[0L227/088] Olaj farost festmény, léckeretben. Jelezve jobbra lent: FONTOS S. 68 Magasság: 69.5 cm Szélesség: 35.5 cm Súly: 1.77 kg Fontos Sándor festő Születési hely: Szeged Születési dátum: 1920 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Vinkler László. 1951-55 szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1976: Csongrád megyei Tanács alkotói díja, Szeged. 1980: Munka Érdemrend arany fokozata. Szegeden élt. A 70-es évekig leginkább szerkezetes elvű, dekoratív hangvételű tájképeket készített. Majd felszámolja a reális földi látszatokat, s helyettük kozmikus képzetű, expresszív látomásokat hoz létre. Pályája utolsó éveiben mozgalmas, jelképes és ironikus felfogású figurális kompozíciókat alkotott. Egyéni kiállítások 1965 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1978 • Kecskeméti Képtár 1984 • Vármúzeum, Esztergom 1990 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Válogatott csoportos kiállítások 1967 • Szegedi képzőművészek tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1986 • Szeged képzőművészete, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Művek közgyűjteményekben Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Irodalom SZELESI Z.: Alföldi művészek között. ~, Tiszatáj, 1965/1. Szuromi Pál Forrás: www.artportal.hu

[FKB499/Z020] A kép mérete: 20 x 27 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Kurucz D. István (Hódmezővásárhely, 1914, Budapest, 1996) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kurucz 986" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1940-ig volt a tanítványa. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai államban, Mongóliában, Japánban, Algériában. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe. A Vásárhely Népe c. lap munkatársa volt. 1949-59 között Szőnyi tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-52-ben megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezete és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Évekig elnöke volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készültek. Számos falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1941-től számos kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt, bemutatkozott több hazai és külhoni városban. 1941-től minden jelentősebb országos rendezvény és a magyar művészek külföldi bemutatóinak résztvevője. Rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein. 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén. Díjak: SZOT-díj, Munkácsy-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Tornyai-plakett, római ösztöndíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, Káplár Miklós-díj és emlékplakett, Kossuth-díj. Művei megtalálhatók minden jelentősebb hazai, több olasz és japán közgyűjteményben. (ML, D.J.: Műv. 1985/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán, L.L.: Műv. 1983/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1941-ig volt a növendéke. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Egy ideig tanársegédként működött Szőnyi mellett. Több ízben járt Itáliában tanulmányúton. Évekig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. A II. világháború alatt szerepet vállalt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának akcióiban. 1949-1960 k. a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén, SZOT-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. (ML, D.J.: Műv.-1985/5, L.L: Műv.-1983/3) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula és Réti István voltak a mesterei. 1941-1943-ban ösztöndíjas Rómában. 1943-1947 között Hódmezővásárhelyen dolgozik, egyidejűleg a Vásárhelyi Hétfő c. hetilap szerkesztője. 1949-1960 közötti években a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó tanszékének tanára. Az 1940-es évek eleje óta kiállító művész. 1962-ben a Velencei Biennálén állították ki műveit. 1970-ben Csók István Galériában volt kiállítása. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a Szegedi Nyári Tárlatok rendszeres kiállító művésze. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Táblaképeket, freskókat és kerámia falképeket alkot. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. A SZOT a legelső képzőművészek közt, 1962-ben tüntette ki díjával. A 70. születésnapját ünneplő művész 1984 decemberében életmű kiállítást rendezett műveiből a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1986-ban a budapesti Hollósy Galériában nyílt kiállítása. - Irod.: Szij Rezső: Kurucz Dezső István festőművész. Bp. 1967.; Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp., 1981.; Lóska Lajos: Mindig freskót szerettem volna festeni. Beszélgetés Kurucz Dezső Istvánnal. Művészet, 1984. 3. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István növendéke volt 1934-40 között. Több ízben járt külföldi tanulmányúton. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. 1949-60 között a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia; Hódmezővásárhely, iskola, pápai pártház, 1965). Legutóbb 1959-ben volt gyűjt. kiállítása. 1962-ben több művével szerepelt a Velencei Biennálén. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Tanulmányait Szőnyi István szabadiskolájában kezdte, majd 1934-1940 között Rudnay Gyula és Réti István növendéke a főiskolán. 1941-ben római ösztöndíjas. Mintegy 20 országban járt tanulmányúton, köztük Japánban, Észak-Afrikában, Mongóliában. Egyéni kiállítása volt Hódmezővásárhelyen (1943, 1945, 1959, 1978), Budapesten (1947, 1959, 1970, 1976, 1977, 1979), bemutatkozott több vidéki városban (Eger, Kaposvár, Debrecen, Hajdúböszörmény stb.). Önálló tárlatai voltak Olaszországban (1942, 1965, 1976), Franciaországban (1957) és Japánban (1979); szerepelt az 1962-es Velencei Biennálén. 1949-1959 között a Képzőművészeti Főiskola freskótanára volt. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben SZOT-díjat, 1971-ben érdemes művész címet kapott, 1978-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. A Tornyai-plakett (1960) kitüntetettje. - A paraszti élet szófukar zártsága, a behavazott tanyák monumentális csendje jelenik meg freskóra emlékeztető, szilárd szerkezetű, neoprimitív hangú temperaképein. Számos faliképet festett állami megbízásra. - 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

[1F162/009] Olaj farost festmény, barna keretben. Jelezve balra lent: TR TÓTH ROZÁL Hátoldalán bírálóbizottsági jegy, rajta felirat: STÍLUS MŰKERESKEDELMI KFT. TÓTH ROZÁL TANYÁCSKA 40 X 80 CM OLAJ Zsűriszám: 2142 Magasság: 47 cm Szélesség: 87 cm Súly: 1.985 kg Tóth Rozália  1946-ban született Dombegyházán, egy kicsi alföldi faluban. Művészi pályája indulását a szentendrei művésztelep hangulata határozta meg. A városi zajt, lüktetést nem tudta és nem is akarta megszokni. Majd' két évtizede kiköltözött egy alföldi tanyára. Ez a környezet termékenyítően hatott művészetére. Az alföldi táj, a tanyavilág ábrázolásán kívül több kiállításának képein is foglalkoztatta a festészet és a zene kapcsolata is.  Forrás: http://otthongaleria.hu/toth-rozalia

[1K556/090] Olaj farost festmény, barna keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Magasság: 36 cm Szélesség: 53 cm Súly: 1.705 kg

[1M472/070] Olaj farost festmény üveglap mögött, aranyozott keretben. A festmény kétoldalas, hátoldalán szobában beszélgető hölgyek láthatók. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Datált jelzés jobbra lent: ORBÁN 1969 Magasság: 56.5 cm Szélesség: 76.5 cm Súly: 3.21 kg

[1R604/137] Olaj farost festmény, aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Hátoldalán, rámán felirat: DR. SZABÓ Jelezve jobbra lent: CHIOVINI F Magasság: 36 cm Szélesség: 43 cm Súly: 2.405 kg Chiovini Ferenc festő Besenyőszög, 1899-11-16 Elhalálozott: Szolnok, 1981. december 9. Művészcsaládból származott. Szolnokon érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került. 1924: Magyar Képzőművészeti Főiskola. Rajztanulmányokat végzett Firenzében; mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula, Vágó Pál, Ferrazzi. 1926-tól tagja volt a Szolnoki Művésztelepnek. 1935-1936-ban ösztöndíjas volt Rómában; 1938: a Szt. István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült; 1966: Munkácsy-díj; 1968: Szolnok megye művészeti díja; 1974: érdemes művész. 1947-1949-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a művésztelep helyreállításán dolgozott. Festészete az Alföldhöz kapcsolódik. Bravúros rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air hagyományos módszereinek felhasználásával, a megfigyelés és látomás váltakozásával az „ősi Alföld monumentalitását” festette. Temperafestményeit realizmus, bravúros rajztudás, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, fokozatos oldottság, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Főként az alföldi ember élete érdekelte: munka, utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek; valamint ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek. Aba Novák Vilmossal együtt készítette a jásszentandrási templom freskóit. Irodalom ~ bibliográfiája, Szolnok, 1977 KAPOSVÁRI GY.: Művek, emlékek. ~ festőművész műtermében, Szolnok, 1982 EGRI M.: ~, in: Jász-Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve TISICUM XIII. 2003. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1934 • Jásszentandrási freskók, Egyházművészeti kiállítás [Aba Novák Vilmossal], Róma 1938 • Szt. István jubileumi kiállítás 1977 • Városi Tanács díszterme, Szolnok 1980 • Koppenhága Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1927 • Magyar táj- és életképkiállítás, Tavaszi Szalon 1928 • Szolnoki Művésztelep kiállítás, Műcsarnok és Nemzeti Szalon, Budapest 1931 • Szolnoki Művésztelep kiállítás, Barcelona • Őszi tárlat 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • A Nemzeti Szalon nagy téli tárlata, Budapest 1934 • Arte Sacra – oltárképek, Róma • Nemzeti Szalon, Budapest 1938 • Szent István jubileumi kiállítás 1940 • A Magyar Művészetért. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu