Súgó a keresőhöz Bezár
-
kinek feleségnek férjnek gyereknek nagypapának nagymamának női főnöknek férfi főnöknek barátnak barátnőnek
mire esküvőre temetésre karácsonyra születésnapra évfordulóra ballagásra

Betlen Gyula : Ülő női akt

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[1E639/Z052]
Régi, jelzett, hibátlan, mályva színű mázas, talapzaton ülő egész alakos női akt. Tűzrepedés látható a talapzaton.

Alján jelzés, felirat:
BETLEN GY.

Magasság: 21 cm
Szélesség: 13 cm
Hosszúság: 18 cm
Súly: 1.975 kg
Betlen Gyula szobrász (1879-1963)






 



BETLEN Gyula(1879, Budapest - 1963, Budapest)Szobrász. A budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai László növendéke volt, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Német- és franciaországi tanulmányutak után, 1904-től Budapesten élt és dolgozott. Pályadíjnyertes Kossuth-szobrát 1911-ben Nyíregyházán állították fel. 1915-től rajztanárként működött. Szobrai mellett számos érmet és plakettet is készített. 

Forrás: http://www.fontosinfok.hu/ki_kicsoda

Tulajdonságok

Téma: akt
Alkotó: Bethlen Gyula
Díszítés: mázas
Jelzett: Igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. november. 05.

(A műtárgyat eddig 784-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Betlen Gyula : Ülő női akt

hasznos!
[1E639/Z052] Régi, jelzett, hibátlan, mályva színű mázas, talapzaton ülő egész alakos női akt. Tűzrepedés látható a talapzaton. Alján jelzés, felirat: BETLEN GY. Magasság: 21 cm Szélesség: 13 cm Hosszúság: 18 cm Súly: 1.975 kg Betlen Gyula szobrász (1879-1963)   BETLEN Gyula(1879, Budapest - 1963, Budapest)Szobrász. A budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai László növendéke volt, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Német- és franciaországi tanulmányutak után, 1904-től Budapesten élt és dolgozott. Pályadíjnyertes Kossuth-szobrát 1911-ben Nyíregyházán állították fel. 1915-től rajztanárként működött. Szobrai mellett számos érmet és plakettet is készített.  Forrás: http://www.fontosinfok.hu/ki_kicsoda
További részletek
Téma: akt
Alkotó: Bethlen Gyula
Díszítés: mázas
Jelzett: Igen
vásárlási információk
Feltöltve: 2021. november. 05.

(A műtárgyat eddig 784-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét
Eladási ár:
155 000 HUF
Megveszem
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z427/Z053] Régi, szép állapotú, ezüst talpú, nagyméretű kehely alakú, csiszolatokkal gazdagon díszített, kék kristály váza pár. A talp peremén beütve 1965. után használt 800-as finomságú Dianna fős jelzés látható. Mellette beütve gyártói jelzés: FŐÉ (Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat). Mindkét váza kristály része a talp felett repedt, lásd fotó. Magasság: 33 cm Szélesség: 19 cm Súly: 2.39 kg
Régi ezüst talpas kehely alakú kristály váza pár 33 cm
65 000 HUF
[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD022/Bp106/35] A kép mérete: 75 x 42 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Magyar festő 1972 alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festő 1972 : József Attila
365 000 HUF
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
Remsey Jenő György : Falu
28 000 HUF
[FKD017/Bp407/6] A kép mérete: 40 x 31 cm keret nélkül. Készült: Grafitceruza, Papír A kép Benczúr Gyulának tulajdonítva alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írással: Férjem rajzolta 1... Benczur Gyula özvegye
Benczúr Gyulának tulajdonítva : Angyalka galambokkal
75 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON
Matzon Frigyes (1909 - 1986): Ülő nő
300 000 HUF
[0N005/UZ-K] Hatalmas méretű, szép állapotú, jelzett Vénusz alabástrom szobor. XIX. századi klasszicista, finoman faragott fehér alabástrom szobor. Félakt szobor talapzaton. Talapzaton réz bilétán jelzés: SA & Co. Magasság: 66 cm
Hatalmas Milói Vénusz alabástrom szobor 66 cm
550 000 HUF
[0R945/X046] Hibátlan állapotú, talapzaton álló, egész alakos, fehér mázas porcelán női akt szobor. Talapzaton jelzés: PÁNDI KISS Magasság: 21.3 cm Szélesség: 16 cm Súly: 0.46 kg Pándi Kiss János szobrász Pánd, 1905-10-14 Elhalálozott: Budapest, 1981. július 2. 1923-1925: Budapesti Iparrajziskola, mestere: Lux Elek. 1925-ben Olaszországba utazott, 1926-tól Rómában először Aurelio Mistruzzi, majd Angello Zanelli műhelyében segédkezett. 1931-1934: római Képzőművészeti Főiskola. 1939-ben visszatért Magyarországra. 1940-től állított ki a Műcsarnokban. Kisplasztikákat, érmeket és plaketteket, megbízásra köztéri, monumentális kompozíciókat alkotott. Klasszicizáló kisplasztikái, épületdíszítő művei mellett munkásságának kiemelkedő darabjai a portrék. A tökéletesen megformált test, a humánummal és életörömmel áthatott ember áll művészetének középpontjában. Változatos szobrászati munkásság mellett restaurálással is foglalkozott.   Irodalom N. PÉNZES É.: ~, Művészet, 1965/6. PEREHÁZY K.: ~, Művészet, 1971/5. SZABÓ É.: ~ kiállítása (kat. bev., Nagykáta, 1980). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest (kat.) 1979 • Pánd 1982 • Pánd (állandó kiállítás). Forrás: artportal.hu
Pándi Kiss János : Női akt szobor 21 cm
48 000 HUF
Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!
Mattis Teutsh János (1884-1960): Mária
800 000 HUF
[1O880/Z053] Jelzett, nagy méretű, talapzaton álló, egész alakos női akt szobor. A talapzat oldalán karcolt jelzés: BALOGH Magasság: 41 cm Szélesség: 15.5 cm Súly: 2.085 kg
Balogh : Beduin kerámia női akt szobor 41 cm
115 000 HUF
[1A623/UZ-K] Hibátlan állapotú, Samassa József (1828 - 1912) bíboros egri érseket ábrázoló bronz mellszobor, bronz büszt szögletes mészkő talapzaton. A talapzat egyik sarka sérült, lásd fotók. Magasság: 32 cm Szélesség: 20 cm Súly: 4.44 kg Samassa József A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Samassa József Fényképe a Vasárnapi Ujságban Született 1828. szeptember 30.[1][2] Aranyosmarót[2] Elhunyt 1912. augusztus 20. (83 évesen)[2] Eger[2] Állampolgársága osztrák–magyar osztrák Nemzetisége magyar Foglalkozása katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök Tisztsége megyéspüspök (1871. február 1. – 1873. június 18.) egri érsek (1873. június 18. – 1912. augusztus 20.) bíboros (1905. december 11. – ) Iskolái Bécsi Egyetem Pázmáneum (1847–) Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend Halál oka tüdőgyulladás Sírhelye Egri főszékesegyház egri érsek Vallása római katolikus egyház Pappá szentelés 1852. július 23. Püspökké szentelés 1871. július 30. Esztergom Szentelők Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Szabó József (társszentelő) Bíborossá kreálás 1905. december 11. Hivatal szepesi püspök Hivatali idő 1871–1873 Elődje Zábojszky László Utódja Császka György Hivatal egri érsek Hivatali idő 1873–1912 Elődje Bartakovics Béla Utódja Szmrecsányi Lajos Samassa József (Aranyosmarót, 1828. szeptember 30. – Eger, 1912. augusztus 20.) egyházjogi doktor, szepesi püspök, egri érsek, bíboros,[3] egyházi író, az MTA tagja (igazgató 1906).  Pályafutása Gimnáziumi iskoláit Nyitrán, Léván és Esztergomban végezte.[3] 1843-ban az esztergom-főmegyei papok között mint az Emericanum növendékeként Pozsonyban töltött egy év után 1844-től a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát 1847-től a bécsi Pázmáneumban hallgatta. 1852. július 23-án Scitovszky János hercegprímás áldozópappá szentelte fel. Ezután Nagyszombatban az óklasszikus nyelvek (latin és görög) tanáraként dolgozott az érseki főgimnáziumban, ahol a klasszikus nyelvekben való jártasságát fejlesztette.[3] 1854-ben a pesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1859-ben Esztergomban teológiai, 1861. április 14-én pesti egyetemi hittanár lett. 1869-ben szülővárosa országgyűlési képviselővé választotta.[3] Mint képviselő, a Deák-párthoz csatlakozott és általános figyelmet keltett felszólalásaival. E minőségében választották meg az akkor összeült katolikus autonómiai szervezőbizottság tagjává. 1869. szeptember 15-én báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc ajánlására, kinevezte vallás- és közoktatási miniszteri osztálytanácsossá. Szeptember 23-án dunaföldvári címzetes apát és esztergomi kanonok lett; emellett újból egyhangúlag képviselővé választották 1875-ig.[3]  Püspöki pályafutása 1871. január 1-jén szepesi püspökké nevezték ki, IX. Piusz pápa június 26-án erősítette meg. Július 30-án szentelték püspökké, székét augusztus 27-én foglalta el. Ottani rövid működése alatt rendezte papsága anyagi helyzetét, restaurálta hazai műemlékeink egyik kincsét, a szepeshelyi Szapolyai-kápolnát[3] és sikeresen ápolta idegen ajkú hívei között a nemzeti szellemet. 1873. június 18-án az egri érseki székre emelték,[3] ahol szintén Deák Ferenc ajánlása jelölt számára képességeihez méltó helyet. 1873. augusztus 29-én belső titkos tanácsos, 1888-ban pedig pápai trónálló és prelátus lett.[3] A politikai élettől az 1875. évi fúzió után visszavonult. 1892-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki, a budapesti egyetem pedig a millenniumi ünneplés alkalmával egyházjogdoktorrá választotta.[3] Számos főpásztori körlevele és rendelete által törekedett az egyházi fegyelmet megerősíteni. Körlevelei közül: De disciplina ecclesiastica, De conventibus cleri, De residentia és a házassági rendről szólók említendők. 1880-ban Trefort Ágoston miniszterhez írt az egri érseki jogakadémia megszüntetése ellen, és az egri tanítóintézetet az újabb igényeknek megfelelően berendezte; leánynevelő-intézeteket, iskolákat emelt és fenntartásukról gondoskodott; a miskolci leánynevelő-intézetre 100 000 forintnál nagyobb összeget áldozott; áldozatkészségéből egyházmegyéjében több új templom létesült (Ózd, Kótaj, Vécs, Kisújszállás, Sajókaza[3]); az egyházmegyei papság nyugdíjintézetére 30 000 forintnyi, az egyházmegyei lelkészek, segédlelkészek és tanítók fizetésének javítására 150 000 forintot meghaladó alapítványt tett. A művészetnek is hathatós pártfogója volt. Az árvíz által sújtott Szegednek 10 000 forintot, Miskolcnak, Egernek ugyanannyit adományozott. A csángók hazatelepítését nagy összeggel támogatta. Adományai már érseksége huszadik évében meghaladták a másfél millió forintot. Eger városa díszpolgárrá választotta[3] és lefestette arcképét a városterme számára. 1893-ban ünnepelték érseksége huszadik évfordulóját. Tevékenykedett a vallás- és tanulmányi alapok ellenőrző és azokra felügyelő ideiglenes bizottságban, a főrendiház pénzügyi bizottságában, melynek hosszabb ideje elnöke volt, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban, melynek rendszerint tagja volt. 1898-ban betöltötte egri 25. évét, erre az alkalomra kiadott főpásztori levelében vádolta a jelen társadalom hibáit, az érzületek gyökeres átalakulását sürgette, melyet csak Krisztus tana teremthet meg. Ugyanekkor gazdasági alkalmazottai részére 50 000, Erzsébet királyasszony emlékére 50 000, az egri egyházmegyei papi nyugdíjintézet javára 20 000, az egri egyházmegyei kántortanítók részére 20 000 koronát ajándékozott.[3] 1902-es aranymiséje alkalmából ajándékozta Nyíregyházának a Magyarok Nagyasszonya-templomot, melyet ő maga szentelt fel 1904. augusztus 20-án.[4] 1905. július 23-án érte meg áldozópapságának hatvanéves jubileumát. Ugyanezen évben X. Piusz pápa kinevezte bíborossá és 1906. december 6-án Rómában fejére tette a bíbornoki kalapot.[3] 1912 májusában Budapesten tüdőgyulladást kapott, ami végül a halálát okozta. Az Egri főszékesegyház kriptájában temették el.[5] Harminckilenc éves egri érseksége alatt az önmagához mindenkor szigorú, egyszerűségszerető főpap az adományairól vezetett számadások szerint, egyházi, kulturális, társadalmi és jótékony célokra 6 527 043 koronát áldozott, mely összegből egyházmegyei célokra, mint templomokra, iskolákra, lelkészek, segédlelkészek, tanárok, tanítók helyzetének javítására, neveltetési célokra stb. 4 540 271 korona jutott. Főképp az egyházmegyei papnyugdíjintézetet támogatta, melyet mintegy 400 000 korona adományával és állandó gondolkodásával egészen újjászervezett.  Emlékezete Arcképe: kőnyomat a Hajnal-Albumban (Budapest, 1873) és Vereby Soma, Honpolgárok Könyvében (IX. 1874.) rajz, Gerhart H., Bécs Nevét viselte a Galya-tető Délkeleti oldalában a Mátra Egylet által 1894-ben épített nyitott gerendakunyhó, a Samassa-menedékház, amely azonban már az első világháború után tönkrement.[6] Ugyancsak róla nevezték el a Samassa-házat, a Bükk legrégebbi (1889-ben épült), működő menedékházát,[7] valamint a közelében található Samassa-forrást.[8] Nyíregyházán a katolikus plébánia előtt 2012-ben teret neveztek el róla.[5]  Művei Votum ad synodum Provincialem Strigonii celebrandam de matrimoniis mixtis, nominatim de petenda dispensatione et de assistentia parochi in iisdem contrahendis. Pestini, 1858 De stultitia quorundam qui se Ciceronianos vocant. Contra Grammaticos e Borussia in Austriam accersitos directum. Pestini, 1858 (Hidassy Kornél: «De stilo bene latino» cz. czikke védelmére volt írva, de lefoglalták) Palaestina, quam in usum auditorum suorum strictim descripsit. Strigonii, 1860 A lelépett nagyságos rektorhoz intézett beszéd. Buda, 1865 Epistola pastoralis... de institutione aerarii ad sublevandos corpore deficientes e voluntariis oblationibus conflando. Scepusii, 1871 Epistola past., in qua oblatos annue 10,000 florenos pro meliore cleri sustentatione normat. Scepusii, 1871 Epistola past. de prolium in scholis institutione. Scepusii, 1871 Epistola, in qua clerum ab inpigre operandum in vinea Domini cohortatur. Scepusii, 1872 Epistola, quae instructionem pro congregationibus pastoralibus exhibet. Scepusii, 1872 Oratio, quam... quum regimen suum ADioeceseos ritu solemni capesseret, habuit Agriae in Metropolitana Ecclesia die 26. Mensis Octobris 1873. Bpestini, 1873. Magyarul: Főpásztori beszéd a papsághoz és hívekhez egri érsekké való ünnepélyes beiktatása alkalmával. Bpestini, 1873.) Epistola, past., in qua ut A.-Eppus Agriensis de civili S. Pontificis principatu disserit, et de celebrando Pii IX. Papae episcopali Jubilaeo congrua disponit. Eger, 1877 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1885. okt. 27. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Latinból fordítva. Eger, 1885 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1888. okt. 23. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Eger, 1888 (Megjelent a Religio 1888. II. 34-37. sz.) Megnyitó beszéd a szent István-társaság XXXVIII. nagygyűlésén. Bpest, 1891 (Kath. Szemléből) Beszéd, melyet... az egri egyházmegye papnyugdíjintézet 1893. okt. 26. tartott közgyűlésén papságához intézett. Latin eredetiből fordítva. Eger, 1893 A cs. és kir. 60. sz. br. Appel gyalogezred százéves fennállása megünneplésekor az ezred uj zászlójának felszentelésénél 1898. aug. 13. mondott beszéde. Eger, 1898 Sugarak. Szemelvények... irataiból és beszédeiből 1873-1898. huszonöt éves érseksége ünneplésére. Eger, 1898.[3] Beszéd, melyet... az egri egyházmegyei papnyugdíjintézet 1900. évi okt. 25. tartott közgyűlésén papságához intézett. Eger, 1900 Levele az egri egyházmegyei irodalmi egylet elnökéhez az «Egri Népkönyvtár» ügyében (M. Állam 1877. 253. sz.) Levele gr. Esterházy egri püspök életrajzát illetve (Főv. Lapok 1888. I. 99. sz.)
Samassa József bíboros bronz mellszobor 32 cm
440 000 HUF