[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FKB093/Bp302/65] A kép mérete: 30 x 21 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Z. Gulyás Ferenc jelzéssel 1948 alkotása. Jelezve balra lent "Z. Gulyás Ferenc 948" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)

Olaj, vászon 40x30 cm, j.h.: B53

[FK1568/Bp19/22] A kép mérete: 80 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szilvásy Margit (Sajókaza, 1898, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve Balra lent "Szilvásy 953" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1936-38 között a budapesti Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek növendéke volt. 1938-42 között stúdiumait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Szőnyi István és Elekfy Jenő irányítása mellett tanult. Első egyéni kállítását 1942-ben rendezte a Műbarát Galériában. Ezt követően a Fókusz Galériában, a Képcsarnokban, a Derkovits Teremben, az Ernst Múzeumban, Salgótartjánban, Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban mutatta be önálló tárlaton műveit. Csoportos rendezvényeken a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumben, Sárospatakon és Egerben vett részt. Több európai országban járt tanulmányúton. Még a főiskola megkezdése előtti időkben Sárospatakon népművészeti alkotásokat tanulmányozott: a népi motívumkinccsel kapcsolatos élményeit későbbi művészpályájára nézve is fontosak voltak. Kezdeti alkotásait Rippl-Rónai József finom, visszafogott színvilágú periódusában keletkezett műveinek hatását mutatják. Későbbi munkáin palettája gazdálkodást, kiszínesedést mutat. Érett korszakában keletkezett munkáinak többsége figurális kompozíció. Képein főleg városi alakokat és munkásokat örökített meg. Készített portrékat (Szabó Lőrinc), tájképeket, csendéleteket is. Sz. páratlan színérzéke, festői alakítókedve, impulsív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége, főként a csendélet és a tájkép műfajában érvényesül. Elsősorban olajtemperával és akvarellel dolgozott. (Sz. M. kiállítás, Szabad művészet, 1947, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutat Finnországban, Angliában, Olasz- és Franciaországban tett. Első gyűjteményes kiállítása 1942-ben a Műbarát Galériában, az utolsó 1973-ban az Ernst Múzeumban zajlott le. Külföldön Helsinkiben, Orivesi-ben és Mentonban mutatkozott be önállóan. - Páratlan színérzéke és festői alkotókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csöndélet és a tájkép műfajában érvényesül, de mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. - Irod.: Oelmacher Anna: Durray Tibor és Szilvásy Margit kiállítása. Szabad művészet, 1947. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Domanovszky Endre, Szőnyi István, Elekfy Jenő növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat-európai országban. Több kiállítása volt itthon (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum), valamint Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban. Páratlan színérzéke és festői alakítókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csendélet és tájkép műfajában érvényesül, azonban mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. (Sz. M. kiáll./Szabad Műv.-1947) Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1936-tól az Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Lux Elek és Domanovszky Endre, 1938-től a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Elekfy Jenő növendéke volt. Máramarosi és balatoni tájképeiből első kollektív kiállítását 1942-ben rendezte. A felszabadulás óta számos országos és csoportkiállításon s több önálló kiállításon mutatta be tartózkodó színekkel megoldott tájábrázolásait, a nagyváros, a gyárak, bányászok, parasztok életét megjelenítő figurális kompozícióit és jó karakterérzékéről tanúskodó portréit. 1959-ben és 1963-ban a Derkovits Teremben fiával, Szilvásy György keramikussal közösen állított ki. 1960-ban Finno.-ban mutatta be akvarelljeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Többször megfordult Angliában, Olasz- és Franciaországban, Finnországban. 10 gyűjteményes kiállítást rendezett életében, a legutóbbit 1973-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön Olaszországban, Finnországban és Franciaországban mutatkozott be. - Impulzív alkatú, kiváló színérzékű mester volt, adottságait a csendéleti és tájképi témákban tudta leginkább kamatoztatni.

[FK2403/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Breznay József (Budapest, 1916) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Breznay 58" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán eleinte Benkhard Ágost növendéke volt, de Szőnyi István személyében kapott igazán hozzá közelálló művészmestert. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1937-47 között háromszor volt római ösztöndíjas. Ausztriában, Svájcban és Itáliában járt tanulmányúton. Zsennyén, Tokajban, valamint a miskolci művésztelepen dolgozott. 1957-től a párizsi Independants Salon tagja. Főiskolás korától szerepelt különböző tárlatokon. Kiállított szerte a világban. Több tárlata volt Német- és Franciaországban, Olaszországban és Angliában, mint itthon. A Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, a Fényes Adolf Teremben szerepeltek munkái, többnyire kollektív bemutatókon. A l'Humanité c. lap párizsi kiállítását "La peinture lumineuse et franch" címmel méltatta. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. Deauville-ben Grand Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. Ezen kívül számos kitüntetéssel jutalmazták művészi tevékenységét. Munkásságában Szőnyi hatása egyértelmű. Az ember és a táj egységének keresése jellemző Breznay J. festészetére. Eleinte főleg az impresszionizmus eredményeit hasznosítja. Az 1940-es évek végéig színgazdag, oldott festőiség jellemzi tájképeit, idilli jeleneteit. Az 1950-es évek elején realista műveket alkot. 1957-es párizsi útja után művészetében fordulat következik be. Változatos technikájú (olaj, akril, stb.), expresszív, szimbolikus tartalmú, a szürrealizmushoz közeli, de mindvégig realista műveket alkot. Mint mesterét, őt is "melankolikus, megértő" költőiség jellemzi. Monumentális feladatokat is végzett. Munkáit számos magyarországi múzeum őrzi. (F. Z.: Műv. 1966/1, MÉ, ML, KF., Ladányi József adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Szőnyi István növendékeként diplomázott 1939-ben, amikor is a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1939-1947 között háromszor volt Római-ösztöndíjas. Itthon a Fókusz Galériában (1946), a Fényes Adolf Teremben (1953), a Csók Galériában (1961), és a Műcsarnokban (1973) rendezett önálló bemutatókat. Külföldön Franciaországban, Az NSZK-ban, Svédországban, Belgiumban, Spanyol- és Olaszországban állított ki. 1941-ben és 1942-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott, 1958-ban elnyerte a Csók István-emlékérmet. Deauville-ben Grand Prix-szel (1961), Brüsszelben bronzéremmel (1964) tüntették ki. - Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a magányos szemlélődés témaköréből, de életművében gyakori a hazai táj, városi látképek romantikus ihletettségű bemutatás, a mondák, legendák mai figurákkal és környezettel való ábrázolása. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán eleinte Benkhard Ágost növendéke volt, de Szőnyi István személyében kapott igazán hozzá közelálló művészmestert. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1937-47 között háromszor volt római ösztöndíjas. Kiállított szerte a világban. Több tárlata volt Német- és Franciaországban, Olaszországban és Angliában, mint itthon. A l'Humanité c. lap párizsi kiállítását "La peinture lumineuse et franch" ...címmel méltatta. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. Deauville-ben Grand Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. Munkásságában Szőnyi hatása egyértelmű. Az ember és a táj egységének keresése jellemző Breznay J. festészetére. Főleg az impresszionizmus eredményeit hasznosítja. Portréi ideges ritmusú városi forgatagban, zárt belső tereken, vagy plein-air fényzuhatagában nyerik lényükhöz tartozó hátterüket. Mint mesterét, őt is "melankolikus, megértő" költőiség jellemzi. Monumentális feladatokat is végzett. (Műv.-1966/1, MÉ, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Munkácsy-díjas. 1934-39 között a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan, Benhard Ágost és Szőnyi István növendéke volt. 1939-től portréival, figurális kompozícióval rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Első gyűjt. kiállítása 1943-ban volt a Nemzeti Szalonban. Dekoratív, síkszerű, könnyed ábrázolókészség jellemzi művészetét. 1948-ban a Fiumei úti SZTK-székház, 1953-ban a központi házasságkötő terem, 1955-ben a komlói tanácsháza részére készített falképeket. 1956 után több ízben járt tanulmányúton Franciaországban, ahol ki is állította képeit. 1961-ben a Csók Galériában rendezték meg gyűjt. kiállítását. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1939-ben aranyéremmel diplomázott a főiskolán Szőnyi István és Benkhard Ágost növendékeként. 1939-1947 között háromszor volt római ösztöndíjas. 1946-tól máig mintegy 25 egyéni kiállítása volt, a legfontosabbak a Fényes Adolf Teremben (1953), a Műcsarnokban (1972, 1982), Párizsban (1962), Düseldorfban (1964), Hannoverben (1966), Uppsalában, (1968), Brüsszelben (1971), Münchenben (1972), Milánóban (1974) és Pármában (1979). 1942-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-érmet kapott; 1961-ben Franciaországban, 1964-ben Belgiumban, 1978-ban Olaszországban nemzetközi díjat nyert. - Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a szemlélődés témáira, de foglalkoztatják tájképek, csendéletek, mitologikus-történelmi ábrázolások is. Ez utóbbiakat általában modernizálja. Nyitott szellemű realizmusa a modern piktura számos formaeredményét magába olvasztotta.