Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

Akvarel, papír, 238x325 mm, j.j.l.:Losonczy T. 1964 leltári szám: 24-182

[0Y169/X294] Papír tempera, akvarell vegyestechnika festmény, üveglap mögött, hibátlan keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Magasság: 42 cm Szélesség: 58 cm Súly: 2.8 kg Vinkler László festő, grafikus, művészeti író Születési hely: Szabadka Születési dátum: 1912 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:    Vinkler László emlékkiállítása        Vinkler 100 – Fantasztikus realizmus  Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. ~ pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-1947-ig hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc). Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano:Vénusz) sorozata. ~ élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Egyéni kiállítások 1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged 1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1963 • Képcsarnok, Szeged 1971 • Az én világom, Szeged 1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1998 • ~ 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest 2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged 2001 • ~ és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Válogatott írásai Képzőművészeti Alkotások, Budapest, 1954 Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966., augusztus 7. Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemzése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967 Meditazioni sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1. Aktuális képzőművészeti problémák a differenciáció és az integráció aspektusában, A szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1972 Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Budapest, 1973 Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1976 Művészet és mitológia, A szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1978-1979/1. Irodalom SZELESI Z.: ~ - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6. köszöntése, Művészet, 1972/6. SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1. Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8. TANDI L.: ~nál, Tiszatáj, 1979/12. P. SZABÓ E.: ~ emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28. PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9. SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994 SZUROMI P.: ~ válogatott írásai, Szeged, 2001. Muladi Brigitta Forrás: artportal

[1E032/W042] Papír vegyes technika festmény, paszpartuban, üveglap mögött, keretben. Datált jelzés balra lent: M. PÉTER JÁNOS 2004 Magasság: 39 cm Szélesség: 44 cm Súly: 1.64 kg Péter János, M. festő Székelyudvarhely, 1941-01-27 Szerző: Pogány Gábor 1965: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár. Festészete sejtelmes lírai absztrakció, amelyben szürrealisztikus lebegő formák idéznek valósnak tűnő tereket, árnyakat, formákat. E képek festői megfogalmazása érzékeny, finom, de erőteljes fény-árnyék játékokkal történik, az egyes színfelületek valőr- és tónusértékeit sokszoros lazúrrétegekkel festi. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Forrás: artportal.hu 

[FKC285/Bp92/43] A kép mérete: 69 x 97 cm keret nélkül. Készült: kréta, pasztell, akvarell, grafit, Papír A kép Lóránt János Demeter (Békésszentandrás, 1938) alkotása. Jelezve jobbra lent "Lóránt J. 85" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán autográf írással: "Loránt János Őszi hangulat vegyes, 70X100" Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1956-59 között a szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban (Svájc, Olaszország, Délkelet-Franciaország, Hollandia). 1973-ban a Havannai Művészeti Akadémián tanult. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. (Csók Galéria, Derkovits Terem, Műcsarnok, Debrecen, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szeged, Békésszentandrás, Pozsony, Besztercebánya, Kassel, Berlin, Lipcse, Bécs, Bázel, Zürich, Linz, Velence, Capri, London, Sao Paulo, Havanna, Krakkó, Delhi). Több nemzetközi alkotótelep résztvevője (Krakkó, Bácska-Topolya). Tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának és a Magyar Vízfestők Társaságának. 1987-ig Egerben tanított a főiskolán. Mezőtúron él. Díjak: 1968-71 között Derkovits-ösztöndíj; SZOT-díj; Munkácsy-díj; Rippl-Rónai-díj; Egry-díj; Munkácsy-emlékérem; a krakkói Nemzetközi Művésztelep elismerő diplomája; a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; Háborúellenes kiállítás II. díja, Lublin; a Nemzetközi Fametszet Biennálé diplomája, Capri; a kassai Festészeti Biennále nagydíja; az egri Akvarell Biennále díja; a Miskolci Grafikai Biennále díja; Tornyai-plakett, Érdemes Művész. Lóránt első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, a vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös árterében időző barna korszaka, később, 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, festészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). Több monumentális alkotás fűződik a nevéhez. Munkáit őrzi a leideni (NL) Egyetemi Klinika Gyűjteménye, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum, a lublini múzeum, az aacheni Ludwig Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, stb. (L. M.: Műv. 1970/7, MÉ, Szuromi Pál, N.M.K.: Műv. 1976/5, Új Műv. 1993/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Budapest, Csók Galéria, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, stb.). 1968-1971 között Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SzOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben Rippl-Rónai-díjat, 1968-ban Egry-díjat, 1971-ben Munkácsy-emlékérmet kapott. Díjat kapott a Moszkvai Biennálén és a Banska-Bystrica-i fametszet kiállitáson. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös ártérben időző barna korszaka. 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, művészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). (L.M.: Műv.-1970/7, MÉ, N.M.K.: Műv-1976/5) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben kapott rajztanári diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként. Tanulmányutakat tett több európai országban. 1959-1966-ig Kaposvárott, azóta Salgótarjában él. 1962 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyéni kiállítása 1962-ben Kaposvárott, 1968-ban Nagybátonyban, 1969-ben Miskolcon, 1970-ben Budapesten, 1972-ben Pécsett, Győrött, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen és Sopronban, 1973-ban Egerben, 1974-ben Szegeden és a budapesti Csók Galériában, 1975-ben Békésszentandráson, 1976-ban Salgótarjánban volt. Egyéni kiállítással mutatkozott be Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai-díj (1962), az Egri József-díj (1968), a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa, az Egri Akvarell Biennálé (1972) díjnyertese. Nemzetközi díjat kapott a Moszkvai Biennálén, a besztercebányai fametszetkiállításon, oklevelet a szocialista országok festőinek Szófiai Triennáléján (1976). 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Művészetében expresszív törekvések érvényesülnek. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője. - Irod.: Menyhárt László: Vihar elött. Beszélgetés Lóránt Jánossal. Művészet, 1982. 9.: Szabó Ervin: Lóránt János kiállítása. Művészet, 1984. 4.: P. Sz. T.: Művész életrajzok, Bp., 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben kapott rajztanári diplomát Szegeden, ezt követően Kaposvárott, Salgótarjában, jelenleg Egerben él, a tanárképző főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos európai országban. 1962 óta szerepelt a hazai és külföldi nyilvánosság előtt: eddig kb. 20 hazai és hét külföldi kiállítása volt. Fontosabb jelentkezései: Kaposvár (1962, 1983), Miskolc (1969), Budapest (1970, 1974, 1983), Békéscsaba és Hódmezővásárhely (1972), Szeged (1974), Salgótarján (1976), Keszthely (1983). Egyéni tárlatai voltak Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Ausztriában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai díj (1962), az Egry József-díj (1968) és a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa. Nemzetközi díjat nyert Olaszországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában és az NDK-ban. - Művészete a fiatal generáció expersszív törekvéseit képviseli. Az alföldi festészet tradícióiból indul ki, de kifejezőeszközeit újabb hatások is alakították. Látszólag beéri a táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, valójában azonban sokkal mélyebbre, és az ember lelkivilágát fedi fel. Főhőse az osztályt váltó ember, aki kitartóan keresi helyét és stabilitását. A fa- és linómetszés kiváló művelője. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1956-59: szegedi TF, mestere: Vinkler László. 1967: Nközi Művésztelep, Katowice (PL); 1973: tanulmányút, Havannai Művészeti Akadémia (KUB); Nközi Akvarell Telep, Torgoviste (BG); 1978: Nközi Művésztelep, Bácska-Topolya (YU); 1983: tanulmányút, Svájc, Délkelet-Franciaország; 1968-88: Kunst Messe, Bázel; 1992: tanulmányút, Velence (OL); 1993, 1995, 1997: tanulmányút, Leiden (NL); 1964: IBA Könyvilllusztrációs kiállítás elismerő diplomája, Lipcse; 1971: Rippl-Rónai díj; 1972: Munkácsy-díj; 1974: Nközi Művésztelep elismerő diplomája, Katowice (PL); 1977: Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; 1980: Festészeti B. nagydíja, Lublin (PL); 1982: Nközi Fametszet B. diplomája, Capri (OL); 1988: érdemes művész; 1994: Miskolci Grafikai B. díja; Egri Akvarell B. díja; 1997: Tornyai-plakett. A Magyar Művészeti Műhely, a Magyar Festők Társasága és a Magyar Vízfestők Társasága tagja, Mezőtúron él. A 60-as, 70-es évek hazai festészetének egyik legeredetibb képviselője. Művészi felfogása látszólag a vásárhelyiek realista szemléletével rokonítható. Lóránt János Demeter magányos, szuverén egyéniség. Korán rátalál sajátos témavilágára és szuggesztív kifejezési eszközeire. Főként a végtelenséget sejtető kopár tájak, folyóparti térségek érdeklik, ahol rendszerint magányos vagy mechanikus rendben megjelenő apró alakok tűnnek fel. Mintha Mednyánszy vagy Nagy István figurális felfogását építené tovább, amikor megteremti tömbös, magukba roskadó, zárkózott lényeit, akik szemlátomást a föld gyermekei, ám ilyenformán is mélységesen magányosak és elhagyatottak. Annál is inkább, mivel Lóránt János Demeter monokróm szürkés, okkeres képfelületeket alkot. Ezzel valami álomszerű misztikát kölcsönöz látomásainak. A 80-as években kipróbálta a textíliákban rejlő képalkotási lehetőségeket. Talán ez is közrejátszik, hogy ettől kezdve festői előadása is színesebbé válik. Most már Csontváry vagy Földi Péter eleven színkultuszából töltekezik, másrészt a szürreális komponálás és az ironikus emberfelfogás is beépül művészetébe. Lóránt János Demeter konzekvens, sokoldalú alkotó, aki az olajfestészet mellett a grafikában, a vízfestészetben is jelentős műveket alkotott. Ek: 1962: Somogyi Képtár, Kaposvár; 1968: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1970: Derkovits T.; 1973: JPM, Pécs; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Csók G.; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1978: Városi Képtár, Győr; Műv. Közp. Békésszentandrás; 1981: Városi Képtár, Linz; 1982: Miskolci Képtár; 1983: Műcsarnok; 1984: Prága; 1986: Berlin; Déri M., Debrecen; 1991: Pozsony, 1992: Bécs; 1993: Városi Képtár, Zürich; 1993: Leiden (NL); 1997: Kassel (D); 1998: Szolnoki G. Vcsk: 1964. Nközi Könyvillusztrációs kiállítás, Lipcse; 1965: Nközi Fametszet B., Besztercebánya; 1968: Stúdió '58-68, Műcsarnok; 1970-97: Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Tornyai J. M., Hmvhely; 1971: Magyar festők, Havanna (KUB); 1972: Nközi Festészeti Triennálé, Kassa; 1974: Nközi Festészeti B., Sao Paulo (BR); 1975-97: Szegedi Nyári Tárlatok; 1976: XXXVII. Velencei B.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Grafikai B., Krakkó; Nközi Festészeti B., Delhi; 1978-95: Grafikai B., Miskolci Akvarell B., Eger; 1980: Nközi Fametszet B., Capri; 1981: London, Nközi Realista Festészeti Triennálé, Szófia; 1982: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Műcsarnok; Nközi háborúellenes kiállítás, Lublini M. (PL); Ludwig Gyűjt., Aachen; MNG; Móra F. M:, Szeged; SNG; Pozsony; Patkó Gyűjt. KM: pannó (1973, Magyargéc, étterem); mozaik (1975, Balatonalmádi, üdülő); pannó (1987, Tiszaszentmárton, Ált. Isk.); textil falikép (1991, Kunszentmárton, takarékszövetkezet); textil faliképek (1993, Bp., bankszékház); textil falikép (1994, Balatonföldvár, Közösségi H. (Gönczi Andrással); Zene (textil falikép 1996, Bazel-Allschwill, koncertterem). Irod.: Losonci M.: Látogatás Lóránt János Demeternél MŰV, 1970/7.; Rózsa Gy.: Lóránt János Demeter szigorú embersége, Népszabadság, 1970, 249. sz.; Aszalós E.: Hegyek között, MŰV, 1976/5.; Chikán B.: Ki miért akvarellez?, MŰV, 1979/8.; Menyhárt L.: Vihar előtt. Beszélgetés Lóránt János Demeterrel, MŰV, 1982/9.; P. Szabó E.: Kívülről befelé. Lóránt János Demeter kiállítása, MŰV, 1984/5.; Seregélyi Gy.: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988; Supka M.: Nomád pasztorál. Lóránt János Demeter művészetéről, Kortárs, 1992/6. (Sz. P.)

[1E651/108] Papír vegyes technika festmény kartonlapra ragasztva, keret nélkül. Jelzés balra lent: M. PÉTER JÁNOS 2005 Magasság: 21.5 cm Szélesség: 18.5 cm Súly: 0.04 kg Péter János, M. festő Székelyudvarhely, 1941-01-27 Szerző: Pogány Gábor 1965: Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár. Festészete sejtelmes lírai absztrakció, amelyben szürrealisztikus lebegő formák idéznek valósnak tűnő tereket, árnyakat, formákat. E képek festői megfogalmazása érzékeny, finom, de erőteljes fény-árnyék játékokkal történik, az egyes színfelületek valőr- és tónusértékeit sokszoros lazúrrétegekkel festi. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Forrás: artportal.hu