Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

[0X416/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett orientalista turbános pincér fiú, fiatal oszmán szolga bronz szobra. Arca és a tárgyak elefántcsont jellegűek. A márványtömb sarka sérült. Lábánál jelzés: PREIFS A 7634 Pecséten felirat: BRONZE GARANTI PARIS J.B DEPOSEE Magasság: 26 cm Szélesség: 7 cm Hosszúság: 13 cm Súly: 2.355 kg Ferdinand Preiss Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ferdinand Preiss Preiss, c. 1912 Született 1882. február 13. Erbach , német birodalom Meghalt 1943. július 29. (61 éves) Berlin , náci Németország Állampolgárság német Ismert Szobor Figyelemre méltó munka Con Brio;Lángszóró;Kiegyensúlyozó;Elizabeth királynő Mozgalom Art Deco Johann Philipp Ferdinand Preiss (1882. február 13. - 1943. július 29.) német szobrász volt. Ő volt az Art Deco időszak egyik vezető szobrászja. tartalom 1Korai élet 2Karrier és házasság 3Halál és örökség 4Hivatkozások 5Külső linkek Korai élet [ szerkesztés ] Ferdinand Preiss [1] Erbach im Odenwaldban született , hat gyermek közül, Daniel Daniel Heinrich Preiss és felesége, Katharine Preiss, Elisabetham. Michelstadtban tanult, és mérnökökké vált. Mindkét szülei rövid időn belül meghaltak, amikor 15 éves volt, és röviddel azután elnyerte Philipp Willmann elefántcsont faragóját, és családjával együtt élt. 1901-ben Rómába és Párizsba utazott. Arthur Kassler barátja és ismerőse lett Baden-Baden-ben , ami a Preiss & Kassler cég berlini cégalapításához vezetett . Kassler lett az üzleti gondolkodású partner és a Preiss által irányított művészi produkció. [2] Karrier és házasság [ szerkesztés ] 1907-ben feleségül vette Margarethe Hilme-t, aki két gyermeket állított elő: Harry és Lucie. Kezdetben a kisgyermekek elefántcsont faragványait és klasszikus formájú szobrokat készítettek, amelyeket a régi elefántcsont- biliárd golyókból faragtak . 1910-től a cég korlátozott kiadású Art Deco szekrényszobrokba specializálódott, amelyek festett bronzot használtak elefántcsonton az onyx és márvány lábazatain, alkalmanként a kandalló órákra és a lámpaburkolatokra. Forradalmasította a chryselephantine szobrok termelését fogászati ​​fúróval , amely az elefántcsont pontosabb és gyorsabb faragására szolgál. [2] A Preiss szinte az összes cég modelljét tervezte, és leghíresebb alkotásai a modern, naturalista 20. századi nőstényeket ábrázolják a sport- és színházi világból. A darabok öntését kezdetben az Aktien-Gesellschaft Gladenbeck öntöde végzi Berlinben [2] és később saját Preiss & Kassler öntödében. Az első világháború kitörésével 1914-ben a vállalat hat rendkívül képzett elefántcsont faragót foglalkoztatott Erbachból, és rendszeresen exportált Angliába és az Egyesült Államokba. Egy kis gyárat hoztak létre Angliában, hogy összeállítsa a Németországban gyártott alkatrészekből készült szobrokat, amelyek szintén elkerülték a behozatali adókat. [3] Ferdinand Preiss néha helytelenül nevezték Fritz Preissnek. Művei, valamint a H. Chiparus Demetre művei az Art Deco szobor csúcsának tekinthetők, és a modern gyűjtők nagyra értékelik őket. [4] Halál és örökség [ szerkesztés ] A cég zárt Preiss halála egy agydaganat július 29-én, 1943. [2] A régi műhely Ritterstraße Berlinben, melyet ház a készlet minták, kibelezve a tűz következtében egy bombatámadás előtt nem sokkal a vége A második világháború . A Preiss-et az Art Deco korszak egyik legnagyobb szobrászának tartják.   Forrás: wikipédia

[0N005/UZ-K] Hatalmas méretű, szép állapotú, jelzett Vénusz alabástrom szobor. XIX. századi klasszicista, finoman faragott fehér alabástrom szobor. Félakt szobor talapzaton. Talapzaton réz bilétán jelzés: SA & Co. Magasság: 66 cm

[1Q769/X327] Régi, jelzett, talapzaton ülő férfi szobor. Terrakotta szobor. Szalonnázó férfi. A szobron kopásnyomok elfestések találhatók, lásd fotó. Gyűjteménybe való RITKA darab! Talapzatán hátoldalán jelzés: KERÉNYI J. Magasság: 17.5 cm Szélesség: 12 cm Súly: 0.4 kg Kerényi Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1908 Kiállítások az adatbázisban:  Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás Mesterei: Bory Jenő. 1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg. Egyéni kiállítások 1978 • Szentendre (állandó kiállítás) 2006 • Körmendi Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Sportdíj-kiállítás 1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel] 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest Köztéri művei id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.) Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető) Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely) Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel]) Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr) A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar) Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen) Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő) Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház) Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen) Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.) Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ) Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa) Olvasó lányok (kő, 1965, Eger) Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep) Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony) Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?) Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje) Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc) Magvető (bronz, 1974, Salgótarján) Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)  (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány]) Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ]) Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ). Irodalom RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9. NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4. NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968 SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968 SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969 KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5. PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975 POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976) POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977) SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 Köztéri szobraink, Budapest, 1986 Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Wehner Tibor  Forrás artportal.hu 

[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu