Cs. Pataj Mihály : Velence

Eladási ár: 65 000 HUF

Leírás

[FKA731/Z055]
A kép mérete: 50,5 x 40,5 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Vászon
A kép Cs. Pataj Mihály (Békéscsaba, 1921) alkotása.
Jelezve Jobbra lent "Cs. Pataj"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1947-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor Lajos grafikai osztályán képezte magát. Ezután Szarvason dolgozott, itt tartózkodása során főként olajképeket, akvarelleket festett, számos fametszetet készített. Az alföldi táj és a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire jelentős hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A '60-as években Szegeden folytatott gouache-festészetben alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. 1951 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon fametszetekkel, vízfestményekkel és olajképekkel. Egyéni kiállítások: Derkovits Terem, Szeged, Békéscsaba, Miskolc, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Szarvas, Eger, Makó, Pécs, Szolnok, Szombathely, Székesfehérvár, Bologna, Luxemburg, Helsinki, Belgium, stb. 1967-ben szerepelt a Szegedi képzőművészek seregszemléjén a Magyar Nemzeti Galériában. 1968-1997 között rendszeresen kiállított a Szegedi Nyári Tárlatokon, 1973-1997 között a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, 1985-ben és 1987-ben a szegedi Táblafestészeti Biennálékon. Éveken át Szegeden a Tanárképző Főiskola művészpedagógusaként dolgozott, tanár, utóbb tanszékvezető volt. A Rudnay Gyula Baráti Társaság tagja. Díjak: Honor Pro Meritis; Szegedért emlékérem; a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Alkotásait őrzi a békéscsabai Munkácsy M. Múzeum és a szegedi Móra F. Múzeum. (D.F.Zs.: Műv. 1965/2, V.L.: MŰv. 1970/5, SzZ-SzK, ML)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula volt a mestere. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor L. grafikai osztályán képezte magát. Szarvasi tartózkodása során főleg fametszéssel és akvarellezéssel foglalkozott. Az Alföld tájai, valamint a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire nagy hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A 60-as években Szegeden folytatott gouach-festészetében a tipikus alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. 1951 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon fametszetekkel, vízfestményekkel és olajképekkel. 1962-ben a Derkovits Teremben volt kiállítása. (SzZ-Szk, ML)

Magyar festők és grafikusok adattára
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Fa- és linómetszéssel szintén a főiskolán, Varga Nándor Lajos grafikai osztályán ismerkedett meg. Évtizedekre nyúló szarvasi tartózkodása alatt főleg fametszéssel és akvarellek készítésével foglalkozott. Az Alföld tája, a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének ihletője. Fametszeteire nagy hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A hatvanas évektől Szegeden folytatott gouasfestészetében a tipikus alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Önállóan 1953-1974 között Szarvas, Békéscsaba, Gyula, Szeged, Vásárhely, Budapest és Szabadka kiállítótermeiben szerepelt. Festményeit összetett technikai eljárással - a festéken kívül színes papír és staniol használatával - alakítja ki. 1971-ben a szegedi Művészklubban, a jugoszláviai Vajdaságban 1973-1974 fordulóján rendezett önálló kiállítást. 1983 februárjában az újszegedi szövőgyár kultúrtermében rendezett üzemi tárlatot. 1984 novemberében Salgótarjánban nyílt kiállítása. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged Képzőművészete. Szeged, 1975.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1947-ben végzett Rudnay György növendékeként. 1951 óta vesz részt kiállításokon fametszetekkel, akvarellekkel és olajképekkel. 1962-ben a Derkovits Teremben volt önálló kiállítása. Szegeden él.

Szegedi festők
A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként 1940 és 1947 között végezte. A budapesti és szegedi egyetemen művészettörténetet, régészetet és néprajzot hallgatott. Évtizedeken át a szegedi tanárképző főiskola művésztanára, majd tanszékvezetője. Oktatóként színelméleti kutatásokat végzett. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Rudnay Gyula Baráti Társaságnak.
Művésztelepek: Dömsöd, Szigliget, Hédervár, Zsennye
Díjak, elismerések:
Művészeti Lexikon (1967)
Munka Érdemrend ezüst fokozat (1970)
Szegedért Emlékérem (1995)
Honor Pro Meritis (1996)
Egyéni kiállítások:
Békéscsaba (1956, 1969, 1977, 1979, 1933)
Szeged (2-3 évenként)
Hódmezővásárhely (1969)
Szarvas (1953, 1982 ,1988, 1993)
Budapest (1962, 1983)
Makó (1976)
Miskolc (1982)
Szentes (1982, 1984)
Keszthely (1985)
Salgótarján (1984)
Gyula (1984)
Pécs (1989)
Szombathely (1991)
Székesfehérvár (1993)
Veszprém (1994)
Pozsony-Szlovákia (1974)
Szabadka-Jugoszlávia (1974)
Bologna-Olaszország (1976)
Luxemburg (1984)
Gronau Epe (1982)
Witten - Németország (1983)
Helsinki - Finnország (1990)
Oberwart - Ausztria (1991)
Zobrsel - Belgium (1992)
Párizs - Franciaország (1999)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1947-ben végzett Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos növendékeként a főiskolán, majd a szarvasi és a szegedi tanítóképzőben rajztanárkodott. 1963-tól 1980-ig a szegedi tanárképző rajz-tanszékének vezetője volt. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Az ötvenes évek óta kiállító művész, eddig mintegy 100 kisebb-nagyobb egyéni tárlata volt. Gyűjteményes anyagát 1981-1982-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Múzeum, a szarvasi Tessedik Múzeum, a budapesti Pataki Galéria mutatta be; önálló tárlattal szerepelt Jugoszláviában, Olaszországban, Csehszlovákiában, Luxemburgban, és az NSZK-ban. - Összefogott szerkezetű, színkontrasztokra felépített művei sajátos festői energiával érzékeltetik az Alföld ipari és kulturális fejlődését, táji és népművészeti jellegzetességeit.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1940-47: MKF, mestere: Rudnay Gyula. 1970: Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1995: Szegedért emlékérem; 1996: Honor Pro Meritis. A Rudnay Gyula Baráti Társaság tagja, a szegedi Juhász Gyula FT Rajz és Művészettörténet Tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. Szegeden él. Nyugtalan alkatú, optimista szemléletű alkotó. Alapvetőnek tekinti a tárgyi, természeti inspirációt. Pályája elején realista látása konstruktív és expresszív formaelemekkel ötvöződött, míg az utóbbi évtizedekben inkább a kolorisztikus, expresszív felfogást képviseli.
Ek: 1956: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1960: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1962: Derkovits T.; 1969: Móra F. M., Képtára, Szeged; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Tessedik M., Szarvas; 1976: Bagno di Romagna, Bolgona; 1977: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1979: Gulácsy T., Szeged; 1981: Móra F. M. Képtára, Szeged; Gyermány G., Luxemburg; 1984: Szőnyi T., Miskolc; Képcsarnok, Salgótarján; 1986: Képcsarnok G., Eger; 1988: József A. M., Makó; 1989: Ferenczy T., Pécs; 1990: Magyar Int., Helsinki; 1991: Móra F. M. Képtára, Szeged; Derkovits T., Szhely; 1992: Mészöly T., Szfvár; Zoersel (B) 1993: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1997: Móra F. M. Képtára, Szeged; Szolnoki G., Szolnok.
Vcsk: 1967: Szegedi képzőművészek tárlata, MNG; 1968-97: Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M. Képtára, Szeged; 1973-97: XX-44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1985, 1987: Táblaképfestészeti b., Móra F. M. Képtára, Szeged; 1991: Kult. Közp. Zoersel (B); 1997: Szegedi festők, Móra F. M. Képtára, Szeged.
Mk: Móra F. M., Szeged; Munkácsy M. M., Bcsaba.
Irod.: D. Fehér Zs.: Pataj Mihály, Cs. kiállítása Szegeden, MŰV, 1956/2.; Tamás A.: Pataj Mihály, Cs. kiállítása, Tiszatáj, 1964/12.; Dér E.: Pataj Mihály, Cs. Tiszatáj, 1968/5.; Vinkler L.: Gondolatok Pataj Mihály, Cs. festészetéről, MŰV, 1970/5.; Szuromi P.-Tandi L.: Szegedi festők, Szeged, 1997. (Sz. P.)

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 19.

(A műtárgyat eddig 2102-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Cs. Pataj Mihály : Velence

[FKA731/Z055] A kép mérete: 50,5 x 40,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Cs. Pataj Mihály (Békéscsaba, 1921) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Cs. Pataj" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1947-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor Lajos grafikai osztályán képezte magát. Ezután Szarvason dolgozott, itt tartózkodása során főként olajképeket, akvarelleket festett, számos fametszetet készített. Az alföldi táj és a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire jelentős hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A '60-as években Szegeden folytatott gouache-festészetben alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. 1951 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon fametszetekkel, vízfestményekkel és olajképekkel. Egyéni kiállítások: Derkovits Terem, Szeged, Békéscsaba, Miskolc, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Szarvas, Eger, Makó, Pécs, Szolnok, Szombathely, Székesfehérvár, Bologna, Luxemburg, Helsinki, Belgium, stb. 1967-ben szerepelt a Szegedi képzőművészek seregszemléjén a Magyar Nemzeti Galériában. 1968-1997 között rendszeresen kiállított a Szegedi Nyári Tárlatokon, 1973-1997 között a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, 1985-ben és 1987-ben a szegedi Táblafestészeti Biennálékon. Éveken át Szegeden a Tanárképző Főiskola művészpedagógusaként dolgozott, tanár, utóbb tanszékvezető volt. A Rudnay Gyula Baráti Társaság tagja. Díjak: Honor Pro Meritis; Szegedért emlékérem; a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Alkotásait őrzi a békéscsabai Munkácsy M. Múzeum és a szegedi Móra F. Múzeum. (D.F.Zs.: Műv. 1965/2, V.L.: MŰv. 1970/5, SzZ-SzK, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula volt a mestere. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor L. grafikai osztályán képezte magát. Szarvasi tartózkodása során főleg fametszéssel és akvarellezéssel foglalkozott. Az Alföld tájai, valamint a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire nagy hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A 60-as években Szegeden folytatott gouach-festészetében a tipikus alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. 1951 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon fametszetekkel, vízfestményekkel és olajképekkel. 1962-ben a Derkovits Teremben volt kiállítása. (SzZ-Szk, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Fa- és linómetszéssel szintén a főiskolán, Varga Nándor Lajos grafikai osztályán ismerkedett meg. Évtizedekre nyúló szarvasi tartózkodása alatt főleg fametszéssel és akvarellek készítésével foglalkozott. Az Alföld tája, a Kőrös-vidék tanyavilága volt művészetének ihletője. Fametszeteire nagy hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. A hatvanas évektől Szegeden folytatott gouasfestészetében a tipikus alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Önállóan 1953-1974 között Szarvas, Békéscsaba, Gyula, Szeged, Vásárhely, Budapest és Szabadka kiállítótermeiben szerepelt. Festményeit összetett technikai eljárással - a festéken kívül színes papír és staniol használatával - alakítja ki. 1971-ben a szegedi Művészklubban, a jugoszláviai Vajdaságban 1973-1974 fordulóján rendezett önálló kiállítást. 1983 februárjában az újszegedi szövőgyár kultúrtermében rendezett üzemi tárlatot. 1984 novemberében Salgótarjánban nyílt kiállítása. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged Képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1947-ben végzett Rudnay György növendékeként. 1951 óta vesz részt kiállításokon fametszetekkel, akvarellekkel és olajképekkel. 1962-ben a Derkovits Teremben volt önálló kiállítása. Szegeden él. Szegedi festők A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként 1940 és 1947 között végezte. A budapesti és szegedi egyetemen művészettörténetet, régészetet és néprajzot hallgatott. Évtizedeken át a szegedi tanárképző főiskola művésztanára, majd tanszékvezetője. Oktatóként színelméleti kutatásokat végzett. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Rudnay Gyula Baráti Társaságnak. Művésztelepek: Dömsöd, Szigliget, Hédervár, Zsennye Díjak, elismerések: Művészeti Lexikon (1967) Munka Érdemrend ezüst fokozat (1970) Szegedért Emlékérem (1995) Honor Pro Meritis (1996) Egyéni kiállítások: Békéscsaba (1956, 1969, 1977, 1979, 1933) Szeged (2-3 évenként) Hódmezővásárhely (1969) Szarvas (1953, 1982 ,1988, 1993) Budapest (1962, 1983) Makó (1976) Miskolc (1982) Szentes (1982, 1984) Keszthely (1985) Salgótarján (1984) Gyula (1984) Pécs (1989) Szombathely (1991) Székesfehérvár (1993) Veszprém (1994) Pozsony-Szlovákia (1974) Szabadka-Jugoszlávia (1974) Bologna-Olaszország (1976) Luxemburg (1984) Gronau Epe (1982) Witten - Németország (1983) Helsinki - Finnország (1990) Oberwart - Ausztria (1991) Zobrsel - Belgium (1992) Párizs - Franciaország (1999) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1947-ben végzett Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos növendékeként a főiskolán, majd a szarvasi és a szegedi tanítóképzőben rajztanárkodott. 1963-tól 1980-ig a szegedi tanárképző rajz-tanszékének vezetője volt. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Az ötvenes évek óta kiállító művész, eddig mintegy 100 kisebb-nagyobb egyéni tárlata volt. Gyűjteményes anyagát 1981-1982-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Múzeum, a szarvasi Tessedik Múzeum, a budapesti Pataki Galéria mutatta be; önálló tárlattal szerepelt Jugoszláviában, Olaszországban, Csehszlovákiában, Luxemburgban, és az NSZK-ban. - Összefogott szerkezetű, színkontrasztokra felépített művei sajátos festői energiával érzékeltetik az Alföld ipari és kulturális fejlődését, táji és népművészeti jellegzetességeit. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1940-47: MKF, mestere: Rudnay Gyula. 1970: Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1995: Szegedért emlékérem; 1996: Honor Pro Meritis. A Rudnay Gyula Baráti Társaság tagja, a szegedi Juhász Gyula FT Rajz és Művészettörténet Tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. Szegeden él. Nyugtalan alkatú, optimista szemléletű alkotó. Alapvetőnek tekinti a tárgyi, természeti inspirációt. Pályája elején realista látása konstruktív és expresszív formaelemekkel ötvöződött, míg az utóbbi évtizedekben inkább a kolorisztikus, expresszív felfogást képviseli. Ek: 1956: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1960: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1962: Derkovits T.; 1969: Móra F. M., Képtára, Szeged; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Tessedik M., Szarvas; 1976: Bagno di Romagna, Bolgona; 1977: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1979: Gulácsy T., Szeged; 1981: Móra F. M. Képtára, Szeged; Gyermány G., Luxemburg; 1984: Szőnyi T., Miskolc; Képcsarnok, Salgótarján; 1986: Képcsarnok G., Eger; 1988: József A. M., Makó; 1989: Ferenczy T., Pécs; 1990: Magyar Int., Helsinki; 1991: Móra F. M. Képtára, Szeged; Derkovits T., Szhely; 1992: Mészöly T., Szfvár; Zoersel (B) 1993: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1997: Móra F. M. Képtára, Szeged; Szolnoki G., Szolnok. Vcsk: 1967: Szegedi képzőművészek tárlata, MNG; 1968-97: Szegedi Nyári Tárlat, Móra F. M. Képtára, Szeged; 1973-97: XX-44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1985, 1987: Táblaképfestészeti b., Móra F. M. Képtára, Szeged; 1991: Kult. Közp. Zoersel (B); 1997: Szegedi festők, Móra F. M. Képtára, Szeged. Mk: Móra F. M., Szeged; Munkácsy M. M., Bcsaba. Irod.: D. Fehér Zs.: Pataj Mihály, Cs. kiállítása Szegeden, MŰV, 1956/2.; Tamás A.: Pataj Mihály, Cs. kiállítása, Tiszatáj, 1964/12.; Dér E.: Pataj Mihály, Cs. Tiszatáj, 1968/5.; Vinkler L.: Gondolatok Pataj Mihály, Cs. festészetéről, MŰV, 1970/5.; Szuromi P.-Tandi L.: Szegedi festők, Szeged, 1997. (Sz. P.)

További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 19.

(A műtárgyat eddig 2102-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
65 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF