[FK1412/Bp52/2] A kép mérete: 42 x 57 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Papír A kép Gulyás Dénes (Doboz, 1927) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Gulyás Dénes 57" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1945-50 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István, Elekfy Jenő, Barcsay Jenő, Krocsák Emil és Pór Bertalan tanítványa volt. 1951-től az Iparművészeti Főiskola tanársegédje Schubert Ernő textil főtanszakán, majd a belsőépítész szakon geometrika- és művészeti-anatómia tanár. Több európai országban járt tanulmányúton. A nyári művésztelepek szervezése és vezetése is feladata. Hincz Gyula főigazgatónál a színelmélet oktatását, Pogány Frigyes vezetése alatt a tipografika szakon pedig a grafikai szaktörténet-szakesztétikai tárgyat honosította meg. A ''80-as években a tanárképzés koncepciójának kialakításában vett részt. 1989-ben ment nyugdíjba. 1955-től több egyéni (Rákosligeti Műv. Ház, Kossuth Klub, Csepel Galéria, Kecskemét, stb.) bemutatón vett részt. Külföldön is kiállította munkáit (Moszkvai Biennále, stb.) Gulyás festészetében a konstruktív formajegyekből indulva teremti meg sajátos hangú, a népi motívumok világához közelítő stílusát, hallatlan derűt, érzelemgazdag atmoszférát teremtve. Kiváló akvarellista. (Baranyi Judit adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A főiskolán Szőnyi István és Pór Bertalan növendékeként tanult. 1950-ben rajztanári oklevelet kap és 1951 óta az Iparművészeti Főiskolán működik, mint alakrajz-tanár. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Olasz- és Franciaországban járt. Csoportos kiállítások mellett egyénileg mutatkozott be Budapesten (1955, 1965, 1969) és Kecskeméten (1965). Szerepelt a Moszkvai Biennálén. - Friss szemléletű derűs hangú akvarellista. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő, az Iparművészeti Főiskola oktatója. A Képzőművészeti Főiskolán 1945-től 1951-ig Szőnyi István és Pór Bertalan tanítványa volt. 1965-ben Kecskeméten rendeztek műveiből gyűjt. kiállítást. Különösen a színelméletek és az aranymetszés elméleti és alkalmazási lehetőségei foglalkoztatták. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. A főiskolán 1945-1951 között Szőnyi István és Pór Bertalan növendékeként tanult. 1951 óta az Iparművészeti Főiskola alakrajz-tanára. Európa számos országában járt tanulmányúton. Csoportos kiállítások mellett Budapesten (1955, 1965, 1968, 1969) és Kecskeméten (1965) mutatkozott be egyéni kollekciókkal. - Festészetére a francia konstruktivizmus, és a népművészet színvilága gyakorolt maradandó hatást, ez az elképzelés jut szóhoz murális munkáiban is. Friss szemléletű, derűs hangú akvarellista.

[FK0818/Bp58/1] A kép mérete: 21 x 30 cm keret nélkül. Készült: Lavírozott tus, Papír A kép Tóth András Pál jelzéssel, magyar festő, XX. század közepe alkotása. Jelezve Hátul (korábban paszpartun) "Tóth András Pál és Tóth Pál" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK2444/Bp402/50] A kép mérete: 12,5 x 17,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Tarjáni Simkovics Jenő (Budapest, 1895, Budapest, 1995) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Tarjáni Jenő (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál, Olgyai Viktornál és Benkhard Ágostnál képezte magát. A rézkarcolás nagy mesterei közé tartozik. 1923-ban a Helikonban rézkarcokkal szerepelt először. 1925-től szerepelt a Műcsarnok kiállításain, de számos tárlata volt a Nemzeti Szalonban is. 1926-ban a Magyar Rézkarcnyomó műhelyben rendezett tárlaton Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Szőnyi társaságában Tarjáni is kiállította grafikai lapjait. 1927-ben, 1929-ben és 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1965-ben a Dürer Teremben nyílt kiállítása. 1995-ben a budapesti Erdős Renée-Házban és a Csók Galériában mutatták be a két világháború között készült alkotásait. Számos külhoni kollektív tárlaton szerepelt a Rézkarcolóművészek Egyesülete által (Zürich, Velence, Cleveland, Stockholm, Malmö, Tokió és amerikai körút). 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi tárlatán kitüntető elismerésben részesült, 1927-ben a Szinyei Társaság Zichy Mihály grafikai díjával jutalmazták. Vannak realista-naturalista lapjai és szimbolista-allegorikus képei. Alakos kompozíciókat, tájképeket, de főleg képmásokat alkotott. Előszeretettel használta fel allegorikus képein a női aktokat. Csoportkompozíciói főként erőteljes női és férfi aktokból komponált bibliai mitológiai jeleneteket ábrázolnak. Művei között jelentős helyet foglalnak el a portrék, önarcképek. Rézkarcain a magyar történelem és mondakör jelentős személyiségeit is megörökítette (Kinizsi, Botond, Toldi, stb.). Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a miskolci Herman Ottó Múzeum. (Zs.F.: Új Műv. 1995/10, Műv. 1965/7, Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál, majd Benkhard Ágostnál tanult. 1923-ban a Helikon művészeti Szalonban rézkarcokkal szerepelt először nyilvánosan. 1925 óta kiállítója a Műcsarnoknak. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi kiállításán kitüntető elismerésben részesült. 1927-ben megkapta a Szinyei Társaság Zichy Mihály grafikai díját. 1927, 1929 és 1932-ben kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Figurális kompozíciókat, tájképeket stb. fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál, Olgyai Viktornál és Benkhard Ágostnál képezte magát. 1923-ban a Helikonban rézkarcokkal szerepelt először. 1925-től szerepelt a Műcsarnok kiállításain, de több tárlata volt a Nemzeti Szalonban is. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi kiállításán kitüntető elismerésben részesült. 1927-ben a Szinyei Társaság Zichy Mihály grafikai díját kapta meg. Vannak naturalista-realista lapjai és szimbolista-allegórikus képei. Figurális kompozíciókat és tájképeket festett. Előszeretettel használta fel allegórikus képein a női aktokat. Általában erőssége volt a portré. (Műv.-1965/7, Éber) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus. Zemplényi Tivadar és Olgyai Viktor voltak mesterei a Képzőművészeti Főiskolán. 1923 óta kiállító művész; számos díjat nyert. Főleg rézkarcokat, portrékat, szimbolikus-allegorikus kompozíciókat készít. 1927-ben, 1929-ben és 1932-ben az Ernst Múzeumban, 1930-ban a Nemzeti Szalonban, 1965-ben a Dürer Teremben nyílt kiállítása. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1920-1925 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Zemplényi Tivadar és Olgyay Viktor növendéke volt. Később Olgyay tanársegédje, majd 1944-1954 között műteremvezető Varga Nándor Lajos és Koffán Károly mellett, 1923 óta kiállító művész, önálló tárlata az Ernst Múzeumban (1927, 1929, 1932), a Nemzeti Szalonban (1930) és a Dürer Teremben (1965) volt. - Tematikailag a tájkép és az elvont kompozíció, formailag a maratásos technikák érdeklik. A vonalfinomságok s a tónus nagymestere; a grafikai nyelvezetre tagolt, nagy súlyt helyet a részletek kimunkálására.

[FK3350/BX-2] A kép mérete: 28 x 34 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Bosznay István (Csurgó, 1868, Budapest, 1944) alkotása. Jelezve Balra lent "Bosznay 912" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Rajztanárképzőben végezte tanulmányait Székely Bertalan és Greguss János festőművészek korrektúráján. Tanulmányúton járt Német- és Olaszországban, Angliában és Hollandiában. Hazatérve 1910-ig Debrecenben működött, mint rajztanár, 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. 1893-tól szerepelt kiállításokon tájképekkel, melyek jobbára realisztikusan megfestett, széles képek. A Műcsarnokban az 1890-es évek végén bemutatott Ősszel, Erdőben és Radványi pusztán című képeit az állam vásárolta meg. A legjelentősebb tárlatokat 1908-ben és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban, 1933-ben a Művészeti Főiskolán, 1934-ben pedig Olaszországban, Velencében rendezte. Termékeny művész volt, munkáira számos kitüntetést kapott. 1913-ban Kis Aranyérmet kapott Münchenben. 1915-ben "November" című munkájára elnyerte az Állami Kis Aranyérmet. 1920-ban Wolfner-díjjal, 1922-ben Horváth Nándor Balaton-díjával, 1923-ban pedig Nagy Állami Aranyéremmel tüntették ki. Az alföldi és a dunántúli erdők borongós alkonya, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött és a téli álomba merült fái a legkedvesebb témák voltak számára. Kifejezési formáiban a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. Jelentős értéket képviselő tájképeinek sorozat a Magyar Nemzeti Galériában és más hazai közgyűjtemények tulajdonában található. (Éber, PZ-SzMF, ML, KD) Magyar festők és grafikusok adattára A Mintarajziskolában tanult, mint Greguss János és Székely Bertelan növendéke. Tanulmányokat folytatott Német- és Olaszországban, Angliában és Hollandiában. A Képzőművészeti Főiskola volt tanára. 1893 óta állított ki. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapest 1908, 1918, 1927-ben, Velencében 1934-ben. 1915-ben "November" c. képére (MNG) állami kis aranyérmet kapott. A dunántúli erdők borongós alkonya, a dombos, fás magyar hegyvidék, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött és a tél álomba merült fái a legkedvesebb témái. Mindenben egy lélek szólal meg: a művész csöndes, mélabúra hajló lelke, érzésvilága. Kifejezési formái a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Rajztanárképzőben végezte tanulmányait Székely Bertalan és Greguss János festőművészek korrektúráján. Tanulmányúton járt Német- és Olaszországban, Angliában, Hollandiában. Hazatérve 1910-ig Debrecenben működött mint rajztanár. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. 1893-tól szerepelt kiállításokon tájképekkel, melyek nagyobbára realisztikusan megfestett széles képek. 1908-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban, 1933-ban a Művészeti Főiskolán, 1934-ben pedig Velencében rendezett gyűjteményes kiállítást. 1913-ban kis aranyérmet kapott Münchenben. 1915-ben a "November" c. képére megkapta az állami kis aranyérmet. 1920-ban Wolfner-díjjal, 1922-ben Horváth Nándor Balaton-díjával tüntették ki, 1923-ban pedig megkapta a nagy állami aranyérmet. A dunántúli erdők borongós alkonya, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött, és a tél álomba merült fái a legkedvesebb témák voltak számára. Kifejezési formáiban a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. Számos műve a MNG-ban és más hazai közgyűjtemény tulajdonában található. (Éber, PZ-SzMF, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, pályája elején debreceni rajztanár. A Műcsarnokban a kilencvenes évek végén kiállított Ősszel, Erdőben és Radványi pusztán c. képeit az állam vette meg. 1910-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Termékeny művész volt, munkáira számos kitüntetést kapott. A Nemzeti Szalonban kétszer (1908 és 1918), a Műcsarnokban 1927-ben s a Képzőművészeti Főiskolán 1933-ban volt gyűjt. kiállítása. Realisztikusan festett tájképeinek sorozata a Nemz. Gal.-ban van. Művészeti lexikon I-II. A budapesti rajztanárképzőn végezte tanulmányait s 1910-ig mint rajztanár működött Debrecenben, azóta Budapesten a Képzőműv. Főisk. tanára. 1893-tól állít ki tájképeket (A radványi pusztán 1909, Poprádi tó 1913 stb.), amelyek nagyobbára realisztikusan megfestett széles látképek.

[FKB293/Bp72/490] A kép mérete: 20 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Boldizsár (cer.)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.

[1F302/027] Papír rézkarc üveglap mögött, régi kopottas aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent: SZ. GYENES LAJOS Kép címe balra lent: TABÁN Hátoldalán pecsét: MŰVÉSZILEG ELLENŐRIZVE Magasság: 46 cm Szélesség: 36 cm Súly: 1.08 kg Szentgyörgyvári Gyenes Lajos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Szentgyörgyvári Gyenes Lajos Született 1890. október 14.[1] Szentgyörgyvár Elhunyt 1971. november 18. (81 évesen)[1] Budapest Foglalkozása festőművész Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem Szentgyörgyvári Gyenes Lajos (Szentgyörgyvár, 1890. október 14. – Budapest, 1971. november 18.) festőművész, rajztanár, szakíró.  Életútja Keszthelyen tette le az érettségi vizsgát, ezután a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol rajztanári diplomát szerzett. A budapesti Bulyovszky úti főreáliskolában helyezkedett el mint tanár, ezután Brassóban tanított, majd 1915-től a kolozsvári faipari szakiskola tanár volt. 1918–19-ben iparügyi előadóként dolgozott a Népjóléti Minisztérium Hadigondozó Hivatalában. 1920-tól 1944-ig a budapesti a fa- és fémipari szakiskolában, valamint ipariskolában tanított, 1939-ben kormányfőtanácsosi rangban szolgált. 1912-től a szolnoki művésztelepen tanult állami ösztöndíjjal, ahol mesterei Fényes Adolf és Szlányi Lajos voltak. 1913-tól állította ki festményeit és rézkarcait itthon és külföldön. Járt tanulmányúton Olaszországban. 1917-ben gyűjteményes kiállítása volt Kolozsvárott. 1935-ben a Kereskedelmi Minisztérium megbízásából elkészítette az újpesti textilipari iskola szabadkézi rajzi tanmenetét. 1938-ban létrehozta a Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesületét. 1939-től a Képzőművészeti Közlöny és a Pesti Hírlap mellékleteinak szerkesztője volt. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója, majd ügyvezető elnökeként tevékenykedett, a művészek szociális helyzetének javításán dolgozott. Készített színes rézkarcokat, valamint írói munkásságot is kifejtett.   Forrás: wikipédia