Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FKA185/Z013] A kép mérete: 24,5 x 28 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Pituk József (Selmecbánya, 1906, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve lent "Remeték 39/100 Pituk J. V. (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1928-1932 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell-díjat. 1936-1938 között Bécsben működött. 1942-ben a festő Udvardy Ignáccal és a szobrász Morzsa Morhardt Gyulával közösen rendezett nagy (és kedvező) sajtóvisszhangot kiváltó tárlatot a Műbarát Mária Valéria utcai helységeiben. 1948-ban a Műcsarnokban jelentkezett önálló kiállításon. Ezen kívül számos nemzeti és külföldi rendezvényen vett részt (Olasz- és Finnország, Ausztria, Csehszlovákia, stb.). 1963-1965 között újabb két évet töltött az osztrák fővárosban. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, amelyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett plakát- és díszlettervezéssel, illusztrálással és üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a felvidéki városok, a falu és az egyszerű emberek élete. Pituk József jeles portréfestő is volt. A Magyar Nemzeti Galéria több munkáját őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv. 1968/7, MÉ, NM) Magyar festők és grafikusok adattára 1928-1932 között Glatz Oszkár növendéke a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben dolgozik. Számos hazai bemutatója mellett 1956-1966 között hét alkalommal Csehszlovákiában, 1969-1971-ben Ausztriában, 1971-ben, 1975-ben és 1976-ban Olaszországban, 1976-ban Finnországban rendezett önálló tárlatokat. Itthon 1974-ben Várpalotán mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját. Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozik. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. 1928-1932 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell díjat. 1936-38 k. az osztrák fővárosban dolgozott. Első grafikai tárlatát 1942-ben rendezte a Műbarát-ban. 1948-ban a Műcsarnokban rendeztek műveiből önálló kiállítást. 1963-1965 k. újabb két évet töltött Bécsben. Számos nemzeti seregszemlén és külföldi tárlaton szerepelt (Csehszlovákia, Ausztria, Olaszország, Finnország, stb.). 1943-ban megnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, melyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a festői felvidéki városok és az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő volt. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv.-1968/7, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1928-32 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. 1936-38 között Bécsben élt. 1942-ben a Műbarátnál, 1956-ban, 1961-ben és 1965-ben Selmecbányán, 1959-ben a Szinyei Teremben volt önálló kiállítása. Hosszabb ideig könyvillusztrálással is foglalkozott. Z. Gács Györggyel közösen készítette a székesfehérvári pályaudvar üvegablaktervét. (1952). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1932-ben Glatz Oszkár növendékeként végzett a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben képezte magát. Első egyéni kiállítását 1942-ben rendezte, ezt követően 38 hazai és külföldi bemutatója volt, ebből 14 Olaszországban, 5 Ausztriában, 3 Finnországban, 8 Csehszlovákiában és 1 az NSZK-ban. Utoljára idehaza 1982-ben, a Derkovits-Teremben mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját, 1975-ben Milánóban nagydíjjal tüntették ki. - Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal és üvegablakkal egyként foglalkozik. Mozgalmas, színes kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréista.

[FKC717/Bp208/12] A kép mérete: 21 x 23 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Boross Géza (Rákospalota, 1908, Budapest, 1971) alkotása. Jelezve jobbra lent "Boross Géza (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1926-1933 között Rudnay Gyula tanítványa volt. Később tanársegéd lett a nagyrabecsült mester mellett. A '30-as évek elején Paál László bűvölete és Rudnay vészesen villogó fehérjei, sűrű feketéi tartották fogva. 1930-tól állított ki. 1933-ban Szeghalomra került tanárnak. Világosabbá, könnyedebbé vált festészete, megkezdődött a fények és színek végigtartó uralma. 1935-ben szerepelt először a debreceni Déri Múzeumban. 1937-től Nyíregyházán tanított a Tanítóképzőben. Országos elismerését az 1944-es Tamás Galéria-beli kiállítás hozta meg. 1948-ban került Budapestre a Műszaki Egyetem rajzi tanszékére, ahol adjunktusként tanított, majd docensi kinevezést kapott. 1959-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Alkotásai külföldre is eljutottak. A paraszti életből vett jeleneteket, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Az érzelmi intenzitás, a monumentális és konstruktív formaképzés, a kompozíciókban sűrűsödő indulat és rend itthon és külhonban egyaránt sikert hoztak számára. Több festményét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni és a nyíregyházi múzeum. (ML, MMK, D.F.Zs.: Műv. 1968/12. Sz.K.K.: Műv. 1984/7) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1926-1933 között Rudnay Gyula tanítványa volt. Később tanársegéd lett a nagyrabecsült mester mellett. A '30-as évek elején Paál László bűvölete és Rudnay vészesen villogó fehérjei, sűrű feketéi tartották fogva. 1930-tól állított ki. 1933-ban Szeghalomra került tanárnak. Világosabbá, könnyedebbé vált festészete, megkezdődött a fények és színek végigtartó uralma. 1935-ben szerepelt először a debreceni Déri Múzeumban. 1937-től Nyíregyházán tanított a Tanítóképzőben. Országos elismerését az 1944-es Tamás Galéria-beli kiállítás hozta meg. 1948-ban került Budapestre a Műszaki Egyetem rajzi tanszékére, ahol adjunktusként tanított, majd docensi kinevezést kapott. 1959-ben az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Alkotásai külföldre is eljutottak. A paraszti életből vett jeleneteket, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Az érzelmi intenzitás, a monumentális és konstruktív formaképzés, a kompozíciókban sűrűsödő indulat és rend itthon és külhonban egyaránt sikert hoztak számára. Az MNG több festményét őrzi. (ML, MMK, D.F.Zs.: Műv.-1968/12) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, a Műszaki Egyetem adjunktusa volt. Rudnay Gyulánál tanult. Számos egyéni (1959, 1964, 1969) és csoportos tárlatokon bemutatott paraszti tárgyú életképei, portréi, tájképei az alföldi iskola szellemét és színvilágát tükrözi. - MK Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1926-33 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1930 óta kiállító művész. Reális megfogalmazású, a paraszti életből vett jeleneteiből, portréiból, tájképeiből több önálló kiállítást rendezett, legutóbb 1959-ben az Ernst Múzeumban, majd 1964-ben a Csók Galériában. 1933-tól 1947-ig különböző vidéki városokban mint pedagógus működött. 1948 óta a Műszaki Egyetem rajztanszékének adjunktusa. A Nemz. Gal. több festményét, rajzát őrzi. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1926-30: MKF, mestere: Rudnay Gyula, akinek 1926-33 között alakrajz tanársegédje. 1933-36 között a szeghalmi reálgimn. rajztanára. 1936-tól a nyíregyházi református tanítóképzőben tanított. Nagy hatást tett rá Tildy Zoltán, akkor szeghalmi lelkész, majd apósa, Kiss Lajos, néprajztudós. Aktív szerepet vállalt a nyíregyházi Benczúr, majd a Bessenyei Kör munkájában, 1947-ben a Bessenyei György Népfőisk. egyik tanára. 1948-tól a BME rajztanszékének adjunktusa, majd docense volt. Korai művei (Krumpliszedés, Hálóhúzó, Hazafelé) tiszai, szabolcsi, Kőrös-parti élményeiből táplálkoztak. Második korszakában fokozatosan távolodott mestere, Rudnay hatásától. Szűkszavúan, színekben is redukáltan fogalmazott, művein a fény jelenti a szervező, rendező elvet (Fényözön, Őszi napsütés). A 40-es években még mindig a paraszti élmények izgatták. Súlyosan, tömbszerűen fogalmazta meg a kubikusokat, földműveseket ábrázoló jeleneteit (Pihenő kapás, Szántóföldek). Utolsó évtizedében művészete konstruktívvá vált például csendéleteiben (Sályi utca, 1955). Ekkor készíti portréit (Kiss Lajos, Török Erzsi), amelyek egy részét rézkarcban is megörökített (Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor). Ek: 1936, 1939: Déri M., Debrecen; 1944: Tamás G. 51. kiállítása (Andrássy Kurtával); 1947: Régi Műcsarnok; 1953: Fényes A. T. (kat.); 1958: Déri M. (Buza Barnával, Debrecen; 1955, 1964, 1969: Csók G. (kat.); 1959: Ernst M.; 1964: Móra F. M., Szeged: 1970: Gimn., Kisvárda (kat.); 1971, 1986: Jósa A. M., Nyíregyháza; 1975: MNG; Tornyai M., Hmvhely (emlékkiállítás kat.) Vcsk. 1947: Művészek Szabadszervezete I. kiállítás; 1950: 1. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969, 1962: 8.,9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1971: Új művek, MNG; 1978: Alföldi tájak és emberek, Potsdam (NDK); 1984: Öt alföldi festő, Rashid G., Bagdad. Mk: Déri M., Debrecen; Jósa A. M., Nyíregyháza; MNG Irod.: Oelmacher A.: (kat. bev., Fényes Adolf T., 1953); László Gy.: (kat. bev., Csók G., 1964); D. Fehér Zs.: (kat. bev., Csók G., 1960), Pogány Ö. G.: (kat. bev., Kisvárda, 1970); B.J.: Boross Géza képkiállítása, Jövő mérnöke, 1964. máj. 4., Sz. Kürti K.: Magyar tájképek a Déri Múzeum gyűjteményéből. Kiállítás a Rashid Galériában, Bagdad, 1984, MŰV, 1984/7.; Sz. Kürti K.: Az Alföld szerelmese: Boross Géza (1908-1917), Szabolcs-Szatmári Szemle, 1990/4. (Sz.K.K.)

[FKB167/Bp72/485] A kép mérete: 20 x 29 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Iván Szilárd (Újarad, 1912, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve jobbra lent "Iván Szilárd" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt, közben egy évig, 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban dolgozott. Párizsban és Hollandiában járt tanulmányúton. A bécsi döntés után, Réti István tanácsára 4 évre (1940-44) elnyerte a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Nagybányai évei alatt a művészetére később is jellemző lírai hangulatú tájképeket, képmásokat, kompozíciós műveket festett, amelyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Sűrű levelezést folytatott mesterével, e tudósítások a kolónia utolsó korszakának fontos dokumentumaiként maradnak meg (MNG Adattára). Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. Olajképeiből és akvarelljeiből 1942-ben a Nagybányai Szent István Ünnepi Hét kiállításán, ill. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán mutatott be. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes bemutatókat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, majd a Mednyánszky Teremben, a Csók István Galériában, a Csontváry Teremben, a Vigadó Galériában és több vidéki városban jelentkezett egyéni tárlatokon. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság kiállításain, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Fővárosi Képtár, az Ernst Múzeum seregszemléin. 1958-ban Antwerpenben mutatta be műveit egy kollektív tárlaton. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat és akvarelleket alkotott. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális munkái közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli r.-intézet, a békéscsabai r.-intézet, az Országház stb.). Díjak: Székely Bertalan-plakett; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a Szinyei Társaság kitüntető elismerése; Nemes Marcell-díj; Káldi Jenő-díj; Munkácsy-díj; a Szinyei Társaság tájkép díja; a Szinyei Társaság-nagydíja; a Munka Érdemrend aranyfokozata. Egy ideig (1962-84 között) a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus P. Múzeum és a székesfehérvári István Király Múzeum. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1987/6. U.B.: Műv. 1971/1, MJ-NFM, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban végzett tanulmányokat. Négy évre (1940-1944) megkapta a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Itt többnyire tájképeket festett, melyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes tárlatokat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket festett. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális művei közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli és békéscsabai rendelőintézet, az Országház stb.) 1937-ben Székely Bertalan plakettet, 1945-ben a Szinyei Társaság-díját, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott. Külhoni tárlatokon is szerepelt. A bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a MNG. (ML,P.Ö.G.: Műv.-1987/6, U.B.: Műv.-1971/1) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke, majd 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Hazai kiállításai mellett (1942: Műbarát, 1949: Fővárosi Népművelési Központ, 1960: Csók Galéria, 1969: Mednyánszky Terem, 1973: Eger, 1975: Csók Galéria) bemutatta vásznait Franciaországban, Belgiumban, Finnországban és a Szovjetunióban is. 1984 novemberében a Csontváry Teremben (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval együtt) mutatta be műveit. Munkássága elismeréseként 1937-ben megkapta a Székely Bertalan-díjat, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1953-ban a Munkácsy-díjat. 1969 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. - A természethez sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pogány Ö. Gábor: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról. Művészet, 1987.6. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1930-37 között Réti István növendéke, 1936-ban római ösztöndíjas volt. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből. 1966-ban a Nemz. Gal.-ban nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket fest. Monumentális alkotásai közül kiemelkedik a csepeli rendelőintézet secco képe (1949), a békéscsabai rendelőintézet sgraffitója (1959), a kerepesi úti lakótelep négy mozaikképe (1960), az Országházban az Elnöki Tanács fogadótermének seccója (1964). Több művét őrzi a Nemz. Gal. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, 1935-1936-ban ösztöndíjasként Rómában, a negyvenes évek elején Nagybányán dolgozott. Első önálló kiállítását 1942-ben, a Műbarát helyiségében rendezte, ezt követően a Fővárosi Népművelési Központban (1949), a Csók Galériában (1960, 1975), a Mednyánszky Teremben (1969), és több vidéki városban (Eger, Debrecen stb.) mutatkozott be. Képei eljutottak Franciaországba, Belgiumba, Finnországba, a Szovjetunióba stb. 1937-ben Székely Bertalan díjjal, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíjával, 1953-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. - A természethez, az élethez gyermekkora óta fennálló, sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát, a gyermekévek élményei iránt érzett nosztalgikus vágy színezi képeinek hangulatát. Korábban a látványról közvetlenül, oldott színfoltokkal számolt be, újabban a jelenségek elemzése, összefüggéseik feltárása a legfőbb célja. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1927: Iparműv. Isk. grafikai osztálya; 1928-29: Szőnyi István magániskolája; 1930-37: MKF, Réti István, Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1932: Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1935-1936: a római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1937: Nemes Marcell-díj; 1941: Káldi Jenő-díj; 1944: a Szinyei Társaság tájkép díj; 1945: a Szinyei Társaság nagydíja; 1947: Székely Bertalan-díj; 1953: a Munkácsy-díj; 1972: a Munka Érdemrend Arany fokozata. Budapesten élet. 1940-44 között Nagybányán dolgozott. Hollandiában, Párizsban járt tanulmányúton. 1962-től 1984-ig az MKF-en tanított. Lírai hangulatú tájképeket, portrékat, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket alkotott. Ek: 1942: Műbarát; 1949: Főv. Népművelési Közp.; 1960: Csók G.; 1966: MNG; 1969: Mednyánszky T.; Helytörténeti M., Tokaj; 1973: Rudnay T., Eger; 1975: Csók G.; 1978: Medgyesy T., Debrecen; 1980: Csók G.; 1982: Medgyesy T. (Fehér Ilonával és ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1984: Csontváry T. (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval); Szőnyi I. Emlékm. (Kórusz Józseffel), Zebegény; 1986: Medgyessy T. (ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1989: Vigadó G.; 1992: Hevesi S. Műv. Közp. (Ifj. Iván Szilárddal), Nagykanizsa. Vcsk: 1932-től: a Szinyei Társaság kiállításai, Nemzeti Szalon; 1944: Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon; A magyar művészet ötven éve, FK; 1947: Fókusz G.; Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőműv.-ünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Herman Ot. M., Miskolc; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1958: Kortárs magyar festészeti, szobrászati, grafikai kiállítás, Zaal Wynen, Antwerpen; 1968: Kilencek, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1972: III. Orsz. Akvarell B., Eger. Km: secco (1949, Csepel); sgraffito (1959, Bcsaba, rendelőintézet); mozaik (1960, Bp., Kerepesi úti ltp.); secco (1964, Bp., Országh.) Mk: FK; Hadtörténeti M.; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; MNG; PIM Irod.: Elekfy J.: (kat. bev. tan., Csók G., 1960); Ujváry B.: (kat. bev. tan., Csontváry T., 1984); Pogány Ö. G.: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról, MŰV, 1987/6. (L.J.)

[FKC353/Bp75/65] A kép mérete: 11 x 7,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Magyar grafikus 1926 alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan István 26 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKC415/Z032] A kép mérete: 26 x 21 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Stettner Béla (Budapest, 1928, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Stettner Béla (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, szobrász. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1947-1952 között Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak a tanárai. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették. Egyik alapítója volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1966-69 között a Kilencek művészcsoport tagjaként működött, évekig a Kisgrafika Barátok Körének a művészeti vezetője volt. Tanulmányúton járt több európai országban. Egyéni (Fiatal Művészek Klubja, Dürer Terem, Műcsarnok, Országos Széchenyi Könyvtár, Szeged, Jászberény, Miskolc, Bécs, Szófia, stb.) és csoportos (Krakkó, Berlin, Sao Paulo, Tokió, Párizs, stb.) tárlatokon szerepelt. 1953-tól haláláig rendszeresen szerepelt az országos rendezvényeken és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyes művei eljutottak Afrikába. A Kilencek fővárosi és vidéki kiállításainak résztvevője. Díjak: Munkácsy-díj; Érdemes Művész; SZOT-díj; a Művészeti Alap képzőművészeti Szakosztályának díja; SZOT művészeti ösztöndíj. Művészeti szerkesztője volt a KBK "Kisgrafika" című negyedéves szemléjének. Realista művészetét egyéni formaalakító készség, kiváló technikai felkészültség jellemezte. Alakos kompozícióinak drámai atmoszféráját az anatómiai szabályok túllépésével, valamint a részleteket mellőző sommázó előadásmódokkal teremtette meg. Gazdag tematikájában előszeretettel foglalkozott az ifjúság, a külvárosok világának problémáival és az emberiség jövőjét fenyegető jelenségekkel (Apokalypszis I.-III., Passió-sorozat). Főképpen linóban, rézkarcban, monotípiában dolgozott. Az ex libris és a kisgrafika kiváló mestereként tartják számon. (G.F.: Műv. 1970/2, 1982, MFGA, K. Gy.: Műv. 1983/1) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Kmetty János, Koffán Károly voltak a mesterei. Derkovits-ösztöndíjat kapott 1960-1963-ban. Egyik alapítója volt 1968-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Önellátó tárlattal 1961-ben jelentkezett a Fiatal Művészek Klubjában. Közreműködője volt a Kilencek kiállításának. Külföldön Párizs, Tokió, Sao Paulo, Szófia, Berlin kiállítótermeiben ismerhették meg művészetét. Egyik vezetője a Kisgrafikai Barátok Körének, művészeti szerkesztője a KBK "Kisgrafika" c. negyedéves szemléjének. Munkácsy-díjas, érdemes művész. SZOT-díjjal 1970-ben tüntették ki. - Irod.: Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp. 1981.; Kovács Gyula: Kötődés a valósághoz. Stettner Béla ethosza. Művészet, 1982. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1947-1952 k. Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak a tanárai. 1960-1963 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették. Egyik alapítója volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Itthon, Párizsban, Tokióban, Brazíliában és Németországban voltak tárlatai. Munkácsy-díjas és érdemes művész. 1970-ben SZOT-díjat kapott. Egyik vezetője a Kisgrafikai Barátok Körének. Művészeti szerkesztője volt a KBK "Kisgrafika" c. negyedéves szemléjének. Az ex libris és a kisgrafika kiváló mestere. Kisgrafikái túlnyomórészt linómetszetek. (MFGA, G. F.: Műv.-1970/2, 1982.) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1947-52 között Kmetty János és Koffán Károly voltak a mesterei. 1951 óta szerepel kiállításokon. 1961-ben a "Fiatal művészek klubjá"-ban, 1965-ben a Dürer Teremben mutatta be grafikáit és monotípiáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1952-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Kmetty János és Koffán Károly vezetésével. Csoportos bemutatók mellett 1961-ben a Fiatal Művészek Klubjában, 1965-ben a Dürer Teremben, 1969-ben a Széchenyi Könyvtárban, 1970-ben Vácott, 1973-ban a Műcsarnokban és Szegeden, 1976-ban Jászberényben, 1979-ben Miskolcon, Szófiában és a Pataky István Művelődési Házban jelentkezett önálló tárlattal. Kiállított számos nemzetközi grafikai rendezvényen (Belin, Sao Paulo, Tokió, stb.). 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1982-1983-ban SZOT-ösztöndíjat kapott; 1966-ban Munkácsy-díjjal, 1970-ben SZOT-díjjal, 1972-ben érdemes művészi címmel tüntették ki. - Humanista gondolkodású és realista szemléletű művész volt, akinek szikár alakjai, drámai kompozíciói a politikus lelkiismeret éberségét tükrözik. Gazdag tematikájában előszeretettel foglalkozott az ifjúság, a munkásmozgalom, az üzemi élet és a külvárosok problémáival, majd tájképekkel és szimbolikus célzatú jelenetekkel. Fő műfaja a színes monotypia. A Kisgrafika Barátok Körének művészeti vezetője volt haláláig.