[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3377/FL-2] A kép mérete: 55 x 75 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Hénel Gusztáv (Bustyaháza, 1887, Pápa, 1966) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Hénel Gusztáv Ótátrafüred (töredékes) 1934 (?)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Szinyei Merse Pál, Révész Imre és Aggházy Gyula tanítványa volt, Münchenben pedig Walter Thor iskolájában tanult. Legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel azonban Mednyánszky Lászlót emlegette élete során, akivel hosszabb ideig dolgozott együtt a tízes évek elején. Másfél évtizedig mint rajztanár tevékenykedett. Tátrai képeire felfigyelt a szakma és ösztöndíjjal Svájcba ment havasokat festeni. Segantini piktúrájának hatását fedezhetjük fel gazdag színvilágú svájci festményein. Svájci, olasz, holland stb. városok voltak külhoni tanulmányútjainak, kiállításainak színhelyei. Itthon is főleg tájképeket festett, de alkotott figurális kompozíciókat és csendéletképeket is. 1913-tól sűrűn szerepelt fővárosi és vidéki bemutatókon. Utolsó éveit Pápán töltötte és többnyire oktatással foglalkozott. (Műv. 1966/4, Éber) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Szinyei Merse Pál, Révész Imre és Aggházy Gyula tanítványa volt. Münchenben pedig Walter Thor iskolájában tanult. Legnagyobb szeretettel és megbecsűléssel azonban Mednyánszky Lászlót emlegette élete során, akivel hosszabb ideig dolgozott együtt a tizes évek elején. Másfél évtizedig mint rajztanár dolgozott. Tátrai képeire felfigyelt a szakma és ösztöndíjjal ment Svájcba havasokat festeni. Se gantini piktúrájának hatását fedezhetjük fel gazdag színvilágú svájci festményein. Svájci, olasz, holland, stb. városok voltak külföldi tanulmányútjainak, kiállításainak színhelyei. Itthon is elsősorban tájakat festett, de alkotott alakos kompozíciókat és csendéletképeket is. 1913-tól sűrűn szerepelt fővárosi és vidéki bemutatókon. Utolsó éveit Pápán töltötte és többnyire oktatással foglalkozott. (Műv. - 1966/4) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten tanult s azután mint rajztanár működött. Táj- és csöndéletképeivel 1913 óta sűrűn vett részt a budapesti és vidéki tárlatokon. - Irod.: MTA, Jelencsik Sándor, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1985. nov. 14-i levele. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult s azután mint rajztanár működött. Pápán él. Táj- és csendéletképeivel 1913 óta sűrűn vett részt a bpesti és vidéki tárlatokon.

[FK1370/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Zirkelbach László (Budapest, 1916) alkotása. Jelezve Balra lent "Zirkelbach László" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1934-39 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere, majd a miskolci művésztelepen, valamint Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton járt Francia- és Németországban. 1948 óta szerepelt hazai és külhoni tárlatokon (Derkovits Terem, Csontváry Terem, Békéscsaba, Eger, Nagykanizsa, Pécs, Kecskemét, Kaposvár, Veszprém, Sopron, Cegléd, Surány, Köln). A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. A Szőnyi István és a Mednyánszky Alkotóközösség tagja. (MÉ, KF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere, majd a miskolci művésztelepen, ill. Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton járt Francia- és Németországban. 1948-óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Derkovits Terem, NSZK, stb). A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1939-ben végzett a főiskolán Benkhardt Ágost osztályán, majd a miskolci művésztelepen, illetve Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton Franciaországban, az NDK-ban és az NSZK-ban járt. 1948 óta kiállító művész; 1967-ben a Derkovits Teremben, 1969-ben és 1974-ben Békéscsabán, 1972-ben Nagykanizsán és Egerben mutatkozott be önállóan. 1972-ben egyéni kiállítása volt az NSZK-ban. - A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1939-ben végzett a főiskolán Benkhard Ágost osztályán, majd a miskolci művésztelepen, illetve Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton az NSZK-ban, az NDK-ban, Olasz- és Franciaországban, az USÁ-ban, és Mexikóban járt. 1948 óta kiállító művész; 1967-ben Budapesten, 1969-ben és 1974-ben Békéscsabán, 1972-ben Nagykanizsán és Egerben, 1977-ben Pécsett, 1980-ban Kecskeméten, 1981-ben Kaposvárott, 1983-ban Győrben mutatkozott be önálló tárlattal. Külföldön az USÁ-ban (1965) és az NSZK-ban jelentkezett egyéni kollekcióval. 1974-ben elnyerte a Dunakanyar Intéző Bizottság díját. - Képeiben biztos térformálás, szerkezeti építkezés és határozott lírai színhatások jelentkeznek. Ennek következtében leggyakoribb témája, a természeti látvány átalakul, s a művész legbensőbb, őszinte mondanivalójává válik. Grafikai munkássága is jelentős. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1934-39: MKF; mestere: Benkhard Ágost. 1974: Dunakanyar Intézőbizottság díja. A Szőnyi István és a Mednyánszky Alkotóközösség tagja. Érzékeny tájképeket fest. Reklámgrafikával is foglalkozott. Ek: 1967: Derkovits T.; 1969: Munkácsy T., Bcsaba; 1972: Rudnay T., Eger; Egry T., Nagykanizsa; Glaub G., Köln; 1977: Ferenczy T., Pécs; 1980, 1991: Iványi Grünwald T., Kecskemét; 1981: Vaszary T., Kaposvár; 1983: Dési Huber T., Veszprém; 1986: Képcsarnok, Sopron; 1990, 1998: Városi Kórház, Cegléd; 1992, 1997: Tanácsház, Surány. Vcsk: 1966-73: Nagymarosi Művésztelep; 1974, 1981, 1997: Csontváry T. Irod.: Ft. Verliebt in das Donauknie, Neue Zeitung, 1967. ápr. 28.; H. Gy. Zirkelbach László kiállítása a Derkovits Teremben, Magyar Nemzet, 1967. ápr. 30.

[FK3093/FL-4] A kép mérete: 81 x 101 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Olgyai Viktor (Igló, 1870, Ausztria (Gasiberg-Salzburg mellett), 1929) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Olgyai Viktor" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A teológia és bölcsészet után a festőművészet vonzotta legjobban. Ezért 1891-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Lichtenfels és Unger voltak a tanítómesterei. 1894-ben egy olajképet állított ki, majd 1897-ben a tíz rézkarcból álló "Téli album" keltett feltűnést. 1893-ban és 1906-ban elnyerte az Esterházy-díjat, 1909-ben a Képzőművészeti Társulat díját, 1912-ben pedig az állami tájrajzdíját. 1921-1929 között elnöke volt a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének, a Magyar Aquarell- és Pasztelfestők egyik alapítójaként tartják számon, és mint rajztanár működött a budapesti Képzőművészeti Fősikolán, ahol grafikánk újabb fellendülésének legkiválóbb tényezője volt. A Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett munkáiból. A magyar sokszorosító grafika jelentős úttörője. Számos műve van a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményében. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A teológia és bölcsészet után a festőművészet vonzotta legjobban. 1891-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Lichtenfels és Unger voltak a tanítómesterei. 1894-ben egy olajképet állított ki, majd 1897-ben a tíz rézkarcból álló "Téli album" keltett feltűnést, 1893-ban és 1906-ban elnyerte az Esterházy-díjat, 1909-ben a Képzőművészeti Társulat díját, 1912-ben pedig az állami tájrajzdíjat nyerte el. Elnöke volt a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének, és mint rajztanár működött a bp.-i Képzőművészeti Fősikolán, ahol a grafika újabb fellendülésének legkiválóbb tényezője volt. Számos műve van a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményében. A Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett műveiből. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A teológia és bölcsészet után a festőművészet vonzotta legjobban, és ezért 1891-ben beiratkozott a bécsi akadémiára került. 1894-ben egy olajfestményt állított ki, majd 1897-ben a tíz rézkarcból álló TÉL albuma keltett feltűnést. 1903-ban és 1906-ban vízfestményével elnyerte az Esterházy-díjat, 1909-ben a Képzőművészeti Társulat díját, 1912-ben pedig az állami tájrajz díját. Olgyai elnöke volt a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének, és mint rajztanár működött a Képzőművészeti Fősikolán. A magyar sokszorosító grafika jelentős úttörője volt. 1929-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Műcsarnokban. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Farkas Zoltán: Olgyai Viktor. Napkelet, 1929. - ML Művészeti lexikon I-IV. Grafikus és festő, a magyar sokszorosító grafika jelentős úttörője, a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanára. 1891-ben a bécsi akadémiára iratkozott be. 1894-től állított ki, több díjat nyert. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének első elnöke (1921-29 között) s a Magyar Aquarell és Pasztellfestők Egyesületének egyik alapítója volt. Számos művét őrzik a Nemz. Gal. grafikai gyűjteményében. Kovács Éva Művészeti lexikon I-II. Grafikus és festő. A teológia és bölcsészet után a festőművészet vonzotta legjobban, és ezért 1891. a bécsi Akadémiára került, ahol Lichtenfels és Unger voltak a mesterei. 1894. olajfestményt állított ki, majd 1897. a tíz rézkarcból álló Tél album keltett feltűnést. 1903. és 1906. megnyerte az Esterházy-díjat vízfestményére. 1909. a Képzőművészeti Társulat díját, 1912. pedig az állami tájrajzdíjat. O. elnöke volt a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének, és mint rajztanár működött a budapesti Képzőművészeti Fősikolán, ahol grafikánk újabb fellendülésének legkiválóbb tényezője volt. Számos műve van a Szépműv. Múzeum grafikai gyűjteményében. A Műcsarnok 1929. emlékkiállítást rendezett műveiből.