Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

[1F471/Z023] Gyönyörű jelzett antik faragott tajték (meerschaum) szobor. Angyal putókkal, gótikus talapzaton. Gyönyörű patinás vallási kegytárgy. A talapzata és a bal szárnya restaurátor által szakszerűen javított. A talapzat hátoldalán jelzés: SCHANEWERK 1847 Magasság: 14 cm Szélesség: 8.5 cm Hosszúság: 7 cm Súly: 0.335 kg

[1848/UZ-K] Hibátlan antik terrakotta szobor, kezében egy megölt farkas. A talapzatán GRANTNER J. jelzés olvasható. Magasság: 35.5 cm   Maga a szobor 35,5 cm magas, talapzata 11,5 x 9,5 cm. Grantner Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1907 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Szentgyörgyi István, Mátray Lajos, Simai Imre. Iparművészeti Iskola, mesterei: Mátray Lajos, Simai Imre; 1928-1929: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szentgyörgyi István. 1929: Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1939: MTA művészeti díj; 1943: a Főváros Ferenc József-díja, 1954: Munkácsy-díj. 1933-1935-ben római ösztöndíjas. A Százados úti Művésztelepen élt. A 60-as években restaurálással is foglalkozott (Szt. Anna-templom, Várbazár, Nagytétényi kastély, Stróbl Alajos Mátyás kútja és Szt. István szobra, a Vigadó szobrai). Fő célja a görög művészet tiszteletéből adódó tiszta szépség visszaadása. A lélekábrázolás közvetlensége, tematikai gazdagság, a témához alkalmazott, bravúros kivitel, nemes formaadás jellemzi korai műveit. Kitartott az akadémizmus mellett, így bizonyos plasztikái a félreértett realizmus szülöttei. Egyéni kiállítások 1971 • Thorma János Múzeum [Metykó Gyulával], Kiskunhalas 1978 • Petőfi Művelődési Ház, Madaras. Válogatott csoportos kiállítások 1936, 1942 • XX., XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1937 • Magyar művészet, Künstlerhaus, Bécs és Párizsi Világkiállítás 1947 • I. Magyar Művészeti Kiállítás 1952 • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1957 • 70 művész kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • III. Miskolci Országos kiállítás 1965 • Százados úti Művésztelep jubileumi kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977 • Szobrászat '77, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Köztéri művei Krisztus (1936, Gellérthegyi sziklatemplom)  az Ady-ligetben; az emlékművet – fõalakját újrafaragva, a mellékalakokat az Ady-ligeti parkból elhozva – a Villányi úti Szent Imre templom és a Szent Imre Gimnázium közti közterületen állították fel.) Alkotmány ünnepe (relief, 1950, BM) Thököly Imre (bronzszobor, 1955, Millenniumi Emlékmű) Művészet (1960, Budapest, II. ker.) Ludas Matyi (alumínium szobor, 1962, Vidámpark, Debrecen) Ősz (mészkő szobor, 1962, Fertőd, Esterházy-kastély) Tormay Béla (bronz mellszobor, 1966, Állatorvostudományi Egyetem, Budapest) Molnár Erik (mészkő mellszobor, 1968, Kecskemét) Álló nő (ruskicai márvány szobor, 1966, Tokodaltáró) Tormay Béla (vörösmárvány mellszobor, 1968, Agrártudományi Egyetem, Debrecen), Vásárhelyi Pál síremléke (mészkő szobor, 1971, Kerepesi temető) Thán Károly (1974, Várpalota) Hevesi Sándor (bronz dombormű, 1974, Nemzeti Színház, Budapest) Radnóti (mellszobor, 1974, Orosháza) Orth György (bronz mellszobor, 1978, Budapest, VIII. ker., Stadion) Tavasz (bronzszobor, 1979, Práter utca, Budapest) Bíró Lajos (bronzportré, 1972, Madang, Ausztrália) Irodalom BAJÓ GY.: Budapest újabbkori épületszobrászata, Budapest, 1942 VITÉZ NAGY Z.: Új magyar művészet, Budapest, 1941 Gondolatok a kisplasztikáról és a nagyplasztikáról, Szabad Művészet, 1954 VAYER L.: Zádor István és ~ kiállítása, Élet és Irodalom, 1958. február 21. Zádor István és ~ kiállítása, Műterem, 1958/4. HAITS G.: ~ szobrászművész műtermében, Művészet, 1967/2. RÓZSA GY.: A "rómaiak", 1945 után, Művészet, 1977/12. ROMVÁRY F.: Pécs szobrai, Pécs, 1986 KOVÁCS P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990. Sz. Kürti Katalin Forrás: artportal.hu  

[1O467/Z033] Szép állapotú extra nagy méretű gipsz szobor, mellszobor. Hátoldalán jelzés felirat: EROS DES PRAXITELES ORIGINALIN ROM C. VANNIS NACHF. Magasság: 52 cm Szélesség: 34 cm Súly: 5.39 kg Eros Eros A szerelem, a vágy, a vágy és a szex Istene Ősisten és a Szeretet megszemélyesítője Az Erotes tagja Az Eros Farnese , egy pompeji márvány, amelyet Praxiteles Thespiae kolosszális Erószának másolatának tartottak A szerelem és a szex görög istene . Római megfelelője Cupido volt ("vágy").  A legkorábbi beszámolókban ősisten , míg a későbbi beszámolókban Aphrodité és Arész egyik gyermekeként írják le , és néhány testvérével együtt az Erotek egyike volt , a szárnyas szerelmi istenek csoportja. Általában jóképű fiatalemberként mutatják be, bár bizonyos külsőségekben egy fiatalkorú fiú, tele huncutsággal, aki mindig édesanyja társaságában van. Mindkét esetben szárnyas, és magán viseli jellegzetes íját és nyílvesszőit, amelyekkel mind a halandókat, mind a halhatatlan isteneket szerelmessé teszi, általában Aphrodité irányítása alatt. Szerepe a mítoszokban többnyire kiegészítő; gyakran megjelenik Aphrodité és a többi szerelmi isten jelenlétében, és gyakran katalizátorként hat az emberek szerelembe vételére, de kevés saját mitológiája van; a legnagyobb kivétel ez alól az Eros és Psyche mítosza , a történet arról, hogyan találkozott a feleségével és beleszeretett. Eros, vagy inkább római megfelelője Cupido, népszerű maradt a középkorban és a reneszánszban . Ikonográfiája és szerepe a keresztény hagyományon túl az Ámor ábrázolására is hatással volt. Ez az Eros/Cupid ismétlődés a Valentin-nap fő ikonjává és szimbólumává vált .  Etimológia  A görög ἔρως , jelentése 'vágy', a ἔραμαι 'vágyni, szeretni' szóból származik , bizonytalan etimológiájú. RSP Beekes pregörög eredetre utal .  Kultusz és ábrázolás  Erósz az ókori görög forrásokban többféle álarc alatt jelenik meg. A legkorábbi forrásokban (a kozmogóniákban , a legkorábbi filozófusokban és a misztériumvallásokra utaló szövegekben) a kozmosz létrejöttében részt vevő ősistenek egyike . A későbbi források azonban Erost Aphrodité fiaként ábrázolják, akinek huncut beavatkozásai az istenek és halandók ügyeibe szerelmi kötelékek kialakulását idézik elő, gyakran törvénytelenül. Végső soron a későbbi szatirikus költők bekötött szemű gyermekként, a köpcös reneszánsz Ámor előfutáraként szerepelnek, míg a korai görög költészetben és művészetben Erost fiatal felnőtt férfiként, aki megtestesíti a szexuális hatalmat, és mély művészként ábrázolták.  A preklasszikus Görögországban létezett Eros kultusza, de ez sokkal kevésbé volt fontos, mint Aphrodité. A késő ókorban azonban Erost termékenységi kultusz imádta Thespiae -ban . Athénban nagyon népszerű kultuszt osztott meg Aphroditéval, és minden hónap negyedik napja szent volt számára (Héraklész, Hermész és Aphrodité is osztotta).  Eros az Eroták közé tartozott , más figurákkal, például Himerosszal és Pothosszal együtt , akiket olykor a férfiak közötti homoszexuális szerelem pártfogóinak tartanak. Erósz része egy istenhármasnak is, amely szerepet játszott a homoerotikus kapcsolatokban, Héraklész és Hermész mellett , akik a szépség (és a hűség), az erő és az ékesszólás tulajdonságait ruházták fel a férfi szerelmeseknek.  A thespiák az Erotídiát ( ógörögül : Ἐρωτίδεια ) ünnepelték, ami Erósz ünnepeit jelenti.  Neki volt a Klêidouchos (Κλειδοῦχος) jelzője, ami a kulcsok kézben tartását/hordását jelenti, mert ő tartotta a szívek kulcsát.  A modern csillagászatban a 433 Eros aszteroida róla kapta a nevét.  Mitológia  Ősisten  Hésziodosz Theogóniája (Kr. e. 700) szerint az egyik legősibb görög forrás, Erosz (a szerelem istene) volt a negyedik isten, aki létrejött, a Káosz , Gaia ( a Föld) után. Tartarus (a szakadék).  Homérosz nem említi Erost. Parmenidész (Kr. e. 400 körül), a szókratész előtti filozófusok egyike azonban Erost teszi az istenek közül elsőként, aki létrejött.  Az orfikus és az eleuszinuszi misztériumok Erost nagyon eredeti istenként mutatták be, de nem egészen ősi istenként, mivel Éj ( Nyx ) gyermeke volt .  Arisztophanész (Kr. e. 400 körül), akit az orfizmus befolyásolt , Erósz születéséről mesél: Kezdetben csak Káosz, Éjszaka, sötét Erebus és mély Tartarus volt. A Föld, a levegő és az ég nem létezett. Először is, a feketeszárnyú Éjszaka csíramentes tojást rakott Erebus végtelen mélységének kebelébe, s ebből fakadt a hosszú korok forradalma után a kecses Eros csillogó aranyszárnyaival, sebes, mint a vihar forgószele. A mély Tartaroszban párosodott a sötét káosszal, szárnyas volt, mint ő, és így kikelt a mi fajunk, amely elsőként látta meg a fényt.  Egyes változatokban az Erost tartalmazó Orphic Egg-et Chronos hozta létre , és Eros az, aki lányaként szülte Nyxet , és vette hitvesének. Erost "Protogonos"-nak nevezték, ami "elsőszülöttet" jelent, mert ő volt az első halhatatlanok közül, akit az ember megfoganhatott, és minden más lény alkotójaként és a világegyetem első uralkodójaként tartották számon. Nyx szülte Erosnak Gaia és Ouranos isteneket . Eros átadja hatalmi jogarát Nyxnek , aki aztán Ouranosnak adja át. Az ősi Erost Phanesnek ("megvilágosodott"), Erikepaiosznak is nevezték('hatalom'), Metis ('gondolat') és Dionüszosz. Zeuszról azt mondták, hogy lenyelte Phanest (Erost), és magába szívta teremtő erejét, és újjá alakította a világot, így Zeusz akkor a világegyetem teremtője és uralkodója is volt. Az orfikusok azt is gondolták, hogy Dionüszosz az ős-Erosz megtestesülése, és Zeusz (a mai uralkodó) átadta a hatalom jogarát Dionüszosznak. Így Erósz volt a világegyetem első uralkodója, és Dionüszoszként ismét visszanyerte a hatalom jogarát. 

[0X416/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett orientalista turbános pincér fiú, fiatal oszmán szolga bronz szobra. Arca és a tárgyak elefántcsont jellegűek. A márványtömb sarka sérült. Lábánál jelzés: PREIFS A 7634 Pecséten felirat: BRONZE GARANTI PARIS J.B DEPOSEE Magasság: 26 cm Szélesség: 7 cm Hosszúság: 13 cm Súly: 2.355 kg Ferdinand Preiss Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ferdinand Preiss Preiss, c. 1912 Született 1882. február 13. Erbach , német birodalom Meghalt 1943. július 29. (61 éves) Berlin , náci Németország Állampolgárság német Ismert Szobor Figyelemre méltó munka Con Brio;Lángszóró;Kiegyensúlyozó;Elizabeth királynő Mozgalom Art Deco Johann Philipp Ferdinand Preiss (1882. február 13. - 1943. július 29.) német szobrász volt. Ő volt az Art Deco időszak egyik vezető szobrászja. tartalom 1Korai élet 2Karrier és házasság 3Halál és örökség 4Hivatkozások 5Külső linkek Korai élet [ szerkesztés ] Ferdinand Preiss [1] Erbach im Odenwaldban született , hat gyermek közül, Daniel Daniel Heinrich Preiss és felesége, Katharine Preiss, Elisabetham. Michelstadtban tanult, és mérnökökké vált. Mindkét szülei rövid időn belül meghaltak, amikor 15 éves volt, és röviddel azután elnyerte Philipp Willmann elefántcsont faragóját, és családjával együtt élt. 1901-ben Rómába és Párizsba utazott. Arthur Kassler barátja és ismerőse lett Baden-Baden-ben , ami a Preiss & Kassler cég berlini cégalapításához vezetett . Kassler lett az üzleti gondolkodású partner és a Preiss által irányított művészi produkció. [2] Karrier és házasság [ szerkesztés ] 1907-ben feleségül vette Margarethe Hilme-t, aki két gyermeket állított elő: Harry és Lucie. Kezdetben a kisgyermekek elefántcsont faragványait és klasszikus formájú szobrokat készítettek, amelyeket a régi elefántcsont- biliárd golyókból faragtak . 1910-től a cég korlátozott kiadású Art Deco szekrényszobrokba specializálódott, amelyek festett bronzot használtak elefántcsonton az onyx és márvány lábazatain, alkalmanként a kandalló órákra és a lámpaburkolatokra. Forradalmasította a chryselephantine szobrok termelését fogászati ​​fúróval , amely az elefántcsont pontosabb és gyorsabb faragására szolgál. [2] A Preiss szinte az összes cég modelljét tervezte, és leghíresebb alkotásai a modern, naturalista 20. századi nőstényeket ábrázolják a sport- és színházi világból. A darabok öntését kezdetben az Aktien-Gesellschaft Gladenbeck öntöde végzi Berlinben [2] és később saját Preiss & Kassler öntödében. Az első világháború kitörésével 1914-ben a vállalat hat rendkívül képzett elefántcsont faragót foglalkoztatott Erbachból, és rendszeresen exportált Angliába és az Egyesült Államokba. Egy kis gyárat hoztak létre Angliában, hogy összeállítsa a Németországban gyártott alkatrészekből készült szobrokat, amelyek szintén elkerülték a behozatali adókat. [3] Ferdinand Preiss néha helytelenül nevezték Fritz Preissnek. Művei, valamint a H. Chiparus Demetre művei az Art Deco szobor csúcsának tekinthetők, és a modern gyűjtők nagyra értékelik őket. [4] Halál és örökség [ szerkesztés ] A cég zárt Preiss halála egy agydaganat július 29-én, 1943. [2] A régi műhely Ritterstraße Berlinben, melyet ház a készlet minták, kibelezve a tűz következtében egy bombatámadás előtt nem sokkal a vége A második világháború . A Preiss-et az Art Deco korszak egyik legnagyobb szobrászának tartják.   Forrás: wikipédia