Retro Space Age design dohányzó garnitúra 3 db

Eladási ár: 360 000 HUF

Leírás

[9017/UZ-N]
Három darabos retro garnitúra üvegszálas gyantából készült design bútorok, formatervezett Space Age retro bútorok. Limitált darabszámban készültek. Ghyczy Péter formaterv.
Rendkívül szép állapotú, gyűjteménybe való.

Magyar származású német designer
1940-



Peter Ghyczy egy arisztokrata család gyermekeként született Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója volt 1954-től, de 1956-ban családja elhagyta Magyarországot. 1960-ban építészetet kezdett tanulni az Aachen-i Műszaki Egyetemen. 1961-ben Rudolf Steiner német építészprofesszor asszisztense lett. Később a műanyag kutatási intézetnél kapott állást. Egy UNESCO projekt részeként Egyiptomban is járt, ahol antik romok megmentésén dolgozott. 1967-ben diplomázott az egyetemen, szakdolgozatát rendhagyó iskolai épületekről írta. 1969-ben lett német állampolgár. 
Peter Ghyczy egyike azoknak a fontos 20. századi tervezőknek, akik bevándorlóként - mint Henry van de Velde, Breuer Marcel, Hans Gugelot, és Peter Maly - jelentős hatást gyakorolt a német és nemzetközi designra. 1968-ban vezető pozícióba került az Elastogran cégnél, ahol a poliuterán termékek fejlesztéséért volt felelős. 1968 és 1972 között Peter Ghyczy számos innovatív tervet készített, amellyel ezeknek az éveknek az egyik legtermékenyebb tervezője lett. 1970-ben avatták fel a Lemförde-i Design Centert, ami Ghyczy tervei alapján készült poliuteránból, ami a maga nemében az első volt a világon. Ebben a stúdióban rengeteg moduláris elem terve született, többek között: székek, kagyló székek, kanapék, asztalok, polcok, konyhai és irodai műanyag bejárati ajtók. A Design Center 1972-ben zárta be kapuit. Még ebben az évben Peter Ghyczy megalapította a Ghyczy + Co Design-t Viersenben, és bemutatta az első bútorkollekcióját. Sok fejlesztését szabadalmaztatta, köztünk is jelentős az üveg és fém rögzítésének technikája. Ezt a módszert alkalmazta a “keret nélküli” üvegasztalnál is, amely végül egy termékcsalád alapja lett. Peter Ghyczy számos lámpát is tervezett, például a MW (MegaWatt) sorozatot és a 17 MW asztali lámpát. Egyik leghíresebb alkotása a Garden Egg szék. Ez a szék elérte az ikonikus státuszt, és bekerült a világ számos múzeumának gyűjteményébe, beleértve a Vitra Design Museumo-t és a Victoria and Albert Museum-ot Londonban.

Forrás: http://designmuzeum.webceruza.hu/magyar-tervezok/ghyczy-peter

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. szeptember. 24.

(A műtárgyat eddig 1280-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

Retro Space Age design dohányzó garnitúra 3 db

[9017/UZ-N] Három darabos retro garnitúra üvegszálas gyantából készült design bútorok, formatervezett Space Age retro bútorok. Limitált darabszámban készültek. Ghyczy Péter formaterv. Rendkívül szép állapotú, gyűjteménybe való. Magyar származású német designer 1940- Peter Ghyczy egy arisztokrata család gyermekeként született Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója volt 1954-től, de 1956-ban családja elhagyta Magyarországot. 1960-ban építészetet kezdett tanulni az Aachen-i Műszaki Egyetemen. 1961-ben Rudolf Steiner német építészprofesszor asszisztense lett. Később a műanyag kutatási intézetnél kapott állást. Egy UNESCO projekt részeként Egyiptomban is járt, ahol antik romok megmentésén dolgozott. 1967-ben diplomázott az egyetemen, szakdolgozatát rendhagyó iskolai épületekről írta. 1969-ben lett német állampolgár.  Peter Ghyczy egyike azoknak a fontos 20. századi tervezőknek, akik bevándorlóként - mint Henry van de Velde, Breuer Marcel, Hans Gugelot, és Peter Maly - jelentős hatást gyakorolt a német és nemzetközi designra. 1968-ban vezető pozícióba került az Elastogran cégnél, ahol a poliuterán termékek fejlesztéséért volt felelős. 1968 és 1972 között Peter Ghyczy számos innovatív tervet készített, amellyel ezeknek az éveknek az egyik legtermékenyebb tervezője lett. 1970-ben avatták fel a Lemförde-i Design Centert, ami Ghyczy tervei alapján készült poliuteránból, ami a maga nemében az első volt a világon. Ebben a stúdióban rengeteg moduláris elem terve született, többek között: székek, kagyló székek, kanapék, asztalok, polcok, konyhai és irodai műanyag bejárati ajtók. A Design Center 1972-ben zárta be kapuit. Még ebben az évben Peter Ghyczy megalapította a Ghyczy + Co Design-t Viersenben, és bemutatta az első bútorkollekcióját. Sok fejlesztését szabadalmaztatta, köztünk is jelentős az üveg és fém rögzítésének technikája. Ezt a módszert alkalmazta a “keret nélküli” üvegasztalnál is, amely végül egy termékcsalád alapja lett. Peter Ghyczy számos lámpát is tervezett, például a MW (MegaWatt) sorozatot és a 17 MW asztali lámpát. Egyik leghíresebb alkotása a Garden Egg szék. Ez a szék elérte az ikonikus státuszt, és bekerült a világ számos múzeumának gyűjteményébe, beleértve a Vitra Design Museumo-t és a Victoria and Albert Museum-ot Londonban. Forrás: http://designmuzeum.webceruza.hu/magyar-tervezok/ghyczy-peter

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. szeptember. 24.

(A műtárgyat eddig 1280-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

Eladási ár:
360 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF