[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FK3258/Bp47/17] A kép mérete: 50 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szilvásy Margit (Sajókaza, 1898, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Szilvásy 954" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1936-38 között a budapesti Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek növendéke volt. 1938-42 között stúdiumait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Szőnyi István és Elekfy Jenő irányítása mellett tanult. Első egyéni kállítását 1942-ben rendezte a Műbarát Galériában. Ezt követően a Fókusz Galériában, a Képcsarnokban, a Derkovits Teremben, az Ernst Múzeumban, Salgótartjánban, Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban mutatta be önálló tárlaton műveit. Csoportos rendezvényeken a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumben, Sárospatakon és Egerben vett részt. Több európai országban járt tanulmányúton. Még a főiskola megkezdése előtti időkben Sárospatakon népművészeti alkotásokat tanulmányozott: a népi motívumkinccsel kapcsolatos élményeit későbbi művészpályájára nézve is fontosak voltak. Kezdeti alkotásait Rippl-Rónai József finom, visszafogott színvilágú periódusában keletkezett műveinek hatását mutatják. Későbbi munkáin palettája gazdálkodást, kiszínesedést mutat. Érett korszakában keletkezett munkáinak többsége figurális kompozíció. Képein főleg városi alakokat és munkásokat örökített meg. Készített portrékat (Szabó Lőrinc), tájképeket, csendéleteket is. Sz. páratlan színérzéke, festői alakítókedve, impulsív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége, főként a csendélet és a tájkép műfajában érvényesül. Elsősorban olajtemperával és akvarellel dolgozott. (Sz. M. kiállítás, Szabad művészet, 1947, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutat Finnországban, Angliában, Olasz- és Franciaországban tett. Első gyűjteményes kiállítása 1942-ben a Műbarát Galériában, az utolsó 1973-ban az Ernst Múzeumban zajlott le. Külföldön Helsinkiben, Orivesi-ben és Mentonban mutatkozott be önállóan. - Páratlan színérzéke és festői alkotókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csöndélet és a tájkép műfajában érvényesül, de mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. - Irod.: Oelmacher Anna: Durray Tibor és Szilvásy Margit kiállítása. Szabad művészet, 1947. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Domanovszky Endre, Szőnyi István, Elekfy Jenő növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat-európai országban. Több kiállítása volt itthon (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum), valamint Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban. Páratlan színérzéke és festői alakítókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csendélet és tájkép műfajában érvényesül, azonban mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. (Sz. M. kiáll./Szabad Műv.-1947) Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1936-tól az Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Lux Elek és Domanovszky Endre, 1938-től a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Elekfy Jenő növendéke volt. Máramarosi és balatoni tájképeiből első kollektív kiállítását 1942-ben rendezte. A felszabadulás óta számos országos és csoportkiállításon s több önálló kiállításon mutatta be tartózkodó színekkel megoldott tájábrázolásait, a nagyváros, a gyárak, bányászok, parasztok életét megjelenítő figurális kompozícióit és jó karakterérzékéről tanúskodó portréit. 1959-ben és 1963-ban a Derkovits Teremben fiával, Szilvásy György keramikussal közösen állított ki. 1960-ban Finno.-ban mutatta be akvarelljeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Többször megfordult Angliában, Olasz- és Franciaországban, Finnországban. 10 gyűjteményes kiállítást rendezett életében, a legutóbbit 1973-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön Olaszországban, Finnországban és Franciaországban mutatkozott be. - Impulzív alkatú, kiváló színérzékű mester volt, adottságait a csendéleti és tájképi témákban tudta leginkább kamatoztatni.

[FK3252/Bp9/8] A kép mérete: 60 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szüle Péter (Cegléd, 1886, Budapest, 1944) alkotása. Jelezve Balra lent "Szüle" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten dolgozott, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német- és Franciaországban, Itáliában, valamint Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolt rá jelentős hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. Erőteljesen jellemzett portrékon kívül (Herczeg Ferenc, Wlassics Gyula, stb.) tájképeket, leginkább érdekes karakterfejeket, mély tónusú belsőségeket festett, tömör előadásban. 1923-ban és 1929-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Fontosabb alkotásai: A kártyavetőnél, Műteremben, Öreg asszony, Főkötős lány, A Zagyva áradása, Templomban). Több munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9, Új Idők Lexikona) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten működött, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német-, Olasz- és Franciaországban, valam. Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolta reá a legnagyobb hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kollektív kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Több művét a MNG őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán, Balló Ede, Zemplényi Tivadar és Benczúr Gyula voltak a mesterei. Tanulmányutakat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Képviselve az állami és fővárosi gyűteményekben. 1909 óta állít ki. Alakfestésünknek a klasszikus nyomdokain haladó egyik vezető mestere. Egyszerű átélésekkel teljes művészete, amely nem elméletekre, hanem érzésekre utaló. A fény és árnyék misztikus játéka indítja, ebből fejti ki alakjait. Nem rabja a rajznak és a szín sem csábítja hatáskeresésre. Kevés arcképfestőnél érezzük, mint nála azt a többletet, amely ezt a műfajt művészetté emeli és élményszerűvé teszi. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Felvinczi Takács Zoltán: Szüle Péter. Bp. 1923; Dévényi Iván: Szüle Péter. Művészet, 1966. 9. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Bp.-en és Szolnokon működött. Művészetére hatott a plein air festés is, de legismertebb képei inkább a Munkácsy-tradíció stílusjegyeit mutatják. Legerőteljesebb képei portrék. Életműve egyenetlen. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben (Kárpáthy Jenővel) nyílt kollektív kiállítása. Több díjat nyert. Számos műve (Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsánna és a vének, Varrás közben stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. - Irod.: Felvinczi Takács Z.: Sz. P. Bp., 1923. Művészeti lexikon I-II. Budapesten végezte tanulmányait, u.o. és Szolnokon működik. Festői realizmussal előadott alakos képekkel (Tükör előtt, Templomban stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa és ilyen értelemben festett sikerült plein-air-képeivel szerepelt tárlatainkon. 1920. a kis állami aranyérmet és a Halmos Izor-díjat, 1922. a Szinyei Társaság Ernst-múzeum-díját, 1925. a Szinyei-jutalmat, 1927. a nagy állami aranyérmet nyerte. 1923. és 1929. az Ernst-múzeumban, 1924. és 1934. a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsanna és a két öreg és Varrás közben c. képei a Szépművészeti Múzeumban. Öregek, a Zagyva áradása, Műteremben és Zagyva című festményei a Fővárosi Képtárban vannak. - Irodalom: Felvinczi Takács (Bp., 1923).

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3024/Bp18/9] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Id. Benedek Jenő (Kecskemét, 1906, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve jobbra lent "Benedek" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A hátoldalon az Artunion és a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, MÉ, Műv. 1966/5) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 k. a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a MNG tulajdona. (ML, MÉ, Műv. - 1966/5) Magyar festők és grafikusok adattára Festészeti tanulmányait Kecskeméten, Révész Imre vezetésével kezdte, majd 1927-1932-ig Benkhard Ágost növendéke volt a bp-i Képzőművészeti Főiskolán. A harmincas években hosszabb időt töltött Olasz- és Németországban, később Romániában, Bulgáriában, Ausztriában és az NDK-ban járt tanulmányúton. 1945 után egy ideig a szolnoki művésztelepen dolgozott, majd a Művészeti Gimnáziumban volt rajztanár. 1928 óta kiállító művész, 1944-ben az Ernst Múzeumban, 1948-ban a Fényes Adolf Teremben, 1958-ban a Nemzeti Szalonban, 1972-ben Zalaegerszegen, 1977-ben a Csók Galériában volt gyűjteményes kiállítása. 1950-ben Munkácsy-, 1952-ben Kossuth-díjat kapott. - Derűs, optimista hangú élet- és tájképek festője. A közérthető, valósághű előadásmód sommázott formaadással, ragyogó fény- és színellentétekkel párosul művészetében. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Kossuth- és Munkácsy-díjas. 1927-től 1932-ig a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olaszo.-ban és Németo-ban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként működött. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjt. kiállítása volt. Életképeivel, tájképeivel 1928 óta rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Művészetét az életkép modern útja lehetőségének keresése jellemzi. 1953 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Csap Erzsébet Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1932: MKF, mesterei: Révész Imre, Benkhard Ágost. 1950: Munkácsy-díj; 1952: Kossuth-díj; 1984: a Művészeti Alap Nívódíja; 1986: a Magyar Népköztársaság Csillagrendje. A szolnoki művésztelepen élt 1944-től 53-ig. 1953-tól nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára volt. Festői szemléletét alapvetően meghatározta a mesterétől, Benkhard Ágosttól átvett nagybányai szellemiség, és bizonyos mértékig a kompozíciók életképszerű gazdagítása. Hosszabb németországi és olaszországi tanulmányútjain megismerte és festői munkamódszerébe beépítette az expresszionizmus festékkezelését és a novecento neoklasszicista kiegyensúlyozottságát, de hatott rá az olasz metafizikus festészet is, bár inkább a képszerkesztésben, mint gondolatiságban. A 30-as, 40-es években egyszerűbb figurális és tájképeket készített (Vöröshajú akt c. festményét 1930-ban Szinyei Társaság kiállításán kitüntető oklevéllel jutalmazták). A festői felfogásból következően szakmai engedmények nélkül festett szocialista-realista tematikájú kompozíciókat (A magyar katona a szabadságért című tárlata egy öreg és egy fiatal partizánt ábrázoló képet festett, lesállásban, meglepő perspektivikus rövidülésbe szerkesztve a két figurát). A 60-as években színskálája keményebb, kontrasztosabb lett, a realista tónusokat és reflexeket egy hidegebb árnyalatú, szigorúbban szerkesztett festészettel váltotta föl; mintegy újból eszköztárba vonva a neoklasszicista és expresszív elemeket. Élete utolsó éveiben sokalakos, szürrealisztikus hangulatú, néhány apró színkontraszttal élénkített, de maturális látványt nyújtó tájképekkel jelentkezett. Ek: 1926: Kecskemét; 1944: Ernst M.; 1948: Fényes A. T.; Tisza Szálló, Szolnok; 1958: Nemzeti Szalon; 1961: Villamos és Kábelgyár Kultúrháza, Bp.; 1972: Képcsarnok, Zalaegerszeg; 1977: Csók G., Bács-Kiskun MMK, Kecskemét; 1978: Ferenczy T., Pécs; Csongrád; 1981: Munkácsy T., Bcsaba; 1984: Ernst M. (kat.); Csók G.; 1985: Liszt Ferenc Műv. Közp., Kecskemét; 1987: Csók G. Vcsk: 1944: Ernst M.; 1946: Rippl-Rónai Képzőművészeti Társaság Kiállítása, Bp.; 1947: Kéve, Nemzeti Szalon; Megyeháza, Szolnok; Vidéki művészek, Ernst M.; 1948: Magyar Valóság, FK; 1950-53, 1959-65, 1968: 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: A magyar katona a szabadságért, FK; 1953: Párizs; 1958: Antwerpen; 1965: Helsinki; 1971: Aba Novák T. Szolnok; 1972: Szolnoki Művésztelep, Szolnoki G.; Medgyessy T., Eger; Vaszary T. Kvtár; 1973, 1974: Csontváry T.; 1975, 1977; Festész '77, Műcsarnok; 1979: Frankfurt; 1980: Dési Hubert T., Veszprém; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: Szeged; 1984: Eger; Szolnok; 1992: A Szolnoki Művésztepel története, Erdős Renée H.; 1997: Önarcképek, Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét. Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Déri M., Debrecen; MNG; Tokaji M.; Kecskeméti Képtár. Irod.: Kárpáti K.: Műteremlátogatás, Kortárs, 1977/12.; D. Fehér Zs.: Benedek Jenő 60 éves, MŰV, 1966/5.; Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., 1984: Műcsarnok). (Po. G.)