[1B726/KCS] Antik, fehérre festett, vintage, támlás karfás Thonet szék. A lábai megerősítésre szorulnak. Magasság: 80 cm Szélesség: 57.5 cm

[0X906/KCS] Antik, szép állapotú, három lábú kisméretű jelzett bécsi szecessziós körasztal, kisasztal. Alján Papírvignetta, rajta felirat: THONET WIEN Magasság: 75 cm Szélesség: 54.5 cm

[2A706/KCS] Régi, art deco kanapé világos, hibátlan állapotú arany színű kárpittal, epedarugós ülőfelülettel. Azonnal enteriőrbe helyezhető állapotban. Magasság: 77.5 cm Hosszúság: 120 cm

[0L513/KCS] Nagyon régi bambuszból készített, négy darabos ülőgarnitúra, szalongarnitúra. Szerkezetük stabil, ülőfelületük nem eredeti. Az alján sütött jelzés: THONET AUSTRIA A garnitúra részei: - 1 darab kétszemélyes ülő (91 x 50 x 103 cm) - 2 darab támlás szék (90 x 45 x 42 cm) - 1 darab ülőke (50 x 38 x 38 cm)

[1T163/KCS] Szép állapotú antik etruszk fésülködő szék, karfás szék, ülőfelülete kárpitozott. Pipere asztalhoz tartozó szék. Magasság: 66.5 cm Szélesség: 37.5 cm Hosszúság: 60 cm Ülőfelület magassága 48 cm, szélessége 37 cm, hossza 47 cm.

[FKC129/FL-2] A kép mérete: 50 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Ifj. Kovács János (München, 1886, Budapest, 1957) alkotása. Jelezve jobbra lent "ifj. Kovács 938" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán Kiállítási törzskönyvi lap Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és Műcsarnok őszi kiállítás 1938 raglap található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. München, 1886 (Debrecen, 1890?) - Budapest, 1957 Festő, grafikus. Id. Kovács János fia. Első mestere édesapja volt. 1906 körül a fővárosi Mintarajz tanodát látogatta, ahol Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1910-ben koronázási ösztöndíjjal jutalmazták, amely segítségével rövid müncheni tanulmányutat tett. Munkásságának jelentős része Debrecenhez kapcsolódott, itt tevékenykedett és állított ki. Számos egyéni és csoportos tárlaton szerepelt. 1919-ben szerepelt először a Killer-házban, majd 1920-ben két különböző debreceni kiállításon. 1925-ben Medgyessy Ferenccel és Gáborjáni Szabó Kálmánnal együtt a Művészházban, 1930-ban és 1936-ban a Kereskedelmi társulat dísztermében, 1931-ben és 1932-ben a Déri Múzeumban állított ki. Lankadatlan szorgalommal rengeteg portrét és paraszti témát készített. Kortársai visszaemlékezései szerint a jellem mélységéig ható karikatúrákat készített debreceni férfiakról, művészekről (Senyei Oláh István, stb.). A grafikai mellett jó képességű festő is volt. Ő a szerzője a nevezetes hortobágyi körképnek. A 100x7 méteres alkotás Liener színezett fotói alapján készült. Először Debrecenben a vásártéren, majd a stadionban állították ki, 1934 októberétől pedig a fővárosi Angol Park vállalta a kiállítást egy 30 méteres átmérőjű pavilonban. A '40-es évektől Budapesten működött. A Borsszem Jankó és a pesti élclapok sok jellegzetes rajzát közölték. Élete végén - főként ceruzarajzokban - százszámra örökítette meg a festőien romantikus budai városrészeket. Számos realista beállítottságú balatoni tájképet is alkotott. Monumentális feladatokra is vállalkozott, többek között a debreceni krematórium díszeinek egy részét ő festette. Tagja volt a Debreceni Műpártoló Egyesületnek, alapítója a Művészháznak, tagja a Magyar Képzőművészek Egyesületének és a Magyar Művészek Szabadszervezetének. Munkái helyet kaptak a debreceni Déri Múzeumban. (DK, KD, Sz. Kürti Katalin)