Frans Hals és Rajon P. : "Férfiarczkép"

Eladási ár: 36 000 HUF

Leírás

[FKB693/Bp96/44]
A kép mérete: 17,5 x 12 cm keret nélkül.
Készült: Rézmetszet, Papír
A kép Frans Hals és Rajon P. alkotása.
Jelezve lent "Festette: Frans Hals; Metsz: Rajon P."
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Típus: rézmetszet
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. november. 02.

(A műtárgyat eddig 563-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Frans Hals és Rajon P. : "Férfiarczkép"

[FKB693/Bp96/44] A kép mérete: 17,5 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézmetszet, Papír A kép Frans Hals és Rajon P. alkotása. Jelezve lent "Festette: Frans Hals; Metsz: Rajon P." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Típus: rézmetszet
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. november. 02.

(A műtárgyat eddig 563-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
36 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKC476/Z020] A kép mérete: 33 x 18,5 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Litkei József (Jászberény, 1924, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve lent "Asszonyok; Litkei (filctoll)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval közösen 1947-ben megalapította a Dési Hubert István Népi Kollégiumot. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1951-ben végzett. Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan tanítványa volt. Olaszországban járt tanulmányúton. 1950-től kiállító művész. Egyéni (Nagy Balogh Terem, Műcsarnok, Fényes Adolf Terem, Jászberény) és koll. (Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Ernst Múzeum, Fényes Adolf Terem, Miskolc, Keszthely, Eger, Sárbogárd, stb.) kiállításokon mutatta be műveit. A budapesti Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. Sokirányú érdeklődésénél fogva festményeinek, grafikáinak tárgya táj- és munkaábrázolás, csendélet és arckép. A látványból kiinduló képei realista igénnyel s konstruktív szerkesztettséggel készültek. Gyakorta élt az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Szitanyomataira a szín-, forma és folthatások harmonikus egysége a jellemző. A FKMS által 1958-ben kiírt ex libris pályázaton indulva újszerű technikai megoldásaival vonta magára a figyelmet és elnyerte az I. díjat. Az Iparművészeti V. 1970-ben megrendezett kiállításon domborított bőrdobozával nyert díjat, a Budavári Palotában 1972-ben megrendezett Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon bőrdomborítású faliképével az I. díjat érdemelte ki. Munkáit őrzi az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. Monumentális feladatok is foglalkoztatták (padlómozaikok, üvegablakok). (Matis Ferenc adatközlése nyomán: ML, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan tanítványa volt. Olaszországban járt tanulmányúton. 1950-től kiállító művész. 1964-ben a Fényes Adolf Teremben rendeztek műveiből kiállítást. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. Gyakorta él az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Monumentális feladatok is foglalkoztatják. (ML, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1951-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan irányításával. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. 1950-től kiállító művész. 1956-ban a Nagy Balogh Teremben, 1964-ben a Fényes Adolf Teremben jelentkezett egyéni kiállítással. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajztanár. Gyakorta él az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Monumentális feladatok is foglalkoztatják és bőrdomborítással is kísérletezik. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan voltak a mesterei. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanít. 1964-ben a Fényes Adolf-teremben rendeztek műveiből kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1951-ben kapott diplomát Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. 1950 óta kiállító művész; csoportos bemutatók mellett 1956-ban a Nagy Balogh Teremben, 1964-ben a Fényes Adolf Teremben, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekcióval. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajz-tanár. - Derűs, optimisztikus művészete az ember és a környezet kapcsolatát, a mindennapi lét humanisztikus oldalait nyomozza. Gyakorta él az akvarell oldott, levegős lehetőségeivel, itteni színkezelése feszesebb szerkezetű olajkompozícióiban is érvényesül. Kísérletezik murális feladatokkal (bőrdomborítás, üvegablaktervezés, gobelin stb.) és szeriográfiával. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus. Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval együtt 1947-ben megalapította a Dési Huber István Népi Kollégiumot. Az MKF-en 1951-ben végzett, Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. A FKMS által 1958-ban kiírt ex libris pályázaton indulva újszerű technikai megoldásaival vonta magára a figyelmet, és I. díjat nyert. Hosszú éveken át a MIF alakrajzfestő tanára volt. Sokirányú érdeklődésénél fogva festményeinek, grafikáinak tárgya táj- és munkaábrázolás, csendélet, valamint portré. A látványból kiinduló képei realista igénnyel és konstruktív szerkesztettséggel készültek. Szitanyomataira a szín-, forma- és folthatások harmonikus egysége a jellemző. Az Iparművészeti V. 1970-ben megrendezett kiállításán domborított bőrdobozával nyert díjat. A Budavári Palotában 1972-ben rendezett Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon bőrdomborítású faliképeivel az I. díjat érdemelte ki. Ek: 1956: Nagy Balogh T.; 1964: Fényes A. T.; 1965: Lehel Vezér Gimn., Jászberény; 1977: Műcsarnok. Vcsk:1950-65: Magyar Képzőművészeti Kiállítások, Műcsarnok; 1968-74: Orsz. Akvarell B., Eger; 1949: Ifjúsági Képzőműv. Kiállítás (VIT), FK; 1952: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1953: Békeplakát és 5 éves terv grafikai kiállítás, Ernst M.; 1954: Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst M.; 1955: Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállítása, Ernst M.; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1961: Kisgrafika, M.; 1965: III. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1966: Állami Képzőművészeti Vásárlások Kiállítása, Műcsarnok;1968: 4. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni M., Keszthely; 1971: VI. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1980: József A. Műv. Közp., Sárbogárd; 1981: Műcsarnok. Mk: IM; MNG. Km: üvegablakok (Veszprém, megyeháza); padlómozaik (1974, kő, Sopron, AFIT-székház.) Irod.: Pogány Ö. G.: Magyar festészet a XX. században, Bp., 1959; Frank J.: Litkei József ÉS, 1964. dec. 19.; Fóthy J. Kiállítási krónika, MŰV, 1965/2. Interjú: Mi a véleménye a modern művészetről? ÉS, 1962. febr. 24. (M. F.)
Litkei József : "Asszonyok"
28 000 HUF