Antik poprádi-tó feliratos különleges porcelán képes aljú csésze bögre pár felvidék

Eladási ár: 68 000 HUF

Leírás

[1R719/Z047]
Hibátlan állapotú kettő darab egyforma fazonú antik porcelán csésze, bögre. A bögrék oldalán színes felvidéki látkép díszítés található. Mindkét bögre talpában, fény felé fordítva részletgazdag plasztikus árnykép, paraszti életkép enteriőrben látható.

Bögrén felirat:
POPRÁDI-TÓ

Magasság: 8.3 cm
Szélesség: 8.2 cm
Hosszúság: 10.2 cm
Súly: 0.4 kg
Poprádi-tó






Poprádi-tó
(Popradské pleso)





Ország(ok)
 Szlovákia


Hely
Magas-Tátra


Típus
glaciális


Elsődleges források
Jeges-patak


Elsődleges lefolyások
Krupa-patak


Hosszúság
0,38 km


Szélesség
0,248 km


Felszíni terület
0,0688 km2


Legnagyobb mélység
17 m


Tszf. magasság
1494 m


Elhelyezkedése







Poprádi-tó


Pozíció a Tátra térképén



















Szlovákiában, a Magas-Tátra déli oldalán, a Menguszfalvi-völgyben, az Omladék-völgy torkolata előtt, az erdőhatáron, az Oszterva délnyugati letörése alatt, délre a Poprádi-csúcs (Kopki) erdővel borított kiágazásától, 1494 méteres tengerszinti magasságban található a Poprádi-tó (szlovákul Popradské pleso). Az ötödik legnagyobb tátrai tó, területe 6,88 hektár, mélysége 17 m. Kedvelt pihenőhely.

Neve
A tó nem azért kapta Poprádról nevét, mert Poprád határában volt, oda sohasem tartozott. A név eredete bizonyára az a tény, hogy a Krupa-patak (Krupá), amely a Poprádi-tóból ered, a Poprád folyó egyenes felső folytatása. Egy vízér, majd patak, még tovább egy folyó köti össze Poprádot az egyik legszebb fekvésű tátrai tóval.

A Poprádi-tó elnevezéssel Poppersee német alakban már Frölich Dávid 1644-ben Ulmban kiadott latin nyelvű "Bibliotheca seu Cynosura Viatorum" c. művében találkozunk. A tavat részletesen idősebb Buchholtz György írta le 1719-ben. Bél Mátyás 1736-ban Halastónak nevezte, bizonyára azért, mert ez az egyedüli tó a Magas-Tátra D. oldalán, amelyben halak is élnek. 1880-ban aztán pisztrángokat is telepítettek a tóba. Mivel a Halastónak hívtak egy tavat a lengyel oldalon is, az itteni Halastavat Kis-Halastónak (Kleiner Fischsee) vagy Poprádi-Halastónak (Poprader Fischsee) nevezték inkább.

A 19. század hetvenes éveiben gyakran nevezték Menguszfalvi-tónak (Mengsdorfer See, Mięguszowiecki Staw) is, ami valójában legjobban tükrözte a tó helyzetét.

 Menedékház




Bővebben: Poprádi-tavi Hegyi Szálló



1879-ben építették meg a tó mellett az első menedékházat, a turistaforgalom megélénkült és szükségesnek tűnt egyértelműsíteni a tó nevét. A választás a tó legrégibb nevére esett.

A tó partján található a 2011-ben felújított Majláth-menedékház. 

 

Forrás: wikipédia

Tulajdonságok

Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. május. 09.

(A műtárgyat eddig 635-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik poprádi-tó feliratos különleges porcelán képes aljú csésze bögre pár felvidék

[1R719/Z047] Hibátlan állapotú kettő darab egyforma fazonú antik porcelán csésze, bögre. A bögrék oldalán színes felvidéki látkép díszítés található. Mindkét bögre talpában, fény felé fordítva részletgazdag plasztikus árnykép, paraszti életkép enteriőrben látható. Bögrén felirat: POPRÁDI-TÓ Magasság: 8.3 cm Szélesség: 8.2 cm Hosszúság: 10.2 cm Súly: 0.4 kg Poprádi-tó Poprádi-tó (Popradské pleso) Ország(ok)  Szlovákia Hely Magas-Tátra Típus glaciális Elsődleges források Jeges-patak Elsődleges lefolyások Krupa-patak Hosszúság 0,38 km Szélesség 0,248 km Felszíni terület 0,0688 km2 Legnagyobb mélység 17 m Tszf. magasság 1494 m Elhelyezkedése Poprádi-tó Pozíció a Tátra térképén Szlovákiában, a Magas-Tátra déli oldalán, a Menguszfalvi-völgyben, az Omladék-völgy torkolata előtt, az erdőhatáron, az Oszterva délnyugati letörése alatt, délre a Poprádi-csúcs (Kopki) erdővel borított kiágazásától, 1494 méteres tengerszinti magasságban található a Poprádi-tó (szlovákul Popradské pleso). Az ötödik legnagyobb tátrai tó, területe 6,88 hektár, mélysége 17 m. Kedvelt pihenőhely. Neve A tó nem azért kapta Poprádról nevét, mert Poprád határában volt, oda sohasem tartozott. A név eredete bizonyára az a tény, hogy a Krupa-patak (Krupá), amely a Poprádi-tóból ered, a Poprád folyó egyenes felső folytatása. Egy vízér, majd patak, még tovább egy folyó köti össze Poprádot az egyik legszebb fekvésű tátrai tóval. A Poprádi-tó elnevezéssel Poppersee német alakban már Frölich Dávid 1644-ben Ulmban kiadott latin nyelvű "Bibliotheca seu Cynosura Viatorum" c. művében találkozunk. A tavat részletesen idősebb Buchholtz György írta le 1719-ben. Bél Mátyás 1736-ban Halastónak nevezte, bizonyára azért, mert ez az egyedüli tó a Magas-Tátra D. oldalán, amelyben halak is élnek. 1880-ban aztán pisztrángokat is telepítettek a tóba. Mivel a Halastónak hívtak egy tavat a lengyel oldalon is, az itteni Halastavat Kis-Halastónak (Kleiner Fischsee) vagy Poprádi-Halastónak (Poprader Fischsee) nevezték inkább. A 19. század hetvenes éveiben gyakran nevezték Menguszfalvi-tónak (Mengsdorfer See, Mięguszowiecki Staw) is, ami valójában legjobban tükrözte a tó helyzetét.  Menedékház Bővebben: Poprádi-tavi Hegyi Szálló 1879-ben építették meg a tó mellett az első menedékházat, a turistaforgalom megélénkült és szükségesnek tűnt egyértelműsíteni a tó nevét. A választás a tó legrégibb nevére esett. A tó partján található a 2011-ben felújított Majláth-menedékház.    Forrás: wikipédia

További részletek
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. május. 09.

(A műtárgyat eddig 635-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
68 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB784/Bp204/118] A kép mérete: 46 x 27,5 cm keret nélkül. Készült: Pasztell, Papír A kép Kapicz Margit (Szob, 1921, Budapest, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kapicz M." A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Elekfy Jenő és Barcsay Jenő tanítványa volt. 1947 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1963-ban, 1967-ben, 1975-ben Budapesten, több vidéki tárlaton, 1965-ben pedig Olaszországban szerepelt alkotásaival. Az olaszország vallonbrosai festőversenyen ezüstérmet kapott. Jugoszláviában festett alkotásait, ott és Budapesten mutatta be. Prágában két ízben vett részt kollektív tárlatokon. Tájképeket, gyermekportrékat, figurális kompozíciókat fest. Tájképein, a nyugalmas és a csendes bőzsönyi falvak, az Ipoly, füzesek, a magányos fák lírai hangvételű, sajátos technikájú ábrázolója. Eleinte olajban festett, később áttért a gouach-ra. Műveit megtaláljuk a tápiószelei és a szobi múzeumokban. (ML, MÉ, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Elekfy Jenő és Barcsay Jenő tanítványa volt. 1947 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1963-ban, 1967-ben, 1975-ben Budapesten, több vidéki tárlaton, 1965-ben pedig Olaszországban szerepelt alkotásaival. Az olaszországi vallonbrosai festőversenyen ezüstérmet kapott. Jugoszláviában festett műveit, ott és Budapesten mutatta be. Prágában két ízben vett részt kollektív kiállításokon. Tájképeket, gyermekportrékat, figurális kompozíciókat fest. Tájképein, a nyugalmas és a csendes bőzsönyi falvak, az Ipoly, fűzesek, a magányos fák lírai hangvételű, sajátos technikájú ábrázolója. (ML, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Festészeti tanulmányait Berényi Róbert zebegényi szabadiskolájában kezdte, majd a Főiskolán Rudnay Gyula és Elekfy Jenő növendéke volt. Csoportos bemutatók mellett 1963-ban, 1967-ben, 1975-ben Budapesten, 1969-ben és 1971-ben Szobon jelentkezett önálló kiállítással. 1965-ben Olaszországban volt bemutatója, ugyanitt a vallonbrosai festőversenyen ezüstérmet nyert. - A nyugalmas, csöndes bözsönyi falvak, az Ipoly, füzesek, magányos fák lírai hangvételű és sajátos technikájú ábrázolója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajz. Bp. 1985 Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1942-45 között Rudnay Gyula, majd 1946-48 között Berény Róbert tanítványa volt. 1947 óta szerepel kiállításokon. Jugoszláviai tanulmányútján festett képeit bemutatta Jugoszláviában és Bp.-en is (1947). Több csoportos kiállításon vett részt, két alkalommal Prágában is. 1965-ben olaszo.-i tanulmányútján San Giovanni Valdarnóban rendezett önálló kiállítást. Tájképeket, gyermekportrékat, figurális kompozíciókat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festészeti tanulmányait Berényi Róbert zebegényi szabadiskolájában kezdte, majd Rudnay Gyula és Elekfy Jenő növendéke volt a főiskolán. Csoportos bemutatók mellett 1963-ban, 1967-ben, 1975-ben és 1980-ban Budapesten, 1968-ban, 1970-ben és 1979-ben Szobon jelentkezett önálló kollekciókkal. 1965-ben bemutatkozott Olaszországban, ugyanitt a vallonbrosai festőversenyen ezüstérmet nyert. - A nyugalmas-csendes börzsönyi falvak, s az itteni változatos természeti környezet lírai hangvételű ábrázolója.
Kapicz Margit : "Öreg ciprusok" 1972
45 000 HUF