Antik vastagfalú porcelán pecsenyés tál 27 x 40.5 cm

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1S330/X221]
Antik hibátlan állapotú jelzett vastagfalú, fodros szélű nagy méretű porcelán kínálótál, pecsenyetál.

Szélesség: 27 cm
Hosszúság: 40.5 cm
Súly: 1.735 kg
Dallwitz cserépedénygyár
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez


A Dallwitz cserépedénygyár Dallwitzban, jelenleg Dalovice városában, Csehországban található .

Johann von Schönau 1804-ben kezdett kísérletezni a kőedénygyártással, mivel a csehországi és környékbeli Dallwitz birtokának erőforrásai kedveztek a kőedénygyártásnak. Jelentős mennyiségű agyagot fedeztek fel Aich közelében, amely a von Schönau család öröksége, Dallwitz közelében földpát és elegendő fa és kőszén volt a környéken a kemencék tüzeléséhez. 1805-ben megadták a gyár koncesszióját, és Haßlacher Benedikt felvették igazgatónak. Az első kőedénygyár az Elbogen kerületben épült .

1807 és 1815 között testvére, Wenzel von Schönau volt a gyár társtulajdonosa. 

 

Forrás: wikipédia

Tulajdonságok

Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 263-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik vastagfalú porcelán pecsenyés tál 27 x 40.5 cm

[1S330/X221] Antik hibátlan állapotú jelzett vastagfalú, fodros szélű nagy méretű porcelán kínálótál, pecsenyetál. Szélesség: 27 cm Hosszúság: 40.5 cm Súly: 1.735 kg Dallwitz cserépedénygyár Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez A Dallwitz cserépedénygyár Dallwitzban, jelenleg Dalovice városában, Csehországban található . Johann von Schönau 1804-ben kezdett kísérletezni a kőedénygyártással, mivel a csehországi és környékbeli Dallwitz birtokának erőforrásai kedveztek a kőedénygyártásnak. Jelentős mennyiségű agyagot fedeztek fel Aich közelében, amely a von Schönau család öröksége, Dallwitz közelében földpát és elegendő fa és kőszén volt a környéken a kemencék tüzeléséhez. 1805-ben megadták a gyár koncesszióját, és Haßlacher Benedikt felvették igazgatónak. Az első kőedénygyár az Elbogen kerületben épült . 1807 és 1815 között testvére, Wenzel von Schönau volt a gyár társtulajdonosa.    Forrás: wikipédia

További részletek
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 263-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y345/BX-10] Hibátlan állapotú, kobaltkék mázzal festett és aranyozott peremű Zsolnay pompadour étkészlet, süteményes készlet, kávés és teás készlet sok kiegészítővel. Aljukon több féle Zsolnay márkajelzés található. Az étkészlet darabjai: Étkészlet: - 2 darab nagy méretű fedeles leveses tál (18.5 x 24 x 33 cm) - 2 darab ovális pecsenyés kínáló tál (3.5 x 26 x 36.5 cm) - 2 darab szögletes tésztás tál (6.3 x 22.5 x 22.5 cm) - 2 darab kör alakú, magas falú zöldséges tál (7.4 x 25 cm) - 2 darab nagyméretű kör alakú kínáló tál (3.3 x 29.5 cm) - 12 darab leveses mélytányér (4.5 x 22 cm) - 14 darab lapostányér (3.3 x 23.5 cm) - 10 darab kistányér (1.8 x 16.5 cm) - 8 darab ovális kistányér, halastányér (3 x 17.6 x 24.5 cm) Leveses készlet: - 8 darab kétfülű leveses csésze (6.3 x 12.6 x 16.8 cm) - 8 darab alátét tányér (2.3 x 15.6 cm) Süteményes készlet: - 1 darab nagyméretű süteményes tál (2.3 x 24.5 cm) - 12 darab süteményes kistányér (2.5 x 19 cm) Teás és kávés készlet: - 1 darab bonbonier (13 x 12.5 x 16.5 cm) - 1 darab tejszín kiöntő (10.2 x 8.5 x 12 cm) - 8 darab teás csésze (6 x 10.1 x 12.5 cm) - 8 darab alátét tányér (2 x 15.5 cm) - 7 darab kávés csésze (4.7 x 7.5 x 9.4 cm) - 7 darab alátét tányér (1.8 x 12 cm) Kiegészítők: - 1 darab gyertyatartó (14.4 x 10 cm) - 2 darab csontostányér (2.4 x 15 x 21 cm) - 2 darab fűszertartó, sótartó (5.3 x 7.7 x 12.8 cm) - 4 darab kistálka, szószos tálka (3.7 x 7.6 cm) - 1 darab kisváza vagy eszköztartó (9.3 x 7.2 cm) - 1 darab kisméretű fogpiszkáló-tartó (5 x 4.8 cm) Súly: 42.245 kg
Zsolnay Pompadour porcelán étkészlet teás és kávés készlet kiegészítőkkel 126 darab
850 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1F478/X199] Hibátlan állapotú, talapzaton álló fehér mázas porcelán figura, porcelán szobor. Felirat a talapzaton: DANKÓ PISTA Magasság: 13 cm Szélesség: 5 cm Súly: 0.14 kg Dankó Pista    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Dankó Pista 1890 körül Született Dankó István 1858. június 14. Szeged-Szatymaz Elhunyt 1903. március 29. (44 évesen) Budapest Álneve Dankó Pista Állampolgársága magyar Foglalkozása zeneszerző hegedűs Sírhelye Szeged Belvárosi Temető Dankó István, művésznevén Dankó Pista (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz],1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) magyar cigánymuzsikus, nótaszerző.  Élete Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik. Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Dankó Pista és édesanyja Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista (eredeti nevén – Dankó István – soha nem szólították, mindig művésznevét használta) beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban (A szegedi Móra Múzeum szerint 1880.07.13-án a szegedi Belvárosi plébánián vette el Joó Ilonát (1861.02.15.-1944.06.13.) Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el). Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz. Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben elnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette. Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm. A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál. Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze. A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.    Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912) Forrás: wikipédia 
Dankó Pista porcelán szobor talapzaton 13 cm
12 000 HUF