Csengery Antal kitüntetés

Eladási ár: 4 200 HUF

Leírás

[0I726/X024/13]
Régi, kétoldalas jelzett érem, emlékérem, piros-fehér-zöld trikoloron.

Egyik oldalon Csengery Antal portréja és felirat:
CSENGERY ANTAL A POLGÁRI ISKOLA MEGTEREMTŐJE 1868

Jelzés:
ZS. CSISZÉR J.

Másik körben koszorú és felirat:
JELES ELŐMENETELÉRT
RAJZBÓL ÉS KÉZIMUNKÁBÓL

Szélesség: 3.5 cm
Hosszúság: 8.3 cm
Súly: 0.021 kg
Csengery Antal [bevezető szerkesztése]





A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából




Csengery Antal





Született
1822. június 2.
Nagyvárad


Elhunyt
1880. július 13. (58 évesen)
Budapest


Foglalkozása
politikus, országgyűlési képviselő, közgazdász, publicista




A Wikimédia Commons tartalmazCsengery Antal témájú médiaállományokat.




Csengery Antal (Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.) politikus, közgazdász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar Földhitelintézetigazgatója, országgyűlési képviselő.

 

Forrás: www.wikipedia.hu

 



Csiszér János





A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Csiszér János, zsákodi (Héjjasfalva, 1883. április 18. – Budapest, 1953. április 30.) szobrászművész.

Pályafutása[forrásszöveg szerkesztése]
A székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola elvégzése után a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd a párizsi Académie de la Grande Chaumière növendéke lett. Auguste Rodinnél tanult. Itthon Zala Györgynél folytatta tanulmányait, majd önállóan dolgozott. Hősi emlékműveket, portrékat, zsáner- és egyházi témájú szobrokat, épület-domborműveket, síremlékeket, emléktáblákat készített. 1897 óta foglalkozott plakett- és éremművészettel. 1904 óta mellszobraival, plakettjeivel állandó szereplője volt a budapesti Műcsarnokkiállításainak. Ő mintázta Görgei Artúr visegrádi emlékművét 1933-ban és a városligeti hajdani Művészsétányra 
 

Tulajdonságok

Típus: Kitüntetés

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1738-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Csengery Antal kitüntetés

[0I726/X024/13] Régi, kétoldalas jelzett érem, emlékérem, piros-fehér-zöld trikoloron. Egyik oldalon Csengery Antal portréja és felirat: CSENGERY ANTAL A POLGÁRI ISKOLA MEGTEREMTŐJE 1868 Jelzés: ZS. CSISZÉR J. Másik körben koszorú és felirat: JELES ELŐMENETELÉRT RAJZBÓL ÉS KÉZIMUNKÁBÓL Szélesség: 3.5 cm Hosszúság: 8.3 cm Súly: 0.021 kg Csengery Antal [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Csengery Antal Született 1822. június 2. Nagyvárad Elhunyt 1880. július 13. (58 évesen) Budapest Foglalkozása politikus, országgyűlési képviselő, közgazdász, publicista A Wikimédia Commons tartalmazCsengery Antal témájú médiaállományokat. Csengery Antal (Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.) politikus, közgazdász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar Földhitelintézetigazgatója, országgyűlési képviselő.   Forrás: www.wikipedia.hu   Csiszér János A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Csiszér János, zsákodi (Héjjasfalva, 1883. április 18. – Budapest, 1953. április 30.) szobrászművész. Pályafutása[forrásszöveg szerkesztése] A székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola elvégzése után a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd a párizsi Académie de la Grande Chaumière növendéke lett. Auguste Rodinnél tanult. Itthon Zala Györgynél folytatta tanulmányait, majd önállóan dolgozott. Hősi emlékműveket, portrékat, zsáner- és egyházi témájú szobrokat, épület-domborműveket, síremlékeket, emléktáblákat készített. 1897 óta foglalkozott plakett- és éremművészettel. 1904 óta mellszobraival, plakettjeivel állandó szereplője volt a budapesti Műcsarnokkiállításainak. Ő mintázta Görgei Artúr visegrádi emlékművét 1933-ban és a városligeti hajdani Művészsétányra   

További részletek
Típus: Kitüntetés

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1738-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
4 200 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1Q703/X024/19] Szép állapotú svájci lövész kitüntetés. Emlék adomány. Feliratok az elején: 1958 SSV SSC EFS TFC Jelzés: HUGUENIN R Hátoldalán felirat: DER WEHRHAFTE SCHWEIZER AN DER ARBEIT LA SUISSE AU TRAVAIL LA SVIZZERA AL LAVORO Jelzés: HUGUENIN LOCLE Szélesség: 3.3 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.03 kg   A mi történelmünk 1868-ban a fiatal metsző, Fritz Huguenin és testvére, Guillocheur Albert egy kis óraház-tervező műhelyt hozott létre. Nem sokkal később felismerték, hogy a dombornyomás milyen értéket adhat munkájukhoz. Ezért vásároltak egy orsóprést, amelyre 1888-ban domborították ki első érmüket. Az idő múlásával a Huguenin fivérek a Niel-módszerre specializálódtak, amellyel az ezüst órákat fekete színben részesítik. Ezzel a módszerrel világszerte ismertté váltak, és újdonsült sikerük eredményeként 1899-ben áttértek a kézi gyártásról az ipari termelésre, felépítették a ma is használt gyárat Le Locle-ban. Ezzel egy időben három fiuk átvette a céget, és új termékekkel, például lövészdíszekkel bővítették a palettát. A vállalatot súlyosan érintette az első világháború és az 1930-as évek pénzügyi válsága, amelynek következtében az ezüst zsebórákat rozsdamentes acél karórák váltották fel. Ennek eredményeként 1934-ben részvénytársasággá vált, és az azt követő években a Huguenin Frères et Cie SA jelentős növekedésnek örvendett az óratokok és érmek területén. A századik évforduló alkalmából 1968-ban a cég új nevet kapott. A Huguenin család harmadik generációjának egy tagja vezette, az újjáéledt Huguenin Médailleurs SA újult magabiztossággal és lendülettel lépett be a második századába. 1992-ben Huguenin megkezdte az első színes érmék verését és értékesítését. A neuchâteli Kramer céggel 1999-ben történt egyesülés után a Huguenin + Kramer 2002-ben egyesítette erőit a Faude céggel, így megszületett a Faude & Huguenin SA.                                             Forrás: http://www.huguenin.ch/en/about-us/history  
Huguenin Locle : Svájci lövész kitüntetés 1958
32 000 HUF
[1K961/FSZ] Régi, jelzett, bronz sportérem párban. Egyik oldalán felirat: BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET ALAKULT: 1869 Másik oldalán felirat és jelzés: 1943.XII.19. BERÁN BUDAPEST Szélesség: 2.7 cm Súly: 0.02 kg Berán Lajos Berán Lajos Berán Lajos és Istvánffy Elemér Született 1882. június 9.[1] Budapest Elhunyt 1943. január 5. (60 évesen)[1] Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása művész szobrász éremművész   Rösler Endre sírja (Budapest, Kerepesi temető) Berán Lajos egyik műve: Szt. István 5 pengő 1938 Springer Ferenc domborműve (Budapest, Groupama Aréna főbejárat) Berán Lajos (Budapest, 1882. június 9. – Budapest, 1943. január 5.) magyar szobrász, éremművész. Testvére, Berán József labdarúgó, az FTC első csapatkapitánya.  Életpályája Telcs Edénél, majd Bécsben tanult képzőművészetet. 1903-tól csak éremművészettel foglalkozott, 1932-től az Állami Pénzverde művészeti vezetője lett, ebben a beosztásában számos pénzérménk tervezőjévé vált. Nagy számban vésett arckép- és sportérmeket is, köztük Semmelweis Ignác, Fadrusz János, Kőrösi Csoma Sándor, Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, ebben a műfajban talán a mai napig ő volt hazánkban a legtermékenyebb mester. Emléktáblákat, bélyegeket is tervezett. 2006-ban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Vésnökök és mesterek c. kiállításán Berán Lajos 28 db. éremművészeti alkotása volt kiállítva.  Műveiből Háborús emlékérem (1915) (Öntött bronz, átmérő 96 mm ; MNG) Kálvin János érem Alpár Ignác érem (1925) (Öntött bronz, 81 mm ; MNG) Liber Endre érem[2](1932) (Vert bronz, 72 mm ; MNG) Pázmány Péter érem (1935) Több pengőérmét is tervezett és egyes forintérmékhez is felhasználták terveit. Emléktáblák (pl. a Hatvani kapué az Astoriánál) Bélyegtervek: Vöröskereszt (sorozat 6 f-es és 20 f-es névérték, 1942) Rösler Endre operaénekes síremléke a Kerepesi temetőben.  Kiállításaiból Nemzeti Szalon (1902) Kiállítás Milánóban (1906) Nemzeti Szalon (1923) Nemzeti Szalon (1925) Nemzeti Szalon (1927) OPKM Vésnökök és mesterek c. kiállítás (2006)  Társasági tagság Benczúr Társaság Forrás: wikipedia
Jelzett BERÁN bronz és ezüst érem korcsolya sportérem 1943
12 000 HUF