XX. századi művész : Férfi portré

Eladási ár: 24 000 HUF

Leírás

[1T094/144]
Papír kréta vegyestechnika üveglap mögött, egyszerű fenyő keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Jelzés balra lent:
TK vagy TR

Magasság: 52.5 cm
Szélesség: 40.5 cm
Súly: 1.37 kg

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Technika: Vegyes technika
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. október. 07.

(A műtárgyat eddig 237-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

XX. századi művész : Férfi portré

[1T094/144] Papír kréta vegyestechnika üveglap mögött, egyszerű fenyő keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés balra lent: TK vagy TR Magasság: 52.5 cm Szélesség: 40.5 cm Súly: 1.37 kg

További részletek
Hordozó: papír
Technika: Vegyes technika
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. október. 07.

(A műtárgyat eddig 237-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
24 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK3041/Bp97/7] A kép mérete: 15 x 10 cm keret nélkül. Készült: Grafitceruza, Papír A kép Toncz Tibor (Budapest, 1905, Budapest, 1979) alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. Eredetileg mérnöki pályára készült. Kolozsvárott kezdte művészeti tanulmányait, ahol a festészettel foglalkozott, majd a budapesti Iparrajziskolában képezte magát. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozott. 1925-1944 között a Tolnai Világlapja számára dolgozott grafikusként. 1945-1947 között a Dolgozók Világlapjának rajzolója, 1948-tól pedig a Ludas Matyi művészeti főszerkesztője volt. Hat hét Kínában c. könyvében több mint 200 riportrajzban és vízfestményben számolt be útjáról. 1955-ben a Bécsi Nemzetközi Karikatúra Tárlaton Jean Effel különdíjjal ismerték el munkásságát, 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. Könyvborítókat is tervezett, színházi díszlettervezőként is működött. (ML, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Kolozsvárott tanult festeni és a budapesti Iparrajziskolában rajzolni. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Hat hét Kínában c. könyvében (1956) több mint kétszáz riportrajzban és vízfestményben számolt be kínai útjáról. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Kolozsvárott és a bp.-i Iparrajziskolában tanult. Könyvillusztrálással, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Hat hét Kínában című könyvében több mint 200 riportrajzban és vízfestményben számolt be útjáról. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. (ML) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Kolozsvárott tanult festeni, a bp.-i Iparrajziskolában rajzolni. Könyvillusztrálással, könyvburkoló-tervezéssel, riportrajzok készítésével, karikatúrával és reklámgrafikával foglalkozik. Színházi díszleteket is tervezett. Hat hét Kínában c. könyvében (Bp., 1956) több mint kétszáz riportrajzban és akvarellben számolt be kínai útjáról. A Ludas Matyi c. szatirikus hetilap munkatársa.
Toncz Tibor : "15 mp alatt Kristóf Károlynak 1957"
22 000 HUF
[FKA030/Bp305/55] A kép mérete: 29 x 24 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve jobbra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.
Sarkantyu Simon : Dudli
36 000 HUF
[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.
Glatz Oszkár : Menyecskék
48 000 HUF
[FKC758/Bp305/229] A kép mérete: 20 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szemethy Imre (Budapest, 1945) alkotása. Jelezve: lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai (Stúdió Galéria, Helikon Galéria, Erzsébetvárosi Kisgaléria, Újpest Galéria, Vízivárosi Galéria, Vigadó Galéria, Várfok 14 Galéria, Csepel Galéria, Fehér Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Óbuda Galéria, Műcsarnok, Hódmezővásárhely, Veszprém, Balassagyarmat, Szombathely, Makó, Miskolc, stb.) és külföldi (Oslo, Bécs, Varsó, Prága, stb.) bemutatókon. 1973-76 között rendszeresen jelen volt a Stúdió tárlatokon, 1973-79 és 1983-87 között a miskolci Országos Grafikai Biennálékon, 1979-81 között a makói művésztelep munkakiállításain, 1982-ben, 1986-94 között, 1998-ban a salgótarjáni Országos Rajzbiennálékon. Írországban, nyugat- és kelet-európai országokban járt tanulmányúton. Díjak: 1972-75 között Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; a XII. miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíja; Csohány Emlékplakett; a salgótarjáni Országos Rajzbiennále nagydíja. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika és még inkább illusztrációs grafika, amit Szemethy művel. Sokszorosított grafikái mellett igen jelentősek finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai (Paravánjelenet, Csokonai-illusztrációk) és modern újságrajzai. Számos irodalmi művet illusztrált (A. Joyce, Szentkuthy, Lautréamont, J. L. Burges, stb.). A modern magyar illusztráció jeles képviselője. Képviselve a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban, a Miskolci Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. (D.I.: Műv. 1974/8, N.Z.: Műv. 1984/3, Műv. 1989/11/12, S.I.: Új Műv. 1996/1/2, Sz.K.: ÉS 1991/1) Magyar festők és grafikusok adattára 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő osztályán. Több csoportos bemutató után 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyt, a Helikon Galériában, és az NSZK-ban jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - Fanyar, ironikus világképe jellemzi a művészetét; lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. - Irod.: Lóska Lajos: Szemethy Imre grafikáiról. Művészet, 1980. 2. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1973-ban Osloban mutatta be munkáit. Több lappal szerepelt az 1974-es "Moszkvai Mai Magyar Grafika" c. kiállításon. Részt vett a Stúdió kiállításokon és pályázatokon. 1972-1975 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Írországban és több kelet-európai országban járt tanulmányúton. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika, és még inkább az illusztrációs grafika, amit Sz.I. művel. Számos irodalmi művet illusztrált. (D.I.: Műv.-1974/8) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő irányításával. Csoportos bemutatók mellett 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyen, a Helikon Galériában és az NDK-ban, 1980-ban Miskolcon jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj mellett 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - A ráismerés fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét; lapjai parafrázisok, vízuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. Ismert illusztrátor.
Szemethy Imre : "Chardin-iskola" 1984
35 000 HUF
[FKB742/Bp44/33] A kép mérete: 50 x 39 cm keret nélkül. Készült: Kréta, Papír A kép Kajári Gyula (Ősi, 1926, Hódmezővásárhely, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kajári Gyula 1960" A festmény több helyen sérült. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, 1950-1955 között pedig a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1959-ig a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1963-66 között Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt díszbemutatója. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Ezen kívül Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Dunaújvárosban, Kecskeméten, a Műcsarnokban, Szegeden, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Ezen kívül számos művészeti díj, nívódíj és kitüntetés tulajdonosa. Nagy indulatoktól izzó szén- és krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Művészeket, írókat és politikusokat idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja. Kerámiával is foglalkozott. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének volt tagja. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és a kecskeméti képtárakban. (Tasnádi Attila, MÉ, MMR, V.M.K.: Műv. 1980/2) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1949-ben az Iparművészeti, majd 1953-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozott. 1968-ban Veszprémben és Dunaújvárosban, 1970-ben a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyt jelentkezett önálló kiállítással. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Munkáit bemutatták több külföldi országban. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki; 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlaton. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. - Irod.: Menyhárt László: Nekem fekete volt minden. Beszélgetés Kajári Gyulával. Művészet, 1980. 6.; P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1963-1966 k. Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt kiállítása. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Ezen kívül Veszprémben, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a mult és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. (MÉ, MMR, V.M.K.: Műv.-1980/2) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett Miháltz Pál, Konecsni György és Ék Sándor vezetésével. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozik, legújabban Sümegen él. Egyéni tárlatai voltak Veszprémben (1968, 1981), Dunaújvárosban (1968), a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyen (1970), a Finomkerámiaipari Művek budapesti kiállítótermében (1979), valamint Nyergesújfalun (1978). Munkái eljutottak számos külföldi országba. 1975-ban Munkácsy-díjat kapott, 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlatokon. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Újabban a munkásság és az általános emberi kérdések felé tágult érdeklődése, s stílusának keménysége is bizonyos oldódást mutat. Kerámiával is foglalkozik.
Kajári Gyula : Kalapos férfi 1960
38 000 HUF