[0C709/UZ-N] Nagyon szép, ritka mintázatú vajtartó, plasztikus szőlőlevél mintázattal, a teljes test egy méhkaptárt formáz rajta több plasztikus méhecskével. A vajtartó tányérján körben és a tető fogantyúja profi restaurátor által javított. Alján jelzés: WS & S Wilhelm Schiller & Son Formaszám: 16 Magasság: 12 cm Súly: 1.06 kg

[1R289/X298] Szép állapotú, antik 19. század végi cseréptál, falra akasztási lehetőséggel rendelkezik. A tányér felületén kisebb mázkopások találhatók. Közepén madár, kakas díszítéssel. Hátoldalán az akasztó mellett karcolt jelzés, lásd fotó. Szélesség: 20.5 cm Súly: 0.455 kg

[1R318/X291] Régi, az 1920-as évekből való kárpátaljai nagy méretű cserép tál, kerámia falitál pár. Kézi festéssel díszítettek. A tálak töröttek ragasztottak, egyik drótozással megerősített. Aljukon jelzés, lásd fotó. Súly: 2.52 kg

[0U220/X213] Antik, jelzett rózsaszín Altwien vastag falú porcelán tányér. Gyönyörű, ritka forma. Alján mélynyomású jelzés, lásd fotó. A tányér peremén mázkopás, alján hajszálrepedés található, lásd fotó. Szélesség: 22 cm Súly: 0.495 kg

[1M298/X304] Régi, szép állapotú, jelzett Liszt Ferenc büszt, mellszobor. A talapzaton felirat: LISZT A talapzat hátoldalán jelzés: ERDEY D. Magasság: 27.5 cm Szélesség: 17 cm Súly: 1.89 kg Erdey Dezső szobrász, éremművész Istvánfölde, 1902-08-22 Névváltozat: Erdei 1920-1928: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Radnai Béla, majd Szentgyörgyi István növendéke volt. Szentgyörgyi asszisztense a főiskolán. 1923: Ferenczy István szobrászati-díj; 1925: Állami ösztöndíj; az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Barta Károly-díja a Műcsarnok Akt kiállításán; 1927: Rökk Szilárd-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1928: Rothermere-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1929-1930: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1940: Vaszary Kolos-díj a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán; 1942: az Országos Magyar Iparművészeti Társulat elismerő oklevele a Magyar Keramikai Kiállításon; 1943: az Országos Magyar Iparművészeti Társulat ezüstérme a Társulat kassai kiállításán. 1925-ben állami ösztöndíjjal Párizsban járt. 1929-1930-ban Rómában tanult. 1943-1948 között az Iparművészeti Iskola-ban tanított. 1948-tól 1953-ig a Szépművészeti Múzeum restaurátora volt. Dolgozott a zsennyei művésztelepen. Tagja volt a KÉVÉ-nek. 1922-től kiállító művész. 1925-től minden jelentős hazai csoportos kiállításon részt vett. Klasszicizáló kisplasztikákat, emlékműveket, reneszánsz ihletésű érmeket alkotott. A 40-es évektől porcelánnal is foglalkozott. A Herendi Porcelángyár több művét elkészítette. Az 50-es években főként kisplasztikákat készített. 1939-ben részt vett a Nemzeti Színház Kamaraszínpadán bemutatott Az ember tragédiája szcenikai beállításában. Irodalom N. PÉNZES É.: ~, Művészet, 1961/10. Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 P. SZŰCS J.: A római iskola, Budapest, 1987. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1963 • Szent István Király Múzeum • Székesfehérvár • Bakonyi Múzeum, Veszprém 1987 • Csikász Galéria, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1925 • Akt kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1927, 1928 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1929 • A KÉVE XX. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1930 • XVII. Velencei Biennálé, Velence 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek I. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Téli kiállításon a KÉVE jubiláris kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1934 • A Céhbeliek jubiláris kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1937 • Világkiállítás, Párizs 1938 • XXI. Velencei Biennálé, Velence 1939 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Varsó, Krakkó • Világkiállítás, New York A Magyar Művészetért, régi Műcsarnok, Budapest 1941 • Magyar Egyházművészeti Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1942 • Országos Magyar Keramikai Kiállítás, Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1942, 1943 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Berlin, Drezda, Bécs, Graz 1944 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Bern, Luzern, Zürich 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1966 • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1983, 1984 • Római iskola I., II., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Forrás: artportal.hu 

[1O873/X006] Hibátlan állapotú, nagy méretű jelzett fekete cserép váza, virágváza. Alján jelzés: ID. FAZEKAS LAJOS NÁDUDVAR Magasság: 41 cm Szélesség: 19 cm Súly: 2.32 kg id. Fazekas Lajos   Település: Nádudvar    Megye: Hajdú-Bihar Ország: Magyarország Díjazási év: 1966 Műfajcsoport: Tárgyalkotók Műfaj: fazekas Születési év: 1918 Halálozási év: 1998 Leírás Id. Fazekas Lajos 1918-ban Nádudvaron született, ugyanott 1998-ban hunyt el. A nádudvari Fazekas dinasztia tagjai évszázadok óta élnek és alkotnak Nádudvaron. Amint a család ma is alkotó tagjai, úgy id. Fazekas Lajos is édesapjától, legidősebb Fazekas Lajostól tanulta a mesterséget. Mindhárom fia (Lajos, István, Ferenc) is fazekas, sőt unokája ifj. Fazekas István is. A család más leszármazottai is folytatják a mesterséget. Bátyja, Fazekas István ugyancsak fazekas volt, Hajdú-Bihar megyében elsőként kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet. A nádudvari fazekasokra a fekete kerámia készítése a jellemző, bár időnként készítenek mázas, vagy terrakotta kerámiákat is. A fekete kerámia titka az égetésben van, a lezárt kemencében, oxigén elvonásával jönnek létre az ú. n. füstös edények. Jellemző tárgyai a tányérok, korsók, kancsók, vizes kanták, kalapos korsók. Az edényeket díszítő motívumokat kiégetés előtt kemény folyami kaviccsal (sikálás vagy csiszolás) vitték fel az edényekre. A díszítmény elemei a stilizált vagy naturális növények, egyszerű geometrikus formák. „Id. Fazekas Lajos olyan életművel ajándékozta meg a magyar kerámia művészetet, amely egy nagy életforma váltást dolgoz fel és dokumentál a kézművesség hitelességének, a forrásként kezelt fazekasság technológiai, esztétikai értékeinek, szimbólumainak a XXI. századba való átmentésével. ”(István: 2002) 1958-ban kapta meg a népi iparművész címet.Id. Fazekas Lajos 1918-ban Nádudvaron született, ugyanott 1998-ban hunyt el. A nádudvari Fazekas dinasztia tagjai évszázadok óta élnek és alkotnak Nádudvaron. Amint a család ma is alkotó tagjai, úgy id. Fazekas Lajos is édesapjától, legidősebb Fazekas Lajostól tanulta a mesterséget. Mindhárom fia (Lajos, István, Ferenc) is fazekas, sőt unokája ifj. Fazekas István is. A család más leszármazottai is folytatják a mesterséget. Bátyja, Fazekas István ugyancsak fazekas volt, Hajdú-Bihar megyében elsőként kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet. A nádudvari fazekasokra a fekete kerámia készítése a jellemző, bár időnként készítenek mázas, vagy terrakotta kerámiákat is. A fekete kerámia titka az égetésben van, a lezárt kemencében, oxigén elvonásával jönnek létre az ú. n. füstös edények. Jellemző tárgyai a tányérok, korsók, kancsók, vizes kanták, kalapos korsók. Az edényeket díszítő motívumokat kiégetés előtt kemény folyami kaviccsal (sikálás vagy csiszolás) vitték fel az edényekre. A díszítmény elemei a stilizált vagy naturális növények, egyszerű geometrikus formák. „Id. Fazekas Lajos olyan életművel ajándékozta meg a magyar kerámia művészetet, amely egy nagy életforma váltást dolgoz fel és dokumentál a kézművesség hitelességének, a forrásként kezelt fazekasság technológiai, esztétikai értékeinek, szimbólumainak a XXI. századba való átmentésével. ”(István: 2002) 1958-ban kapta meg a népi iparművész címet.A nádudvari fekete kerámia ősi gyökereinek megörökítéséért és újrafogalmazásáért 1966-ban kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet. Forrás: http://nepmuveszetmesterei.hu/index.php/dijazottak-neve/83-fazekas-lajos