921) zöldesbarnás, kemény és rajzos stílusa Rembrandt hatására oldódni kezdett nagyméretű aktos kompozícióin (Fürdés után, 1921, Bethsabe, 1923), amelyeken a súlyos formák tompa aranybaran tónusban derengenek. E képei nagy hatással voltak fiatal kortársaikra, Aba Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Nyarait, később minden szabadidejét Zebegényben töltötte, ahol a Duna-kanyar, a család, a földművelő lakosság a festői motívumok megszámlálhatatlan sokaságát kínálta neki. Pályája kezdetétől szívesen készített rézkarcokat, köztük olyan remekműveket, mint a Behavazott falu (1927). Részben a reneszánsztól ihletve több óriás méretű alakos kompozíciót festett (Gyümölcsszedők, Átkelés a Dunán, 1928). Ezek után olyan fő művek következtek, mint a brueghelien karakterizáló Zebegényi temetés (1928) v. a magyar falu békés idillje, a Zebegényi est (1928). Rövid római tartózkodása után (1929) palettája színesebbé vált (Eladó a borjú, 1933), az okkerek, a lilák és barnák erősödtek a koloritjában (Este, 1934, Nemz. Gal.). A harmincas évek közepétől többnyire temperával, világos, finom színekkel festette fő műveinek sorozatát, az egyik legszebb Duna-kanyar táját (Szürke a Duna, 1935), a ház előtt ballagó két falusit (Hazafelé, 1938), a legrafináltabban artisztikus kompozícióját (Esernyők, 1939), a látomásszerűen sugárzó Kerti padok (1949) v. a nagyvonalú és heroikus Anya kislányával (1944) c. képét. 1937-től a főiskola tanára volt. Szerkesztette és részben írta A képzőművészet iskolája c. könyvet (1941) és írta a Kép címűt (1943). A felszabadulás után hatalmas feladatokat kapott, amelyek közül a moszkva mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára készített, két összefüggő, összesen száz négyzetméteres sorozata emelkedik ki (1952) monumentális, nyugodt kompozíciójával. 1954-ben nagy kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. Halála előtt Zebegényben élt, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett, mesteri gouache-okat és rézkarcokat készített. 1963-ban a Nemz. Gal.-ban rendezték meg emlékkiállítását. Zebegényi műtermét múzeummá alakították át. - Irod. Fenyő I.: Sz. I. Bp., 1934; Végvári L.: Sz. I. Bp., 1962; Genthon I.: Sz. I. Berlin, 1964. Genthon István Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a Képzőműv. főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károly mellett kezdte, majd hazatérve a háborúból, Réti István mellett folytatta. 1920. állított ki először, ugyanebben az évben koll. kiállítást rendezett az Ernst-múzeumban, mikoris a Szinyei-Társaság tagjául választotta és nagydíjával tüntette ki. Mikor 1924. az Ernst-múzeumban második kiállítását rendezte, már jelentékeny tényező volt művészi életünkben s Aba-Novákkal, Patkóval és másokkal egy jellegzetes stíluscsoportot alkotott, amely a plasztikai tömegek ereje és a festői kezelés gazdagsága által egyaránt kitünt. Később ez a stíluscsoport széthullt, mindenki egyéniségének megfelelő utat választott. Sz. művészetében ekkor a plasztikus elemek helyét a lágy színakkordok foglalják el, a konstruktív törekvések kontemplatív, hangulati tényezőknek engedték át helyüket. Sz. művészetének azóta nélkülözhetetlen elemévé vált a tájkép és a plein sirnek, a luminizmusnak egy sajátos típusa, amely napjaink legjobb magyar festőinek közös vonása. Sz. újabb kiállításain (1929., majd római kollégiumi tartózkodása után 1931. s ismételten kisebb kollekciók) ez a stílus fokozatosan bontakozott ki. Jelenleg egyik vezető mesterünk, aki számos kitüntetést is nyert mind itthon, mint a külföldön. - Irodalom: Fenyő Iván, Ars Hungarica, 3. sz. (Bp. 1934.) Gombosi Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. 1913-14, 1917-19: MKF, mesterei: Ferenczy Károly, Réti István. Nagybányán is látogatta szabadiskolájukat. 1929: római ösztöndíj. 1937-től az MKF tanára. 1949: Kossuth-díj; 1952: érdemes művész, 1956: kiváló művész. Főiskolás korában a szecesszió (Kettős arckép, 1917), majd Rembrandt finom lazúrjai és reneszánsz fény-árnyék festészete hatott művészetére (Fürdés után, 1921; Bethsabé, 1923; Danaidák, 1924). Korai képein a figurák megformálása erőteljes, majdnem klasszicista, a színek meleg okkeres, aranybarnás hangulatúak. A 20-as évektől nyáron Zebegényben élt, itt alakult ki az a lágy és mégis határozott festői stílusa, mely a Gresham-kör fő mesterévé tette. 1928-ban három korszakos képet festett itt: Zebegényi temetés, a Zebegényi est és az Átkelés a Dunán. A római élmények hatására rövid ideig palettája élénkebbé vált. Művészetpedagógiai tevékenysége mellett a Gresham-körön keresztül folyamatosan részt vett a művészeti közéletben. A 30-as évektől uralkodóvá vált képein a tojástempera használta, színei világosabbak, fátyolosak, matt felületűek lettek (Szürke a Duna, 1935). Esernyők (1939) c. képén harmonikusan együtt van az oldott festőiség, a hangulatos témaválasztás, és a téma rafinált szerkesztése (szinte axonometrikus fölülnézet, a fekete esernyőkarikák alól fölnéző arcokkal). Az 1949-ben festett Kerti pad festői összefogalása a 30-as évek képeinek; a kompozíció roppant egyszerű, a tájkép évszázados etalonja szerint: bőven fölvezető előtér, a repoussoir jelzéssel, a középtér a főmotívummal (a sárga paddal), s a háttér a tekintet kivezetésére, ám az egészet zárt szerkezetté fogja össze. 1950-től több monumentális feladatot kapott (1952: két, összesen 100 négyzetméternyi pannó a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára; 1953-54: a Népstadion metróállomás épületébe tervezett freskó kartonja; 1956: a csepeli postahivatalba festett secco), amelyeket engedmény nélkül, teljes festői erényeivel valósított meg. Utolsó éveit Zebegényben töltötte, kisméretű temperákat és gouache-okat festett, intim hangulatú, magas belső hevületű képeket, amelyeket egyenértékűek korábbi műveivel. 1920-ban ismerkedett meg a rézkarcolással, s rövid idő alatt a mélynyomású grafikának is jó mestere lett, maradandó értékű, s nagyszámú grafikai lapot alkotva. Az egyszerű karctechnikával is meg tudta valósítani azokat a finom, szfumátós tónusokat, amelyek tájainak olyan utolérhetetlen levegőt adnak. Figurális rézkarcain tovább él a 20-as években festményein látott fény-árnyék hatás és az emberi test plasztikus, klasszicista jellegű megformálása. Zebegényi műtermében emlékmúzeum nyílt. Ek: 1920, 1924, 1954: Ernst M. (gyűjt. kat.); 1963: MNG (emlékkiállítás, kat.) Vcsk: 1950-55: 1-6. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok. Könyvei: Szőnyi István tizenhat képe önéletrajzi vázlattal, Bp., 1932; A rajz és A festőtechnikák c. fejezet (szerk: Szőnyi István), in: A képzőművészet iskolája, Bp., 1941: Szőnyi István: A kép, Megjegyzések a művészetről, Bp., 1943; 100 rézkarc, Bp., 1956; Rézkarcok (bev.: P. Szűcs J.), Bp., 1978. Irod.: Fenyő I.: Szőnyi István, AH, Bp., 1934; Végvári L.: Szőnyi István, Bp., 1962; Genthon I.: Szőnyi István, Berlin, 1964; Elekfy J-né: Tizennégy nyár Zebegényben, Zebegény, 1970; Pataky D.: Szőnyi István, Bp., 1971; Szőnyi Zs.: Szőnyi István (1894-1960), Róma, 1982; Sin E.: Szőnyi István bibliográfia, Szentendre, 1995. Film: Kollányi Á.: Szőnyi István, portréfilm, 1957 (Po. G.)