CSENKI vásárhelyi kerámia kaspó

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[0L121/X150]
Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia virágtartó kaspó.
Alján jelzés:
CSENKI J. HMV

Magasság: 10 cm
Szélesség: 13 cm
Súly: 0.424 kg

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Alkotó: Hódmezővásárhelyi

vásárlási információk

Feltöltve: 2017. április. 10.

(A műtárgyat eddig 3263-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

CSENKI vásárhelyi kerámia kaspó

[0L121/X150] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia virágtartó kaspó. Alján jelzés: CSENKI J. HMV Magasság: 10 cm Szélesség: 13 cm Súly: 0.424 kg

További részletek
Jelzett: Igen
Alkotó: Hódmezővásárhelyi

vásárlási információk
Feltöltve: 2017. április. 10.

(A műtárgyat eddig 3263-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z332/Z058] Régi, jelzett Medgyessy Ferenc : Pihenő fiú , egész alakos terrakotta szobor. Jelezve a talapzaton hátul balra: M F Magasság: 24 cm Szélesség: 12 cm Hosszúság: 9 cm Súly: 1.185 kg Medgyessy Ferenc szobrász Debrecen, 1881-01-10 Elhalálozott: Budapest, 1958. július 20. 1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-1907 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Acad. des Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei-jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhely; 1955: kiváló művész; 1957: Kossuth-díj. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapítótagja a Képzőművészek Új Társaságának, a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezett haza, s kezdte el tevékenységét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzi a Kövér gondolkodót, a Pihenő lánykát. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt ~ humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Újat hozott az emlékműszobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovasa, s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott ér-vényre, amelyben a két test egymáshoz való viszo-nya lett a fontos. Az oeuvre csúcsa a debreceni Déri Múzeum előtti szoboregyüttes (1930). A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor élettelisége révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. ~ minden erejét, tudását öszszeszedte, hogy szobrai méltók legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. ~ művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet ~ művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. ~ életműve egységes. Következetesen építette oeuvre-jét, hibáit is egyéniségének jóízű részévé, erényévé idomította. Volt bátorsága csak szobrot csinálni, s ereje kizárólag képzőművészeti eszközökkel élni. Az új plasztikai gondolkodásmód adja művészete korszerűségét és egyetemességét. A magyar szobrászat egyik megújítója volt, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötötték össze. Teret feszítő erő van kisméretű szobrain is, ezért voltak alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, majd köztéri kivitelre.   Irodalom BÁLINT A.: Boromisza Tibor és ~ kiállítása, Nyugat, 1922 RABINOVSZKY M.: Egry József és ~, Nyugat, 1928 BÁLINT J.: Művészfejek, Budapest, 1929 szobrai, Új Írás, 1932/6. kiállítása, Nyugat, 1932 VARGA B.: Új magyar szobrászat, Budapest, 1948 POGÁNY Ö. G.: ~ magyarsága, Művészet, 1958/9. Írás és kép, Budapest, 1961 LÁSZLÓ GY.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1968) LÁSZLÓ GY.: ~ életműve, Debrecen, 1972 MIHÁLYFI E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977 szobrászati életműve, Debrecen, 1981 ~ arcképe (szerk.: DEÁK D.), Budapest, 1981 - emlékkiállítás (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1981) LÁSZLÓ GY.: ~, Budapest, 1981 ~ emlékezete (szerk.: SZ. KÜRTI K.), Debrecen, 1981 KOVÁCS P.: ~ magyarsága, Művészet, 1981/1. TÓTH A.: ~, in: XX. századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1922 • Helikon Galéria, Budapest [Boromisza Tiborral] 1956 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt. kat.) 1959-1976 • védett nemzeti értékű műterem – Százados út, Budapest 1968 • Tanulmányi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.) 1981 • Hagyatéki centenáris kiállítás, Déri Múzeum, Debrecen (kat.) • Emlékkiállítás, Pataky Galéria, Budapest (kat.) 1982-1995 és 1998-tól ~ emlékmúzeum, Debrecen (életmű-kiállítás, kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1947 • Ady Társaság jubileumi kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen Vásárhelyi Őszi Tárlatokon 1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár Xantus János Múzeum, Győr. Forrás: artportal.hu
Medgyessy Ferenc : Pihenő fiú
155 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1F867/UZ-N] Szép állapotú, jelzett extra nagy méretű, népi motívumokkal díszített gazdagon díszített, madaras, zöld mázas kerámia pálinkás butella. Oldalán felirat: "AZ EMBERNEK MEGJELENIK EGY REGÉNYE, ÉS HA TEHET RÓLA, HA NEM DE ÍRÓ LESZ AZONNAL, AKIRE EZENTÚL EGYRE MÉLYEBB SODRÁSSAL ÁRAD A VILÁG. NINCS IRGALOM MERT NINCS MEGÁLLÁS..." (SZABÓ PÁL) KÉSZÜLT A BUTELLA KÁRÁSZ JÓZSEF RÉSZÉRE, HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 1984-BEN MÓNUS F. Magasság: 36 cm Szélesség: 14.5 cm Súly: 1.775 kg Mónus Ferenc Hódmezővásárhelyen született 1931-ben, ugyanott hunyt el 1999-ben. Fazekas apja 12 gyermeke közül az utolsó előttiként született. Sándor bátyja 22 évvel volt idősebb nála. Ő is a fazekas műhelyben nevelkedett. 12 évesen már hajtotta a korongot. 1945-48 között végezte az ipariskolát, közben apjánál volt tanuló. Szabadulása után apja műhelyében maradt. Használati és díszedényeket készítettek és piacoztak velük.1951-ben Hódmezővásárhelyen megalakult az Agyagiparosok Háziipari Szövetkezete, ahová apjával és testvéreivel együtt lépett be, 1957-ig itt dolgozott. Mestervizsgát tett majd önálló műhelyt indított. Készített cserépkályhát, dolgozott egy üveg és porcelánértékesítő vállalatnak, majd 1969-ben tért vissza a korongolt edények készítéséhez. 1966-1992-ben a Budapesti Háziipari Szövetkezet tagja lett, az országos ismertség, elismerések ekkor kezdődtek alkotó életében. A szakmai pályázaton nívódíjat kapott, 1982-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták. Alkotásaival számos hazai városban szerepelt. A Háziipari Szövetkezet megszűnése után is folyamatosan zsűriztetett. Munkássága során mindvégig a vásárhelyi fazekas hagyományokat kutatta és alkalmazta. Belenőtt a 19. századi fazekasság forma és motívumvilágába, kialakítva ebből önálló stílusát. Fennálló edényei az újvárosi fazekas stílust követik, ebből alakította ki a lakásdísznek szánt nagyított butellákat, Miskákat, padlóvázáit. Étkészletei, tányérjai használati funkciójúak, szívesen alkalmazta a csúcsi fehér alapon kék írókás díszítményt. Áttört, nagyméretű edényeinek korongozása önmagában is bizonyítja magas fokú technikai tudását. Így nyilatkozott: „Fazekas vagyok, nem keramikus, mert a fazekas fogalma a korongnál kezdődik és a korongnál végződik.” Több országos díjjal jutalmazták, a Pro Urbe díjat szülővárosa 198-ben adományozta neki. 1967-ben népi iparművész címet kapott. 1976-ban kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet. Forrás: http://www.studiolum.com/nm/hu/monusferenc.htm  
Hatalmas Mónus Ferenc feliratos zöld kerámia butella 36 cm
62 000 HUF