[0Z152/Z059] Antik, szép állapotú, fodros szélű jelzett óntányér, a 18. századból. Közepében címer: korona felett bagoly, címerpajzsban lovag páncélos karja, csillagokkal. Felirat: ELISCHER DE THURZÓBÁNYA Hátoldalán jelzések: FEIN F.D. Mellette régi BÁV aukciósház árcímke található, lásd fotó. Szélesség: 21.5 cm Súly: 0.435 kg Elischer Gyula (orvos, 1875–1929)[bevezető szerkesztése]    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ez a szócikk az orvosról (röntgenológusról) szól. Hasonló címmel lásd még: Elischer Gyula (egyértelműsítő lap). Elischer Gyula Született 1875. február 28.[1] Budapest Elhunyt 1929. december 16.(54 évesen)[1] Budapest Állampolgársága magyar Szülei Elischer Gyula Foglalkozása orvos Halál oka rák Sírhely Fiumei Úti Sírkert A Wikimédia Commons tartalmaz Elischer Gyula témájú médiaállományokat. thurzóbányai Elischer Gyula (Budapest, 1875. február 28. – Budapest, 1929. december 16.) magyar röntgenológus, egyetemi tanár. Tartalomjegyzék 1Életpályája 2Családja 3Jegyzetek 4Források 5További információk  Életpályája[szerkesztés] 1893-ban érettségizett Budapesten a Fasori Lutheránus Gimnáziumban. Orvosi pályája elején – 1901–1909 között – gyakornok volt a budapesti kórbonctani tanszéken, majd a belgyógyászaton. Hamburgban Albers-Schönberg mellett ismerkedett meg a röntgenológiával. 1909–1912 között a II. sz. Belklinika tanársegéde és a röntgenlaboratórium vezetője volt. 1911-től a budapestibelklinika röntgen-laboratóriumának vezetője volt. 1912-ben magántanár lett a klinikai radiológiából. 1914–1918 között hadiorvos volt. 1917-ben az Orvoskari Röntgenintézet vezetője lett Alexander Béla halálát követően. 1922-től a röntgenológia nyilvános rendes tanára Debrecenben. 1924–1925 között, valamint 1927–1928 között az orvosi kar dékánja volt. Sugárzás okozta rákban hunyt el. Jelentősek a vese, a szív röntgenvizsgálatára, különösen pedig a gyomornyálkahártya-reliefre vonatkozó kutatásai. A debreceni egyetemen Csiky József, Szontágh Félix, Neuber Ede, Belák Sándor, Hüttl Tivadar, Huzella Tivadar, Ormós Jenő, Verzár Frigyes, Benedek László, Loessl János és Kulin László voltak kollégái.  Családja[szerkesztés] Szülei: Elischer Gyula (1846–1909) nőgyógyász és Thrór Vilma (1848–1923) voltak. Testvére, Elischer Vilmos (1877–1938) ügyvéd volt. 1904. december 17-én házasságot kötött Petschacher Ágotával. Egy fiuk született: Elischer Gyula (1918-?).[2] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (35-1-97).   Forrás: wikipédia

[1D348/081] Fa táblára rögzített jelzett szecessziós ón plakett, Mária portré. Rajta felirat: MARIA DOLORÓSA Jelzés: BÁNSZKY Magasság: 39.5 cm Szélesség: 28.5 cm Súly: 1.505 kg Bánszky Sándor    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Bánszky Sándor Bánszky Sándor: Madár Született 1888. február 11.[1] Szeged Elhunyt 1918 (29-30 évesen) Állampolgársága magyar Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Bánszky Sándor témájú médiaállományokat. Bánszky Sándor (Szeged, 1888. február 11. – Villefranche, 1918) magyar szobrász, éremművész.  Élete és munkássága Teljesen árva volt, tanulmányainak költségeit a szegedi árvaszék fedezte. A középiskolát Szegeden végezte, majd 1906-ban a székelyudvarhelyi agyagipari szakiskolában tanult. Első külföldi útja Münchenbe vezetett, utána egy ideig Csáky Józseffel, fiatal szegedi művésztársával együtt a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott. Ezután elvégezte a budapesti iparművészeti iskolát, ahol Maróti Géza és Mátrai Lajos tanítványa volt. Munkáiért többször kitüntetést kapott, szorgalma révén állami segélyben részesült. Ennek köszönhetően járt Bécsben és tett 1909-ben tanulmányutat Olaszországban. 1910-ben szerezte meg oklevelét, és az iparművészeti iskola szobrászati tanszékének tanársegédje lett. Műveivel szerepelt a Képzőművészeti Társulat kiállításain. 1913 tavaszán Csáky után Párizsba utazott, hogy a század első évtizedében itt megindult modern művészeti áramlatokba bekapcsolódhasson. 1914 elején Párizsban csatlakozott hozzájuk Szolcsányi Gyula, aki később Szegeden síremlékszobrászként dolgozott. Bánszkynak szép műterme volt a rue Vaugiardon, ahol az ismerősök és szakmabeliek mint Szobotka Imre és Bossányi Ernő festőművészek, gyakran találkoztak. A nyelvész Eckhardt Sándor is járt itt, róla Bánszky egy portrét mintázott. 1914 tavaszán Bánszky és Csáky is sikerrel szerepeltek a független művészek kiállításán. Az első világháború azonban megtörte pályájukat, a magyar állampolgárokat ekkor internálótáborba vitték. Csáky ekkor már francia állampolgár volt. A Villefranche-i gyűjtőtáborban Bánszky és Szolcsányi egészen a háború végéig együtt voltak. Itt is dolgoztak, rajzokat, plaketteket és szoborvázlatokat, terveket készítettek. Bánszky kevés megmaradt művén a konstruktív, geometrikus mintázásra való törekvést látható. 1918 őszén a spanyolnátha járvány áldozata lett.  Forrás: wikipédia 

[1T896/Z021] Antik, nagy méretű, ezüstözött ón váza. Különleges szecessziós forma, három lábon álló urnaváza, korának megfelő, szép állapotban. Magasság: 40 cm Szélesség: 14 cm Hosszúság: 15 cm Súly: 1.73 kg

[1J129/X024/6] Szép állapotú régi, akasztási lehetőséggel rendelkező ón plakett. Rajta férfi plasztikus férfi hóna alatt libákkal. Hátoldalán jelzés: GG. LEYKAUF NUERNBERG Szélesség: 7.2 cm Súly: 0.035 kg Georg Leykauf  Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Georg Leykauf (született 1847. február 24-én) acélfémgyártó és -kereskedő Nürnbergben , Bajorországban. Mostohaapja evőeszközcsiszoló és polírozó cégében kezdett dolgozni. Mostohaapja 1864-ben bekövetkezett halála után ő vette át a családi vállalkozást. Fia, Hans Leykauf (szül. 1870. május 22.) alkalmazott, majd társtulajdonos lett. Georg Leykauf 1906-ban megkapta a Bajor Királyi Udvar Kereskedelmi Tanácsosi címét . Különböző bíróságok királyi jogosítványi címét kapta a termékek és szolgáltatások magas minőségéért, köztük az Osztrák-Magyarországi Császári és Királyi Udvar Szállítói címét, a királyi királyi címet. Románia, Bajorország, Hessen, Baden, Anhalt és Szászország jogosítványa.  Az üzlet a Karolinenstraße 1. szám alatt volt, a Szent Lőrinc-templommal szemben. Az üzlet a második világháború idején a város légi bombázásai során megsemmisült.  Forrás: wikipédia 

[1J800/X002] Antik, XIX. századi kis méretű, négy lábon álló ón kiöntő, kancsó. A testen több helyen benyomódás található, füle forrasztott. Korából és használati sérüléseiből adódóan már csak dísztárgyként funkcionál. A testen körben széles sávban virágdíszítés látható. Magasság: 11.5 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.15 kg

[1N116/X253] Régi, jelzett, nagy méretű ón tál, fali dísz tál, Méretéből adódóan asztalközép kínáló tál, gyümölcskínáló tál is lehet. Akasztási lehetőséggel is rendelkezik. Alján jelzés: SAVO PEWTER MADE IN NORWAY 7 HANDHARMET Szélesség: 33 cm Súly: 0.865 kg