Galambot etető Kőbányai porcelán nő figura 18.5 cm

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1N579/X225]
Hibátlan állapotú, jelzett porcelán figura. Ülő, galambot etető nő figura.

Alján zöld Kőbányai Porcelángyár márkajelzés és felirat:
KP KÉZIFESTÉS

Kézifestés monogramja:
ZM (Z.M.)

Magasság: 12.7 cm
Szélesség: 18.5 cm
Súly: 0.305 kg
Egy kis történelem


Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen



 

Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt.

A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás.

A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.

 

A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett.

1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott.

Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később.


Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely


1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is.

A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat.

Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje


Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években


1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve.

1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő.

1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták.

Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat


A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt


1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be.

Fotó: ismeretlen, 1976(?)


A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem.

Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)


 

1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat.

A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható


1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.)

A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását.

A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül.

Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem



Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28.







Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött.

Forrás: https://koporc.hu/story.html

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Díszítés: kézel festett
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. május. 22.

(A műtárgyat eddig 454-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Galambot etető Kőbányai porcelán nő figura 18.5 cm

[1N579/X225] Hibátlan állapotú, jelzett porcelán figura. Ülő, galambot etető nő figura. Alján zöld Kőbányai Porcelángyár márkajelzés és felirat: KP KÉZIFESTÉS Kézifestés monogramja: ZM (Z.M.) Magasság: 12.7 cm Szélesség: 18.5 cm Súly: 0.305 kg Egy kis történelem Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen   Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt. A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás. A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.   A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett. 1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott. Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később. Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely 1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is. A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat. Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években 1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve. 1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő. 1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták. Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt 1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be. Fotó: ismeretlen, 1976(?) A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem. Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)   1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat. A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható 1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.) A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását. A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül. Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28. Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött. Forrás: https://koporc.hu/story.html

További részletek
Jelzett: Igen
Díszítés: kézel festett
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. május. 22.

(A műtárgyat eddig 454-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z857/143] Diópác papír festmény, üveglap mögött, hibátlan állapotú modern aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent: ORVOS ANDRÁS A mű címe balra lent: VÁC, LÁTKÉP Magasság: 18.2 cm Szélesség: 23.2 cm Súly: 0.315 kg Orvos András festő Születési hely: Békéscsaba Születési dátum: 1939 Honlap: http://orvosatelier.gsh.hu Kiállítások az adatbázisban:  Régi német gépek – mai magyar képek  Concerto - Balázs Imre, Gyémánt László, Jozefka Antal, Kiss Sándor Lajos, Koltai-Dietrich Gábor, Németh Árpád, Orvos András, Si  Fekete képek – Orvos András festőművész és Fekete István fotóművész kiállítása  Orvos András kiállítása  Arculatok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Székek és virágok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Portrék - Fekete István és Orvos András kiállítása  Orvos András festőművész kiállítása  Orvos András kiállítása Mesterei: Mokos József. 1958-1963: Magyar Iparművészeti Főiskola, textiltervező szak. Képzőművészeti tanulmányait Mokos József impresszionista festő szabadiskolájában kezdte. 1963-1977 között általános iskolai rajztanár. 1978-1986 között a budapesti Moholy-stúdió vezetője volt. Jelenleg Vácott él és dolgozik szabadfoglalkozású festőművészként. 1969-ben Párizsban járt. Rajzai egy időben rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalom-ban. Rendszeres résztvevője volt a Balatonboglári kápolnatárlatoknak. Festményei geometrikus szerkezetbe foglalt növénymotívumokra épülnek. Egy-egy részletet kinagyít, színben és plasztikában felfokozva jeleníti meg. 1986 óta tájképeit a Dunakanyar ihleti. Egyéni kiállítások 1973 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom (kat.) 1975 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Csepel Galéria, Budapest 1983 • Bástya Galéria, Budapest • Városi könyvtár, Vác 1995 • Esti Kornél Irodalmi Kávéház, Vác 2004 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2008 • Trió, Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat • Curia Galéria [Fekete Istvánnal], Vác 2009 • Trió, Újpest Galéria, Budapest • Görög Templom Kiállítóterem, Tragor Ignác Múzeum, Vác. Válogatott csoportos kiállítások Rendszeres szereplője volt a Pedagógus Képzőművészek Kiállításainak, ill. a váci tárlatoknak. 1965 • XII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1966 • XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1967 • Képzőművészeti Stúdió Kiállítása, Fáklya Klub, Budapest 1969 • No 1. csoport, József Attila Művelődési Központ 1970 • No 1 csoport, OEK, Pécs 1971 • No 1 csoport, Semmelweis Orvostudományi Egyetem • No 1 csoport, Állatkert oroszlánbarlangja • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár 1972 • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár • Fiatal budapesti művészek kiállítása, Ifjúsági Tribün Szalon, Újvidék 1973 • Kopernikusz emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Kápolna-műterem, Balatonboglár •Angyalföldi Képző- és Iparművészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1974 • XVII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1975 • XVIII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Békés megyei művészek kiállítása, Mala G., Zrenjanin (YU) 1978 • VI. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1979 • XXI. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1980 • X. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján • XXI. Nyári Tárlat, Szeged  Békéscsaba • Festészet, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest •Contemporary Hungarian Water Colors, Bankside Gallery, London • Nyitás I., Fészek Klub, Budapest 1983 • VIII. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger • I. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 30. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1984 • IX. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1985 • Ungarische Kunst, Staatliche Museum, Meiningen (Német Demokratikus Köztársaság) 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1989 • A feltámasztott mimézis, Görög templom, Vác 1992 • Kapolcsi Művészeti Napok, Kapolcs 1994 • Tisztelet Munkácsynak, XXVIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1995 • Múzsa, Nagymaros • MTV • Vác 1996 • Ex voto, Tragor Ignác Múzeum, Vác 1997 • No 1 csoport, Ernst Múzeum, Budapest Művek közgyűjteményekben Xantus János Múzeum, Győr. Irodalom MEZEI O.: ~ képei a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1972/3. FRANK J.: Műterem, ~nál, Élet és Irodalom, 1973. június 9. Nyomozás két szöveg értelmében, Művészet, 1973/6. SZAMOSI F.: ~ festményei, Fényes Adolf Terem, Új Tükör, 1979. február 4. MARKOVITS F.: Támadás a kápolna ellen, Holmi, 1991. január BOJÁR I. A.: Hol van ~?, Magyar Narancs, 1993. június 3. FRANK J.: No 1, Élet és Irodalom, 1997. július 18.  Balkon, 1997/7-9. Kopócsy Anna Forrás: artportal.hu
Orvos András: "Vác, látkép" 10 cm x 14,5 cm
38 000 HUF
[1Z856/060] Tollrajz papír kép, üveglap mögött, hibátlan állapotú piros - szürke keretben. Jelzés jobbra lent: ORVOS ANDRÁS A mű címe balra lent: VÁCZ ANNO Magasság: 22 cm Szélesség: 17 cm Súly: 0.25 kg Orvos András festő Születési hely: Békéscsaba Születési dátum: 1939 Honlap: http://orvosatelier.gsh.hu Kiállítások az adatbázisban:  Régi német gépek – mai magyar képek  Concerto - Balázs Imre, Gyémánt László, Jozefka Antal, Kiss Sándor Lajos, Koltai-Dietrich Gábor, Németh Árpád, Orvos András, Si  Fekete képek – Orvos András festőművész és Fekete István fotóművész kiállítása  Orvos András kiállítása  Arculatok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Székek és virágok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Portrék - Fekete István és Orvos András kiállítása  Orvos András festőművész kiállítása  Orvos András kiállítása Mesterei: Mokos József. 1958-1963: Magyar Iparművészeti Főiskola, textiltervező szak. Képzőművészeti tanulmányait Mokos József impresszionista festő szabadiskolájában kezdte. 1963-1977 között általános iskolai rajztanár. 1978-1986 között a budapesti Moholy-stúdió vezetője volt. Jelenleg Vácott él és dolgozik szabadfoglalkozású festőművészként. 1969-ben Párizsban járt. Rajzai egy időben rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalom-ban. Rendszeres résztvevője volt a Balatonboglári kápolnatárlatoknak. Festményei geometrikus szerkezetbe foglalt növénymotívumokra épülnek. Egy-egy részletet kinagyít, színben és plasztikában felfokozva jeleníti meg. 1986 óta tájképeit a Dunakanyar ihleti. Egyéni kiállítások 1973 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom (kat.) 1975 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Csepel Galéria, Budapest 1983 • Bástya Galéria, Budapest • Városi könyvtár, Vác 1995 • Esti Kornél Irodalmi Kávéház, Vác 2004 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2008 • Trió, Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat • Curia Galéria [Fekete Istvánnal], Vác 2009 • Trió, Újpest Galéria, Budapest • Görög Templom Kiállítóterem, Tragor Ignác Múzeum, Vác. Válogatott csoportos kiállítások Rendszeres szereplője volt a Pedagógus Képzőművészek Kiállításainak, ill. a váci tárlatoknak. 1965 • XII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1966 • XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1967 • Képzőművészeti Stúdió Kiállítása, Fáklya Klub, Budapest 1969 • No 1. csoport, József Attila Művelődési Központ 1970 • No 1 csoport, OEK, Pécs 1971 • No 1 csoport, Semmelweis Orvostudományi Egyetem • No 1 csoport, Állatkert oroszlánbarlangja • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár 1972 • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár • Fiatal budapesti művészek kiállítása, Ifjúsági Tribün Szalon, Újvidék 1973 • Kopernikusz emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Kápolna-műterem, Balatonboglár •Angyalföldi Képző- és Iparművészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1974 • XVII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1975 • XVIII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Békés megyei művészek kiállítása, Mala G., Zrenjanin (YU) 1978 • VI. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1979 • XXI. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1980 • X. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján • XXI. Nyári Tárlat, Szeged  Békéscsaba • Festészet, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest •Contemporary Hungarian Water Colors, Bankside Gallery, London • Nyitás I., Fészek Klub, Budapest 1983 • VIII. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger • I. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 30. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1984 • IX. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1985 • Ungarische Kunst, Staatliche Museum, Meiningen (Német Demokratikus Köztársaság) 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1989 • A feltámasztott mimézis, Görög templom, Vác 1992 • Kapolcsi Művészeti Napok, Kapolcs 1994 • Tisztelet Munkácsynak, XXVIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1995 • Múzsa, Nagymaros • MTV • Vác 1996 • Ex voto, Tragor Ignác Múzeum, Vác 1997 • No 1 csoport, Ernst Múzeum, Budapest Művek közgyűjteményekben Xantus János Múzeum, Győr. Irodalom MEZEI O.: ~ képei a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1972/3. FRANK J.: Műterem, ~nál, Élet és Irodalom, 1973. június 9. Nyomozás két szöveg értelmében, Művészet, 1973/6. SZAMOSI F.: ~ festményei, Fényes Adolf Terem, Új Tükör, 1979. február 4. MARKOVITS F.: Támadás a kápolna ellen, Holmi, 1991. január BOJÁR I. A.: Hol van ~?, Magyar Narancs, 1993. június 3. FRANK J.: No 1, Élet és Irodalom, 1997. július 18.  Balkon, 1997/7-9. Kopócsy Anna Forrás: artportal.hu
Orvos András : "Vácz anno" - tollrajz 14 cm x 8,5 cm
38 000 HUF
[1Z855/053] Jelzett papír ceruzarajz, női portré, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent : SZABÓ VLADIMIR Hátoldalán tollas kézírás: NÓGRÁDI NÉPVISELET EREDETI GRAFIKA SZABÓ VLADIMÍR ALÁÍRÁSÁVAL Magasság: 35 cm Szélesség: 26.7 cm Súly: 0.595 kg Szabó Vladimir festő, grafikus Születési hely: Balassagyarmat Születési dátum: 1905 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Szabó Vladimír kiállítása  Három generáció mestergrafikusai: Artner M., Gross A., Gyulai L., Hincz Gy., Kass J., Orosz I., Reich K., Szabó V., Szalay L., T  Szabó Vladimir: A kőfaragó kertje  Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János, Benkhard Ágost. 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei 1924-1930 között: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János; 1935-1937 között Benkhard Ágost. 1933: Szinyei Társaság grafikai díja; 1948: Kiváló Munkás [könyvillusztrációs díj]; 1953, 1954: Munkácsy-díj; 1972: III. Egri Akvarell Biennálé Művészeti Alap díja; Dózsa emlékkiállítás díja; Szinyei Társaság grafikai díja; 1974: érdemes művész; 1975: Munka Érdemrend arany fokozata; 1976: Magyar Nemzeti Galéria Zichy-kiállítás díja; 1980: kiváló művész. Sikeres pályakezdése ellenére felfüggesztette művészeti tanulmányait, az orvosi egyetemen tanult. 1930-1934: római ösztöndíjas. 1949-től rendszeresen részt vett az országos festészeti és grafikai tárlatokon, 1950-1968 között a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon. Az 50-es évektől önálló kiállítására hosszú időn át nem került sor. 1959-1961 között Franciaországban élt. Életműve nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják, festői és rajzolói munkálkodása egymástól elválaszthatatlan. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozott ki; Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye posztimpresszionista; rajzai a manierizmus formakincsét őrzik. Kedvenc témái, ismétlődő figurái sokféle változatban és eltérő szerepben jelennek meg, jelképpé nőnek. Képi nyelvezetét finom, aprólékos rajzosság, részletező előadásmód, élénk fantázia és meseszerűség, árnyalt lélektani érzék, valamint a humor és a groteszk megjelenítés iránti vonzalom jellemzi. A 30-as évek elején a "Római Iskola" növendékeként halászképeket festett. Életképein természetelvű látásmód, tárgyilagos ember- és tájábrázolás, mediterrán hangulataiban atmoszférateremtő erő uralkodik. (E korszak alkotásai a háború alatt javarészt megsemmisültek, köztük Ünnep c. korai fő műve is.) A víz motívum az emlékezés megtartó költőiségével tért vissza a 60-as évektől (Emlékezés tava, 1966). Pályája indulásától a könyvillusztráció művészeti tevékenysége körébe tartozott. A Híd c. folyóirat illusztrátora, Krúdy, Kormos István, Nagy Lajos, Tersánszky stb. műveinek realisztikus vagy éppen álomszerű képi tolmácsolója; párizsi évei alatt Balzac, Dumas, Flaubert, Maupassant könyveihez is készített címlapterveket. 1945 után történelmi témájú festményciklusain a magyar múlt sorsdöntő eseményeit, kiemelkedő alakjait, hőseit idézte meg (Dózsa, Zrínyi). A sokfigurás, narratív realizmussal megfestett történelmi témák mellett vidéki jelenetek, a kisemberek világa is festői tárggyá emelkedett. Az életmű utolsó évtizedeinek művészetét expresszív-szürreális fantáziavilág, szín- és formagazdagság, költői festőiség jellemzi (Komédiások falun). Különös képi világában meghökkentő, a múlt világát idéző figurák jelennek meg. Rajzain és festményein ugyanazon motívumkörök térnek vissza az ízes elbeszélőkedv keretében: állat- és embervilág (lovak, macskák, leány, meztelen női testek, öreg pár); az emlékezet tárgyi-természeti kellékei: az érintetlen természet, vizek, hegyek, csodavárosok, templomok, régiségbolt; a tömérdek figurát felvonultató ünnepségek vándor komédiásokkal, cirkuszosokkal. A torz, groteszk iránti hajlamáról tanúskodnak az emberi gyengeségeket kifigurázó, de megbocsátó képei. Kiváló kompozíciós készségét, egyszerűsítő formaképzését jelzi kifejező vonalvezetése; a papír síkját egyenletesen tölti meg, a részletek gazdagon burjánzanak, nagyobb egységeket alkotnak. Technikája Czóbel Bélával és Marc Chagall-lal rokonítja. Fürdősorozatában a fürdés mint a megtisztulás, az újjászületés allegóriája szerepel. Képei jelentős részén, önironikus ábrázolásban - a mester vonásai az arcon jól felismerhetők - maga a festő is feltűnik: magányosan vagy modelljével, kintornásként, idős emberként. Szintén gyakoriak a műteremrészletek, az égre nyitott ablakok, amelyek kozmikus távlatokat sejtetnek. Maga teremtette mitologikus világában a valóság és az elképzelt eggyé válik: álomvilága sem mentes a rémálmoktól, gúnyos álomlátomásoktól, keserű iróniától. Az idilli, szinte édeni hangulatokat fanyar ízekkel köríti, az eszményi tájakban már ott az illúziók felszámolása. Egyéni kiállítások 1960 • Salon des Independants, Párizs 1969 • Képcsarnok, Szeged 1974 • Vác • Amszterdam • Csók Galéria, Budapest 1977 • Műcsarnok, Győr • Csontváry Terem, Pécs • József Attila Könyvtár, Miskolc 1981 • Csepel • Kőszeg 1985 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat (kat.) 1987 • Soproni Festőterem • Kastélyszálló, Szirák 1998 • ~ emlékkiállítás, Városház Galéria, Vác. Válogatott csoportos kiállítások 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 • Tavaszi Tárlat, Salgótarján 1961 • I. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Új magyar festészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Krúdy illusztrátorai, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 1971 • Dürer-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 • III. Országos Akvarell Biennálé, Eger • Dózsa-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1976 • Zichy-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Kisplasztikák és grafikák, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977 • Magyar művészet 1945-1949, Csók Képtár, Székesfehérvár • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest 1984 • Artotéka, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár X. ker-i fiókkönyvtára, Budapest 1986 • Nyári Tárlat, Debrecen. Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Modern Képtár, Róma Szépművészeti Múzeum, Budapest. Irodalom POGÁNY Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1947 SOLYMÁR I.: Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972 FÉJA G.: Vallomás ~ről, Tiszatáj, 1974/2. MIKLÓS P.: ~ről, Jelenkor, 1974/2. SZABADOS Á.: ~, Művészet, 1974/4. FRANK J.: ~ [rajzai és rézkarcai, előszó], Budapest, 1976 A "Mai magyar művészet" sorozatról, Művészet, 1976/3. NAGY Z.: Program és megvalósulás az ötvenes évek művészetében, Művészet, 1982/3. CSAPÓ GY.: Közelképek, Budapest, 1983. SZABÓ GY.: ~ rajzai (vál. művek., bev.), Békéscsaba, 1984 RÉTI Z.: ~ kiállításának megnyitóján, Palócföld, 1986/2.  ~ grafikái, Kortárs, 1986/2. CSAPÓ GY.: A művész teremtsen harmóniát. Beszélgetés ~ral, Tükör, 1977. július 3. PÁTZAY M.: Nem múlhat el az ifjúság. ~ művészetéről, Művészet, 1986/3. KRATOCHWILL M.: ~, Budapest, 1987 Film Üzenet egy papírhajón (portréfilm), MTV, 1975. Balázs Sándor Forrás: www.artportal.hu
Szabó Vladimír: "Nógrádi népviselet" - ceruzarajz 25 cm x 17 cm
42 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai