[FKB845/Bp97/74]
A kép mérete: 19,5 x 25 cm keret nélkül.
Készült: rézkarc, hidegtű, Papír
A kép Varga Nándor Lajos (Losonc, 1895, Budapest, 1978) alkotása.
Jelezve lent "Tópart, Varga (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. Eredetileg sepsiszentgyörgyi családból származott. A Felvidékre kerültek. Losoncról indult, majd Rozsnyó, Petrozsény, Sepsiszentgyörgy után művészeti tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán végezte (1913-1927 között) Olgyai Viktor és Réti István irányításával, közben (1922-ben) a kecskeméti művésztelepen is dolgozott Révész Imre mellett. A Képzőművészeti Főiskolán 1924-29 között Olgyai tanársegédeként, majd megbízott oktatóként működött. 1931-48 között a grafikai tanszék vezető tanára. 1929-1931 között Angliában tevékenykedett ösztöndíjasként. Számos európai országban és az USA-ban járt tanulmányúton. 1938-tól elnöke volt a Magyar Grafikusművészek Egyesületének. 1940-ben a Royal Society of Painter-Etchers and Engravers tagjává, majd 1970-ben tiszteletbeli tagjává választották. 1951-74 között Varga Akadémia néven rajziskolát működtetett. 1953-56 között a MÉSZ Mesteriskolájának tanára volt. 1959-ben egyik alapító tagja volt a Kisgrafika Barátok Körének, majd 1975-től ennek elnökeként működött. Az 1960-as években Erdélyben járt tanulmányúton. 1930-tól számos önálló tárlaton szerepelt (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Derkovits Terem, Dürer Terem, Műcsarnok, Csók Galéria, Barcsay Terem, Paál László Terem, Keszthely, Sárospatak, Szombathely, Pápa, Kolozsvár, Zilah, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sespsiszentgyörgy, Szilágysomlyó, London, stb.). 1926-ban szerepelt a Velencei Biennálén, ezen kívül a Fővárosi Képtárban, a Szépművészeti Múzeumban, a Művész Galériában, az Ernst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Csók Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és vidéken vett részt csoportos rendezvényeken. Díjak: Székely Bertalan-díj; a Szinyei Társaság grafikai díja, 1923, 1924; a Szinyei Társaság olaszországi és párizsi utazási ösztöndíja; Szinyei-díj, 1925, 1926; a barcelonai világkiállítás bronzérme; a fővárosi akvarell-díja; Érdemes Művész; a Munka Érdemrend arany fokozata. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbolikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt rézkarcainak hatása hagyott nyomot. Rézkarcaiban is Rembrandt világát idézi. Legjobbak tájképkarcai, amelyeken tisztán érvényesül művészete. 1928 után számtalan fa- és linómetszetet - tájábrázolásokat, portrékat, önarcképeket és ex libriseket - készített, ezek közül kiemelkedik az 1934-35-ben alkotott "Magyar Múlt" című sorozat, melynek lapjain a nemzeti múlt eseményeit, jelentős alakjait örökítette meg drámai erővel. 1937-től litográfiával is kísérletezett, ezek közül a legjelentősebb a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárainak képmásai. A '40-es, '60-as években számos tájképet, csendéletet, portrét festett, ez időben alkotta hazai tájakról (Aquincum, Balaton vidék, Eger, Rómaifürdő, Zsenye, Sárospatak, Visegrád, Zsámbék) lírai akvarell-sorozatait. Ezekhez kapcsolódnak a tanulmányutakon (Róma, Firenze, Prága) készített, topográfikus hűségű lavírozott tusrajzok, akvarellek és sokszorosított grafikai művek. 1995-ben Sepsiszentgyörgy díszpolgárává avatták. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a szombathelyi képtár, a Székely Nemzeti Múzeum, a kecskeméti képtár, a bécsi Albertina, a londoni British Museum és washingtoni National Gallery tulajdona. Igen jelentős szakirodalmi tevékenysége is (A rézkarc, A rézmetszet, a fametszet, stb.). (D. I.: Műterem-1958/6, T. J. Műv. 1968/2, B. J.: Műv. 1970/7, MÉ, Éber, ML)

Magyar festők és grafikusok adattára
Olgyai Viktor növendékeként végzett a Főiskolán 1922-ben, ahol előbb tanársegédként, majd 1931-1948 között a grafikai tanszék tanáraként működött. 1939-1941-ben hosszabb időt töltött ösztöndíjaként Angliában, majd Romániában, a Szovjetunióban, Olaszországban és az USA-ban járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum (1925), Nemzeti Szalon (1941), Derkovits Terem (1958), Dürer Terem (1965), Műcsarnok (1970), keszthelyi Balatoni Múzeum (1975). 1926-ban Szinyei Merse-díjat kapott, az 1928-as barcelóniai világkiállíts bronzérmese. 1940-ben elnyerte a székesfőváros akvarell-díját. 1939 óta a londoni Royal Society of Painters, Etcherc and Engravers tiszteletbeli tagja, 1971-ben érdemes művészi címet kapott. - Vérbeli realista, akit elsősorban az antik világ szépségideáljai ihletnek. Jelentős szakirodalmi működése is. - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő, grafikus. Eredetileg sepsiszentgyörgyi családból származott. A Felvidékre kerültek. Losoncról indult, majd Rozsnyó, Petrozsény, Sepsiszentgyörgy után képzőművészeti tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán végezte Olgyai Viktor irányításával, majd a kecskeméti művésztelepen képezte magát, Révész Imre mellett. A Képzőművészeti Főiskolán eleinte tanársegédként, majd 1931-48 között a grafikai tanszék tanáraként működött. 1939-1941 k. Angliában tevékenykedett ösztöndíjasként. Számos európai országban, val. az USA-ban járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum - 1925, Nemzeti Szalon - 1941, Derkovits Terem - 1958, Dürer Terem - 1965, Műcsarnok - 1970, keszthelyi Balaton Múzeum - 1975. 1926-ban szerepelt a Velencei Biennálén. 1919-ben Székely Bertalan-díjat, 1923-ban és 1924-ben a Szinyei Társaság grafikai díját, 1924-ben a Szinyei Társaság egyik olaszországi és párizsi utazási ösztöndíját, 1925-ben és 1926-ban a Szinyei-díjat, az 1928-as barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1940-ben elnyerte a főváros akvarell díját. 1939-től a londoni Royal Society of Painters, Etcherc and Engravers tiszteletbeli tagja. Munkásságáért, 1971-ben érdemes művészi címet adományoztak neki. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbólikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt rézkarcainak hatása nyomot hagyott. Rézkarcaiban is Rembrandt világát idézik. Legjobbak tájképkarcai, melyeken tisztán érvényesül művészete. Számos alkotása a MNG tulajdona. Jelentős volt szakirodalmi tevékenysége is (A rézkarc - 1935, A rézmetszet - 1938, A fatmetszet - 1940, stb.). (T. J. : Műv. - 1968/2, MÉ, Éber, ML)

Művészeti lexikon I-IV.
Rézkarcoló, rajzoló, fametsző, szakíró. A Képzőművészeti Főiskolán, majd Kecskeméten Révész Imrénél tanult. A rézkarc egyik nagy tudású hazai művelője. 1931-től a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakosztályának volt tanára. Korai, nagyrészt alakos, gyakran szimbolikus akt- és bibliai kompozícióin Rembrandt karcainak hatása hagyott nyomot. Legjobbak tájképkarcai, melyeken tisztán érvényesül művészete. Jelentős irodalmi munkássága is: A rézkarc, 1935; A rézmetszet, 1938; A fametszet, 1940; Vonalművészet, 1944; Adattár a magyar művészi grafikához, 1-2. köt., 1937-45. 1964-ben grafikáiból kiállítás nyílt a Dürer Teremben)
Pataky Dénes

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1922-ben, Olgyay Viktor növendékeként végzett a főiskolán, majd 1931-1948 között a grafikai tanszak tanáraként működött. 1929-1931 között Angliában ösztöndíjas, majd Romániában, a Szovjetunióban, Olaszországban és Amerikában járt tanulmányúton. Önálló tárlatai: Ernst Múzeum (1925), Nemzeti Szalon (1941), Derkovits Terem (1958), Dürer Terem (1965), Műcsarnok (1970), Balatoni Múzeum (1975), Csók Galéria (1979 - emlékkiállítás). Művei eljutottak több nemzetközi grafikai rendezvényre, kiállított a Velencei Biennálén. 1919-ben Székely Bertalan-díjat, 1925-ben és 1926-ban Szinyei-díjat kapott; 1940-ben elnyerte a főváros akvarell-díját, 1928-ban a barcelonai világkiállítás bronzérmét. 1939-ben a londoni királyi művésztársaság tagjává választották, 1971-ben érdemes művész lett. - Vérbeli realista volt, akit elsősorban az antik világ szépségideáljai ihlettek. Szívesen ábrázolt mitológiai jeleneteket, szimbolikus eseményeket, de érdekelte a közvetlen valóság, a táj is. Ötletgazdag, ugyanakkor szigorú kompozíció, mély lelki átélés és bravúros technikai tudás jellemezték lapjait. Ismert szakíró volt.