Ön nem tudja használni ezt a szolgáltatást, mert nincs bejelentkezve felhasználóként. Kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!
Régi jelzett ezüstözött éttermi Hacker alpakka sétáló gyertyatartó
Eladási ár: 8 800 HUF
Leírás
[1P253/X083]
Régi jelzett vendéglátós ezüstözött alpakka talpas sétáló gyertyatartó.
Jelzés és felirat:
HACKER
Magasság: 6.3 cm
Szélesség: 11 cm
Hosszúság: 15 cm
Súly: 0.235 kg
Átmérője : 29 cm
Súly: 518 g
Polgári lövöldék, hol polgárok lövöldöztek
Megint a hírekben szerepel a Marczibányi téri egykori lőtér, ahogy a rendszerváltás óta elég sokszor. De várjunk csak! Lőtér a Marczibányin!? Igen, lőtér; nem véletlenül hívják az oda vezető utat Lövőház utcának, ahogy a Lövölde tér sem egy leszámolásról kapta a nevét, és a Királyi Pál utcát sem a hecc kedvéért nevezték régen Lövöldöző utcának. Ezek a közterek mind polgári lövöldékhez köthetők - itt lövöldözött és mulatozott a jónép.
Vonulgat a budai polgárőrség; kép forrása
Szeretett is lődözni a polgárság, meg kellett is: így gyakoroltatták a polgárokból formált őrséget. 1701-ből ismert a rendelet, amely kötelezi a céheket, hogy mestereiket minden vasár- és ünnepnapon elküldjék egy kiadós lövöldözésre - sőt, a távolmaradókra pénzbírságot ró ki. Ezt a hagyományt viszi tovább Mária Terézia, amikor 1740-ben minden felnőtt férfipolgárnak elrendeli, hogy egy éven át jelenjenek meg a lövészeteken. A lövöldékben edződő polgárőrség szabatott díszes egyenruhát, kovácsoltatott csillogó fegyvert, és amikor csak tehette, századokba sorolva csicsás zászlók alatt parádézott a városban - élvezték, mert így látszatra közelebb kerültek a nemességhez (aminek persze a nemesek nem örültek). Volt hát nagy vonulgatás például 1751-ben Mária Terézia látogatásakor, vagy hasonló az 1790-es országgyűlés alatt. A budaiaknak kitűnő zenekaruk volt, a pestiek pedig karénekkel erősítettek.
Egy az Alagút bejáratát ábrázoló festett lőtábla - Franz Mathias lőtte 1854-ben
Az a bizonyos kötelező gyakorlás abból állt, hogy változó távolságról igyekeztek egy tábla közepébe találni. A céltábla többnyire a közhiedelemmel ellentétben nem kerek, hanem szögletes volt, és a közepébe egy szög volt verve: aki a szöget találta el, tehát szöget lőtt (fején találta a szöget), az nyert; a lőtáblát ilyenkor kifoltozták, hogy csak a győztes lövés nyoma maradjon, ráírták a lövész nevét és a dátumot, sokszor pedig ki is kifestették. Általános volt vadászjelenet képét megjeleníteni a lövésnyommal az üldözött állaton, de ismertek különféle tájábrázolások, viccelődő képek, vagy épp azadott lőházat ábrázoló festmények.
Bár volt, hogy háború idején katonaság nélkül maradt a város és ilyenkor a polgárőrök feleltek a közbiztonságért, sosem vették túl komolyan a harcászati részét a lövészetnek, a versenyek mindig is buliszámba mentek: legrégebbi feljegyzés lövészekről Lőcse város lövészegyletének feloszlatása, az is azért, mert többet ittak, mint gyakoroltak - Siklóssy László szerint. A Budai Lövészegylet is nagy hangsúlyt fektetett az egyletesdi vidám oldalára, az 1860-as években írt alapszabályuk első paragrafusában kikötötték: „A társulat célja egyrészt gyakorlati célba lövés által derék lövészeket kiképezni, másrészt pedig barátságos összejövetele mindazoknak, kik célba lövésben részt nem vesznek, valamint meg nem tiltott mulatságok élvezete és a társas élet előmozdítása.” A szokásos vasár- és ünnepnapi alkalmakon túl gyakran rendeztek nagy versenyeket is, például a király születésnapjának alkalmából, illetve polgárünnepeket, vagy ahogy akkor hívták: tréfákat. Ilyenkor napokon át lövöldöztek és partiztak.
Az első budai lövölde a Széna térről nézve, ami látszik, az az egykori U-alak talpa, és a városfal maradéka
Budán már 1696-ban állt lőház, a mai Széna tértől nem messze, a Margit körút-Bakfark Bálint utca-Varsányi Irén utca határolta területen. Ezt többször is bővítették, például 1776-ban a lövészet szempontjából fontos kocsmával és kuglizóval; teljes formáját 1827-ben nyerte el, mikor Kimnach Lajos tervei szerint a meglévő barokk épületet két klasszicista szárnnyal toldották meg, így a lövölde U-alakot öltött. 1871-ben országos lövészünnepet rendeztek itt, érkeztek lövészek Svájcból, Olaszországból, Albániából, Amerikából; a hat napos verseny alatt 27.390 lövés dördült. Ekkorra szervezték ráadásul az Országos Nemzeti Lövész Egylet alapító ülését is, majd a Margitszigeten reggelig buliztak.
Ami az U-alakú együttesből maradt; bár téliesített a vendéglő, jól látszanak a klasszicista oszlopok; balra a Jégkert sátra
Azonban belógott a régi épület a Margit körút vonalába, úgyhogy sorsa bizonytalan lett: 1880/1883-ban a régi Szt. János kórház bővítésére hivatkozva a város a telket kisajátította, bár van forrás, amely szerint a környéken lakóknak lett elegük az állandó durrogásból és vigalomból. Végül csak a régi barokk szárny bontására került sor 1930-ban, így ma az első budai lövölde U-alakjából egy L-alak maradt: a világháborút is átvészelő klasszicista szárnyakban egy ideig egy ipari iskola konyhája, étterme és könyvtára működött, ma pedig a Városfal Vendéglő üzemel falai közt; az egykori U-alak által közrefogott udvaron a Jégkert sátra áll.
A német-reneszánsz stílusú Marczibányi téri lövőház; kép forrása
1884-ig voltak telek nélkül a budai lövészek, ekkorra sikerült megszerezni a Nagy-Rókus utcai téglaégetők területét. 1885-ben nyitott meg a Hausmann Sándor tervezte német-reneszánsz stílusú lövőház az óriási telken: a lövőcsarnokok mellett volt jókora díszterem, biliárdszoba, étterem és két kuglizóhelyiség. Ez az a telek, amely a rendszerváltás óta rendszeresen szerepel a hírekben: 1989 óta jópár tulajdonost látott és ígéretet hallott, Fenyő János például Hundertwassert bízta volna meg az átalakítással, egyszer meg le is égett. Most épp a Haris kereskedőház épít rendezvényközpont-wellness-kultúra-mindentbele helyett inkább romkocsmát (a lövöldéket most már kicsit jobban ismerve, ezzel talán nem is lőnek annyira mellé).
A pestistemetőn felépült harmadik és negyedik (utóbbi a Nemzeti Múzeummal versengő) pesti lövőház helyén álló házsor; igen, ilyen nagy volt, végig az egész
Budán kettő lövöldéből maradt egy, Pesten hatból nulla. Az elsőnek már állnia kellett az említett 1701-es rendeletkor, amely kötelezte a polgárokat, hogy lövöldözzenek, mégpedig a Hatvani kapu és a Szabó rondella között, tehát valahol a mai Astoriánál állt a fából készült ház; 1776-ban kőépületté alakították. De nőtt a város, ezért 1789-ben a lövölde az egykori pestistemető fölé épült, a mai Vámház körút-Fővám tér-Só utca-Bástya utca-Királyi Pál utca határolta területen; szóval igen nagy volt.
Az 1824-ben épült klasszicista lövölde díszes kapuja
Innentől kezdve a Király Pál utcát Puskás vagy Lövöldöző utcának hívták. I. Ferenc is járt itt, szöget lőtt koronázási napjának délutánján. A Jung József tervezte kezdetleges épület alatt azonban, mivel a pestistemetőre épült, csak felületesen alapoztak, másrészt útban volt Hild János városrendező tervének: az keresztülvágta volna a lövöldét a Veres Pálné utca folytatásával, a lövölde területére pedig bérházakat szánt. Bár végül mindez megtörtént, csak később; ekkor még sikerült a lövészeknek megtartani a telket, azzal a feltétellel, hogy egy biztos és szép házat emelnek itt.
És ami a kapu mögött van; Vasquez ezt kicsit szűkebbnek ábrázolta, de a terület méretét ismerve talán ez a hitelesebb
1824-ben adták át az új lövöldét, amely Zambelli András tervei szerint épült. Klasszicista épület volt hosszú dór oszlopsorral, díszes diadalívszerű kapuval, híres, I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonnal. Kis vendéglő, nagy vendéglő, pipázó-, társalgó- és táncterem, óriási kacskaringós sétánnyal teli park; tehát minden, ami egy lövöldéhez, azaz a polgári élet egyik központjához kell. Szükség is volt a sok teremre, a nyitóünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak. Sokak szerint Pest legszebb épülete volt, a Nemzeti Múzeummal versengett - volna, ha nem pusztul el az 1838-as árvízben. De annyira szerették a polgárok, hogy 1840-re újraépítették, azonban ekkor már csak Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában (a tér 1874-ben kapta a nevét, a miről?).
A Lövölde téren 1890-ig lövöldözött és szórakozott a pesti lakosság; közben felépült a hatodik pesti lövőház, de azt is csak 1894-ig látogatják lövészek (ma a MaFilm lakik benne). Bár 1873-tól a pesti lövészegylet Budapesti Lövészegyletnek hívta magát, 1889-ben vagyonostul-ingatlanostul beolvadt a nagyobb Budai Lövészegyletbe, így attól kezdve 1946-ig azt hívták Budapesti Polgári Lövészegyletnek.
[1P253/X083]
Régi jelzett vendéglátós ezüstözött alpakka talpas sétáló gyertyatartó.
Jelzés és felirat:
HACKER
Magasság: 6.3 cm
Szélesség: 11 cm
Hosszúság: 15 cm
Súly: 0.235 kg
Átmérője : 29 cm
Súly: 518 g
Polgári lövöldék, hol polgárok lövöldöztek
Megint a hírekben szerepel a Marczibányi téri egykori lőtér, ahogy a rendszerváltás óta elég sokszor. De várjunk csak! Lőtér a Marczibányin!? Igen, lőtér; nem véletlenül hívják az oda vezető utat Lövőház utcának, ahogy a Lövölde tér sem egy leszámolásról kapta a nevét, és a Királyi Pál utcát sem a hecc kedvéért nevezték régen Lövöldöző utcának. Ezek a közterek mind polgári lövöldékhez köthetők - itt lövöldözött és mulatozott a jónép.
Vonulgat a budai polgárőrség; kép forrása
Szeretett is lődözni a polgárság, meg kellett is: így gyakoroltatták a polgárokból formált őrséget. 1701-ből ismert a rendelet, amely kötelezi a céheket, hogy mestereiket minden vasár- és ünnepnapon elküldjék egy kiadós lövöldözésre - sőt, a távolmaradókra pénzbírságot ró ki. Ezt a hagyományt viszi tovább Mária Terézia, amikor 1740-ben minden felnőtt férfipolgárnak elrendeli, hogy egy éven át jelenjenek meg a lövészeteken. A lövöldékben edződő polgárőrség szabatott díszes egyenruhát, kovácsoltatott csillogó fegyvert, és amikor csak tehette, századokba sorolva csicsás zászlók alatt parádézott a városban - élvezték, mert így látszatra közelebb kerültek a nemességhez (aminek persze a nemesek nem örültek). Volt hát nagy vonulgatás például 1751-ben Mária Terézia látogatásakor, vagy hasonló az 1790-es országgyűlés alatt. A budaiaknak kitűnő zenekaruk volt, a pestiek pedig karénekkel erősítettek.
Egy az Alagút bejáratát ábrázoló festett lőtábla - Franz Mathias lőtte 1854-ben
Az a bizonyos kötelező gyakorlás abból állt, hogy változó távolságról igyekeztek egy tábla közepébe találni. A céltábla többnyire a közhiedelemmel ellentétben nem kerek, hanem szögletes volt, és a közepébe egy szög volt verve: aki a szöget találta el, tehát szöget lőtt (fején találta a szöget), az nyert; a lőtáblát ilyenkor kifoltozták, hogy csak a győztes lövés nyoma maradjon, ráírták a lövész nevét és a dátumot, sokszor pedig ki is kifestették. Általános volt vadászjelenet képét megjeleníteni a lövésnyommal az üldözött állaton, de ismertek különféle tájábrázolások, viccelődő képek, vagy épp azadott lőházat ábrázoló festmények.
Bár volt, hogy háború idején katonaság nélkül maradt a város és ilyenkor a polgárőrök feleltek a közbiztonságért, sosem vették túl komolyan a harcászati részét a lövészetnek, a versenyek mindig is buliszámba mentek: legrégebbi feljegyzés lövészekről Lőcse város lövészegyletének feloszlatása, az is azért, mert többet ittak, mint gyakoroltak - Siklóssy László szerint. A Budai Lövészegylet is nagy hangsúlyt fektetett az egyletesdi vidám oldalára, az 1860-as években írt alapszabályuk első paragrafusában kikötötték: „A társulat célja egyrészt gyakorlati célba lövés által derék lövészeket kiképezni, másrészt pedig barátságos összejövetele mindazoknak, kik célba lövésben részt nem vesznek, valamint meg nem tiltott mulatságok élvezete és a társas élet előmozdítása.” A szokásos vasár- és ünnepnapi alkalmakon túl gyakran rendeztek nagy versenyeket is, például a király születésnapjának alkalmából, illetve polgárünnepeket, vagy ahogy akkor hívták: tréfákat. Ilyenkor napokon át lövöldöztek és partiztak.
Az első budai lövölde a Széna térről nézve, ami látszik, az az egykori U-alak talpa, és a városfal maradéka
Budán már 1696-ban állt lőház, a mai Széna tértől nem messze, a Margit körút-Bakfark Bálint utca-Varsányi Irén utca határolta területen. Ezt többször is bővítették, például 1776-ban a lövészet szempontjából fontos kocsmával és kuglizóval; teljes formáját 1827-ben nyerte el, mikor Kimnach Lajos tervei szerint a meglévő barokk épületet két klasszicista szárnnyal toldották meg, így a lövölde U-alakot öltött. 1871-ben országos lövészünnepet rendeztek itt, érkeztek lövészek Svájcból, Olaszországból, Albániából, Amerikából; a hat napos verseny alatt 27.390 lövés dördült. Ekkorra szervezték ráadásul az Országos Nemzeti Lövész Egylet alapító ülését is, majd a Margitszigeten reggelig buliztak.
Ami az U-alakú együttesből maradt; bár téliesített a vendéglő, jól látszanak a klasszicista oszlopok; balra a Jégkert sátra
Azonban belógott a régi épület a Margit körút vonalába, úgyhogy sorsa bizonytalan lett: 1880/1883-ban a régi Szt. János kórház bővítésére hivatkozva a város a telket kisajátította, bár van forrás, amely szerint a környéken lakóknak lett elegük az állandó durrogásból és vigalomból. Végül csak a régi barokk szárny bontására került sor 1930-ban, így ma az első budai lövölde U-alakjából egy L-alak maradt: a világháborút is átvészelő klasszicista szárnyakban egy ideig egy ipari iskola konyhája, étterme és könyvtára működött, ma pedig a Városfal Vendéglő üzemel falai közt; az egykori U-alak által közrefogott udvaron a Jégkert sátra áll.
A német-reneszánsz stílusú Marczibányi téri lövőház; kép forrása
1884-ig voltak telek nélkül a budai lövészek, ekkorra sikerült megszerezni a Nagy-Rókus utcai téglaégetők területét. 1885-ben nyitott meg a Hausmann Sándor tervezte német-reneszánsz stílusú lövőház az óriási telken: a lövőcsarnokok mellett volt jókora díszterem, biliárdszoba, étterem és két kuglizóhelyiség. Ez az a telek, amely a rendszerváltás óta rendszeresen szerepel a hírekben: 1989 óta jópár tulajdonost látott és ígéretet hallott, Fenyő János például Hundertwassert bízta volna meg az átalakítással, egyszer meg le is égett. Most épp a Haris kereskedőház épít rendezvényközpont-wellness-kultúra-mindentbele helyett inkább romkocsmát (a lövöldéket most már kicsit jobban ismerve, ezzel talán nem is lőnek annyira mellé).
A pestistemetőn felépült harmadik és negyedik (utóbbi a Nemzeti Múzeummal versengő) pesti lövőház helyén álló házsor; igen, ilyen nagy volt, végig az egész
Budán kettő lövöldéből maradt egy, Pesten hatból nulla. Az elsőnek már állnia kellett az említett 1701-es rendeletkor, amely kötelezte a polgárokat, hogy lövöldözzenek, mégpedig a Hatvani kapu és a Szabó rondella között, tehát valahol a mai Astoriánál állt a fából készült ház; 1776-ban kőépületté alakították. De nőtt a város, ezért 1789-ben a lövölde az egykori pestistemető fölé épült, a mai Vámház körút-Fővám tér-Só utca-Bástya utca-Királyi Pál utca határolta területen; szóval igen nagy volt.
Az 1824-ben épült klasszicista lövölde díszes kapuja
Innentől kezdve a Király Pál utcát Puskás vagy Lövöldöző utcának hívták. I. Ferenc is járt itt, szöget lőtt koronázási napjának délutánján. A Jung József tervezte kezdetleges épület alatt azonban, mivel a pestistemetőre épült, csak felületesen alapoztak, másrészt útban volt Hild János városrendező tervének: az keresztülvágta volna a lövöldét a Veres Pálné utca folytatásával, a lövölde területére pedig bérházakat szánt. Bár végül mindez megtörtént, csak később; ekkor még sikerült a lövészeknek megtartani a telket, azzal a feltétellel, hogy egy biztos és szép házat emelnek itt.
És ami a kapu mögött van; Vasquez ezt kicsit szűkebbnek ábrázolta, de a terület méretét ismerve talán ez a hitelesebb
1824-ben adták át az új lövöldét, amely Zambelli András tervei szerint épült. Klasszicista épület volt hosszú dór oszlopsorral, díszes diadalívszerű kapuval, híres, I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonnal. Kis vendéglő, nagy vendéglő, pipázó-, társalgó- és táncterem, óriási kacskaringós sétánnyal teli park; tehát minden, ami egy lövöldéhez, azaz a polgári élet egyik központjához kell. Szükség is volt a sok teremre, a nyitóünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak. Sokak szerint Pest legszebb épülete volt, a Nemzeti Múzeummal versengett - volna, ha nem pusztul el az 1838-as árvízben. De annyira szerették a polgárok, hogy 1840-re újraépítették, azonban ekkor már csak Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában (a tér 1874-ben kapta a nevét, a miről?).
A Lövölde téren 1890-ig lövöldözött és szórakozott a pesti lakosság; közben felépült a hatodik pesti lövőház, de azt is csak 1894-ig látogatják lövészek (ma a MaFilm lakik benne). Bár 1873-tól a pesti lövészegylet Budapesti Lövészegyletnek hívta magát, 1889-ben vagyonostul-ingatlanostul beolvadt a nagyobb Budai Lövészegyletbe, így attól kezdve 1946-ig azt hívták Budapesti Polgári Lövészegyletnek.
Forrás: http://varoskepp.blog.hu/2010/02/03/polgari_lovoldek_hol_polgarok_lovoldoztek
