Sz. L. jelzéssel magyar művész 1978 : Vihar 1978

Eladási ár: 42 000 HUF

Leírás

[FKC492/Bp403/50]
A kép mérete: 53 x 72 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Vászon
A kép Sz. L. jelzéssel magyar művész 1978 alkotása.
Jelezve jobbra lent "Sz L 1978"
A festmény jó állapotban van. Keret: Új

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Ép
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. november. 27.

(A műtárgyat eddig 524-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Sz. L. jelzéssel magyar művész 1978 : Vihar 1978

[FKC492/Bp403/50] A kép mérete: 53 x 72 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Sz. L. jelzéssel magyar művész 1978 alkotása. Jelezve jobbra lent "Sz L 1978" A festmény jó állapotban van. Keret: Új

További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Ép
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. november. 27.

(A műtárgyat eddig 524-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
42 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B035/070] Papír pasztell festmény, paszpartuzva, két üveglap között, világos színű képcsarnokos keretben. Jelzés jobbra lent: DIENES I. Hátoldalán a Képcsarnok vállalat címkéje, rajta felirat: Művész neve : DIENES ISTVÁN Művészeti alkotás címe : DOMBOK Magasság: 50 cm Szélesség: 70 cm Súly: 4.225 kg Dienes István Budapest, 1905 - 1977, Budapest Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1937-ben. Mesterei: Nagy Sándor, Réti István. A főiskolán barátságot kötött Szabados Jenővel, Iván Szilárddal, Kling Györggyel, Breznay Józseffel, Mácsai István és Szűcs Istvánnal. Ezen barátságok élete végéig elkísérték.  1937-ben Nemes Marcell-díjat, 1948-ban minisztériumi díjat kapott. Munkáival kiállításokon szerepelt a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. 1937- 38-ban ösztöndíjas tanársegédként működött a főiskola freskó szakán. 1935-1957 között rendszeresen részt vett a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1964-ben gyűjteményes kiállítása volt a budapesti Derkovits Teremben. Falfestményt készített a gönci katolikus templom számára. 1953-tól szabadúszóként, 1956-tól az Istókovics Kálmán vezette alkotói közösség tagjaként alkotott, amig az fennállt.   Kiállításai Válogatott csoportos kiállítások: 1935 1937 Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítás, Budapest 1940 Tavaszi Szalon, Műcsarnok, 1947 Magyar Művészhetek Reprezentatív Kiállítása, január, Budapest 1951 Magyar képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 2. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1953 3. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest   Egyéni kiállítások 1964 Gyűjtemény kiállítás, Derkovits Terem, Budapest 1975 Gyűjtemény kiállítás, Tanácsháza, Gönc   Forrás: kieselbach.hu
Dienes István: "Dombok"
66 000 HUF
[2B033/084] Papír akvarell festmény, virágcsendélet, üveglap mögött, paszpartuban, hibátlan állapotú aranyozott modern keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Datált jelzés balra lent: MAGYARNÉ DERSZIB ETI 1999 Magasság: 68.5 cm Szélesség: 54.5 cm Súly: 2.3 kg Magyarné Derszib Eti   1948-ban született Sopronban. Folyamatosan itt él és dolgozik, mint rajz- matematika-fizika szakos tanár. 13 éves kora óta rendszeresen fest. Példaképei a francia impresszionisták: Monet, Degas és követőik, de leginkább Renoir. Kedvelt témái: öreg házak, falu- és városrészletek, tájképek, virágcsendéletek, portrék, állatok... Főleg aquarellel dolgozik, de gyakran alkalmaz olaj- és tustechnikát is. 1990-től saját festőiskolát vezet a gyakorlati festészet iránt érdeklődő soproniak összefogására. Ugyanebben az évben elnyerte a CZIFFRA ALAPÍTVÁNY ösztöndíját. Így egy hónapig festhette Párizs és Senlis környékét, miközben a senlisi Chapelle Royale-ban kiállított képeivel nagy elismerést aratott. Következésképp 1996 nyarán ismételten élvezhette az alapítvány és a franciák vendégszeretetét. 1999-ben Nagycenkre költözött. Azóta fő hivatása festő. Alkotásai magángyűjtőknél az összes kontinensen megtalálhatók, de Európa néhány Liszt Ferenc múzeumában is. A megújult Soproni Képzőművészeti Társaság egyik alapító tagja. Eddigi önálló kiállításai: Magyarország - Sopron, Kapuvár, Győr, Pécs, Esztergom, Dorog, Budapest, Szentendre, Celldömölk, Mohács, Sárvár, Mosonmagyaróvár, Nagycenk; Ausztria - Gumpoldskirchen, Lutzmannsburg, Raiding; Németország - Landau;     Forrás: sopronikepzomuveszetitarsasag.hu
Magyarné Derszib Eti : Rózsacsokor kék vázában
55 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FKC131/Z018] A kép mérete: 66 x 81 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Kántor Andor (Budapest, 1901, Budapest, 1990) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kántor Andor 69" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, tanár Bp., 1901. dec. 7.-Bp., 1990. márc. 31. 1922-1926: Művészképző; 1928: MKF; rajztanári oklevél, mestere: Rudnay Gyula. 1955: Munka Érdemérem; 1958: Fővárosi Nívódíj; 1960: Kiváló Tanár; 1961: Csók István emlékérem; 1966, 1976: Munka Érdemrend; 1967: Munkácsy-díj; 1979: érdemes művész. A KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Műv.-i Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. 1927-től 1930-ig tanársegéd Rudnay Gyula mellett az MKF-en. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely és Mártély), majd 1930-ban Nagybányán dolgozott. 1929-től a Szentendrei Művésztelep rendszeres látogatója. 1932-től folyamatosan tanított. 1946-tól a bp.-i Képző- és Iparműv. Gimn. tanára, 1958-63 között igazgatója volt. Kezdettől fogva a tájkép a legkedvesebb műfaja. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Ezt később - tájképein éppúgy, mint csendéletein és interieurképein - az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt, lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében. Ek: 1958, 1965, 1973, 1981: Csók G.; 1961: JPM, Pécs; 1970: Ferenczy M., Szentendre (kat.); 1972: Ernst M.; 1973: Szeged; 1976: Szőnyi T., Miskolc; Szinyei T., Szekszárd; 1982: Szentendrei Képtár, Szentendre (kat.); 1984: Gulácsy G.; 1986: Megyei Műv. H., Szolnok. Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; FK; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; Mátra M., Gyöngyös; MNG. Vcsk: 1928: A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása, Műcsarnok; 1930: Szentendrei festők I. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1935: III. Nemzeti Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1939: A Szentendrei Festők Társaságának 10 éves jubiláris kiállítása 1926-56, Ferenczy M., Szentendre; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1960, 1965; 8., 10. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Szentendrei művésztelep, Művésztelepi G., Szentendre. Irod.: K. Gy.: Kántor Andor, Műterem, 1958/5.; Láncz S.: Kántor Andor, MŰV, 1961/10.; Haulisch L. Harmincöt éves a szentendrei művésztelep, MŰV, 1963/10.; Bodnár É.: Kántor Andor, (kat., bev. tan, Csók G., 1965); Haulisch L.: A szentendrei művésztelep fogalmának tisztázása, MÉ, 1965/3, Mezei O.: Kántor Andor, MŰV, 1970/12.; Szilágyi D.: Kántor Andor, MŰV 1970/5.; Tóth A.: A szentendrei régi művésztelep, MŰV, 1972/9., Mucsi A.: Kántor Andor, Szentendrei Műsor, 1981/9.; Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Ferenczy M., Szentendre, 1970); Tóth A.: Kántor Andor kiállítása Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, Műgyűjtő, 1970/4., Mucsi A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Csók G., 1981); Gálffy L. Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Szentendrei Képtár, 1982). (V.A.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1901 - Budapest, 1990 Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt., 1927-30 között tanársegédként működött volt mestere mellett. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely, Mártély) dolgozott, majd 1929-től rendszeresen látogatta a szentendrei művésztelepet. 1930 nyarán a nagybányai Szépművészeti Iskolában tökéletesítette tudását. 1929-től a KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, 1932-től pedig folyamatosan tanított. Eleinte oktatója volt a Fővárosi Polgári Iskolának, majd tanára, később igazgatója a budapesti Művészeti Gimnáziumnak. 1928-től szerepelt fővárosi és vidéki kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a fővárosi Csók István Galériában. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Később - tájképein éppúgy, mint enteriőr- és csendéletképein - ezt, az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt és lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében. Díjak: Munka Érdemérem, Fővárosi Nívódíj, Kiváló Tanár, Csók István-emlékérem, Munka Érdemrend (1966, 1976), Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum. (Sz.D.: Műv. 1970/5, MÉ, Verba Andrea adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1901 - Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, később a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd tagja lett a szentendrei művésztelepnek. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, majd mint művészpedagógus. Eleinte tanára volt a Fővárosi Polgári iskolának, majd tanára, később igazgatója a bp.-i Művészeti Gimnáziumnak. Tagja volt a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1928-től szerepelt kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. Egyébként több hazai és külhoni bemutatón szerepelt. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a Csók István Galériában. Posztimpresszionista hangvételű műveket festett pasztellben, olajban. 1961-ben Csók István emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki. 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. (Sz.D.: Műv.-1970/5, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Bp., 1901. dec. 7. - Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1922-26 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928 óta kiállító művész. 1958-ban és 1965-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. A Művészeti Gimnáziumban 1948-tól tanított, később 1964-ig igazgatója is volt. A szentendrei művészkolónia tagja. Tartózkodó színmegoldású, posztimpresszionisztikus hangvételű tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. A Nemz. Gal. több képét őrzi. Magyar festők és grafikusok adattára Budapest 1901 - 1922-26 között Rudnay Gyula növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között tagja a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1948-1958-ban a Művészeti Gimnázium tanára, 1958-1963-ban igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a külföldi festészeti bemutatóknak. A Csók Galériában (1958, 1965), a pécsi Janus Pannonius Múzeumban (1961), a szentendrei Ferenczy Múzeumban (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. 1961-ben Csók-emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal és 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. - Lírai kedélyű festészete világos előadásmódjával, az embernek és környezetének, a belső és külső világ kapcsolatának harmóniájával hat a nézőre. Munkáit erőteljes kontúrok jellemzik, az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész Budapest, 1901 1922-1922 között Rudnay Gyula növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között a KUT és az UME tagja, s alapítótag a Szentendrei Festők Társaságában. 1948-1963 között a művészeti gimnázium tanára, majd igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a magyar művészet külföldi bemutatóinak; az utóbbi években a Csók Galériában (1958, 1965, 1978, 1981), Pécsett (1961), Szentendrén (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. A Csók-emlékérem (1961) és a Munkácsy-díj (1967) kitüntetettje, az érdemes művészi cím (1979) tulajdonosa. - Kiegyensúlyozott lelkületű, lírai kedélyű festészete közvetlenségével, világos előadásmódjával, emberi-érzelmi harmóniájával hat a szemlélőre. Munkáit, melyeket a látványból indít, zárt kompozíció, erőteljes kontúrok, újabban rejtettebb szerkezet és színesedő kolorit jellemzi, amelyben az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak.
Kántor Andor : "Csendélet" 1969
155 000 HUF