Galambot etető Kőbányai porcelán nő figura 18.5 cm

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1N579/X225]
Hibátlan állapotú, jelzett porcelán figura. Ülő, galambot etető nő figura.

Alján zöld Kőbányai Porcelángyár márkajelzés és felirat:
KP KÉZIFESTÉS

Kézifestés monogramja:
ZM (Z.M.)

Magasság: 12.7 cm
Szélesség: 18.5 cm
Súly: 0.305 kg
Egy kis történelem


Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen



 

Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt.

A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás.

A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.

 

A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett.

1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott.

Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később.


Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely


1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is.

A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat.

Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje


Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években


1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve.

1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő.

1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták.

Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat


A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt


1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be.

Fotó: ismeretlen, 1976(?)


A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem.

Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)


 

1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat.

A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható


1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.)

A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását.

A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül.

Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem



Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28.







Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött.

Forrás: https://koporc.hu/story.html

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Díszítés: kézel festett
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. május. 22.

(A műtárgyat eddig 519-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Galambot etető Kőbányai porcelán nő figura 18.5 cm

[1N579/X225] Hibátlan állapotú, jelzett porcelán figura. Ülő, galambot etető nő figura. Alján zöld Kőbányai Porcelángyár márkajelzés és felirat: KP KÉZIFESTÉS Kézifestés monogramja: ZM (Z.M.) Magasság: 12.7 cm Szélesség: 18.5 cm Súly: 0.305 kg Egy kis történelem Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen   Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt. A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás. A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.   A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett. 1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott. Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később. Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely 1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is. A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat. Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években 1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve. 1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő. 1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták. Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt 1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be. Fotó: ismeretlen, 1976(?) A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem. Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)   1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat. A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható 1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.) A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását. A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül. Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28. Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött. Forrás: https://koporc.hu/story.html

További részletek
Jelzett: Igen
Díszítés: kézel festett
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. május. 22.

(A műtárgyat eddig 519-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1N479/X225/2] Régi hibátlan állapotú Zsolnay porcelán dísztárgy. Soproni Tűztorony. Alján Zsolnay öttornyú márkajelzés: ZSOLNAY PÉCS MADE IN HUNGARY HAND-PAINTED Magasság: 23 cm Szélesség: 4.5 cm Súly: 0.215 kg Tűztorony (Sopron)    Tűztorony Település Sopron A Tűztorony 2012-ben kiszélesített és megújult kapuja A Tűztorony régen, a 2009-ben indult felújítás előtt Az 58 méter magas soproni Tűztorony a város jelképe. A Fő téren áll. A 13. században építették, majd évszázadokon át szolgálta a várost. Állékonyságát a 19. század végén, a Városháza építése során, elveszítette, majd statikai okokból kapuját leszűkítették. Eredeti jellegét a 2009-2012-es megerősítése és helyreállítása során kapta vissza.  Története Eredetileg várostorony volt: alsó, szögletes részét 1290 és 1340 között gótikus stílusban építették valószínűleg római kaputoronyra – más vélemények szerint az alap is Árpád-kori. Az 1960-as évek végén a torony mellett megtalálták és konzerválták az északi római városkapu maradványait. Ugyanitt látható egy 13–17. századi pincebörtön is. A 13. századtól a tűztorony volt a városfalak északi kaputornya. Az alsó részre hatalmas, hengeres, dísztelen építményt emeltek, 14–15. századi gótikus ablakokkal. Árkádos reneszánsz körüljárója a város figyelésére szolgált. Rövid és keskeny réztető után nyolcoldalas lesz a torony; a sarkokat torzított ión félpillérek fogják át. A nyolc oldalból négyen óralap látható az 1735-ös évszámmal, felettük pedig egy-egy félköríves ablak kőkeretben. A háromrészes, tagolt párkány felett az erőteljes hagymájú rézkupolán nyitott lámpás ül. Köríveit befelé hajlított toszkán félpillérek tartják; benne harang csüng. A háromszorosan tagolt rézsisak felett magas rúdon és gömbön kétfejű sas a széljelző. A torony ezen felső része barokkos jellegű. Írásban először 1409-ben említették. A városba érkező idegen magas töltésen jutott el a város igazi kapujához, a mai tűztorony négyzetes, nagy előépítményéhez, és annak boltozatos terén áthaladva ért el a Fő térre. A 15. században épülhetett ki abban a formájában, ahogy a legkorábbi ábrázolásai a 16. század derekán mutatják. A toronyőrök éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték, hogy merre látnak tüzet. Zenész-toronyőr (Ádler György) szegődtetéséről az első írásos adatunk 1546-ból való. A toronyőr később három másik trombitással együtt jelezte, ha ellenség vagy előkelőség, borszállítmány közeledett. A körerkélyről negyedóránként trombitaszóval figyelmeztették a soproniakat az idő múlására, és a 16. századtól a toronyórát is ők kezelték. Zenész privilégiumuk 1829-ben a Soproni Zeneegyesület megalakulásával megszűnt, de 1885-ig negyedóránként továbbra is megfújták a kürtöt. A torony 1676-ban teljesen leégett. Újjáépítését a lakosság sürgetésének dacára tulajdonképpen csak 1680-ban kezdték el. Erre közadakozásból gyűjtöttek pénzt. Építőmestereket Bécsújhelyről hívtak, a követ a helyi bányákból fejtették. A körerkélyt barokkos stílusban építették újjá. Az órát vagy Purr János lorettói órás, vagy a szintén lorettói Bienn János készítette. A kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka volt az 1622. évi Országgyűlés és a királynő koronázásának emlékére, de a torony tetejére csak bő fél évszázaddal később, a nagy tűzvész után, a Lipót császár neve napjára rendezett ünnepségre tették fel. Ekkor szólalt meg újra a megjavított óra is. 1893–94-ben lebontották a régi városházát, és eközben megbolygatták a torony alapjait; bécsi szakértők szerint az építmény összeomlással fenyegetett. Már-már lebontották, de Kiss István és Schulek Frigyes meghallgatása után köztes megoldást választottak: megtiltották a kapu alatt a kocsik közlekedését, elfalazták a széles bejárót, és csak a gyalogosokat engedték át. Az így megerősített torony minden baj nélkül átvészelte a világháborúkat. A tűztoronyhoz tartozott a felvonóhíddal és védőművekkel ellátott Előkapu, aminek helyén alakult ki az 1760-70-es években a ma is „Előkapu” néven ismert zegzugos utca. A Tűztorony a hűség jelképe is. Az 1921. december 14-i népszavazáson Sopron és még nyolc község úgy döntött, hogy Magyarországhoz kíván tartozni. Ennek emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeretet készítettek, ami felett a hódoló soproniakat maga köré gyűjtő Hungáriát ábrázoló szoborcsoport Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. 1970-ben a régi toronyőrház helyére beton lépcsőházat építettek, ami egyúttal támasztja is a tornyot (a védőépület Dr. Kissné Nagypál Judit tervei szerint készült a várfalat bemutató rekonstrukció tervével együtt). 2007-ben indult a legutolsó rekonstrukciós munkák tervezése. A kivitelezés 2009-ben kezdődött, és az összes felújítási munkálat a 2012. december 14-ei Hűség napi ünnepségre fejeződött be.    Forrás: wikipédia 
Régi jelzett Zsolnay porcelán torony "Soproni tűztorony" 23 cm
75 000 HUF