Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

[0X416/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett orientalista turbános pincér fiú, fiatal oszmán szolga bronz szobra. Arca és a tárgyak elefántcsont jellegűek. A márványtömb sarka sérült. Lábánál jelzés: PREIFS A 7634 Pecséten felirat: BRONZE GARANTI PARIS J.B DEPOSEE Magasság: 26 cm Szélesség: 7 cm Hosszúság: 13 cm Súly: 2.355 kg Ferdinand Preiss Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ferdinand Preiss Preiss, c. 1912 Született 1882. február 13. Erbach , német birodalom Meghalt 1943. július 29. (61 éves) Berlin , náci Németország Állampolgárság német Ismert Szobor Figyelemre méltó munka Con Brio;Lángszóró;Kiegyensúlyozó;Elizabeth királynő Mozgalom Art Deco Johann Philipp Ferdinand Preiss (1882. február 13. - 1943. július 29.) német szobrász volt. Ő volt az Art Deco időszak egyik vezető szobrászja. tartalom 1Korai élet 2Karrier és házasság 3Halál és örökség 4Hivatkozások 5Külső linkek Korai élet [ szerkesztés ] Ferdinand Preiss [1] Erbach im Odenwaldban született , hat gyermek közül, Daniel Daniel Heinrich Preiss és felesége, Katharine Preiss, Elisabetham. Michelstadtban tanult, és mérnökökké vált. Mindkét szülei rövid időn belül meghaltak, amikor 15 éves volt, és röviddel azután elnyerte Philipp Willmann elefántcsont faragóját, és családjával együtt élt. 1901-ben Rómába és Párizsba utazott. Arthur Kassler barátja és ismerőse lett Baden-Baden-ben , ami a Preiss & Kassler cég berlini cégalapításához vezetett . Kassler lett az üzleti gondolkodású partner és a Preiss által irányított művészi produkció. [2] Karrier és házasság [ szerkesztés ] 1907-ben feleségül vette Margarethe Hilme-t, aki két gyermeket állított elő: Harry és Lucie. Kezdetben a kisgyermekek elefántcsont faragványait és klasszikus formájú szobrokat készítettek, amelyeket a régi elefántcsont- biliárd golyókból faragtak . 1910-től a cég korlátozott kiadású Art Deco szekrényszobrokba specializálódott, amelyek festett bronzot használtak elefántcsonton az onyx és márvány lábazatain, alkalmanként a kandalló órákra és a lámpaburkolatokra. Forradalmasította a chryselephantine szobrok termelését fogászati ​​fúróval , amely az elefántcsont pontosabb és gyorsabb faragására szolgál. [2] A Preiss szinte az összes cég modelljét tervezte, és leghíresebb alkotásai a modern, naturalista 20. századi nőstényeket ábrázolják a sport- és színházi világból. A darabok öntését kezdetben az Aktien-Gesellschaft Gladenbeck öntöde végzi Berlinben [2] és később saját Preiss & Kassler öntödében. Az első világháború kitörésével 1914-ben a vállalat hat rendkívül képzett elefántcsont faragót foglalkoztatott Erbachból, és rendszeresen exportált Angliába és az Egyesült Államokba. Egy kis gyárat hoztak létre Angliában, hogy összeállítsa a Németországban gyártott alkatrészekből készült szobrokat, amelyek szintén elkerülték a behozatali adókat. [3] Ferdinand Preiss néha helytelenül nevezték Fritz Preissnek. Művei, valamint a H. Chiparus Demetre művei az Art Deco szobor csúcsának tekinthetők, és a modern gyűjtők nagyra értékelik őket. [4] Halál és örökség [ szerkesztés ] A cég zárt Preiss halála egy agydaganat július 29-én, 1943. [2] A régi műhely Ritterstraße Berlinben, melyet ház a készlet minták, kibelezve a tűz következtében egy bombatámadás előtt nem sokkal a vége A második világháború . A Preiss-et az Art Deco korszak egyik legnagyobb szobrászának tartják.   Forrás: wikipédia

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

[1D201/UZ-N] Szép állapotú, jelzett terrakotta szobor. Ülő, botján támaszkodó juhász subában. Hátoldalán karcolt jelzés: SOMOGYI ÁRPÁD Magasság: 21 cm Szélesség: 14.5 cm Súly: 0.85 kg Somogyi Árpád szobrász Születési hely: Karcag Születési dátum: 1926 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. Főiskolai tanulmányai előtt, 1943 és 1945 között Medgyessy Ferenc műtermében tanult mintázni. 1948-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. 1951: Munkácsy-díj; 1958: VIT-díj. Realista szellemiségű, főként parasztalakokat mintázó szobrász. Jelentős portréművészete is. Elsősorban monumentális alkotásokat készít, megrendeléseket teljesít, de kisplasztikái is ismertek. Bronzból öntött, kőből faragott művei nyugalmat sugárzó, kiegyensúlyozott, tömbszerű, zárt kompozíciók. Egyéni kiállítások 1979 • Kisgaléria, Hajdúszoboszló 1981 • Városi Galéria, Debrecen 1996 • Hortobágyi Csárda (állandó) Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Köztéri művei Agronómus lány (bronz, 1952, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Móricz Zsigmond (bronz, 1953, Kisújszállás) Kévén ülő parasztlány (mészkő, 1955, Budapest, Mezőgazdasági kiállítás) Kaszás legény (bronz, 1956, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Gábor Áron (kő, 1958, Karcag) Táncoló (alumínium, 1959, Diósgyőr, Papírgyár) Nő könyvvel (kő, 1961, Veszprém, Egyetem) Szerdahelyi József (márvány, 1961, Miskolc, Nemzeti Színház) Furulyázó fiú (bronz, 1962, Miskolc) Schönherz Zoltán (gipsz, 1965, Budapesti Műszaki Egyetem Kollégium) Ülő nő (kő, 1965, Záhony, Vasútállomás) Kőtömbön ülő fiú (alumínium, kő, 1966, Budapest, XVII. ker., Kép u.) Szovjet emlékmű (mészkő, 1967, Pétervására) Pásztorfiú (bronz, 1968, Hortobágy, Csárda) Anya (bronz dombormű, 1969, Karcag, Városi Tanács Házasságkötő Terem) Ülő munkásnő (kő, 1970 k., Győr) Lenin (márvány, 1970, Karcag, Városi Tanács) Veres Péter (bronz, 1972, Balmazújváros) Vízbenéző (bronz, 1972, Leányfalu) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1972, Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, márvány portrédombormű, 1972, Makó, Erdei Ferenc-szülőház) Széchenyi István (kő, 1973, Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem) Vénusz (bronz, 1973, Tác, Gorsium Étterem) Gulyás Pál (kő, bronz, 1974, Debrecen, 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, 1974, Mezőtúr, Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola) Veres Péter (terrakotta, 1976, Budapest, Óbudai Bevásárlóközpont) 300 éves évforduló emléktábla (bronz, 1976, Karcag, Gábor Áron Gimnázium) Móricz Zsigmond (mészkő, 1976, Mezőtúr, Városi Könyvtár) Citerázó lány (mészkő, 1976, Karcag, Május 1. Tsz.) Somogyi Imre (kő, 1978, Budapest, XI. ker., Kertészeti Egyetem, Szüret u.-i Kollégium) Móricz Zsigmond (márvány, bronz, 1979, Szentendre, Móricz Zsigmond Gimnázium) Pásztor (bronz, 1980, Nádudvar) Kenyérvivő (bronz, 1980, Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet) MGTSZ jubileumi emlékszobor (Női szobor) (mészkő, 1983, Abony) József Attila (bronz, 1984, Abony, József Attila Tsz.) Ecsedi István (bronz, gránit domborműves emléktábla, 1987, Hortobágy, Nemzeti Park) Disznótoros jelenet (patinázott gipsz, 1987, Nádudvar, Vörös Csillag Étterem) Erdei Ferenc (bronz, 1988, Harta, Erdei Ferenc Tsz.) A II. világháború emlékműve (mészkő, 1989, Nádudvar) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, 1992, Kunmadaras) Lány citerával (bronz, kő, 1997, Hajdúszovát, Általános Iskola)  (Dallas, Marjet Hall előtt). Irodalom POGÁNY Ö. G.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1976), KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Szolláth György-Wehner Tibor Forrás: Artportal.hu

[1O868/Z267] Hibátlan állapotú, nagy méretű terrakotta szobor, kisplasztika. Ülő, faragó bajszos férfi A talapzat peremén jelzés: F.G.D. Magasság: 27 cm Szélesség: 19.5 cm Súly: 1.045 kg Fekete Géza Dezső szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1939 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Bronzvasárnap - Fekete Géza szobrászművész kiállítása Mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1960-1965: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Pátzay Pál és Szabó Iván. Id. Fekete Géza szobrászművész fia. 1965-73 között a Ferenczy István Képzőművészeti Kör tanára volt. Számos alkalommal elnyerte az Ezüsgerely Pályázat képzőművészeti díját (1970, 1972, 1973, 1974, 1978, 1986, 1988). Természetelvű, figuraközpontú szobrászatának legfontosabb alkotásai a portrék és a sport témájú kisplasztikák. Jelentős éremművészeti munkássága is. Szobrainak alapanyaga a kő (monumentális körplasztikák, domborművek), valamint a bronz (kisplasztikák), de 1988 óta faszobrokat is készít. Kőszobrász-restaurátori tevékenysége is számottevő (Ferenciek temploma; Nemzeti Pantheon, Esztergom; Grassalkovich-kastély, Gödöllő). Egyéni kiállítások 1973 • Körszálló • Sportszobor [id. Fekete Gézával], FTC Klubház 1987 • Rákosmenti Művelődési Ház Válogatott csoportos kiállítások 1971, 1973 • VI., VII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1977 • IX. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1979 • II. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron. Művek közgyűjteményekben Testnevelési és Sportmúzeum, Budapest. Köztéri művei Birkózó gyerekek (mészkő, 1970, XXII. ker. Gyermekotthon) Thalmayer Viktor (kő, 1971, Mosonmagyaróvár, Agrártudományi Egyetem), Olvasó lány (mészkő, 1972, Mohács, Iparitanuló Intézet) II. Rákóczi Ferenc (mészkő, 1974, Rákóczi Gimnázium), Oravecz Béla-dombormű (mészkő, 1975, Országos Mentőszolgálat) A régi pálya emlékére (lemezdomborítás, 1976, FTC Üllői úti Klubház)  (bronz, 1987, Debrecen, Katonai Akadémia), A Szöuli Olimpia emlékére (márvány, ólom, 1988, Népstadion) Nagy Sándor József (dombormű, bronz, 1989, Budakeszi, Nagy Sándor József Gimnázium).   Forrás: artportal.hu

[1Q769/X327] Régi, jelzett, talapzaton ülő férfi szobor. Terrakotta szobor. Szalonnázó férfi. A szobron kopásnyomok elfestések találhatók, lásd fotó. Gyűjteménybe való RITKA darab! Talapzatán hátoldalán jelzés: KERÉNYI J. Magasság: 17.5 cm Szélesség: 12 cm Súly: 0.4 kg Kerényi Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1908 Kiállítások az adatbázisban:  Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás Mesterei: Bory Jenő. 1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg. Egyéni kiállítások 1978 • Szentendre (állandó kiállítás) 2006 • Körmendi Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Sportdíj-kiállítás 1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel] 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest Köztéri művei id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.) Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető) Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely) Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel]) Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr) A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar) Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen) Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő) Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház) Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen) Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.) Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ) Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa) Olvasó lányok (kő, 1965, Eger) Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep) Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony) Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?) Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje) Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc) Magvető (bronz, 1974, Salgótarján) Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)  (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány]) Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ]) Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ). Irodalom RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9. NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4. NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968 SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968 SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969 KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5. PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975 POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976) POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977) SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 Köztéri szobraink, Budapest, 1986 Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Wehner Tibor  Forrás artportal.hu