[1D696/UZ-N]
Régi hadi relikvia, hadi emlék. Lövegből készített, szépen megmunkált, hadifogoly munka, hadi emlék, díszváza.

Oldalán körben tölgyfalevél és makk díszítés.

Oldalán felirat:
KURSZK 1942 JÚN 13

Talpán jelzés, lásd fotó.

Magasság: 31 cm
Szélesség: 7 cm
Súly: 0.625 kg
Kurszki csata

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Kurszki csata


második világháború





Marder III-asok vonulnak Szovjetunióban a „Citadella” hadműveletre, 1943. június 21-én


Dátum
1943. július 4. – július 13.


Helyszín
Kurszk, Szovjetunió


Eredmény
Szovjet hadászati-hadműveleti győzelem


[kinyit]Harcoló felek


Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.


[kinyit]Parancsnokok


Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.


[kinyit]Haderők


Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.


[kinyit]Veszteségek


Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.




A Wikimédia Commons tartalmaz Kurszki csata témájú médiaállományokat.











becsuk



m

 
v

 
sz




Kurszk–A 4. harkovi csata


 




A 3. harkovi csata  Szuvorov hadművelet •  A 2. szmolenszki csata















A tervezett német támadás 1941. július 4-én


A kurszki csata a második világháború egyik legjelentősebb ütközetsorozata volt, amely az 1943. július 4-től július 13-ig tartó, német részről offenzív Zitadelle hadművelet és az azt megállító szovjet ellenlökések sorozatából állt. A németek célként a frontvonalon 1943 nyár elejére kialakult, a német állásokba mélyen belenyúló kurszki kiszögellés felszámolását tűzték ki. 1991-ig ez volt a világtörténet legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatája: összesen 6000 darab harckocsi és önjáró löveg vett részt benne. Ezt negyvennyolc évvel később az öbölháborúban bevetett páncélos csapatok létszáma múlta felül.

A csata során a szovjet fél a német veszteségek többszörösét szenvedte el (jellemzően három–nyolcszoros veszteséget), de Adolf Hitler a céljait elérni nem képes német támadást megállította a támadás 9. napján. A Wehrmacht kivonta a térségből erői egy részét, ezután a szovjetek a kiindulási állásukig vetették vissza a németeket. Hitler parancsában feltehetőleg szerepet játszott az ebben az időben végrehajtott szicíliai partraszállás is. Taktikailag a szovjetek sokkal nagyobb veszteséget szenvedtek el, de a stratégiai győzelem az övék lett: ezután a Wehrmacht a kezdeményezést többé már nem tudta átvenni a keleti fronton.

Előzményei

A sztálingrádi csata még véget sem ért 1943. január 12-én, amikor a szovjetek offenzívát indítottak mind a Weichs vezette B, mind a Manstein vezette Don hadseregcsoportok ellen. A támadás Voronyezstől az Oszkol folyóig vetette vissza a német erőket. Már február 2-án négy szovjet front (Brjanszki, Voronyezsi, Délnyugati és Déli Front) folytatta a támadást, és ekkor Kurszk és Harkov, sőt az ezektől még délebbre fekvő Dnyepropetrovszk között alakítottak ki kiszögellést. Manstein február 18-án indított ellenoffenzívája Harkov visszafoglalásával végződött.

Összességében az 1942–1943 telén zajló szovjet téli hadjárat során a szovjetek 120 km mélységben és 190 km szélességben kiszögellést alakítottak ki Kurszk városa körül, és a front ezen a vonalon stabilizálódott. Harkov térségében március 7. és március 20. között viszonylag erős páncélosütközetek zajlottak, szovjet oldalon 269, német részről 14 darab harckocsi elvesztése mellett.[3] A Belgorod–Kurszk–Orjol sávban így a front egy zsákhoz hasonlított, nyitott szájával kelet felé. A tervek szerint a zsák szájának északi és déli oldalán támadó német erők lefűzik és katlanba zárják a kiszögellést. Ez volt a maximális terv az adott helyzetben, mivel Manstein téli–tavaszi harcai során a németek olyan nagyarányú veszteségeket szenvedtek el, hogy átfogó offenzívára gondolni sem lehetett. Ennek a korlátozott volumenű támadásnak adták az Unternehmen Zitadelle, azaz a „Citadella” hadművelet nevet, amely később mint kurszki csata vonult be a történelembe. Ennek egy momentuma volt a hadtörténet egyik legnagyobb páncélosütközeteként számon tartott prohorovkai páncélosütközet.

A cél érdekében nagyarányú átcsoportosításokat és átszervezéseket hajtottak végre német oldalon. 37 új (újjászervezett) hadosztályt hoztak létre, amelyből 17 páncélosalakulat volt. Mindezek nagyon sok időt vettek igénybe. Von Manstein tábornagy ugyan ellenezte a hadműveletet, de kijelentette, hogy ha kell, akkor csakis május elején lehet megindítani, rögtön a tavaszi esőzések után felszáradó talajon. Hitler azonban az új Ferdinand rohamlövegekben és a Párducokban bízva bevárta azok harctérre érkezését. A júliusi dátum viszont végzetesnek bizonyult, mert addigra a szovjetek hatékonyan felkészültek a támadásra.

A szovjetek már áprilisban megkezdték a védelmi vonal kialakítását, Konsztantyin Rokosszovszkij Központi Frontja április 21-én kapta azt a parancsot, miszerint Kurszk környékén 25 km-es sávból telepítse ki a lakosságot, és alakítson ki védelmi körleteket. A szovjet hadsereg leginkább a páncéltörő eszközökből szerelkezett fel, a németek által később Pakfrontnak nevezett páncélelhárító körletek 8 darab 76,2 mm-es és 4 darab 45 mm-es páncéltörő löveggel rendelkeztek, alaposan beásva, álcázva, ezenkívül 50-70 darab páncéltörő puskával ellátott század is erősítette. Egy ilyen körlet két csomópontot alkotott és mindegyik 2-3 páncélost (harckocsi vagy rohamlöveg) is kapott. 

 

 




 

2. Ideiglenes védelemben Kurszktól keletre (1942. április vége – június 27.)

A zalai seregtest alakulatai nyolcnapos vasúti szállításukat követően, május 5. és 17. között rakodtak ki Kurszk elővárosaiban. A III. hadtest Kurszktól nyugatra csoportosuló 9. és 7. könnyű hadosztályára – a német Dél Hadseregcsoport parancsnokságának intézkedése szerint – a német 2. hadsereg kötelékébe tartozó XXXXVIII. gépkocsizó hadtest két hadosztályának felváltása várt. A 9. könnyű hadosztálynak május 17. és 20. között kellett a német 16. gépkocsizó gyaloghadosztály közel 40 kilométeres védelmi vonalát átvennie, amely Kurszktól 60 kilométerre, keletre, észak-déli irányban húzódott. A Kurszk előtti védőállás megszállása – széles kiterjedése folytán – csak számottevő mélységi tagozódás nélkül történhetett meg. Az állások a téli védelem követelményeinek megfelelően a községekre és erdőkre támaszkodtak. A zalai alakulatok május és június folyamán főleg a védelmi berendezések tökéletesítését végezték, és csak esetenként vállalkoztak egy-egy szakasz vagy század kötelékben végrehajtott felderítő akcióra.

 

A szovjet Brjanszki Front 40. hadserege 160. lövészhadosztályának szemben levő alakulatai hasonló erőben, ugyancsak védelemben voltak. Az ellenséges támpontok zöme a peremvonal mögött épült ki, így azokat csak légifelderítéssel lehetett megfigyelni. Május vége felé aztán fokozódott aktivitásuk, és igyekeztek a magyar harcelőőrsök által védett területen a legfontosabb magaslati pontokat elfoglalni. A leghevesebb ellenséges támadások a 9. könnyű hadosztály arcvonalán a 47/II. zászlóaljat érték, amelynek védőállása Rozsgyesztvenszkoje és Pahonok települések közelében húzódott. Május 30. és június 6. között a 47/II. zászlóalj három – zászlóalj erejű – ellenséges támadást hárított el. Az első nagyobb ellenséges támadás május 30-án hajnalban – az előző napi és éjjeli szovjet légitámadásokat követően – a Rozsgyesztvenszkojétől keletre levő 258. magassági pont birtokbavételéért indult meg. Miután e fontos terepszakasz a támadók birtokába került, a csáktornyai zászlóalj – az ellenség gyakori ellenlökései, illetve hatásos tüzérségi és aknavető tüze miatt – már nem tudta visszafoglalni. A nap folyamán hárman elestek, 15-en sebesültek meg, 10-en szenvedtek légnyomást, egy honvédnek pedig nyoma veszett a 47/II. zászlóalj állományából. Június 4-én a csáktornyai zászlóalj rozsgyesztvenszkojei védőszakasza ellen hasonlóan heves támadás indult. E harcok során halt hősi halált Meszess Vince főhadnagy, a 47. gyalogezred aknavető századának parancsnoka és egy honvéde, illetve öten a 47/II. zászlóaljból. Ez utóbbi alosztály sebesültjeinek száma 16, sérültjeié pedig 12 volt. A június 6-ai szovjet vállalkozás az előzőkhöz képest kisebb intenzitással zajlott le. Ekkor öt hősi halottat, valamint kettő-kettő sebesültet és sérültet vesztett a 47/II. zászlóalj.

 

Június 13-ától kezdve a hadművelet megindulásáig a szemben álló szovjet csapatok egyre hevesebb légitámadásokat intéztek a magyar állások ellen. Csaknem kizárólag éjszakai bombatámadások fordultak elő. A június 24-éről 25-ére virradó éjjel a 9. önálló lovasszázad körlete ellen, Posz. Veszelijnél végrehajtott légitámadás során kettő fő meghalt, 10-en megsebesültek, s körülbelül 25 ló pusztult el. Június 20-án éjjel Otreskovo közelében az egyik – szállításban levő – kocsioszlopot érte hasonló támadás, melynek következtében körülbelül 40–50 ló esett ki. 

 

Forrás: https://mnl.gov.hu/mnl/zml/ideiglenes_vedelemben_kurszktol_keletre_1942_aprilis_vege_junius_27 

Átmérője 9 magassága 25,5 cm.

Súlya: 1317 g.

 

2. Ideiglenes védelemben Kurszktól keletre (1942. április vége – június 27.)
A zalai seregtest alakulatai nyolcnapos vasúti szállításukat követően, május 5. és 17. között rakodtak ki Kurszk elővárosaiban. A III. hadtest Kurszktól nyugatra csoportosuló 9. és 7. könnyű hadosztályára – a német Dél Hadseregcsoport parancsnokságának intézkedése szerint – a német 2. hadsereg kötelékébe tartozó XXXXVIII. gépkocsizó hadtest két hadosztályának felváltása várt. A 9. könnyű hadosztálynak május 17. és 20. között kellett a német 16. gépkocsizó gyaloghadosztály közel 40 kilométeres védelmi vonalát átvennie, amely Kurszktól 60 kilométerre, keletre, észak-déli irányban húzódott. A Kurszk előtti védőállás megszállása – széles kiterjedése folytán – csak számottevő mélységi tagozódás nélkül történhetett meg. Az állások a téli védelem követelményeinek megfelelően a községekre és erdőkre támaszkodtak. A zalai alakulatok május és június folyamán főleg a védelmi berendezések tökéletesítését végezték, és csak esetenként vállalkoztak egy-egy szakasz vagy század kötelékben végrehajtott felderítő akcióra.

A szovjet Brjanszki Front 40. hadserege 160. lövészhadosztályának szemben levő alakulatai hasonló erőben, ugyancsak védelemben voltak. Az ellenséges támpontok zöme a peremvonal mögött épült ki, így azokat csak légifelderítéssel lehetett megfigyelni. Május vége felé aztán fokozódott aktivitásuk, és igyekeztek a magyar harcelőőrsök által védett területen a legfontosabb magaslati pontokat elfoglalni. A leghevesebb ellenséges támadások a 9. könnyű hadosztály arcvonalán a 47/II. zászlóaljat érték, amelynek védőállása Rozsgyesztvenszkoje és Pahonok települések közelében húzódott. Május 30. és június 6. között a 47/II. zászlóalj három – zászlóalj erejű – ellenséges támadást hárított el. Az első nagyobb ellenséges támadás május 30-án hajnalban – az előző napi és éjjeli szovjet légitámadásokat követően – a Rozsgyesztvenszkojétől keletre levő 258. magassági pont birtokbavételéért indult meg. Miután e fontos terepszakasz a támadók birtokába került, a csáktornyai zászlóalj – az ellenség gyakori ellenlökései, illetve hatásos tüzérségi és aknavető tüze miatt – már nem tudta visszafoglalni. A nap folyamán hárman elestek, 15-en sebesültek meg, 10-en szenvedtek légnyomást, egy honvédnek pedig nyoma veszett a 47/II. zászlóalj állományából. Június 4-én a csáktornyai zászlóalj rozsgyesztvenszkojei védőszakasza ellen hasonlóan heves támadás indult. E harcok során halt hősi halált Meszess Vince főhadnagy, a 47. gyalogezred aknavető századának parancsnoka és egy honvéde, illetve öten a 47/II. zászlóaljból. Ez utóbbi alosztály sebesültjeinek száma 16, sérültjeié pedig 12 volt. A június 6-ai szovjet vállalkozás az előzőkhöz képest kisebb intenzitással zajlott le. Ekkor öt hősi halottat, valamint kettő-kettő sebesültet és sérültet vesztett a 47/II. zászlóalj.

Június 13-ától kezdve a hadművelet megindulásáig a szemben álló szovjet csapatok egyre hevesebb légitámadásokat intéztek a magyar állások ellen. Csaknem kizárólag éjszakai bombatámadások fordultak elő. A június 24-éről 25-ére virradó éjjel a 9. önálló lovasszázad körlete ellen, Posz. Veszelijnél végrehajtott légitámadás során kettő fő meghalt, 10-en megsebesültek, s körülbelül 25 ló pusztult el. Június 20-án éjjel Otreskovo közelében az egyik – szállításban levő – kocsioszlopot érte hasonló támadás, melynek következtében körülbelül 40–50 ló esett ki.