[FK1077/Bp60/11] A kép mérete: 25,5 x 33,5 cm keret nélkül. Készült: Színes linómetszet, Papír A kép Ifj. Iván Szilárd (Budapest, 1955) alkotása. Jelezve Lent "Kirándulók; ifj. Iván Szilárd (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1974-80 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán képezte magát. Sarkantyú Simon volt a mestere. Gobelinnel is foglalkozott. 1981 óta a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének tagja. Egyéni (BÁV Kortárs Galéria, Koller Galéria, Szeged, Debrecen, Cegléd, Kecskemét, Nagykanizsa, stb.) és vegyes (London, Ciprus, stb.) tárlatokon vett részt. Elsősorban a Balaton és környékének jellegzetes hangulatait, fény-árnyék viszonyait, színeit, az ember és a természet örök és változó kapcsolatát festi. Díjak: a Magyar Hitelbank díja; Herman Lipót-díj. (Faludy Judit adatközlése nyomán)

[FK1264/Bp93/25] A kép mérete: 32 x 19 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Sándor József (Gyömrői) (Gyömrő, 1887, Budapest, 1936) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Gy. Sándor József" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Tanulmányait Münchenben végezte. 1910-től szerepelt kiállításokon impresszionisztikus szemléletű utcai képekkel, többnyire tömegeket kitevő staffázzsal (pl. Englischer Garten Münchenben). A rézkarc műfaját is eredményesen művelte (Halászbástya, Bazilika stb.). 1913-ban koll. tárlata volt a Nemzeti Szalonban, 1918-ban és 1920-ban az Ernst Múzeumban, 1925-ben a Benczúr Társaság kiállításának keretében, 1929-ben a Műcsarnokban. 1913-ban "Vízözön" című kompozíciójával ezüstérmet nyert a Nemzeti Szalonban, 1921-ben kitüntető elismerést kapott a Műcsarnokban, 1922-ben pedig a Lipótvárosi Kaszinó díját nyerte. A Benczúr Társaság tagja volt. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában található (Öreg város, Csendes emberek, Kálvin-tér, A Szerviták-temploma). (Éber, ML, Új Idők Lexikona) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Münchenben végezte. 1910-től szerepelt kiállításokon. Többnyire impresszionisztikus utcaképeket festett. A rézkarc műfaját is eredményesen művelte, több díjat nyert. Csoportos kiállítása volt a Nemzeti Szalonban (1913), az Ernst Múzeumban (1918, 1920), a Benczúr Társaságban (1925) és a Műcsarnokban (1929). Néhány képe (Öreg város, Csöndes emberek, Kálvin tér) a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. - Irod.: Bálint Aladár: Az Ernst Múzeum csoportos kiállítása. Nyugat, 1918. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Tanulmányait Münchenben végezte. 1910-től szerepelt kiállításokon impresszionisztikus szemléletű utcai képekkel, többnyire tömegeket kitevő staffázzsal (Pl. Englischer Garten Münchenben). Jeles rézkarcokkal is szerepelt. 1913-ban "Vízözön" c. kompozíciójával ezüstérmet nyert Budapesten, a Nemzeti Szalonban, 1921-ben kitüntető elismerést kapott a Műcsarnokban, 1922-ben ugyanott a Lipótvárosi Kaszinó-díját nyerte. Az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Benczúr Társaság tagja volt. Több műve a MNG-ban van. (Éber) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Tanulmányait Münchenben végezte. 1910-től szerepelt kiállításokon. Többnyire impresszionisztikus utcaképeket festett. A rézkarc műfaját is eredményesen művelte, több díjat nyert. Kollektív kiállítása volt a Nemzeti Szalonban (1913), az Ernst Múzeumban (1918 és 1920), a Benczúr Társaság kiállításainak keretében (1925) és a Műcsarnokban (1929). Néhány képe (Öreg város, Csendes emberek, Kálvin tér) a Nemz. Gal. tulajdona. Művészeti lexikon I-II. Münchenben végezte tanulmányait s 1910 óta állít ki Budapesten impresszionista szemléletű utcai képeket, többnyire tömegeket kitevő staffázzsal (pl. Englischer Garten München-ben). Jeles rézkarcokkal is szerepelt (Halászbástya, Bazilika).

[FK2819/Bp302/11] A kép mérete: 28 x 36,5 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Magyar művész, 1976 alkotása. Jelezve Lent "Falu, olvashatatlan aláírás, 1976" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKA498/Bp205/66] A kép mérete: 29,5 x 38 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905, Budapest, 1974) alkotása. Jelezve jobbra lent "Biai (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában. 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben illusztrálta Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. 1926-tól számos fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon szerepelt. Táj- és arcképeket, enteriőröket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett. Párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás, valamint síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben. Az '50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Több alkotása van a Magyar Nemzeti Galériában. (K. Á.: Műgyűjtő 1970/3, Kopócsy Anna adatközlése nyomán, Műv. 1968/10, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1926-tól számos fővárosi tárlaton szerepelt. Táj- és arcképeket, állatkerti és cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több munkája van a MNG-ban. Illusztrálással is foglalkozott. (Műv.-1968/10. ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - Irod.: Geszti László: Biai Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.; ML.; - Pogány Ö. Gábor: Kat. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos bp.-i tárlata volt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép, stb. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Besztercebánya 1905. okt. 2. A bpesti képzőműv. főiskolán Csók István osztályán s Párizsban képezte magát. 1928., 1930., 1931., és 1933. gyűjt. kiállítása volt az Ernst-múzeumban. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1921-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929-1931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányokat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. Csoportos bemutatók mellett gyűjteményes tárlatai voltak az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1931, 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galériában (1959), a Derkovits Teremben (1965) és Pécsett (1973). Szerepelt az 1938-as Velencei Biennálén. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. - Meghitt, intim hangulatú munkáiban főként környezetének témáit dolgozta fel, de szívesen merített a cirkusz, az állatkert, a kultúr- és művészettörténet világából is. Kolorisztikus adottságai jól érvényesülnek a csendélet és a tájkép műfajában. A Dunakanyar ihletett ábrázolója volt. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1924-29: MKF, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-28: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-30: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főisk. elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-37-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (MKISZ). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Ek: 1928: (többek között: Berényi Róberttel, Körmendy Frimm Ervinnel) Ernst M.; 1930: (Ecsődi Ákossal, Klie Zoltánnal, Márkus Imrével, Szantrucsek Jenővel); 1931: (többek között: Orbán Dezsővel); 1933: Ernst M. (Ambrosi Gustinus szobrásszal); 1937, 1941: Tamás G.,; 1946: Szalmássy G.; 1959: Csók G. (kat.); 1965: Derkovits T. (kat.); 1967: Fészek Klub; 1973: Pécs; 1975: MNG (kat.); 1977: Szekszárd; 1985: Csontváry T.; 1989: Csók G. (kat.) Vcsk: 1926: KUT III., Ernst M.; Mohács emléke, Ernst M.; 1927: KUT IV., Szinyei Társaság Tavaszi kiállítása, Nemzeti Szalon; 1928: Nközi Aktkiállítás, Secesion, Bécs; 1929: Paál L. T., Nemzeti Szalon; Nürnberg; 1932, 1938: XVIII., XXI. Velencei B.; 1932, 1938: Műcsarnok; 1932, 1933: Munkácsy Céh kiállítása, Ernst M.; 1933: Klebesberg Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon; 1940: Belgrád; 1952: A szolnoki művésztelep, Műcsarnok; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok. Km: JPM, Pécs; MNG. Irod.: Murányi Kovács E.: (ka. bev. tan., Csók G., 1959); Széll M.: Biai-Föglein István, MTA Művészettörténeti és Dokumentációs Kutatócsoport, 116 szöveg-archív; Geszti L.: illusztrációi, MŰV. 1968. okt.; Kiss Á.: Látogatás Biai-Föglein Istvánnál, Műgyűjtő, 1970/3.; Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., MNG, 1975). (K. A.)

[0Z647/057] Papír grafit ceruzarajz, üveglap mögött, fenyő keretben. Régi vár várak ábrázolás! Jelezve jobbra lent: JUDGES Mű címe középen lent: EDINBURGH CASTLE Magasság: 29 cm Szélesség: 36 cm Súly: 0.75 kg

[1I099/047] Papír acélmetszet üveglap mögött, keret nélkül, akasztási lehetőséggel. Feliratok: L. ROCHBOK DELT. - G. HELS. SCULP A KISDISZNÓDI TEMPLOM ERDÉLYBEN MICHELSBERG IN SIEBENBÜRGEN Magasság: 21.7 cm Szélesség: 30.7 cm Súly: 0.385 kg Kisdisznód    A hegyi templom Kisdisznód (románul Cisnădioara, németül Michelsberg) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.  Fekvése  Nagyszebentől 12 km-re dél–délnyugatra, a Csindrel-hegység aljában fekszik.  Nevének eredete  Magyar és román neve is Nagydisznódra utal. Először latinos alakban említették 1223-ban, sancti Michaelis néven. További történeti névalakjai: Michelsperg (1488), Csisznadia-mik és Michelsdorf (1501), Csiznedioara (1850).  Története  Eredetileg Fehér vármegyéhez tartozó szász falu volt, valószínűleg a 12. század végén alapították. 1223-ban a falut hegyen álló templomával együtt a kerci apátság kapta meg. Később, amikor Mátyás király 1474-ben feloszlatta az apátságot, Nagyszeben városa alá rendelték s ettől kezdve Szebenszékhez, 1876-tól pedig Szeben vármegye Nagydisznódi járásához tartozott. 1658-ban a törökök égették föl a falut és megpróbálkoztak a hegyi templom ostromával is (ez volt a templom történetének egyetlen ostroma). 1705-ben a labancok fosztották ki és gyújtották föl. Gyümölcstermesztéséről és népi háziiparáról (kosár- és szalmakalapfonás) volt híres. 1873-ban egy kisdisznódi ház szolgált a bécsi világkiállításon felépített „szász” parasztház modelljéül. Régen a nagydisznódiak kedvelt kirándulóhelye volt, ma sok nagyszebeni vásárol vagy épít benne hétvégi házat.    Forrás: wikipédia