[FK3844/Bp105/14]
A kép mérete: 14 x 11,5 cm keret nélkül.
Készült: Ceruza, Papír
A kép Szabó Vladimír (Balassagyarmat, 1905, Budapest, 1991) alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. 1927-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, ahol 1930-ig Rudnay Gyula, Vaszary János és Csók István, 1935-37 között pedig Benkhard Ágost növendéke volt. 1931-34-ben római ösztöndíjas volt. 1959-61 között Franciaországban dolgozott. 1930-tól szerepelt országos festészeti és grafikai tárlaton, külföldi kiállításokon. Egyéni bemutatók: Nemzeti Szalon, 1934, 1942; Csók Galéria, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Csontváry Terem, Debrecen, Vác, Sárospatak, Balassagyarmat, Szeged, Kőszeg, Győr, Miskolc, Szirák, Veszprém, Tata, Simontornya, Sopron, Róma, Brüsszel, Amszterdam, Párizs, stb. Vegyes kiállítások: Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Salgótarján, stb. Számos díjjal, kitüntetéssel, ösztöndíjjal jutalmazták művészi munkásságát. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját, 1972-ben pedig az Egri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emléktárlatán díjazták, 1953-ban és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész címet kapott. Életművének nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, és ugyanez az erénye olajképeinek is. Kiválnak történelmi jellegű munkái, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc, valamint a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek munkáiban, és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros, naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozik ki; Gulácsy Lajos és Csontváry művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye pedig posztimpresszionista. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Miskolci Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és római Modern Képtár. (MÉ, ML, A.L.: Műgyűjtő-1969/1, Sz.Á.: Műv. 1974/4, K.N.Z.: Műv. 1976/3, P.M.: Műv. 1986/3)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János, Benkhard Ágost voltak a mesterei. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas volt. 1959-ben és 1960-ban tanulmányúton járt Franciaországban. 1930-tól szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafika-díját. 1972-ben az Egri Akri Akvarell Biennálén és a Dózsa-emlékkiállításon, 1976-ban pedig a Magyar Nemzeti Galéria Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedve, szárnyaló fantáziája jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye olajfestményeinek is. Kiválnak történelmi jellegű alkotásai, a magyar történelmi múlt nagy alakjai és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásai. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik sajátos vonását, a groteszket. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. (MÉ, ML, P.M.: Műv.-1986/3)

Magyar festők és grafikusok adattára
1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János, 1935-1937-ben Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. 1931-1934-ben római-ösztöndíjas. 1959-1960-ban nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1942-ben és 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1969-ben Szegeden, 1973-ban a Csók Galériában és Balassagyarmaton, 1974-ben Hollandiában, 1975-ben Debrecenben volt. Alkotásai a külföldi magyar kiállítások révén határainkon túl is közismert. Munkássága elismeréseként 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díjat, 1972-ben az Egri Akvarell-biennálén és a Dózsa emlékkiállításon, 1976-ban a Nemzeti Galériában a Zichy emlékkiállításán díjazták műveit. 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjat, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címet kapott. Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi grafikáit, s ugyanez az erénye festményeinek is. Kiválnak közülük történeti témájú képei, a magyar múlt nagy alakjait és sorsdöntő eseményeit megelevenítő sokfigurás alkotásait, amelyek közül több reprodukció terjedt el. Visszarévülései olykor a középkori haláltánc és a karneváli témák bizarr kettősségével jelentkeznek műveiben és megteremtik művészetének egyik igen sajátságos vonását, a groteszket. Stílusának nagy erénye az emberi és természeti világ egységének megjelenítése - nemegyszer romantikus, meseszerű keretben. Dinamikus, olykor humoros és naiv részletekkel eleven ábrázolásmódja a folklórral rokon. - Irod.: Supka Magdolna: Szabó Vladimir. Bp., 1974.; Frank János: Szabó Vladimir. Bp. 1976.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pátzay Mária: Nem múlhat el az ifjúság. Szabó Vladimir festészetéről. Művészet, 1986. 1.; Kratochwill Mimi: Szabó Vladimir. Bp. 1987.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, grafikus. Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán - megszakításokkal - 1924-39 között végzett. Mesterei Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János és Benkhard Ágost voltak. 1931-től 1934-ig Rómában tanult. 1935-ben elnyerte a Szinyei Merse Társaság grafikai díját. A negyvenes években főleg újságok részére készített illusztrációkat, önálló rajzokat (Híd, Tükör stb.). A felszabadulás után nagyméretű, főleg Dózsa alakját és korát idéző, mesehangulatú olajképekkel szerepelt az országos tárlatokon. Műveit gazdag fantázia, színesség, aprólékos műgond jellemzi.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festő, grafikus, Munkácsy-díjas, kiváló művész. 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1935-1937-ben Benkhard Ágost osztályán folytatja tanulmányait. 1931-1934-ben római ösztöndíjas. 1959-1961-ben nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1941-ben és 1942-ben a Nemzeti Szalonban, 1973-ban és 1978-ban a Csók Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban, 1982-ben a Vigadó Galériában volt. Bemutatkozott számos vidéki városban, kiállított Hollandiában és Olaszországban. 1935-ben a Szinyei Társaság grafikai díját kapta; 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási-díj tulajdonosa. - Aprólékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi művészetét, előszeretettel fordul a történelem, a kisvárosi élet, a régi életformák nyújtotta tematikák felé. Romantikus, meseszerű, olykor groteszk stílusa a naívokkal és a folklórral tart rokonságot.