[7900/X005] Régi síp alakú kétoldalas talapzaton álló bronz kisplasztika. Feliratok: MKSZ MAGYAR KÉZILABDA SZÖVETSÉG Magasság: 18 cm Súly: 0.765 kg

[1H914/X033] Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban. Rajta felirat: SOLTZ VILMOS 1833-1901 ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MCMLXVII Gravírozva: 40 ÉVES TAGSÁGÉRT ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK Súly: 0.29 kg Sóltz Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Sóltz Vilmos Született 1833. december 8.[1][2] Svedlér Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2] Budapest Foglalkozása feltaláló Sírhely Fiumei Úti Sírkert Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.  Pályafutása 1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött. Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája. Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.  Kitüntetései, címei, tisztségei III. osztályú Vaskorona–rend Magyar királyi bányafőtanácsos az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja  Találmányai Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.  Forrás: wikipédia 

[1M123/X000] Kétoldalas plasztikus bronz plakett, emlék plakett. Ötágú csillag alatt felirat: FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁN MISKOLC VÁROS TANÁCSA Jelzés: CLS (CSL) Szélesség: 9.8 cm Súly: 0.35 kg Szabolcs Péter szobrász Diósgyőr, 1942-09-22 Névváltozat: Przetacznik Szabolcs 1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szabó Iván, Somogyi József. 1967-től Zalaegerszegen él. 1975: Nemzetközi Dante Biennálé, aranyérem, Ravenna; Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Jubileumi kiállítás, II. díj; 1978: III. Dunántúli Tárlat, Somogy megyei Tanács díja; Szocialista Kultúráért kitüntetés; 1983: Zala megyei Tanács Alkotói Díja; 1984: Munkácsy-díj. Kezdetektől a mintázás, a lágy anyagból készített plasztika határozza meg munkásságát. ~ alapvetően bronzszobrász. Az Egervári Művésztelepen, a 70-es évek elején fával is dolgozott, később gyakran fa-fém kompozíciókat is készített, olykor egészen pop-artos fölfogásban (Göcsej, 80-as évek). A rézlemez domborításával is finom, érzékeny plasztikákat hozott létre. A feladat különlegessége olykor kemény, feszített komponálásra készteti (Tulipán, 1985, Zalaegerszeg, Dísz tér). Bronz plasztikáinak legfőbb értéke az érzelmi töltést hordozó érzékeny mintázásmód. Irodalom  ~ Munkácsy-díjas szobrászművész (kat., bev. tan., Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg, 1992) Huszonöt év munkái. ~ retrospektív tárlata, Új Művészet, 1993/1.  ~ szobrászművésszel, Pannon Tükör, 1996/6.  Zalaegerszeg, 2000. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg 1982 • Színház, Körmend • Kőolajipari Vállalat, Zalaegerszeg 1986 • Balatoni Múzeum, Keszthely • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa • Képcsarnok, Kecskemét 1989 • Mannheim (Német Szövetségi Köztársaság) 1994 • Művész Színház • Vármúzeum, Esztergom 2000 • Az én Millenniumom, CIB Bank, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • Pannonia Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1974 • Zalai művészek, Pécs 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Ifjúság a szocializmusban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna 1976 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Műcsarnok, Budapest • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Fiatal művészek Magyarországról, Párizs 1977 • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna • Művészet a Művészetben, Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1979 • Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs • Zalai művészek, Herszon (Szovjetunió) 1981 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, Nyíregyháza • Magyar művészek, Tolbuchin (BG) • Zalai művészek, Zalaegerszeg, Keszthely • Szobrászat, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Zalai művészek, Gorizia (OL) 1987 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest • VII. Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1996 • Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár • Vasarely Múzeum, Budapest 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest. Forrás: artportal.hu 

[1P722/X154] Hibátlan állapotú, jelzett bronz plakett ló portréval, fa táblán. Körben felirat: XXII.C.S.I. C.A.A. HORTOBÁGY 1986 Rajta jelzés: S.Á. Magasság: 21 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 0.61 kg Somogyi Árpád szobrász   Születési hely: Karcag Születési dátum: 1926 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. Főiskolai tanulmányai előtt, 1943 és 1945 között Medgyessy Ferenc műtermében tanult mintázni. 1948-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. 1951: Munkácsy-díj; 1958: VIT-díj. Realista szellemiségű, főként parasztalakokat mintázó szobrász. Jelentős portréművészete is. Elsősorban monumentális alkotásokat készít, megrendeléseket teljesít, de kisplasztikái is ismertek. Bronzból öntött, kőből faragott művei nyugalmat sugárzó, kiegyensúlyozott, tömbszerű, zárt kompozíciók. Egyéni kiállítások 1979 • Kisgaléria, Hajdúszoboszló 1981 • Városi Galéria, Debrecen 1996 • Hortobágyi Csárda (állandó) Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Köztéri művei Agronómus lány (bronz, 1952, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Móricz Zsigmond (bronz, 1953, Kisújszállás) Kévén ülő parasztlány (mészkő, 1955, Budapest, Mezőgazdasági kiállítás) Kaszás legény (bronz, 1956, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Gábor Áron (kő, 1958, Karcag) Táncoló (alumínium, 1959, Diósgyőr, Papírgyár) Nő könyvvel (kő, 1961, Veszprém, Egyetem) Szerdahelyi József (márvány, 1961, Miskolc, Nemzeti Színház) Furulyázó fiú (bronz, 1962, Miskolc) Schönherz Zoltán (gipsz, 1965, Budapesti Műszaki Egyetem Kollégium) Ülő nő (kő, 1965, Záhony, Vasútállomás) Kőtömbön ülő fiú (alumínium, kő, 1966, Budapest, XVII. ker., Kép u.) Szovjet emlékmű (mészkő, 1967, Pétervására) Pásztorfiú (bronz, 1968, Hortobágy, Csárda) Anya (bronz dombormű, 1969, Karcag, Városi Tanács Házasságkötő Terem) Ülő munkásnő (kő, 1970 k., Győr) Lenin (márvány, 1970, Karcag, Városi Tanács) Veres Péter (bronz, 1972, Balmazújváros) Vízbenéző (bronz, 1972, Leányfalu) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1972, Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, márvány portrédombormű, 1972, Makó, Erdei Ferenc-szülőház) Széchenyi István (kő, 1973, Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem) Vénusz (bronz, 1973, Tác, Gorsium Étterem) Gulyás Pál (kő, bronz, 1974, Debrecen, 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, 1974, Mezőtúr, Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola) Veres Péter (terrakotta, 1976, Budapest, Óbudai Bevásárlóközpont) 300 éves évforduló emléktábla (bronz, 1976, Karcag, Gábor Áron Gimnázium) Móricz Zsigmond (mészkő, 1976, Mezőtúr, Városi Könyvtár) Citerázó lány (mészkő, 1976, Karcag, Május 1. Tsz.) Somogyi Imre (kő, 1978, Budapest, XI. ker., Kertészeti Egyetem, Szüret u.-i Kollégium) Móricz Zsigmond (márvány, bronz, 1979, Szentendre, Móricz Zsigmond Gimnázium) Pásztor (bronz, 1980, Nádudvar) Kenyérvivő (bronz, 1980, Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet) MGTSZ jubileumi emlékszobor (Női szobor) (mészkő, 1983, Abony) József Attila (bronz, 1984, Abony, József Attila Tsz.) Ecsedi István (bronz, gránit domborműves emléktábla, 1987, Hortobágy, Nemzeti Park) Disznótoros jelenet (patinázott gipsz, 1987, Nádudvar, Vörös Csillag Étterem) Erdei Ferenc (bronz, 1988, Harta, Erdei Ferenc Tsz.) A II. világháború emlékműve (mészkő, 1989, Nádudvar) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, 1992, Kunmadaras) Lány citerával (bronz, kő, 1997, Hajdúszovát, Általános Iskola)  (Dallas, Marjet Hall előtt). Irodalom POGÁNY Ö. G.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1976), KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Szolláth György-Wehner Tibor Forrás: Artportal.hu

[1S840/X229] Hibátlan állapotú bronz falidísz. Tányér alakú, plasztikus motívumokkal díszített jelzett bronz falidísz, közepén erdőszéli, hegyvidéki templom ábrázolással. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Hátoldalán jelzés: JS (J.S.) Szélesség: 18 cm Súly: 1.06 kg

[0F950/X043] Hibátlan állapotú kétoldalas bronz érem. Egyik oldalon felirat: ÉREMGYŰJTŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYEI SZERVEZETE 1925 - 1989 Másik oldalon felirat: MOISES SZÉKELY DE SIMÉNFALVA Jelzés: TÓTH S. Szélesség: 4.2 cm Súly: 0.034 kg Tóth Sándor (1933) szobrász szobrász Születési hely: Miskolc Születési dátum: 1933     Mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú - ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) - alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma. Forrás: artportal.hu