Régi PMKB pénzboríték csekkfüzet tartó

Eladási ár: 6 500 HUF

Leírás

[1K187/X319]
Régi aranyozott címeres kék színű pénzboríték vagy csekkfüzet tok.

Rajta arany feliratok:
PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK
PESTER UNGARISCHE COMMERCIAL BANK
HUNGARIAN COMMERCIAL BANK OF PEST
BANQUE COMMERCIALE HONGROISE DE PEST
BANCA COMMERCIALE UNGHERESE DI PEST

BUDAPEST V. FERENC JÓZSEF TÉR 3.

Szélesség: 10 cm
Hosszúság: 17 cm
Súly: 0.025 kg
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) Magyarország első mai, modern értelemben vett bankja volt. 1840. október 14-én jött létre[1] Ullmann Móric vezetésével, de működését csak 1841-ben kezdte meg. Alapítói között volt számos tekintélyes budapesti (zsidó) kereskedő mellett Széchenyi István is. Fennállása során mindvégig Magyarország egyik vezető (1841-től 1867-ig az egyetlen) kereskedelmi bankja volt, s mint ilyen előkelő helyet foglalt el többnyire zsidó származású vezetőivel együtt a különböző összeesküvéselméletekben.

A pénzintézetet a második világháborút követően kiépült kommunista rendszer államosította és a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi pénzügyleteinek (kizárólagos) kezelőjévé alakította át, 1950-ben pedig átnevezte Magyar Külkereskedelmi Bankká (MKB). Utóbbit 1994-ben privatizálták, azóta a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) magyarországi leánybankjaként funkcionál mint általános kereskedelmi bank.

Utolsó székháza ma a Belügyminisztérium központi épülete a budapesti Széchenyi (volt Roosevelt) téren.

Története

 
Kossuth-bankó

1830-ban tekintélyes budapesti, főként zsidó kereskedők (pl. Wodianer Sámuel, Baumgarten Izrael stb.) Ullmann Móric vezetésével a helytartó tanácsnál szabadalomért folyamodtak egy kereskedelmi bank létrehozására, amelyet 4000 darab 500 konvenciós ezüst forint névértékű részvény kibocsátásával, vagyis összesen kétmillió konvenciós forint alaptőkével Pesten kívántak megalapítani. A folyamodvány nagy körültekintéssel már eleve megcáfolta mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket gazdasági szempontból támaszthattak volna ellene, sőt kimutatta azt is, hogy miután az osztrák nemzeti bank sem Magyarországon, sem Ausztria városaiban nem élt bankfiók-nyitáshoz való jogaival; azért a tervezett intézet felállítása nem rövidíti meg az osztrák nemzeti bank jogait. Mindezek dacára az alapítók a kérelmezett szabadalom-levelet csak 1838-ban kapták meg, de még ekkor is olyan akadályokat gördítettek eléjük, amelyek miatt csak 1840. október 14-én tudott végül megalakulni. Első székháza a Gizella (ma: Vörösmarty) téren, a ma Gerbeaud-ház néven ismert épületben volt.

A megalakult pénzintézet kezdettől fogva foglalkozott leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsönügyletekkel (hitel) is; legnagyobb részben saját tőkéjével operált, amihez kisebb részben járult hozzá a magántőkések betétei.

Több mint két évtizedig az egyetlen bankintézete volt az országnak, s így kezdettől fogva kulcsszerepet játszott a magyar gazdasági élet terén; mindjárt megalakulása után hathatósan támogatta a központi vasúttársaságot (az alapító-elnök, Ullmann Móric kezdettől fogva támogatta a vasútépítés ötletét, így szinte magától értetődően lett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1844-ben Magyarország első vasútvonalának, a Budapest–Vác–Szob-vasútvonal megépítésének fő finanszírozója). Széchenyi révén a kezdetektől támogatta a gyáralapító részvénytársaságot, a pesti cukorgyár-egyesületet, a pesti hengermalom-részvénytársaságot, a tiszaszabályozási társaságot (és így a Tisza szabályozását) valamint még számos más céget.



A bank első székháza a mai Vörösmarty téren, Pesten. Ennek az épületnek az aljában nyitotta meg 1870-ben Kugler Henrik a cukrászdáját, amelyet később Emile Gerbeaud vett át

A bank Havas József elnök vezérletével 1848. június 17-én szerződésre lépett a magyar állammal (az állam részéről Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel), aminek értelmében a magyar kormány öt millió forint fedezetet tett le a banknál valóságos aranyban és ezüstben, amiért cserébe a pénzintézet vállalta a bankjegyek (azaz a Kossuth-bankók) kibocsátását, kezelését és biztosítását. A kibocsátott bankjegyekből aztán öt millió forintot átvett az állam, míg egy millió forintot kamat nélkül, 21 és fél milliót pedig 3%-os kamatra a bank kapott kölcsön. A pénzért cserébe a bankjegykezelést, kibocsátást és visszaváltást a Kereskedelmi Bank külön díjazás nélkül volt köteles teljesíteni, valamit köteles volt a teljes kölcsönösszeget a hazai kereseti ágak felsegítése céljából (kellő biztosíték mellett) rövid lejáratú belföldi kölcsönökbe fektetni. 1848. szeptember 12-én döntött a parlament az ötforintos jegyek forgalomba hozataláról is, amit Ferenc József már elítélt, arra hivatkozva, hogy azok nem felelnek meg az osztrák-magyar pénzügyi szerződéseknek. A bankjegyek kibocsátása és azok fedezete ezen az alapon történt egészen 1848 végéig, amikor is az 1 695 718,48 pengő forintnyi fedezettel szemben a banknak 3 377 220 pengő forintnyi jegye volt forgalomban. Miután megkezdődtek a harci cselekmények, Kossuth a hadsereg gyors felfegyverzése érdekében döntött a 100 forintos bankjegyek kibocsátásáról is.

1848 december 31-én a Pest alatt fölvonuló Windischgrätz herceg a banktól pontos számadást követelt az ércalapról és a jegykibocsátásról. Miután megszállta a fővárost meg is kapta azt és rögtön a magyar 5 és 100 forintos jegyeket érvényteleneknek nyilvánította, az egy és két forintosok osztrák bankjegyekre történő átváltására pedig 8 napi határidőt szabott ki. A herceg végül 1849. április 6-án lefoglalta az akkor rendelkezésre álló 1 780 718,48 konvenciós forint értékű ércfedezetet és az osztrák csapatok visszavonulásakor magával vitte. Ez anyagilag súlyosan megrendítette a bankot, amely ennek ellenére talpon tudott maradni. A fedezet megvonása ellenére a Kossuth-bankó nem értéktelenedett el azonnal.

A forradalom és szabadságharc után az osztrákok a bankot a magyar kormánnyal történt együttműködése miatt ott igyekeztek akadályozni működésében, ahol csak tudták. Például a kormánynak nyújtott hitelei miatt kártérítés megfizetésére kötelezték, majd 1850-ben az Osztrák Nemzeti Bank (ONB) arra hivatkozva, hogy fiókot kíván nyitni Magyarországon (Pesten), felszólította a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot tevékenysége beszüntetésére, amit a PMKB saját létezésének nélkülözhetetlenségére hivatkozva tagadott meg, illetve arra hivatkozott, hogy az ONB az ausztriai vállalatokat és vállalkozókat részesíti előnyben a magyarok helyett. A kibontakozó vitában végül a PMKB álláspontja nyert és így folytathatta tevékenységét. Az ONB végül kétmillió konvenciós forint alaptőkével 1851-ben nyitotta meg pesti irodáját, amelyet a folyamatos tárgyalások eredményeként végül a PMKB irányított, a pesti fiók és a kereskedelmi bank igazgatótanácsa pedig egy embert kivéve megegyezett (Strobenz Alajos csak az ONB pesti fiókjánál volt igazgatósági tag, a PMKB-ban nem) sokáig megegyezett.



Takarékbetétkönyv-borító az 1930-as évekből, rajta a ma a Belügyminisztériumnak helyt adó egykori székházzal

A banknak egészen a kiegyezésig (1867) szektorában nem volt versenytársa Magyarországon, az Osztrák Nemzeti Bank ugyan jogilag nem, de a gyakorlatban csupán a PMKB betétfiókjaként működött Budapesten és leginkább csak az osztrákokat szolgálta ki.

Az Osztrák–Magyar Monarchia megszületésével újból fellendült gazdasági életben már nem egyedüli szereplőként (1914-ben például mintegy ötezer bank volt bejegyezve az országban), de továbbra is vezető, meghatározó tényezőként vett részt, számos beruházást (azon belül is kiemelten vasútépítést és nagyvállalatokat) finanszírozva az évtizedek során. Ekkoriban a függetlenségi párti politikusok egy része egyenesen a PMKB átalakításában látta életre hívhatónak az önálló Magyar Nemzeti Bankot, ám ez az ötlet végül sosem ültetődött át a valóságba, a Nemzeti Bank csak jóval később, 1924-ben és önálló, új intézményként jött létre.

Még az 1873-as tőzsdepánik idején majdnem csődbe jutott (az ekkor kirobbanó válság 1879-ig húzódott), de 1881-ben sikeresen fúzionált a Magyar Általános Földhitel Rt.-vel és újra talpra állt. A fúzió ötlete Lánczy Leótól, a Földhitel igazgatójától származott, aki ennek megtörténte (1881) után a PMKB vezérigazgatója, majd elnöke lett haláláig. Lánczy több évtizedes vezetése alatt a bank ismét prosperálni kezdett, és számtalan nagyvállalat (pl. Tungsram, Marx és Mérei, Engel Károly Alkatrészgyár, Budapesti Telefonhálózat (Puskás Tivadar és Tsai), Schlick gyár, stb. stb.) illetve (hagyományaiból adódóan) számos vasútépítés (pl. Magyar Helyiérdekű Vasút Rt., Budapesti Városi Villamos Vasút Rt., Budapesti Közúti Vaspálya Rt., stb.) rövidebb hosszabb ideig részleges vagy teljes finanszírozója lett. Hasonlóképp a MARTA gépkocsigyár, Magyarország első autó- és buszgyárának is ez a bank szolgáltatta az induláshoz és a működéshez szükséges pénzügyi fedezetet. Ezeken felül számtalan banki szolgáltatást is nyújtott a kezdetektől fogva mind magánszemélyeknek, mind cégeknek, legyen az bankszámla, betét, hitel vagy egyéb művelet (pl. A Weiss Művek saját alaptőke-emeléséhez vette igénybe a bank pénzügyi szolgálatait).

Az 1900-as évek elején vásárolták meg a Diana fürdő épületét a mai József Attila utca és a Széchenyi (korábban Roosevelt) tér sarkán, amelyet lebontattak és helyén Quittner Zsigmond tervei alapján eklektikus stílusban építtették fel a bank új székházát. Az épületet 1905-ben adták át, amit a homlokzaton meg is örökítettek, ahogy a bank alapításának dátumát is. Az államosítás után, 1950 óta a Belügyminisztérium központja foglal benne helyet.

Az első világháború alatt továbbra is Lánczy elnöklése és már Stern Samu vezérigazgatósága alatt egyik fő szervezője volt a hadigazdaságnak. A háború után is sikerült megőriznie pozícióját, de befolyása már jóval kisebb volt, mint a dualizmusban.



Utolsó székháza (1905-1950 között) ma a Belügyminisztérium épülete (Budapesten, a József Attila utca–Széchenyi tér sarkán)

1925-ben a PMKB csalás áldozata lett. A Georges Dève-féle csalásban a francia állampolgár Georges Dève 24 millió magyar koronát csalt ki Fellner Henrik vezérigazgató és a francia nagykövetség átverésével a banktól. Mivel szinte azonnal kiderült, hogy a követségtől Dève csalással szerezte meg azt az ajánlólevelet, amelynek alapján Fellner engedélyt adott a pénz kifizetésére (fedezet nélkül), rögtön sikerült lefülelni és letartóztatni. Az okozott kárt márciusra Dève menyasszonyának vélhetően sikerült teljesen megtéríteni, amiért cserébe valószínűleg ejtette a bank a vádakat.

A zsidótörvények hatására 1938-ban báró Weiss Fülöp, a bank elnöke (akinek egyik pártfogoltja a banknál épp a törvényt bevezető Imrédy Béla volt, mikor Imrédy az 1910-es, 1920-as években a PMKB-ban dolgozott) lemondani kényszerült. Helyette Lamotte Károly lett az új elnök, aki 1944-ig tudta ellátni tevékenységét. A második világháború végén a második aranyvonat a bank teljes aranykincsét elszállította, amelyet 1946-ban nagyrészt visszakaptak.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot a háború után kiépülő kommunista rendszer államosította és a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi pénzügyleteinek (kizárólagos) kezelőjévé alakította át, 1950-ben pedig átnevezte Magyar Külkereskedelmi Bankká (MKB). Az MKB ma is működik, a rendszerváltás után, 1994-ben privatizálták, ekkor a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) vásárolta meg, amely (ismét) kereskedelmi bankká alakította. Az MKB azóta is a BayernLB magyarországi leánybankjaként funkcionál.

A bank XX. század eleji berendezéseiből és eszközeiből az OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjtemény néven állandó kiállítást rendezett be, ahol az OTP és elődjei mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank története és emlékei, tárgyai is megtekinthetők. 

Forrás: wikiwand

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. augusztus. 15.

(A műtárgyat eddig 501-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi PMKB pénzboríték csekkfüzet tartó

[1K187/X319] Régi aranyozott címeres kék színű pénzboríték vagy csekkfüzet tok. Rajta arany feliratok: PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK PESTER UNGARISCHE COMMERCIAL BANK HUNGARIAN COMMERCIAL BANK OF PEST BANQUE COMMERCIALE HONGROISE DE PEST BANCA COMMERCIALE UNGHERESE DI PEST BUDAPEST V. FERENC JÓZSEF TÉR 3. Szélesség: 10 cm Hosszúság: 17 cm Súly: 0.025 kg A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) Magyarország első mai, modern értelemben vett bankja volt. 1840. október 14-én jött létre[1] Ullmann Móric vezetésével, de működését csak 1841-ben kezdte meg. Alapítói között volt számos tekintélyes budapesti (zsidó) kereskedő mellett Széchenyi István is. Fennállása során mindvégig Magyarország egyik vezető (1841-től 1867-ig az egyetlen) kereskedelmi bankja volt, s mint ilyen előkelő helyet foglalt el többnyire zsidó származású vezetőivel együtt a különböző összeesküvéselméletekben. A pénzintézetet a második világháborút követően kiépült kommunista rendszer államosította és a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi pénzügyleteinek (kizárólagos) kezelőjévé alakította át, 1950-ben pedig átnevezte Magyar Külkereskedelmi Bankká (MKB). Utóbbit 1994-ben privatizálták, azóta a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) magyarországi leánybankjaként funkcionál mint általános kereskedelmi bank. Utolsó székháza ma a Belügyminisztérium központi épülete a budapesti Széchenyi (volt Roosevelt) téren. Története   Kossuth-bankó 1830-ban tekintélyes budapesti, főként zsidó kereskedők (pl. Wodianer Sámuel, Baumgarten Izrael stb.) Ullmann Móric vezetésével a helytartó tanácsnál szabadalomért folyamodtak egy kereskedelmi bank létrehozására, amelyet 4000 darab 500 konvenciós ezüst forint névértékű részvény kibocsátásával, vagyis összesen kétmillió konvenciós forint alaptőkével Pesten kívántak megalapítani. A folyamodvány nagy körültekintéssel már eleve megcáfolta mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket gazdasági szempontból támaszthattak volna ellene, sőt kimutatta azt is, hogy miután az osztrák nemzeti bank sem Magyarországon, sem Ausztria városaiban nem élt bankfiók-nyitáshoz való jogaival; azért a tervezett intézet felállítása nem rövidíti meg az osztrák nemzeti bank jogait. Mindezek dacára az alapítók a kérelmezett szabadalom-levelet csak 1838-ban kapták meg, de még ekkor is olyan akadályokat gördítettek eléjük, amelyek miatt csak 1840. október 14-én tudott végül megalakulni. Első székháza a Gizella (ma: Vörösmarty) téren, a ma Gerbeaud-ház néven ismert épületben volt. A megalakult pénzintézet kezdettől fogva foglalkozott leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsönügyletekkel (hitel) is; legnagyobb részben saját tőkéjével operált, amihez kisebb részben járult hozzá a magántőkések betétei. Több mint két évtizedig az egyetlen bankintézete volt az országnak, s így kezdettől fogva kulcsszerepet játszott a magyar gazdasági élet terén; mindjárt megalakulása után hathatósan támogatta a központi vasúttársaságot (az alapító-elnök, Ullmann Móric kezdettől fogva támogatta a vasútépítés ötletét, így szinte magától értetődően lett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1844-ben Magyarország első vasútvonalának, a Budapest–Vác–Szob-vasútvonal megépítésének fő finanszírozója). Széchenyi révén a kezdetektől támogatta a gyáralapító részvénytársaságot, a pesti cukorgyár-egyesületet, a pesti hengermalom-részvénytársaságot, a tiszaszabályozási társaságot (és így a Tisza szabályozását) valamint még számos más céget. A bank első székháza a mai Vörösmarty téren, Pesten. Ennek az épületnek az aljában nyitotta meg 1870-ben Kugler Henrik a cukrászdáját, amelyet később Emile Gerbeaud vett át A bank Havas József elnök vezérletével 1848. június 17-én szerződésre lépett a magyar állammal (az állam részéről Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel), aminek értelmében a magyar kormány öt millió forint fedezetet tett le a banknál valóságos aranyban és ezüstben, amiért cserébe a pénzintézet vállalta a bankjegyek (azaz a Kossuth-bankók) kibocsátását, kezelését és biztosítását. A kibocsátott bankjegyekből aztán öt millió forintot átvett az állam, míg egy millió forintot kamat nélkül, 21 és fél milliót pedig 3%-os kamatra a bank kapott kölcsön. A pénzért cserébe a bankjegykezelést, kibocsátást és visszaváltást a Kereskedelmi Bank külön díjazás nélkül volt köteles teljesíteni, valamit köteles volt a teljes kölcsönösszeget a hazai kereseti ágak felsegítése céljából (kellő biztosíték mellett) rövid lejáratú belföldi kölcsönökbe fektetni. 1848. szeptember 12-én döntött a parlament az ötforintos jegyek forgalomba hozataláról is, amit Ferenc József már elítélt, arra hivatkozva, hogy azok nem felelnek meg az osztrák-magyar pénzügyi szerződéseknek. A bankjegyek kibocsátása és azok fedezete ezen az alapon történt egészen 1848 végéig, amikor is az 1 695 718,48 pengő forintnyi fedezettel szemben a banknak 3 377 220 pengő forintnyi jegye volt forgalomban. Miután megkezdődtek a harci cselekmények, Kossuth a hadsereg gyors felfegyverzése érdekében döntött a 100 forintos bankjegyek kibocsátásáról is. 1848 december 31-én a Pest alatt fölvonuló Windischgrätz herceg a banktól pontos számadást követelt az ércalapról és a jegykibocsátásról. Miután megszállta a fővárost meg is kapta azt és rögtön a magyar 5 és 100 forintos jegyeket érvényteleneknek nyilvánította, az egy és két forintosok osztrák bankjegyekre történő átváltására pedig 8 napi határidőt szabott ki. A herceg végül 1849. április 6-án lefoglalta az akkor rendelkezésre álló 1 780 718,48 konvenciós forint értékű ércfedezetet és az osztrák csapatok visszavonulásakor magával vitte. Ez anyagilag súlyosan megrendítette a bankot, amely ennek ellenére talpon tudott maradni. A fedezet megvonása ellenére a Kossuth-bankó nem értéktelenedett el azonnal. A forradalom és szabadságharc után az osztrákok a bankot a magyar kormánnyal történt együttműködése miatt ott igyekeztek akadályozni működésében, ahol csak tudták. Például a kormánynak nyújtott hitelei miatt kártérítés megfizetésére kötelezték, majd 1850-ben az Osztrák Nemzeti Bank (ONB) arra hivatkozva, hogy fiókot kíván nyitni Magyarországon (Pesten), felszólította a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot tevékenysége beszüntetésére, amit a PMKB saját létezésének nélkülözhetetlenségére hivatkozva tagadott meg, illetve arra hivatkozott, hogy az ONB az ausztriai vállalatokat és vállalkozókat részesíti előnyben a magyarok helyett. A kibontakozó vitában végül a PMKB álláspontja nyert és így folytathatta tevékenységét. Az ONB végül kétmillió konvenciós forint alaptőkével 1851-ben nyitotta meg pesti irodáját, amelyet a folyamatos tárgyalások eredményeként végül a PMKB irányított, a pesti fiók és a kereskedelmi bank igazgatótanácsa pedig egy embert kivéve megegyezett (Strobenz Alajos csak az ONB pesti fiókjánál volt igazgatósági tag, a PMKB-ban nem) sokáig megegyezett. Takarékbetétkönyv-borító az 1930-as évekből, rajta a ma a Belügyminisztériumnak helyt adó egykori székházzal A banknak egészen a kiegyezésig (1867) szektorában nem volt versenytársa Magyarországon, az Osztrák Nemzeti Bank ugyan jogilag nem, de a gyakorlatban csupán a PMKB betétfiókjaként működött Budapesten és leginkább csak az osztrákokat szolgálta ki. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszületésével újból fellendült gazdasági életben már nem egyedüli szereplőként (1914-ben például mintegy ötezer bank volt bejegyezve az országban), de továbbra is vezető, meghatározó tényezőként vett részt, számos beruházást (azon belül is kiemelten vasútépítést és nagyvállalatokat) finanszírozva az évtizedek során. Ekkoriban a függetlenségi párti politikusok egy része egyenesen a PMKB átalakításában látta életre hívhatónak az önálló Magyar Nemzeti Bankot, ám ez az ötlet végül sosem ültetődött át a valóságba, a Nemzeti Bank csak jóval később, 1924-ben és önálló, új intézményként jött létre. Még az 1873-as tőzsdepánik idején majdnem csődbe jutott (az ekkor kirobbanó válság 1879-ig húzódott), de 1881-ben sikeresen fúzionált a Magyar Általános Földhitel Rt.-vel és újra talpra állt. A fúzió ötlete Lánczy Leótól, a Földhitel igazgatójától származott, aki ennek megtörténte (1881) után a PMKB vezérigazgatója, majd elnöke lett haláláig. Lánczy több évtizedes vezetése alatt a bank ismét prosperálni kezdett, és számtalan nagyvállalat (pl. Tungsram, Marx és Mérei, Engel Károly Alkatrészgyár, Budapesti Telefonhálózat (Puskás Tivadar és Tsai), Schlick gyár, stb. stb.) illetve (hagyományaiból adódóan) számos vasútépítés (pl. Magyar Helyiérdekű Vasút Rt., Budapesti Városi Villamos Vasút Rt., Budapesti Közúti Vaspálya Rt., stb.) rövidebb hosszabb ideig részleges vagy teljes finanszírozója lett. Hasonlóképp a MARTA gépkocsigyár, Magyarország első autó- és buszgyárának is ez a bank szolgáltatta az induláshoz és a működéshez szükséges pénzügyi fedezetet. Ezeken felül számtalan banki szolgáltatást is nyújtott a kezdetektől fogva mind magánszemélyeknek, mind cégeknek, legyen az bankszámla, betét, hitel vagy egyéb művelet (pl. A Weiss Művek saját alaptőke-emeléséhez vette igénybe a bank pénzügyi szolgálatait). Az 1900-as évek elején vásárolták meg a Diana fürdő épületét a mai József Attila utca és a Széchenyi (korábban Roosevelt) tér sarkán, amelyet lebontattak és helyén Quittner Zsigmond tervei alapján eklektikus stílusban építtették fel a bank új székházát. Az épületet 1905-ben adták át, amit a homlokzaton meg is örökítettek, ahogy a bank alapításának dátumát is. Az államosítás után, 1950 óta a Belügyminisztérium központja foglal benne helyet. Az első világháború alatt továbbra is Lánczy elnöklése és már Stern Samu vezérigazgatósága alatt egyik fő szervezője volt a hadigazdaságnak. A háború után is sikerült megőriznie pozícióját, de befolyása már jóval kisebb volt, mint a dualizmusban. Utolsó székháza (1905-1950 között) ma a Belügyminisztérium épülete (Budapesten, a József Attila utca–Széchenyi tér sarkán) 1925-ben a PMKB csalás áldozata lett. A Georges Dève-féle csalásban a francia állampolgár Georges Dève 24 millió magyar koronát csalt ki Fellner Henrik vezérigazgató és a francia nagykövetség átverésével a banktól. Mivel szinte azonnal kiderült, hogy a követségtől Dève csalással szerezte meg azt az ajánlólevelet, amelynek alapján Fellner engedélyt adott a pénz kifizetésére (fedezet nélkül), rögtön sikerült lefülelni és letartóztatni. Az okozott kárt márciusra Dève menyasszonyának vélhetően sikerült teljesen megtéríteni, amiért cserébe valószínűleg ejtette a bank a vádakat. A zsidótörvények hatására 1938-ban báró Weiss Fülöp, a bank elnöke (akinek egyik pártfogoltja a banknál épp a törvényt bevezető Imrédy Béla volt, mikor Imrédy az 1910-es, 1920-as években a PMKB-ban dolgozott) lemondani kényszerült. Helyette Lamotte Károly lett az új elnök, aki 1944-ig tudta ellátni tevékenységét. A második világháború végén a második aranyvonat a bank teljes aranykincsét elszállította, amelyet 1946-ban nagyrészt visszakaptak. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot a háború után kiépülő kommunista rendszer államosította és a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi pénzügyleteinek (kizárólagos) kezelőjévé alakította át, 1950-ben pedig átnevezte Magyar Külkereskedelmi Bankká (MKB). Az MKB ma is működik, a rendszerváltás után, 1994-ben privatizálták, ekkor a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) vásárolta meg, amely (ismét) kereskedelmi bankká alakította. Az MKB azóta is a BayernLB magyarországi leánybankjaként funkcionál. A bank XX. század eleji berendezéseiből és eszközeiből az OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjtemény néven állandó kiállítást rendezett be, ahol az OTP és elődjei mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank története és emlékei, tárgyai is megtekinthetők.  Forrás: wikiwand

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. augusztus. 15.

(A műtárgyat eddig 501-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
6 500 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF