Súgó a keresőhöz Bezár
-
kinek feleségnek férjnek gyereknek nagypapának nagymamának női főnöknek férfi főnöknek barátnak barátnőnek
mire esküvőre temetésre karácsonyra születésnapra évfordulóra ballagásra

Remsey Jenő György : Falu

Eladási ár: 28 000 HUF

Leírás

[FKD019/Bp58/38]
A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül.
Készült: Rézkarc, Papír
A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM)

Magyar festők és grafikusok adattára
Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett.

Művészeti lexikon I-II.
Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. február. 24.

(A műtárgyat eddig 7-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Remsey Jenő György : Falu

hasznos!
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép
vásárlási információk
Feltöltve: 2026. február. 24.

(A műtárgyat eddig 7-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét
Eladási ár:
28 000 HUF
Megveszem
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z427/Z053] Régi, szép állapotú, ezüst talpú, nagyméretű kehely alakú, csiszolatokkal gazdagon díszített, kék kristály váza pár. A talp peremén beütve 1965. után használt 800-as finomságú Dianna fős jelzés látható. Mellette beütve gyártói jelzés: FŐÉ (Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat). Mindkét váza kristály része a talp felett repedt, lásd fotó. Magasság: 33 cm Szélesség: 19 cm Súly: 2.39 kg
Régi ezüst talpas kehely alakú kristály váza pár 33 cm
65 000 HUF
[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD022/Bp106/35] A kép mérete: 75 x 42 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Magyar festő 1972 alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festő 1972 : József Attila
365 000 HUF
[FKD017/Bp407/6] A kép mérete: 40 x 31 cm keret nélkül. Készült: Grafitceruza, Papír A kép Benczúr Gyulának tulajdonítva alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írással: Férjem rajzolta 1... Benczur Gyula özvegye
Benczúr Gyulának tulajdonítva : Angyalka galambokkal
75 000 HUF
[FKD015/Bp407/4] A kép mérete: 31 x 49 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Takács jelzéssel magyar festő 1970 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "Takács" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Takács jelzéssel magyar festő 1970 körül : Ladikok vízparton
85 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.
Európai művész 1920 körül : Balkáni utcakép
12 000 HUF
Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits
Derkovits Gyula (1894-1934): Nyár, A csók
160 000 HUF
[FKA502/Bp305/92] A kép mérete: 19,5 x 14,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Német művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép alsó része beázott.
Német művész 1920 körül : Német városkép
16 000 HUF
[1F116/007] Papír színezett rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Kézzel jelezve jobbra lent: KOMJÁTI Mű címe balra lent, kézzel: NOSZVAJ Karcon belül datált jelzés és felirat: KOMJÁTI 1958 AUS Magasság: 36.5 cm Szélesség: 48.5 cm Súly: 1.155 kg KOMJÁTI-WANYERKA GYULA NYITRAKOMJÁT, 1894 - 1958, BUDAPEST KOMJÁTI GYULA, WANYERKA GYULA   Grafikus, festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Olgyai Viktor. Ismertségét az I. világháborúról készített rézkarcai hozták meg számára itthon és külföldön is. 1926-ban Ernst-díjat és Zichy-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal hosszabb ideig Londonban dolgozott, ahol sikeres résztvevője volt a grafikai tárlatoknak. Nagyobb önálló kiállítása volt 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban. A második világháborút szintén rajzokon örökítette meg. 1953-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként működött. 1954-ben a Fővárosi Képtárban, 1956-ban a Csók Galériában rendezett egyéni kiállítást. Művei találhatók a londoni British Múzeum és a Viktoria and Albert Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.  Forrás: kieselbach.hu   
Komjáti-Wanyerka Gyula : "Noszvaj" 1958
28 000 HUF
[FKC688/Bp98/41] A kép mérete: 21 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Boldizsár (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.
Boldizsár István : Alföldi tanya
22 000 HUF
[FK2586/Bp304/10] A kép mérete: 29 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szentgyörgyvári Gyenes Lajos (Szentgyörgyvár, 1890, Budapest, 1971) alkotása. Jelezve Lent "Vársétány, Sz. Gyenes Lajos (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán és a szolnoki művésztelepen tanult. Az utóbbin Fényes Adolf és Szlányi Lajos voltak a tanítómesterei. Ezt követően Brassóban és Kolozsvárott működött mint rajztanár. 1918-tól Budapesten tevékenykedett. Itáliában járt tanulmányúton. Tagja volt a Munkácsy Céh-nek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től szerepelt fővárosi és vidéki tárlatokon. 1937-ben aranyérmet nyert a barcelonai világkiállításon. Színezett rézkarcokat is készített. (Éber, MÉL, KÁ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf és Szlányi Lajos mellett képezte magát. Előbb Brassóban, Kolozsvárott, később Újpesten tanított. 1923-ban a Sváb-hegyi Golf Szálló díszítésében vett részt. Hosszú éveken át volt a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója. Tagja volt a Munkácsy Céhnek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től állított ki, 1917-ben Kolozsvárott volt gyűjteményes kiállítása. 1937-ben ezüst érmet nyert a barcelonai világkiállításon. - MÉL Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán és a szolnoki művésztelepen, Fényes Adolf, val. Szlányi Lajos mellett tanult. Ezt követően Brassóban és Kolozsvárott működött mint rajztanár. 1918-tól Budapesten tevékenykedett. Tagja volt a Munkácsy Céh-nek és a Rippl-Rónai Társaságnak. 1912-től állított ki. 1937-ben aranyérmet nyert a barcelonai világkiállításon. (Éber, MÉL) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Bp.-en és a szolnoki művésztelepen végezte tanulmányait, majd Brassóban és Kolozsvárott rajztanárként működött. Később Bp.-en a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója, majd ügyvezető elnöke volt évtizedeken keresztül. A szakirodalomban is működött.
Szentgyörgyvári Gyenes Lajos : "Vársétány"
26 000 HUF