Gerlóczi Paula úrhölgy Millenniumi kiállítás bérlet 1896

Eladási ár: 36 000 27 000 HUF

Leírás

[1P457/X319]
25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig
Antik címeres bőr igazolvány.

Feliratok:
MILLENIUM 1896.
EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN
BÉRLET-JEGY
ÉRVÉNYES A KIÁLLÍTÁS EGÉSZ TARTAMÁRA
GERLÓCZI PAULA ÚRHÖLGY RÉSZÉRE
1896
20 KORONA 10 FRT.

Pecsét:
KIÁLLÍTÁSI JEGYIRODA 1896

Magasság: 11.7 cm
Szélesség: 7.8 cm
Súly: 0.025 kg
Gerlóczy Károly

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Gerlóczy Károly





Gerlóczy Károly portréja a Vasárnapi Ujságban, 1886-ban


Született
1835. május 18.
Pest


Elhunyt
1900. augusztus 25. (65 évesen)
Budapest


Állampolgársága
magyar


Nemzetisége
magyar


Gyermekei
Gerlóczy Zsigmond


Foglalkozása
alpolgármester


Sírhelye
Fiumei Úti Sírkert







Gerlóczy Károly emléktáblája kőbányai lakóházán, 2013
Alsóviszokai Gerlóczy Károly (Pest, 1835. május 18. – Budapest, 1900. augusztus 25.) magyar királyi tanácsos, Budapest főváros főjegyzője, első alpolgármestere (1873–1897), a Vaskoronarend és a francia becsületrend lovagja Gerlóczy Gyula bátyja, Gerlóczy Zsigmond édesapja.





 Életpályája
A 19. században nemesített délszláv eredetű alsóviszokai Gerlóczy családban született, amely eredetileg a Mattekovich nevet viselte. Apja, alsóviszokai Gerlóczy Imre (1808–1877), hites ügyvéd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnoka, anyja, denkenbergi Becker Eleonóra (1815–1878) volt.

A középiskolát a pesti piarista gimnáziumban végezte, 1851-ben. Egyetemi, jogi és államtudományi tanulmányainak befejeztével, 1854-ben bírói és közigazgatási, majd 1861-ben ügyvédi vizsgát tett. 1855-ben indult hivatalnoki pályája, ekkor fogalmazó gyakornokként az akkori kormányszéknél. 1856-ban a Borsod megyei szolgabíróságnál bővítette ismereteit, birói és közigazgatási téren. 1861. augusztus 1-jétől szolgálta Pest ügyét mint tollnok, november 28-án aljegyző, 1866. január 27-én főjegyző, majd október 16-tól városi tanácsosként működött. Buda, Pest és Óbuda egyesítésén is munkálkodott. 1869-ben a főváros új közigazgatási szervezetére demokratikus jellegű törvényjavaslattal állt elő, ami azonban nem került tárgyalásra. 1873-ban Budapest első alpolgármestere lett. 1878-ban elnyerte a párizsi nemzetközi kiállításon a nemzetközi bíráló bizottság nagy aranyérmét, valamint a köztársaság elnökétől a francia becsületrend lovagkeresztjét. Ő szervezte meg az 1881. és 1892. évi népszámlálásokat. Alpolgármesterként serényen munkálkodott az Üllői úti új kórházépítések, a járvány- és árvízvédelem, a Népszínház (Operaház), Zeneakadémia létesítése, valamint a közművelődési és képzőművészeti intézmények (szakbizottsági) támogatása érdekében. Közhasznú tevékenységének (pl. az országos kiállítás) elismeréseképpen 1885-ben Ferenc József a Vaskoronarenddel tüntette ki. 1886-ban elnöke volt a Budavár visszafoglalásának kétszázadik évfordulójára megrendezett történeti kiállításnak. 1889-ben a perzsa sah a Nap és oroszlán-rend III. osztályát adományozta neki. 1891. augusztus 10-én az uralkodótól megkapta a királyi tanácsosi címet. 1892. december 6-án kinevezték az 1896-os nemzeti Millenniumi (Ezredévi) Kiállítást rendező országos bizottság tagjává, és egyben a kiállítás székesfővárosi bizottságának elnöke lett. Az 1894. március 30-án Kossuth Lajos hamvainak hazaszállításában és az országos nemzeti gyászünnep (április 1.) megszervezésében is meghatározó szerepe volt. A Gránátos (ma Városház) utca 9–11. sz. alatti Invalidus-ház vagy Gránátos Laktanya fővárosi városházzá alakítása is a nevéhez fűződik.

Anglia kivételével Európa szinte minden fontosabb országában megfordult.

 Házassága és gyermekei
Miskolcon, 1859. október 18.-án vette el munkácsi Barkassy Amália (1841–1937) kisasszonyt. A frigyükből született:


Gerlóczy Ida (1860–1929), Kauser Józsefné.

Dr. Gerlóczy Zsigmond (1863–1937), higiénikus orvos, a Szent László Kórház igazgató főorvosa

Gerlóczy Margit (1865–1934). Férje, benedekfalvi Kiszely Albert (1852–1923).

Gerlóczy Géza (1867–1903), a kassai gazdasági tanintézet és jogakadémia tanára.

Gerlóczy Tamás (1870–1940), székesfővárosi főmérnök, műszaki tanácsos.

Gerlóczy Károly (1872–?), miniszteri tanácsos.

Gerlóczy Paula (1875–1905), Tóth Györgyné.

Gerlóczy József (1878–1916), dr., a m. kir. földművelésügyi minisztérium fogalmazója, alpolgármester.

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. november. 20.

(A műtárgyat eddig 628-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Gerlóczi Paula úrhölgy Millenniumi kiállítás bérlet 1896

[1P457/X319] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Antik címeres bőr igazolvány. Feliratok: MILLENIUM 1896. EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN BÉRLET-JEGY ÉRVÉNYES A KIÁLLÍTÁS EGÉSZ TARTAMÁRA GERLÓCZI PAULA ÚRHÖLGY RÉSZÉRE 1896 20 KORONA 10 FRT. Pecsét: KIÁLLÍTÁSI JEGYIRODA 1896 Magasság: 11.7 cm Szélesség: 7.8 cm Súly: 0.025 kg Gerlóczy Károly    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Gerlóczy Károly Gerlóczy Károly portréja a Vasárnapi Ujságban, 1886-ban Született 1835. május 18. Pest Elhunyt 1900. augusztus 25. (65 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Gyermekei Gerlóczy Zsigmond Foglalkozása alpolgármester Sírhelye Fiumei Úti Sírkert Gerlóczy Károly emléktáblája kőbányai lakóházán, 2013 Alsóviszokai Gerlóczy Károly (Pest, 1835. május 18. – Budapest, 1900. augusztus 25.) magyar királyi tanácsos, Budapest főváros főjegyzője, első alpolgármestere (1873–1897), a Vaskoronarend és a francia becsületrend lovagja Gerlóczy Gyula bátyja, Gerlóczy Zsigmond édesapja.  Életpályája A 19. században nemesített délszláv eredetű alsóviszokai Gerlóczy családban született, amely eredetileg a Mattekovich nevet viselte. Apja, alsóviszokai Gerlóczy Imre (1808–1877), hites ügyvéd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnoka, anyja, denkenbergi Becker Eleonóra (1815–1878) volt. A középiskolát a pesti piarista gimnáziumban végezte, 1851-ben. Egyetemi, jogi és államtudományi tanulmányainak befejeztével, 1854-ben bírói és közigazgatási, majd 1861-ben ügyvédi vizsgát tett. 1855-ben indult hivatalnoki pályája, ekkor fogalmazó gyakornokként az akkori kormányszéknél. 1856-ban a Borsod megyei szolgabíróságnál bővítette ismereteit, birói és közigazgatási téren. 1861. augusztus 1-jétől szolgálta Pest ügyét mint tollnok, november 28-án aljegyző, 1866. január 27-én főjegyző, majd október 16-tól városi tanácsosként működött. Buda, Pest és Óbuda egyesítésén is munkálkodott. 1869-ben a főváros új közigazgatási szervezetére demokratikus jellegű törvényjavaslattal állt elő, ami azonban nem került tárgyalásra. 1873-ban Budapest első alpolgármestere lett. 1878-ban elnyerte a párizsi nemzetközi kiállításon a nemzetközi bíráló bizottság nagy aranyérmét, valamint a köztársaság elnökétől a francia becsületrend lovagkeresztjét. Ő szervezte meg az 1881. és 1892. évi népszámlálásokat. Alpolgármesterként serényen munkálkodott az Üllői úti új kórházépítések, a járvány- és árvízvédelem, a Népszínház (Operaház), Zeneakadémia létesítése, valamint a közművelődési és képzőművészeti intézmények (szakbizottsági) támogatása érdekében. Közhasznú tevékenységének (pl. az országos kiállítás) elismeréseképpen 1885-ben Ferenc József a Vaskoronarenddel tüntette ki. 1886-ban elnöke volt a Budavár visszafoglalásának kétszázadik évfordulójára megrendezett történeti kiállításnak. 1889-ben a perzsa sah a Nap és oroszlán-rend III. osztályát adományozta neki. 1891. augusztus 10-én az uralkodótól megkapta a királyi tanácsosi címet. 1892. december 6-án kinevezték az 1896-os nemzeti Millenniumi (Ezredévi) Kiállítást rendező országos bizottság tagjává, és egyben a kiállítás székesfővárosi bizottságának elnöke lett. Az 1894. március 30-án Kossuth Lajos hamvainak hazaszállításában és az országos nemzeti gyászünnep (április 1.) megszervezésében is meghatározó szerepe volt. A Gránátos (ma Városház) utca 9–11. sz. alatti Invalidus-ház vagy Gránátos Laktanya fővárosi városházzá alakítása is a nevéhez fűződik. Anglia kivételével Európa szinte minden fontosabb országában megfordult.  Házassága és gyermekei Miskolcon, 1859. október 18.-án vette el munkácsi Barkassy Amália (1841–1937) kisasszonyt. A frigyükből született: Gerlóczy Ida (1860–1929), Kauser Józsefné. Dr. Gerlóczy Zsigmond (1863–1937), higiénikus orvos, a Szent László Kórház igazgató főorvosa Gerlóczy Margit (1865–1934). Férje, benedekfalvi Kiszely Albert (1852–1923). Gerlóczy Géza (1867–1903), a kassai gazdasági tanintézet és jogakadémia tanára. Gerlóczy Tamás (1870–1940), székesfővárosi főmérnök, műszaki tanácsos. Gerlóczy Károly (1872–?), miniszteri tanácsos. Gerlóczy Paula (1875–1905), Tóth Györgyné. Gerlóczy József (1878–1916), dr., a m. kir. földművelésügyi minisztérium fogalmazója, alpolgármester.

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. november. 20.

(A műtárgyat eddig 628-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
36 000 helyett
27 000 HUF
Elkelt tétel

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B103/154] Papír szitanyomat, üveglap mögött, aranyozott keretben. Szignó jobbra lent a szitanyomaton belül: SZÁSZ ENDRE Művész saját kezű aláírása jobbra lent ceruzával: SZÁSZ ENDRE Sorszám balra lent: 85/100 Magasság: 56.5 cm Szélesség: 76.5 cm Súly: 3.045 kg Szász Endre festő, grafikus Csíkszereda [Miercurea-Ciuc, RO],, 1926-01-7 Elhalálozott: Mosdós, 2003. augusztus 18. 1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1965: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Köztársasági Érdemérem tisztikeresztje; Lipcsei Aranyérem. Már gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Marosvásárhelyen érettségizett. Itt került kapcsolatba Erdély akkori szellemi vezetőivel, Kós Károllyal, Szolnay Sándorral és Nagy Imrével, akik felismerték tehetségét és segítették fejlődését. Tanára itt az akvarellista Bordy András volt, aki ~ első kiállítását szervezte. 1946-ban került Budapestre. 1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott, koholt vádak alapján eredetileg tíz év börtönre ítélték fegyverrejtegetésért, ebből egyet töltött le. Szabadulása után, 1951-ben megalakította a József körúti Alkotóközösséget, ahová volt kollegái tartoztak. Propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben ~ megvált a közösségtől. 1951 és 1960 között mintegy 600 könyvet illusztrált. Első munkája Csehov novelláskötetének illusztrációja volt, ekkor alakította ki stílusteremtő vonalrajzait, melyekkel számos díjat nyert külföldön. A hazai könyvillusztrálásban azóta is főként ez a stílus a meghatározó. Könyvillusztrációiban felhasználta a rézkarc technikáját is. Az 50-es évek második felétől készítette sajátos, puha felületeket létrehozó, hidegtű technikával készült rézkarcait. A legsikeresebb az Omar Khajjám Rubáiját lett, amely 1964-ben a British Museum pályázatán bekerült a XX. század harminc legszebb könyve közé. Már ezekben az években is folyamatosan festett grafikai munkássága mellett. 1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. Próbálkozott filmművészettel is. Mintegy három évig dolgozott a filmgyárban, és ő volt az Egri csillagok látványtervezője. 1970-től Torontóban és Los Angelesben élt. Hazatérése után részt vett a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójának megalapításában. Előbb Sopronba, majd Várdára költözött, ahol jelenleg is él. Ékszerrel, divattal, bútortervezéssel és porcelánfestéssel is kísérletezik. ~ egyénisége, festészeti és grafikai munkássága különös része a magyar képzőművészetnek és a művészeti életnek. Képei kivétel nélkül figuratívak, mégis olyan új, gazdag tartalmakat hordoznak, olyan formai, technikai és művészeti megoldásokat vonultatnak fel, amelyek messze a narratív ábrázolás fölé emelik őket. Alakjai sajátosak, egyéniek, sokan próbálják utánozni, ill. ennek alapján hamisítani. Művei három fő kategóriába sorolhatók, úgymint a fekete-fehér, vonalas rajzok, melyek legtöbbször illusztrációk; a szintén vonalas, de már egyszerűbb, geometrikushoz közelítő formavilágú alkotások, melyek fekete-fehérek, néha arannyal kiegészítve, ezek gyakran kerámia vagy porcelánképek, és végül a festmények, ill. hidegtűs eljárással készített rézkarcok. Az első kategóriába tartozó munkák lendületes, gyakran bővérű illusztrációk vagy önálló rajzok, amelyek a Barcsay-féle anatómiára épülnek, de sajátos ~ stílusban. A második kategória alkotásai talán a legelterjedtebbek, s így a legismertebbek. Számos fali kerámia, ill. porcelántárgy díszítésénél alkalmazta ezt a megoldást a művész. A műfaji követelményeknek megfelelően ezek kevésbé részletezők, túlnyomórészt nagy, tiszta formákból állnak. Így messziről is jól látható a teljes kompozíció és annak minden mozzanata, illetve nem vész el a funkcionális célokat szolgáló tárgyak aprólékos díszítésében. A festmények és hidegtűs rézkarcok adják ~ művészetének gerincét, ezekből táplálkoznak és nőnek ki az alkalmazott grafikai és egyéb technikai megoldással készült alkotások. Ezek a kompozíciók a szimbolizmus és a szürreál határán mozognak, de valójában egyik kategóriába sem sorolhatók be. Rejtélyes, sejtelmes nőalakok, a világ bölcsességét hordozó aggastyánok vagy fura szerzetek, lidércek, szellemek a képek szereplői. Legtöbbször egyetlen erőteljes alak köré szerveződik a kompozíció egésze. Áthatolhatatlan erdők, vénséges vén fák, az éjszaka baljós csendjébe burkolt városok vagy a képzelet szülte tájak veszik körül őket, de az alakok uralják az őket körülvevő vidéket, s mivel szinte mindig szemben állnak a nézővel, így a kívülállót is. Nem véletlen, hogy ezek a képek is rendkívüli sikert arattak világszerte. Mára ~ képeinek egész gyűjtőköre alakult ki. Irodalom Filmek Sorcerer 1971, kanadai V.I.P. 1976, német ~ 1983, 1989, magyar; Szász Bandi 1984, magyar. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1965 • Bulgária 1969 • Derkovits Terem (TV Galéria), Budapest • Szófia, Krakkó, Pécs, Szeged, Párizs, Berlin, Helsinki, Mexikóváros, Osló, Bécs, Ammán, Johannesburg, Tokió, Toronto, Montreál, Ottawa, Vancouver, New York, Los Angeles, San Francisco, New Orleans.  Forrás: artportal.hu
Szász Endre : Békakirályfi - sorszámozott szitanyomat
79 000 HUF