Szüle Péter : Vacsorázó legény 1932 (?)

Eladási ár: 140 000 HUF

Leírás

[FK2922/Bp17/12]
A kép mérete: 80 x 60 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Vászon
A kép Szüle Péter (Cegléd, 1886, Budapest, 1944) alkotása.
Jelezve Balra lent "Szüle 932 (?)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten dolgozott, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német- és Franciaországban, Itáliában, valamint Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolt rá jelentős hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. Erőteljesen jellemzett portrékon kívül (Herczeg Ferenc, Wlassics Gyula, stb.) tájképeket, leginkább érdekes karakterfejeket, mély tónusú belsőségeket festett, tömör előadásban. 1923-ban és 1929-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Fontosabb alkotásai: A kártyavetőnél, Műteremben, Öreg asszony, Főkötős lány, A Zagyva áradása, Templomban). Több munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9, Új Idők Lexikona)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten működött, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német-, Olasz- és Franciaországban, valam. Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolta reá a legnagyobb hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kollektív kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Több művét a MNG őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán, Balló Ede, Zemplényi Tivadar és Benczúr Gyula voltak a mesterei. Tanulmányutakat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Képviselve az állami és fővárosi gyűteményekben. 1909 óta állít ki. Alakfestésünknek a klasszikus nyomdokain haladó egyik vezető mestere. Egyszerű átélésekkel teljes művészete, amely nem elméletekre, hanem érzésekre utaló. A fény és árnyék misztikus játéka indítja, ebből fejti ki alakjait. Nem rabja a rajznak és a szín sem csábítja hatáskeresésre. Kevés arcképfestőnél érezzük, mint nála azt a többletet, amely ezt a műfajt művészetté emeli és élményszerűvé teszi. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Felvinczi Takács Zoltán: Szüle Péter. Bp. 1923; Dévényi Iván: Szüle Péter. Művészet, 1966. 9. sz.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Bp.-en és Szolnokon működött. Művészetére hatott a plein air festés is, de legismertebb képei inkább a Munkácsy-tradíció stílusjegyeit mutatják. Legerőteljesebb képei portrék. Életműve egyenetlen. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben (Kárpáthy Jenővel) nyílt kollektív kiállítása. Több díjat nyert. Számos műve (Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsánna és a vének, Varrás közben stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. - Irod.: Felvinczi Takács Z.: Sz. P. Bp., 1923.

Művészeti lexikon I-II.
Budapesten végezte tanulmányait, u.o. és Szolnokon működik. Festői realizmussal előadott alakos képekkel (Tükör előtt, Templomban stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa és ilyen értelemben festett sikerült plein-air-képeivel szerepelt tárlatainkon. 1920. a kis állami aranyérmet és a Halmos Izor-díjat, 1922. a Szinyei Társaság Ernst-múzeum-díját, 1925. a Szinyei-jutalmat, 1927. a nagy állami aranyérmet nyerte. 1923. és 1929. az Ernst-múzeumban, 1924. és 1934. a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsanna és a két öreg és Varrás közben c. képei a Szépművészeti Múzeumban. Öregek, a Zagyva áradása, Műteremben és Zagyva című festményei a Fővárosi Képtárban vannak. - Irodalom: Felvinczi Takács (Bp., 1923).

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Korszak: Modern (1901-1949)
Állapot:
Festmény, kép, grafika technika: olaj
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1405-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Szüle Péter : Vacsorázó legény 1932 (?)

[FK2922/Bp17/12] A kép mérete: 80 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szüle Péter (Cegléd, 1886, Budapest, 1944) alkotása. Jelezve Balra lent "Szüle 932 (?)" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten dolgozott, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német- és Franciaországban, Itáliában, valamint Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolt rá jelentős hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. Erőteljesen jellemzett portrékon kívül (Herczeg Ferenc, Wlassics Gyula, stb.) tájképeket, leginkább érdekes karakterfejeket, mély tónusú belsőségeket festett, tömör előadásban. 1923-ban és 1929-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Fontosabb alkotásai: A kártyavetőnél, Műteremben, Öreg asszony, Főkötős lány, A Zagyva áradása, Templomban). Több munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9, Új Idők Lexikona) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten működött, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német-, Olasz- és Franciaországban, valam. Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolta reá a legnagyobb hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kollektív kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Több művét a MNG őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán, Balló Ede, Zemplényi Tivadar és Benczúr Gyula voltak a mesterei. Tanulmányutakat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Képviselve az állami és fővárosi gyűteményekben. 1909 óta állít ki. Alakfestésünknek a klasszikus nyomdokain haladó egyik vezető mestere. Egyszerű átélésekkel teljes művészete, amely nem elméletekre, hanem érzésekre utaló. A fény és árnyék misztikus játéka indítja, ebből fejti ki alakjait. Nem rabja a rajznak és a szín sem csábítja hatáskeresésre. Kevés arcképfestőnél érezzük, mint nála azt a többletet, amely ezt a műfajt művészetté emeli és élményszerűvé teszi. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Felvinczi Takács Zoltán: Szüle Péter. Bp. 1923; Dévényi Iván: Szüle Péter. Művészet, 1966. 9. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Bp.-en és Szolnokon működött. Művészetére hatott a plein air festés is, de legismertebb képei inkább a Munkácsy-tradíció stílusjegyeit mutatják. Legerőteljesebb képei portrék. Életműve egyenetlen. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben (Kárpáthy Jenővel) nyílt kollektív kiállítása. Több díjat nyert. Számos műve (Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsánna és a vének, Varrás közben stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. - Irod.: Felvinczi Takács Z.: Sz. P. Bp., 1923. Művészeti lexikon I-II. Budapesten végezte tanulmányait, u.o. és Szolnokon működik. Festői realizmussal előadott alakos képekkel (Tükör előtt, Templomban stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa és ilyen értelemben festett sikerült plein-air-képeivel szerepelt tárlatainkon. 1920. a kis állami aranyérmet és a Halmos Izor-díjat, 1922. a Szinyei Társaság Ernst-múzeum-díját, 1925. a Szinyei-jutalmat, 1927. a nagy állami aranyérmet nyerte. 1923. és 1929. az Ernst-múzeumban, 1924. és 1934. a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsanna és a két öreg és Varrás közben c. képei a Szépművészeti Múzeumban. Öregek, a Zagyva áradása, Műteremben és Zagyva című festményei a Fővárosi Képtárban vannak. - Irodalom: Felvinczi Takács (Bp., 1923).

További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Korszak: Modern (1901-1949)
Állapot:
Festmény, kép, grafika technika: olaj
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1405-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
140 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2A227/PULT] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú, széles, aranyozott Blondel keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelzés balra lent: BERKES A. Magasság: 69 cm Szélesség: 79 cm Súly: 6.48 kg Berkes Anta   A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Berkes Antal Berkes: Utcarészlet Született 1874. Budapest Meghalt 1938. Budapest Nemzetisége magyar A Wikimédia Commons tartalmaz Berkes Antal témájú médiaállományokat. Berkes Antal (Budapest, 1874. március 28. – Budapest, 1938. november) magyar festő. Főleg utcaképeket festett.  Életpályája Berkes Antal és Bachl Mária fia. Az Iparművészeti Főiskolán tanult 1889-től 1894-ig. Először tájképeket festett, aztán áttért a budapesti, majd párizsi és bécsi utcaképek ábrázolására. Sikere nyomán nagy számban festett hasonló képeket, sokat kísérletezett a fények ábrázolásával a különböző évszakokban és napszakokban. 1907. július 27-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála nyolc évvel fiatalabb Szilágyi Ilonát, Szilágyi János és Polinger Rozália lányát. 1903-tól állított ki a Műcsarnokban. 1937-ben Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása. 2007-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumban volt retrospektív kiállítása „Párizs egy magyar szemével” címmel. A Magyar Nemzeti Galériában is látható egy műve.         Forrás: Wikipedia
Berkes Antal : Budapesti tavasz
550 000 HUF
[2A219/006] Nagyméretű olaj farost festmény, szép állapotú, sárga színű léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A keret festése kopott, sérült. Hátoldalán kiállítási papírcimke, rajta felirat: MÓCZÁN KÁROLY /1917 - 1975/ ÁDÁM-ÉVA 1969 Magasság: 114.5 cm Szélesség: 89 cm Súly: 5.04 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly /1917 - 1975/: "Ádám-Éva" kiállítási raglapon 110 x 85 cm
142 000 HUF
[2A218/006] Nagyméretű olaj vászon festmény, szép állapotú aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A kereten egy - két apró sérülés, lepattanás látható. Magasság: 111 cm Szélesség: 116 cm Súly: 4.22 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly : Templom 106 x 100 cm
140 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2821/Bp64/1] A kép mérete: 38 x 30 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Fáy Dezső (Budapest, 1888, Budapest, 1954) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Fáy D 1904" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. Budapesten Margittay Tihamér és Bőhm János mellett tanult, majd Párizsban a Julian Akadémián, Münchenben Hollósy Simonnál, nyaranta pedig a nagybányai festőiskolában képezte magát. Művészetének kibontakozását leginkább Gulácsy Lajossal megtett olaszországi tanulmányútja segítette elő, addigi naturalisztikus irányát elmélyedőbb, lírikusabb festészet váltotta fel. Erről a korszakáról 1909-ben Budapesten az Uránia Művészeti Szalonban Gulácsy Lajossal közösen rendezett három, egymást követő kiállításon számolt be. Az első tárlatnak Veronai álmok, a másodiknak Biedermeyer mulatságok, majd az utolsónak Régi zenedarabok volt a címe. Az itt bemutatott műveinek impresszionista lendületére még hatott Gulácsy piktúrájának víziós groteszksége. Hajlama az illusztráció, a grafika felé vonzotta, melynek művelői közt az elsők között áll. Különösen sikerültek kisméretű tusrajzai, melyek a XVIII. századbeli francia könyvdíszítő művészet graciózus primitívségét keltik modern raffinement-nal, gazdag humorú fantáziával új életre. Több irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Divina Commedia, Pax Vobiscum, A szépreményű Goethe úr, Magyarok Rómában, Nők, Nagyidai cigányok stb.). 1922-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját. (ML, Éber) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. Bp-n Margittay Tihamér és Bőhm János tanították, majd Párizsban a Julian Akadémián, Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. Művészetének kibontakozását leginkább Gulácsy Lajossal megtett olaszországi tanulmányútja segítette elő, addigi naturalisztikus irányát elmélyedőbb, lírikusabb piktúra váltotta fel. 1909-ben Budapesten az Uránia Szalonban rendezett Gulácsyval közösen három kiállítást. Később egyre inkább a grafikához vonzódott. Különösen sikerültek kis tusrajzai, melyek a XVIII. századbeli francia könyvdíszítő művészet graciózus primitívségét keltik modern raffinement-nal, gazdag humorú fantáziával új életre. Több irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Divina Commedia, A Szépreményű Goethe Úr, Magyarok Rómában, Nők, Nagyidai cigányok). 1922-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját. (ML, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten Margittay Tihamér és Bőhm János tanították, majd Párizsban a Julian Akadémián, Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. Művészetének kibontakozását leginkább Gulácsy Lajossal megtett olaszországi tanulmányútja segítette elő 1909-ben Budapesten és Uránai Szalonban rendezett Gulácsyval három kiállítást. Később egyre inkább a grafikához vonzódott. Keleti Arthúr Pax vobiscum c. verses művét remek kőrajz-sorozattal illusztrálta. A "Divina Comediához" és a "Nagyidai cigányokhoz" készített lendületes tusrajzai és illusztrációi ugyancsak ismertek. 1922-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját. - Irod.: Elek Arthúr: Fáy Dezső Bp. 1929.; - ML -; Szij Rezső: Keleti Arthúr könyvművészeti munkássága. Magyar Könyvszemle 1970. 4. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus. Bp.-en Margitay Tihamér és Böhm János tanították, majd Párizsban a Julian Akadémián, Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. Művészetének kibontakozását leginkább Gulácsy Lajossal együtt megtett olaszo.-i tanulmányútja segítették elő. 1909-ben Bp.-en az Uránia Szalonban rendezett Gulácsyval három kiállítást. Később egyre inkább a grafikához vonzódott. A Divina Commediához és a Nagyidai cigányokhoz készített lendületes tusrajzai és illusztrációi ismertek. - Irod. Elek A.: F. D. Bp., 1929.
Fáy Dezső : Olasz nő 1904
120 000 HUF
[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF