Antik Ferenc József fajansz emlékváza 1917 25 cm

Eladási ár: 88 000 HUF

Leírás

[1P017/Z267]
Antik, szép állapotú, fajansz emlékváza. Elején Ferenc József mellszobor. A váza felső része restaurált.

Talapzaton dátum:
1917

Magasság: 25 cm
Szélesség: 12 cm
Súly: 0.63 kg
I. Ferenc József magyar király

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





I. Ferenc József


Franz Joseph Karl von Österreich


Osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország királya





Ferenc József 1905 körül







Ausztria császára


Franz Joseph I.


Uralkodási ideje


1848. december 2. – 1916. november 21.


Örököse
Ferdinánd Miksa főherceg
Rudolf főherceg
Károly Lajos főherceg
Ferenc Ferdinánd főherceg
Károly főherceg


Elődje
I. Ferdinánd


Utódja
I. Károly


Magyarország királya


I. Ferenc József


Uralkodási ideje


1848. december 2. – 1916. november 21.


Koronázása
Buda
1867. június 8.


Örököse
Ferdinánd Miksa főherceg
Rudolf főherceg
Károly Lajos főherceg
Ferenc Ferdinánd főherceg
Károly főherceg


Elődje
V. Ferdinánd


Utódja
IV. Károly


Életrajzi adatok


Uralkodóház
Habsburg–Lotaringiai


Született
1830. augusztus 18.
 Bécs, Habsburg Birodalom


Elhunyt
1916. november 21.(86 évesen)
 Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia


Nyughelye
császári kripta



Édesapja
Ferenc Károly főherceg


Édesanyja
Zsófia Friderika bajor hercegnő


Testvérei



Archduchess Maria Anna of Austria

I. Miksa mexikói császár

Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg

Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor főherceg






Házastársa
Wittelsbach Erzsébet magyar királyné


Gyermekei
Zsófia Friderika főhercegnő
Gizella főhercegnő
Rudolf főherceg
Mária Valéria főhercegnő


 





I. Ferenc József aláírása





I. Ferenc József címere




A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferenc József témájú médiaállományokat.




I. Ferenc József (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.

68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után).

Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliaitartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.

Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”[2] 

 

1908–14: Az első világháborúhoz vezető út: 
Ferenc József a külpolitikát a maga szakterületének tartotta, ám azt valójában külügyminiszterei irányították (Andrássy, Kálnoky, Aehrenthal). Ferenc József dinasztikus úton próbált külpolitizálni. Kapcsolatai révén igyekezett elkerülni a konfliktust az Orosz Birodalommal. Osztrák külügyminisztere, Alois Lexa von Aehrenthal gróf azonban veszélyeztette azt a politikát, amellyel az Ausztria és Oroszország balkáni érdekeltségeinek kényes kérdéseit igyekeztek kerülni. Ez 1908-ban végül Bosznia annexiójához vezetett. Ferenc József egyre nehezebben talált közös hangot európai uralkodótársaival, bár II. Vilmos német császár energikus politikáját becsülte.

Az 1908–1914 közötti időszakban továbbra is kitartott békepolitikája mellett, annak ellenére, hogy vezérkari főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy többször is felvetette az Olaszország és Szerbia elleni megelőző háború lehetőségét. Ferenc József 1914. június 27-én, a trónörökös ellen történt merénylet előtti napon, a nyári rezidenciájába, Ischlbe utazott. Eredetileg csak két héttel később kívánta elhagyni Bécset, de azután hirtelen előbbre hozta távozását, vélhetőleg mert nem akart találkozni a déli utazásáról visszatérő trónörökössel, így el akarta kerülni a személyes beszámolást, ami várhatóan ismét vitákhoz vezetett volna. Az uralkodó adjutánsa, Eduard von Paar június 28-án, kora délután közölte vele a távirati hírt, hogy a trónörökös és felesége merénylet áldozata lett, majd este az adjutáns kollégájának, Marguttinak beszámolt arról, hogyan fogadta a tudósítást a császár.[31] A trónörökös meggyilkolása után Ferenc József azonban külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak engedett, és kemény ultimátumot intézett Szerbiához, amely végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia bízott a német támogatásban, ezért is mert olyan ultimátumot kibocsátani, amelyben követelte, hogy a szerb kormány távolítsa el a közigazgatásból a Monarchia-ellenes propagandában vétkes összes tisztet és tisztségviselőt, akiket a bécsi udvar nevez meg, valamint Szerbia engedje a Monarchiának, hogy az ellene irányuló felforgató mozgalmakat a szerb kormánnyal közösen küzdjék le, ezenkívül indítson bírói vizsgálatot a Monarchia részvételével a trónörökös elleni összeesküvésben résztvevőkkel szemben. 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Anyag: fajansz

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. október. 10.

(A műtárgyat eddig 493-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik Ferenc József fajansz emlékváza 1917 25 cm

[1P017/Z267] Antik, szép állapotú, fajansz emlékváza. Elején Ferenc József mellszobor. A váza felső része restaurált. Talapzaton dátum: 1917 Magasság: 25 cm Szélesség: 12 cm Súly: 0.63 kg I. Ferenc József magyar király    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez I. Ferenc József Franz Joseph Karl von Österreich Osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország királya Ferenc József 1905 körül Ausztria császára Franz Joseph I. Uralkodási ideje 1848. december 2. – 1916. november 21. Örököse Ferdinánd Miksa főherceg Rudolf főherceg Károly Lajos főherceg Ferenc Ferdinánd főherceg Károly főherceg Elődje I. Ferdinánd Utódja I. Károly Magyarország királya I. Ferenc József Uralkodási ideje 1848. december 2. – 1916. november 21. Koronázása Buda 1867. június 8. Örököse Ferdinánd Miksa főherceg Rudolf főherceg Károly Lajos főherceg Ferenc Ferdinánd főherceg Károly főherceg Elődje V. Ferdinánd Utódja IV. Károly Életrajzi adatok Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai Született 1830. augusztus 18.  Bécs, Habsburg Birodalom Elhunyt 1916. november 21.(86 évesen)  Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia Nyughelye császári kripta Édesapja Ferenc Károly főherceg Édesanyja Zsófia Friderika bajor hercegnő Testvérei Archduchess Maria Anna of Austria I. Miksa mexikói császár Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor főherceg Házastársa Wittelsbach Erzsébet magyar királyné Gyermekei Zsófia Friderika főhercegnő Gizella főhercegnő Rudolf főherceg Mária Valéria főhercegnő   I. Ferenc József aláírása I. Ferenc József címere A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferenc József témájú médiaállományokat. I. Ferenc József (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után). Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliaitartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását. Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”[2]    1908–14: Az első világháborúhoz vezető út:  Ferenc József a külpolitikát a maga szakterületének tartotta, ám azt valójában külügyminiszterei irányították (Andrássy, Kálnoky, Aehrenthal). Ferenc József dinasztikus úton próbált külpolitizálni. Kapcsolatai révén igyekezett elkerülni a konfliktust az Orosz Birodalommal. Osztrák külügyminisztere, Alois Lexa von Aehrenthal gróf azonban veszélyeztette azt a politikát, amellyel az Ausztria és Oroszország balkáni érdekeltségeinek kényes kérdéseit igyekeztek kerülni. Ez 1908-ban végül Bosznia annexiójához vezetett. Ferenc József egyre nehezebben talált közös hangot európai uralkodótársaival, bár II. Vilmos német császár energikus politikáját becsülte. Az 1908–1914 közötti időszakban továbbra is kitartott békepolitikája mellett, annak ellenére, hogy vezérkari főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy többször is felvetette az Olaszország és Szerbia elleni megelőző háború lehetőségét. Ferenc József 1914. június 27-én, a trónörökös ellen történt merénylet előtti napon, a nyári rezidenciájába, Ischlbe utazott. Eredetileg csak két héttel később kívánta elhagyni Bécset, de azután hirtelen előbbre hozta távozását, vélhetőleg mert nem akart találkozni a déli utazásáról visszatérő trónörökössel, így el akarta kerülni a személyes beszámolást, ami várhatóan ismét vitákhoz vezetett volna. Az uralkodó adjutánsa, Eduard von Paar június 28-án, kora délután közölte vele a távirati hírt, hogy a trónörökös és felesége merénylet áldozata lett, majd este az adjutáns kollégájának, Marguttinak beszámolt arról, hogyan fogadta a tudósítást a császár.[31] A trónörökös meggyilkolása után Ferenc József azonban külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak engedett, és kemény ultimátumot intézett Szerbiához, amely végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia bízott a német támogatásban, ezért is mert olyan ultimátumot kibocsátani, amelyben követelte, hogy a szerb kormány távolítsa el a közigazgatásból a Monarchia-ellenes propagandában vétkes összes tisztet és tisztségviselőt, akiket a bécsi udvar nevez meg, valamint Szerbia engedje a Monarchiának, hogy az ellene irányuló felforgató mozgalmakat a szerb kormánnyal közösen küzdjék le, ezenkívül indítson bírói vizsgálatot a Monarchia részvételével a trónörökös elleni összeesküvésben résztvevőkkel szemben.  Forrás: wikipédia 

További részletek
Anyag: fajansz

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. október. 10.

(A műtárgyat eddig 493-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
88 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1J123/X221] Antik kék-fehér mintás jelzett fajansz étkészlet. Összesen 32 darabból álló 95%-ban hibátlan angol készlet, az 1800-as évek végéről. Alján kék és barna jelzés: COPELANDS EARTHENWARE Rd.No. 159276 ENGLAND Mélynyomással: SPODE IMP A készlet darabjai: - 1 darab nagy méretű ovális alakú leveses tál fedővel (21.5 x 37 x 21.3 cm) - 1 darab ovális alakú kisebb méretű füles kínáló tál (10.5 x 20 x 33.5 cm) Hajszál repedés található rajta. Gyárilag fedő nélküli kialakítású, belseje is díszített. - 1 darab ovális pecsenyés tál (26 x 33 cm) - 1 darab ovális nagy méretű pecsenyés tál (29.5 x 38 cm) - 1 darab kerek alakú kínáló tál (5 x 22 cm) - 6 darab mélytányér (25 cm) - 7 darab lapostányér (25.3 cm) Egyiken lepattanás található. - 1 darab sótartó (3 x 4.7 x 9.5 cm) Füle letörött. - 1 darab kis méretű, ovális alakú tálka (5 x 6 x 9 cm) - 1 darab kis méretű kerek alakú tálka (8.5 cm) Süteményes, tortás készlet: - 1 darab nagy méretű tortatál, kínáló tál (30 cm) - 3 darab tortás tányér, süteményes tányér (19 cm) 2 darabon hajszálrepedés található. Teás és kávés készlet: - 1 darab teáskancsó (18 x 9.5 x 17 cm) A tető fogója törött, ragasztott. - 1 darab fedeles cukortartó (7.5 x 10.7 cm) - 3 darab csésze (5 x 9.5 x 11.3 cm) - 2 darab csésze (6.5 x 7.7 x 9.6 cm) Súly: 14.9 kg
Antik Angol Spode Copeland's fajansz étkészlet 1800-as évek végéről.
220 000 HUF
[1Q451/X108] Régi jelzett, fajansz hamutál, hamutartó. Körben aranyozott, közepén a londoni Szent-Pál székesegyház képe látható. A tálon rugós, levehető akasztási lehetőség található. A tálka peremén hátulról egy apró sérülés található, szemből nem látható. Alatta felirat: ST. PAUL'S CATHEDRAL Alján jelzés: SANDLAND HANLEY STAFFORDSHIRE MADE IN ENGLAND Szélesség: 7 cm Hosszúság: 9 cm Súly: 0.05 kg Szent Pál-székesegyház (London)   Szent Pál-székesegyház I. osztályba sorolt műemlék Vallás Kereszténység Felekezet Anglikán Egyházmegye Diocese of London Egyházközség London Névadója Szent Pál Püspök(ök) Sarah Mullaly Főesperes David Ison Építési adatok Építése 1256 Rekonstrukciók évei 1675 Stílus barokk, klasszicista Tervezője Christopher Wren Felszentelés 1300, 1697 Felszentelő Henry Compton Alapadatok Hosszúság 158 m Magasság 111 m Szélesség 75 m Torony 2 Magassága 67 m Elérhetőség Település City of London London Hely St. Paul's Churchyard, London EC4M 8AD   A Szent Pál-székesegyház (angolul: St Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.  Története  Már az 5. században volt itt egy templom, ezt 1999-ben tárták fel. Először Christopher Wren a székesegyház akkori építésze számolt be egy régebbi szentély maradványairól, amit feltehetően a római korban szenteltek fel. Az utána épült kisebb templom 1087-ben egy tűzvészben leégett. A 13. századi, a mai templom elődje, az úgynevezett „régi Szent Pál-székesegyház” (Old St Paul's Cathedral) gótikus stílusban épült. 1561-ben villám csapott az épület tornyába ami ennek következtében leomlott. Az 1666-os nagy londoni tűzvészben a székesegyház szó szerint porig égett. Az akkor 35 éves tekintélyes, befolyásos csillagászt Sir Christopher Wrent kérték fel, hogy építse újjá a kegyhelyet. 1710-ben 35 év építkezés után Wren átadta legújabb remekművét Anglia népének. Itt házasodott össze Diana hercegnő és Károly walesi herceg. A második világháború alatt a katedrális a városrésszel együtt súlyos károkat szenvedett a bombázások alatt (Blitz).    Forrás: wikipédia 
Régi angol fajansz Szent-Pál székesegyház díszes tál tálka
4 500 HUF
[1K944/UZ-N] Antik, hibátlan állapotú fajansz tányér, dísztányér. Rajta a Belga király és királyné portréja. Közepén korona alatt portrék mellett felirat: CONSTITUTION BELGE 183 LEOPOLD 1ER S.M. MARIE HENRIETTE REINE DES BELGES S.M. LEOPOLD II. ROI DES BELGES L'UNION TAIT L'FORCE Alján jelzés: LEOPOLD II. KERAMIS B.F. Szélesség: 23.5 cm Súly: 0.34 kg Belga királyi család Ez a cikk a belga királyi család egyéni és családi vonatkozásaival is foglalkozik  : nyelvi, genealógiai szempontok, kapcsolatok más európai dinasztiákkal; valamint e királyi család fenntartásának kilátásai a belga kontextus alakulásában. Az intézményi szempontokról, vagyis a monarchia jelenlegi funkcióiról és szerepéről Belgiumban olvassa el a Monarchia Belgiumban című cikket . A belga királyi család "születése" , amely ma a belga királyságban uralkodó család , 1830-1831-ig tart. Leopold I st Belgium (1790-1865) az alapítója, amely nem akadályozza a leszármazottai és utódai a trónra Belgium maradt teljes jogú tagjai az ág „Ernestine” a hercegi ház Szász ( Das Haus Herzogliche Sachsen-Coburg und Gotha ). Ezért ő 1998 óta ennek a háznak ( Oberhaupt des Hauses ) a feje, Andreas Michael Fenséges herceg, Siegfried Hubertus Friedert -Hans, Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha herceg, aki 1943. március 21-én született az alsó Casel-kastélyban. Lusace ( Schloss Casel, Niederlausitz ), amely jelenleg elnököl a család származási királyok, a belgák (Albert II és Philippe) és az egyéb közvetlen férfiág leszármazottai Lipót király I st  ; meg kell jegyezni, hogy a belga szuverének ott, Németországban csak a "családi kadétok" alárendelt rangját foglalják el. A Belgium, ami lett független Hollandia (a1830. október 4A Nemzeti Kongresszus választja először a belga király , 1830-ban, Louis Orleans (1814-1896) , Duke of Nemours, második fia, a francia király Louis-Philippe I er , de ő habozott. A kongresszus azután fordult a német herceg által védett Angliában, Leopold Szász-Coburg-Saalfeld , özvegy hercegnő Charlotte Augusta walesi , aki elfogadta a trónt Belgium  : ő lett a király Leopold I st Belgium és tette diadalmasan lépett Brüsszel on1831. július 21, az a nap, amikor letette az esküt az alkotmányról, és amely most a belga nemzeti napot jelöli. Az új király, aki a francia nyelv használatát annyi hercegek Európa akkori házasságot augusztus 1832 Louise Marie Orleans , lánya a francia király Louis-Philippe I st (ugyanaz, aki megtagadta a koronát Belgium ő fia, Louis d'Orléans ): ez a házasság és az azt követő születés ezután a belga dinasztia igazi kezdete. Ez a fiatal királyság útja volt a királyi vér ( a francia király ) rangos szponzorálásával , hogy bekerüljön a fontos európai monarchiák zárt családjába. A királynő a bölcsőben meghalt fia után szülte a leendő II . Leopold belga királyt .  Családja és leszármazottai II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született: Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg. Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe. Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946) Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje. Házasságon kívüli kapcsolatából Lipótnak két további gyermeke született Lucien Philippe Marie Antoine (1906. február 9. – 1984) Philippe Henri Marie François (1907. október 16. – 1914. augusztus 21.) A gyermekek anyja egy prostituált, Blanche Zélia Joséphine Delacroix (Bukarest, 1883. május 12. – Cambo-les-Bains, 1948. február 12.) volt, „művésznevén” Caroline Lacroix. A király és Caroline 1909. december 12-én, öt nappal a király halála előtt, összeházasodtak a laekeni királyi palota pálmaházában, de a szertartást a belga törvények nem ismerték el érvényesnek. A gyermekeket 1910-ben Caroline Lacroix második férje, Antoine Durrieux fogadta örökbe.    Forrás: wikipedia 
Leopold Keramis (BF) : Leopold - Henriette belga királyi pár fajansz dísztányér 23.5 cm
26 000 HUF
[1Q895/X025] Szép állapotú, az antik itáliai fajanszokat utánzó stílusban készült, kézzel festett fajansz tál, kínáló tál. Közepén ugró nyúl, nyuszi díszítés látható. A tál peremén kopások találhatók. Alján datált jelzés, felirat: IL MENISCO 0991 GENOVA 15 SEPTEMBRE 1984 SORAVIA ALBISOLA (Sandro Soravia - Albisola/Genova) Szélesség: 16.3 cm Hosszúság: 26 cm Súly: 0.545 kg Sandro Soravia 1931-ben született Milánóban. Jelenleg Albisolában (Savona) él és dolgozik, és sok különböző országból származó művészt szeretettel fogadnak Colombón keresztül a 13. szám alatti stúdiójában. A Ligur Kerámiatörténeti Központ munkatársa, és alkalmanként kerámiaórákat tart a savonai általános iskolákban. A kerámia alkotás áll munkásságának középpontjában, amelyet nagyon egyéni látásmód és gazdag képzelőerő jellemez. Számos kiállításon vett részt, és számos egyéni bemutatót tartott bronz-, terrakotta- és festményeiből Olaszország nagyobb városaiban, valamint Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában, Németországban, Brazíliában, Japánban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Államokban. az Európai Parlamentben Strasbourgban. Együttműködött a genovai Ligur Képzőművészeti Akadémiával a környezet javítását célzó művészeti kezdeményezések projektjének kidolgozásában, és együttműködött a veronai Képzőművészeti Akadémiával. Munkásságáról vezető olasz és külföldi kritikusok írtak.   Forrás: https://www.saatchiart.com/soravia 
Historizáló kézi festésű itáliai Sandro Soravia fajansz tál nyúllal 1984
22 000 HUF