Szabó Vladimir : Felesége arcképe
Eladási ár: 195 000 HUF
Leírás
[1Z112/Z077]
Olaj farost festmény, aranyozott fa keretben.
Karcolt jelzés jobbra lent:
SZABÓ VLADIMIR
Magasság: 44.5 cm
Szélesség: 45.5 cm
Súly: 1.325 kg
Szabó Vladimir
festő, grafikus
Születési hely: Balassagyarmat
Születési dátum: 1905
Honlap:
Kiállítások az adatbázisban:
Szabó Vladimír kiállítása
Három generáció mestergrafikusai: Artner M., Gross A., Gyulai L., Hincz Gy., Kass J., Orosz I., Reich K., Szabó V., Szalay L., T
Szabó Vladimir: A kőfaragó kertje
Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János, Benkhard Ágost.
1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei 1924-1930 között: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János; 1935-1937 között Benkhard Ágost. 1933: Szinyei Társaság grafikai díja; 1948: Kiváló Munkás [könyvillusztrációs díj]; 1953, 1954: Munkácsy-díj; 1972: III. Egri Akvarell Biennálé Művészeti Alap díja; Dózsa emlékkiállítás díja; Szinyei Társaság grafikai díja; 1974: érdemes művész; 1975: Munka Érdemrend arany fokozata; 1976: Magyar Nemzeti Galéria Zichy-kiállítás díja; 1980: kiváló művész. Sikeres pályakezdése ellenére felfüggesztette művészeti tanulmányait, az orvosi egyetemen tanult. 1930-1934: római ösztöndíjas. 1949-től rendszeresen részt vett az országos festészeti és grafikai tárlatokon, 1950-1968 között a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon. Az 50-es évektől önálló kiállítására hosszú időn át nem került sor. 1959-1961 között Franciaországban élt. Életműve nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják, festői és rajzolói munkálkodása egymástól elválaszthatatlan. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozott ki; Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye posztimpresszionista; rajzai a manierizmus formakincsét őrzik. Kedvenc témái, ismétlődő figurái sokféle változatban és eltérő szerepben jelennek meg, jelképpé nőnek. Képi nyelvezetét finom, aprólékos rajzosság, részletező előadásmód, élénk fantázia és meseszerűség, árnyalt lélektani érzék, valamint a humor és a groteszk megjelenítés iránti vonzalom jellemzi. A 30-as évek elején a "Római Iskola" növendékeként halászképeket festett. Életképein természetelvű látásmód, tárgyilagos ember- és tájábrázolás, mediterrán hangulataiban atmoszférateremtő erő uralkodik. (E korszak alkotásai a háború alatt javarészt megsemmisültek, köztük Ünnep c. korai fő műve is.) A víz motívum az emlékezés megtartó költőiségével tért vissza a 60-as évektől (Emlékezés tava, 1966). Pályája indulásától a könyvillusztráció művészeti tevékenysége körébe tartozott. A Híd c. folyóirat illusztrátora, Krúdy, Kormos István, Nagy Lajos, Tersánszky stb. műveinek realisztikus vagy éppen álomszerű képi tolmácsolója; párizsi évei alatt Balzac, Dumas, Flaubert, Maupassant könyveihez is készített címlapterveket. 1945 után történelmi témájú festményciklusain a magyar múlt sorsdöntő eseményeit, kiemelkedő alakjait, hőseit idézte meg (Dózsa, Zrínyi). A sokfigurás, narratív realizmussal megfestett történelmi témák mellett vidéki jelenetek, a kisemberek világa is festői tárggyá emelkedett. Az életmű utolsó évtizedeinek művészetét expresszív-szürreális fantáziavilág, szín- és formagazdagság, költői festőiség jellemzi (Komédiások falun). Különös képi világában meghökkentő, a múlt világát idéző figurák jelennek meg. Rajzain és festményein ugyanazon motívumkörök térnek vissza az ízes elbeszélőkedv keretében: állat- és embervilág (lovak, macskák, leány, meztelen női testek, öreg pár); az emlékezet tárgyi-természeti kellékei: az érintetlen természet, vizek, hegyek, csodavárosok, templomok, régiségbolt; a tömérdek figurát felvonultató ünnepségek vándor komédiásokkal, cirkuszosokkal. A torz, groteszk iránti hajlamáról tanúskodnak az emberi gyengeségeket kifigurázó, de megbocsátó képei. Kiváló kompozíciós készségét, egyszerűsítő formaképzését jelzi kifejező vonalvezetése; a papír síkját egyenletesen tölti meg, a részletek gazdagon burjánzanak, nagyobb egységeket alkotnak. Technikája Czóbel Bélával és Marc Chagall-lal rokonítja. Fürdősorozatában a fürdés mint a megtisztulás, az újjászületés allegóriája szerepel. Képei jelentős részén, önironikus ábrázolásban - a mester vonásai az arcon jól felismerhetők - maga a festő is feltűnik: magányosan vagy modelljével, kintornásként, idős emberként. Szintén gyakoriak a műteremrészletek, az égre nyitott ablakok, amelyek kozmikus távlatokat sejtetnek. Maga teremtette mitologikus világában a valóság és az elképzelt eggyé válik: álomvilága sem mentes a rémálmoktól, gúnyos álomlátomásoktól, keserű iróniától. Az idilli, szinte édeni hangulatokat fanyar ízekkel köríti, az eszményi tájakban már ott az illúziók felszámolása.
Egyéni kiállítások
1960 • Salon des Independants, Párizs
1969 • Képcsarnok, Szeged
1974 • Vác • Amszterdam • Csók Galéria, Budapest
1977 • Műcsarnok, Győr • Csontváry Terem, Pécs • József Attila Könyvtár, Miskolc
1981 • Csepel • Kőszeg
1985 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat (kat.)
1987 • Soproni Festőterem • Kastélyszálló, Szirák
1998 • ~ emlékkiállítás, Városház Galéria, Vác.
Válogatott csoportos kiállítások
1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Salgótarján
1961 • I. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc
1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Új magyar festészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1969 • Krúdy illusztrátorai, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1971 • Dürer-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1972 • III. Országos Akvarell Biennálé, Eger • Dózsa-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1976 • Zichy-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Kisplasztikák és grafikák, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977 • Magyar művészet 1945-1949, Csók Képtár, Székesfehérvár • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
1984 • Artotéka, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár X. ker-i fiókkönyvtára, Budapest
1986 • Nyári Tárlat, Debrecen.
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Modern Képtár, Róma
Szépművészeti Múzeum, Budapest.
Irodalom
POGÁNY Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1947
SOLYMÁR I.: Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972
FÉJA G.: Vallomás ~ről, Tiszatáj, 1974/2.
MIKLÓS P.: ~ről, Jelenkor, 1974/2.
SZABADOS Á.: ~, Művészet, 1974/4.
FRANK J.: ~ [rajzai és rézkarcai, előszó], Budapest, 1976
A "Mai magyar művészet" sorozatról, Művészet, 1976/3.
NAGY Z.: Program és megvalósulás az ötvenes évek művészetében, Művészet, 1982/3.
CSAPÓ GY.: Közelképek, Budapest, 1983.
SZABÓ GY.: ~ rajzai (vál. művek., bev.), Békéscsaba, 1984
RÉTI Z.: ~ kiállításának megnyitóján, Palócföld, 1986/2.
~ grafikái, Kortárs, 1986/2.
CSAPÓ GY.: A művész teremtsen harmóniát. Beszélgetés ~ral, Tükör, 1977. július 3.
PÁTZAY M.: Nem múlhat el az ifjúság. ~ művészetéről, Művészet, 1986/3.
KRATOCHWILL M.: ~, Budapest, 1987
Film
Üzenet egy papírhajón (portréfilm), MTV, 1975.
Balázs Sándor
Forrás: www.artportal.hu
Tulajdonságok
| Hordozó: |
farost |
| Jelzett: |
igen |
| Festmény, kép, grafika technika: |
olaj |
|
vásárlási információk
| Feltöltve: |
2026. február. 02. (A műtárgyat eddig 5-en nézték meg.)
|
| Eladó: |
( értékelés)
|
| Átvétel: |
futárszolgálat személyes átvét |
| Fizetés: |
PayPal Átutalás Utánvét |
|