Biai-Főglein István : Útmenti fa

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[FKA498/Bp205/66]
A kép mérete: 29,5 x 38 cm keret nélkül.
Készült: Rézkarc, Papír
A kép Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905, Budapest, 1974) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Biai (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában. 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben illusztrálta Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. 1926-tól számos fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon szerepelt. Táj- és arcképeket, enteriőröket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett. Párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás, valamint síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben. Az '50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Több alkotása van a Magyar Nemzeti Galériában. (K. Á.: Műgyűjtő 1970/3, Kopócsy Anna adatközlése nyomán, Műv. 1968/10, ML)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1926-tól számos fővárosi tárlaton szerepelt. Táj- és arcképeket, állatkerti és cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több munkája van a MNG-ban. Illusztrálással is foglalkozott. (Műv.-1968/10. ML)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - Irod.: Geszti László: Biai Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.; ML.; - Pogány Ö. Gábor: Kat.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos bp.-i tárlata volt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép, stb.
Bodnár Éva

Művészeti lexikon I-II.
Festő és grafikus. Besztercebánya 1905. okt. 2. A bpesti képzőműv. főiskolán Csók István osztályán s Párizsban képezte magát. 1928., 1930., 1931., és 1933. gyűjt. kiállítása volt az Ernst-múzeumban.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festő. 1921-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929-1931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányokat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. Csoportos bemutatók mellett gyűjteményes tárlatai voltak az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1931, 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galériában (1959), a Derkovits Teremben (1965) és Pécsett (1973). Szerepelt az 1938-as Velencei Biennálén. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. - Meghitt, intim hangulatú munkáiban főként környezetének témáit dolgozta fel, de szívesen merített a cirkusz, az állatkert, a kultúr- és művészettörténet világából is. Kolorisztikus adottságai jól érvényesülnek a csendélet és a tájkép műfajában. A Dunakanyar ihletett ábrázolója volt.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1924-29: MKF, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-28: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-30: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főisk. elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-37-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (MKISZ). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített.
Ek: 1928: (többek között: Berényi Róberttel, Körmendy Frimm Ervinnel) Ernst M.; 1930: (Ecsődi Ákossal, Klie Zoltánnal, Márkus Imrével, Szantrucsek Jenővel); 1931: (többek között: Orbán Dezsővel); 1933: Ernst M. (Ambrosi Gustinus szobrásszal); 1937, 1941: Tamás G.,; 1946: Szalmássy G.; 1959: Csók G. (kat.); 1965: Derkovits T. (kat.); 1967: Fészek Klub; 1973: Pécs; 1975: MNG (kat.); 1977: Szekszárd; 1985: Csontváry T.; 1989: Csók G. (kat.)
Vcsk: 1926: KUT III., Ernst M.; Mohács emléke, Ernst M.; 1927: KUT IV., Szinyei Társaság Tavaszi kiállítása, Nemzeti Szalon; 1928: Nközi Aktkiállítás, Secesion, Bécs; 1929: Paál L. T., Nemzeti Szalon; Nürnberg; 1932, 1938: XVIII., XXI. Velencei B.; 1932, 1938: Műcsarnok; 1932, 1933: Munkácsy Céh kiállítása, Ernst M.; 1933: Klebesberg Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon; 1940: Belgrád; 1952: A szolnoki művésztelep, Műcsarnok; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok.
Km: JPM, Pécs; MNG.
Irod.: Murányi Kovács E.: (ka. bev. tan., Csók G., 1959); Széll M.: Biai-Föglein István, MTA Művészettörténeti és Dokumentációs Kutatócsoport, 116 szöveg-archív; Geszti L.: illusztrációi, MŰV. 1968. okt.; Kiss Á.: Látogatás Biai-Föglein Istvánnál, Műgyűjtő, 1970/3.; Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., MNG, 1975). (K. A.)

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 1108-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Biai-Főglein István : Útmenti fa

[FKA498/Bp205/66] A kép mérete: 29,5 x 38 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905, Budapest, 1974) alkotása. Jelezve jobbra lent "Biai (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában. 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben illusztrálta Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. 1926-tól számos fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon szerepelt. Táj- és arcképeket, enteriőröket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett. Párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás, valamint síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben. Az '50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Több alkotása van a Magyar Nemzeti Galériában. (K. Á.: Műgyűjtő 1970/3, Kopócsy Anna adatközlése nyomán, Műv. 1968/10, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1926-tól számos fővárosi tárlaton szerepelt. Táj- és arcképeket, állatkerti és cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több munkája van a MNG-ban. Illusztrálással is foglalkozott. (Műv.-1968/10. ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - Irod.: Geszti László: Biai Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.; ML.; - Pogány Ö. Gábor: Kat. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos bp.-i tárlata volt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép, stb. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Besztercebánya 1905. okt. 2. A bpesti képzőműv. főiskolán Csók István osztályán s Párizsban képezte magát. 1928., 1930., 1931., és 1933. gyűjt. kiállítása volt az Ernst-múzeumban. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1921-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929-1931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányokat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. Csoportos bemutatók mellett gyűjteményes tárlatai voltak az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1931, 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galériában (1959), a Derkovits Teremben (1965) és Pécsett (1973). Szerepelt az 1938-as Velencei Biennálén. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. - Meghitt, intim hangulatú munkáiban főként környezetének témáit dolgozta fel, de szívesen merített a cirkusz, az állatkert, a kultúr- és művészettörténet világából is. Kolorisztikus adottságai jól érvényesülnek a csendélet és a tájkép műfajában. A Dunakanyar ihletett ábrázolója volt. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1924-29: MKF, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-28: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-30: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főisk. elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-37-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (MKISZ). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Ek: 1928: (többek között: Berényi Róberttel, Körmendy Frimm Ervinnel) Ernst M.; 1930: (Ecsődi Ákossal, Klie Zoltánnal, Márkus Imrével, Szantrucsek Jenővel); 1931: (többek között: Orbán Dezsővel); 1933: Ernst M. (Ambrosi Gustinus szobrásszal); 1937, 1941: Tamás G.,; 1946: Szalmássy G.; 1959: Csók G. (kat.); 1965: Derkovits T. (kat.); 1967: Fészek Klub; 1973: Pécs; 1975: MNG (kat.); 1977: Szekszárd; 1985: Csontváry T.; 1989: Csók G. (kat.) Vcsk: 1926: KUT III., Ernst M.; Mohács emléke, Ernst M.; 1927: KUT IV., Szinyei Társaság Tavaszi kiállítása, Nemzeti Szalon; 1928: Nközi Aktkiállítás, Secesion, Bécs; 1929: Paál L. T., Nemzeti Szalon; Nürnberg; 1932, 1938: XVIII., XXI. Velencei B.; 1932, 1938: Műcsarnok; 1932, 1933: Munkácsy Céh kiállítása, Ernst M.; 1933: Klebesberg Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon; 1940: Belgrád; 1952: A szolnoki művésztelep, Műcsarnok; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok. Km: JPM, Pécs; MNG. Irod.: Murányi Kovács E.: (ka. bev. tan., Csók G., 1959); Széll M.: Biai-Föglein István, MTA Művészettörténeti és Dokumentációs Kutatócsoport, 116 szöveg-archív; Geszti L.: illusztrációi, MŰV. 1968. okt.; Kiss Á.: Látogatás Biai-Föglein Istvánnál, Műgyűjtő, 1970/3.; Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., MNG, 1975). (K. A.)

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Tájkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 1108-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF
[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKC308/Bp204/129] A kép mérete: 20 x 26 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Zádor István (Nagykikinda, 1882, Budapest, 1963) alkotása. Jelezve jobbra lent "Zádor István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Huszonhat éves volt, amikor elhatározta, hogy fejét a művészetre adja. Éveken át tanulta a grafikai technikát. Budapesten, Párizsban és Firenzében folytatott tanulmányokat. Budapesten Olgyai Viktor volt a tanítómestere, Párizsban az École des Beaux Arts-on képezte magát. Nyáron a szolnoki művésztelepen, télen pedig Párizsban dolgozott, kisebb brüsszeli, antwerpeni kirándulásokkal tarkítva. 1910-ben Észak-Olaszországban tartózkodott, Firenzében az akadémián tanult. 1918-19-ben több forradalmi rajzriportot készített. A Tanácsköztársaság bukása után először Weimarba, majd Münchenbe emigrált, előbb a Bauhaus növendéke volt, majd ismét a rézkarc technikát tanulmányozta. Stuttgart volt az utolsó állomás. Csendéleteket, táj- és arcképeket, aktokat, enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Zádor igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Főképp városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. Egy német kiadó megbízásából sorozatban örökítette meg a Rajna-vidéki és tengerparti városokat, később a Ruhr-vidék gyárairól készített rézkarcokat. Neve ismertté vált mindenfelé. Olaszországba, Svájcba hívták meg kiállítani. Kiállítások, cserék, eladások, évkönyvek Angliától Japánig, Amerikáig. 1930-ban meghívták Hollandiába. Tájképeivel olyan sikert aratott, hogy megbízást kapott egy kiadótól 36 orvosprofesszor protréjának megrajzolásával, majd egy holland katonai szaklap bízta rá a tábornokok megörökítését. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. Illusztrációiért elnyerte a könyv-illusztrációs díjat, majd a Lipótvárosi Kaszinó díját. Később Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1934-ben jelent meg ofszetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több olajképe, rézkarca és litográfiája található a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. (Éber, ML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Kossuth-díjas festő, grafikus. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Párizsban az École des Beaux Arts-n képezte magát. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1918-19-ben forradalmi rajzriportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után, először Weimarba, majd Münchenbe emigrált. Csendéleteket, táj- és arcképeket, valamint enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Olgyai Viktor volt a tanítómestere. Igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. 1934-ben jelent meg offsetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több kiállítása volt a fővárosban. Számos olajképe, rézkarca és litográfiája van a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után, "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. Kossuth-díjjal tüntették ki. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, Kossuth-díjas. Festményei enteriőrök, portrék és tájképek. Legismertebb művei rézkarcok és rajzok. Albumai: Budapest 1945; Egy fél évszázad rajzokban (Budapest, 1959). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt életmű kiállítása. Irod.: Dénes Tibor: Zádor István. Képzőművészet, 1938., Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógus. Ernst Múzeum. 1958. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuht-díjas. Bp.-en, a párizsi École des Beaux-Arts-on és Firenzében tanult. A szolnoki művésztelep tagja volt. Festményei főleg intérieurök, tájak és kiváló karakterű portrék. Részletező, érzékeny rézkarcain líraian ábrázolta a Tisza menti tájat. 1918-19-ben forradalmi riportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarba, majd Münchenbe emigrált. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke volt. Számos kiállításon vett részt (1916, 1918, 1921, 1922), legutóbb 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek nagy retrospektív kiállítást műveiből (Grantner Jenővel közösen). Budapest 1945 c. albuma a felszabadulás után, Egy fél évszázad rajzokban c. albuma 1959-ben jelent meg. Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Nagykikinda 1882. jan. 15. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Csendéleteket, tájképeket, arcképeket és interiöröket fest, bár elsősorban grafikával foglalkozik. Mestere a grafikában Olgyai Viktor volt. Technikai tudása a rézkarcolásban igen nagy, többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsol lapjaira. Több olajképe, számos rézkarca és litográfiája van a Szépműv. Múz.-ban és a Főv. Képtárban. A Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke. 1918. Ebédlő c. interiőrje állami kis aranyérmet kapott. 1916. a Nemzeti Szalónban, 1918., 1921. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934. jelent meg offsetnyomásban Egy hadifestő emlékei c. albuma. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906-09 közöttt Párizsban élt, az École des Beaux-Art-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Mo.-ra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. Ek: 1916, 1918: Nemzeti Szalon; Ernst M.; 1921: Ernst M.; 1958: Ernst M. (Gartner Jenővel) (gyűjt. kat.) Irod.: Dénes T.: Zádor István, Képzőművészet, 1938; Zádor István és Gartner Jenő (kat., Ernst M., 1958).
Zádor István : "Bugaci puszta"
14 000 HUF
[FKC345/Bp93/94] A kép mérete: 15 x 17,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Csillag József (Győrszentmárton, 1894, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve lent "Asztag Csillag (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1917-24 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán tanult és szerzett rajztanári oklevelet. Révész Imre tanítványa volt. A '20-as években tanulmányúton járt Itáliában (Róma, Firenze, Velence, Pádova). Már főiskolás korában kezdett el dolgozni a pécsi és a kecskeméti művésztelepen. Első gyűjteményes tárlatát 1928-ban Pécsett rendezték festményeiből. 1929-ben rézkarcaiból rendeztek bemutatót Brüsszelben. Ezen kívül Firenzében és New Yorkban szerepelt kiállításokon. A '30-as évek folyamán többször műterem-kiállításon mutatta be alkotásait. Elsősorban tájképeket festett, a látványhoz hű, realista modorban. Kerültek ki keze alól magyar jellegű zsánerképek is. Rézkarcain is főként a táj szépségeit igyekezett megörökíteni. Tájképei stockholmi és hollandi múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt. A kecskeméti művésztelepen is dolgozott. 1928-ban Kecskeméten, 1938-ban Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendezett gyűjteményes kiállítást. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokban is szerepelnek. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt, majd külföldi tanulmányútra utazott. Gyűjteményes kiállításai voltak Brüsszelben, Firenzében és New Yorkban. Főként magyar jellegű zsánerképeket festett. 1931-ben "Fabán" c. képe kitüntető elismerést kapott. Tájképei stockholmi és hollandiai múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Révész Imre tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, dolgozott a kecskeméti művésztelepen is. 1928-ban Kecskeméten, 1931-ben Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendeztek gyűjt. kiállítást műveiből. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokba is kerültek. Újabban rézkarcokat is készít.
Csillag József : "Asztag"
18 000 HUF
[FKA499/Bp204/67] A kép mérete: 19,5 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Élesdy István (Cegléd, 1912, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve lent "Köves utca; Élesdy I. (golyóstollal)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1933-tól pedig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, ahol egy ideig tanársegéd is volt. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként, 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányokat folytatott. A '40-es évek elején a nagybányai művésztelepen is megfordult. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakiskola tanára volt, 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Számos egyéni kiállítása volt Budapesten. 1962-től több olasz városban mutatta be műveit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, fővárosi akvarell kiállításokon, Kolozsvárott az Erdélyi Képzőművészek kiállításain, ill. a Magyar Rézkarcolók Egyesülete, a Barabás Miklós Céh, az Olasz Rézkarcolók Szövetsége seregszemléjén. Díjak: a Főváros fametszet díja; a budapesti akvarell kiállítás díja; a budapesti rézkarc kiállítás díja. 1960 Firenze, 1961 Róma, 1966 pedig San Marino nemzetközi díja. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. A Várnegyeddel és olasz műemlékekkel sokat foglalkozott. Témáit számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Számos balladát illusztrált. Nagyobb rézkarcsorozatokban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. Munkáit őrzi a Fővárosi Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria. (Horváth Teréz adatközlése nyomán, ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként. A nagybányai művésztelepen is folytatott tanulmányokat. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. Több európai országban járt tanulmányúton. Itthon és külföldön rendezett kiállításokat. Olaszországban többször is szerepelt alkotásaival. 1940-ben a főváros fametszetdíját, 1941-ben pedig az akvarell-díját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. 1964-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell, val. a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. (ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Olaszországban folytatott tanulmányokat, ahova azóta is többször visszatért. Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. 1940 óta kiállító művész, hazai bemutatói (1955, 1963, 1972, 1974) mellett többször kiállított Olaszországban. 1940-ben a főváros fametszet-, 1941-ben akvarelldíját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinoban nyert nemzetközi díjat. 1964 óta megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta föl a budai vár építészeti emlékeit. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; - Tóth Ervin: Élesdy István. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő és rézkarcoló. Előbb Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Varga N. Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában volt ösztöndíjas. Főleg rézkarcokat készít. 1955-ben és 1963-ban önálló kiállításon mutatta be munkáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Rómában folytatott tanulmányokat. Tanulmányutakon Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Marokkóban, Németországban és Jugoszláviában járt. 1940 óta kiállító művész, számos hazai bemutatója mellett (Budapest, Veszprém, Szombathely stb.) több alkalommal kiállított Olaszországban. Legutóbb a Csontváry Teremben (1982), Szolnokon (1983) és Pécsett (1984) szerepelt. 1940-ben a fővárosi fametszet, 1941-ben akvarell díját nyerte el; 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. A Firenzei Akadémia tiszteleti tagja (1964). - Érzékeny,kiváló megfigyelőkészségű grafikus, kedvvel rajzolja és festi a főváros régi városnegyedeinek vedutáit. (26 akvarellje díszíti Pereházy Károly: A Várnegyed című könyvét.) Fő műfaja, az akvarell és a rézkarc, de foglalkozik olajfestészettel is; ilyen technikájú képeinek témája a vidéki élettel kapcsolatos. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Művészeti tanulmányait Szolnokon Pólya Tibornál kezdte, majd Szőnyi Istvánnál tanult. 1933-38: MKF, ahol ugyanekkor tanársegéd is volt. Mestere: Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos. 1940: Bp.-i rézkarc kiállítás díja; 1941: Bp.-i Akvarell Kiáll. díja; 1960: Firenze, 1961; Róma; 1966: San Marino díja; 1939: római ösztöndíjas. 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányutakat folytatott. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakisk. tanára. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Főleg akvarelleket és rézkarcokat, de fametszetet, hidegtűt és akvatinta műveket is készített. Témáit a számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Sokat foglalkozott a Várnegyeddel, olasz műemlékekkel. Illusztrált balladákat is. Ek: 1947, 1948, 1956: Bp. (gyűjt. kiállítás); 1962: KKI Kt.; 1962: több olasz városban állított ki; 1964: Cegléd; 1981, 1984, 1986: Bp.-i kiállítások; 1984: Zalaegerszeg. Vcsk: 1933, 1934, 1936, 1937: Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon; 1940, 1941: Akvarell Kiállítás, Bp.; 1942, 1943, 1944: Erdélyi Képzőművészek kiállítása, Kolozsvár; 1946: Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Barabás Miklós Céh, Olasz Rézkarcolók Szövetsége; 1951-54, 1960: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok. Km: FK, MNG. Irod.: MŰV, 1963/2., 1964/10., 1965/4., 1961/12., 1967/8.; Új Tükör, 1981/41. (H. T.)
Élesdy István : "Köves utca"
14 000 HUF